Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-30 / 13. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 március 30 Mindenütt kapható! Orsz. Termeli r Magy Tejszövetkezeti Központ Badtptil, U, Horthy Mik'óo-at U9 12«. éltetbennünket, magyar nap sugározza be a délibábos rónát; magyar föld az amelyen élünk, dolgozunk s ha meghalunk, magyar rög hull majd koporsónkra. Magyar köröttünk min den, miért féljünk a viperafajzatoktól ? A ipi utunk — a hadak útja — az égre van fölirva, a mi vezérünk a Keresztény-Integer Magyarország Igazsága. A magyar nem kért, nem könyörgött, nem fogadott el alamizsnát soha. A magyar nem szerb, nem oláh. A magyart nem tudom, — mert nem lehet — senkivel összehasonlítani pusztán csak azért, mert magyar. Ünnep van. Feltámadás ünnepe. Zeng-bong a sok harang, hirdetik az Igazság diadalát. Szent István népe borulj térdre Küldj fohászt az egek Urához, hadd szálljon el e fohásszal idegen igában sínylődő véreinkhez keresztény magyar üzenetünk: mi is feltámadunk! Ne csüggedjetek! Reméljük, hogy több tavaszt bilincsekbe verve már nem érünk meg, érezzük, tudjuk, közeleg az idő — feltámadunk. Kozáry Jenő. A Krisztus-arc ábrázolásának eredete. Irta: Dr. Halmos Andor. Az isteni Mesternek, Jézus Krisztusnak élete és az ember életét, világnézetét s az egész társadalmi rendet megváltoztató tanításai, az emberi szeretet, a baráti érzület és a felebaráti áldozatkészséget hirdető ajkak filozófiája minden ember előtt | ismeretesek. Nincs manapság müveit | és tanult ember, ki ne ismerné a ■ krisztusi fi'ozófiát, nincs, ki ne mé- | Husvéfl diadalban való bizakodás éneke. Irta: Babay Géza. Fölrémlik újra hű szíveknek A vérfagyasztó látomány: Az élő Krisztus ím kiszenvedt Ártatlanul a Golgotán. Fejét lehajtá elrebegve Utolsó áldását szelíden Az őt gyalázó, durva, hitien, Sátáni lelkű emberekre. Lelkében élő hit s igazság Örökszent, hű e-zménye ég, Érettük vívja földi harcát S áldozza ifjú életét. De bár feszítik bús keresztre S hűlt testét sziklasírba zárják, Harmadnap széjjelzúzza zárját S kitör, mint fényes, égi Eszme. Dicsőbb cél nincs e bús világon, Hol testünk néma sírba hull, Mint az, ha szent eszmény világol Felénk vezérlő csillagul, S követjük híven mindhalálig, Bár lelkünk néha kínba’ reszket, Hordozván érte a keresztet, Ha kell, egész’ — a Golgotáig. Testünk meghalhat, s elboríthat Sötét enyészet bús moha, De melyért vívtuk harcainkat, Az eszme nem hal meg soha. Miként a Krisztus-eszme imhol Harmadnapon már fényt hint messze, Akképen tör ki minden eszme Harmadnapján a sziklasírból. Számunkra is dicső eszmények Gyújtottak fényes csillagot, Csatáiban egy ezredévnek Kardunk érettük villogott. S kiket megvédtünk, odaállva Száz vész elé, oh rút gyalázat, Azok voltak, kik megqyaláztak S hurcoltak szörnyű Golgotára. Magyarország szent, ősi földjén Tíz éve áll a Golgota, _ Az igazság, jog és a törvény Óh nem tört útat még oda. Tűrő Krisztusként szenvedünk rég, Függesztetvén nehéz keresztre, De én hiszem, hogy nincs elveszve A mi dicső, hős nemzetünk még. Óh nemzetem, kiből egy átkot Ki nem váltott a kín-tusa, Te még meggyőzöd a világot, Mint nemzetek szent Krisztusa. Gyalázzon bár a földi gazság, Várj békén szent harmadnapodra, S kikéi majd sírodból ragyogva A krisztusi örök igazság! lyedt volna néha-néha bele azon fenséges tanítások fejtegetésébe, anélkül, hogy ne vágyott volna megismerni azt, kitől e nagy és nemes oktatás származik. Akaratlanul is e kérdés tárult a gondolkozó elé: Minő volt az isteni Mester alakja, emberi külseje? Azóta, hogy Jézus megszületett, amióta a földön járt, a keresztény világnak valamennyi szobrásza és festője igyekezett megfelelni a fónti kérdésekre. A legnagyobb művészek, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo, Ra- faelo Santi, Munkácsy, Fadrusz, Ros- kovics és mások, versenyre kelve törekedtek arra, hogy a legszebb és emberileg képzelhető legtökéletesebb alakban állítsák elénk azt a fönséges, magasztos Istenembert, ki tanításaiért a kereszten halt meg, kinek nagysága tanításaiból sugárzik felénk, de ha félig öntjük a leveses kanalat, mert kávés nincs nekünk. Ekkor nézett az urára. Észrevette, hogy az nehéz gondterhes arccal ül az ágy szélén. Rettenetesen megijedt. Azt hitte a gyerek miatt szomorkodik. Egy pillanat alatt az ágynál termett. De látta, hogy Andriska szép csendesen alszik, megnyugodott. Akkor kérdezte az urát: — Mi baja kendnek? — Az ember nem felelt. — Sajnálja a „Jámbort“ ? András gazda előtt megjelent a „nagysaroki" dűlőben az a szép fekete szántóföld, ami ott fekszik a Bogárékén túl. Már csak a „Jám bor" árát kellett volna a többi pénzhez tenni és az övé lehetne! Hmem a „Jámbort" vissza kell kunyerálni a kupectől — talán még rá is kell fizetni a foglalóra. De azért meg kell lenni, mert Andris hajtani akarja. Mire másik pénz jöhet kézhez, régen megveszi más, mert kapós nagyon az a drága jó föld. Ismét felkönyörgött hozzá az asz- szony hangja: — Lelkem, édes uram mi nagy baja van? — Fél karja kinyúlt az asszony után, magához húzta, — vigasztaló- dást vágyódva tőle. — Zsibongott az agya, mintha kongattak volna benne. Azt a búzatermő fekete földet temette benne, óh, hogy szerette! De itt az asszony — a gyerek, azokat is szereti — de még menynyire. Felölelte a forrótestü gyereket is akinek külső kiaézését az evangélisták nem írták le. Az evangélium elbeszéli ugyan Jézus születését, gyermekéveit, ifjú és férfi korát, tetteit, megrajzolja szilárd és magasztos férfias jellemét, de külső kinézéséről mitsem szól. Csak a krisztusi tanítások nagysága domborodik ki belőle s írói a Megváltó fényes erényeire és lelki tökéletességeire akarták ráirányítani az emberiség figyelmét, a külső kinézés leírását azonban nem tartották szükségesnek. Az emberiség azonban nem elégedett meg ezzel, maga elé varázsolni, látni és szemlélni akarta a Megváltót az ő külső emberi alakjában, megismerni vágyott azt az Istenembert, ki tanitásával- átalakította a föld népét, ki reorganizálta a társadalmi és családi életet, ki megtaniFoltos cipóié s uj lesz 09 ha azt „TRIOS“ bőrfestékkel átfesti. Csak „TRIOS‘‘-t fogadjon el 1 Kapható Bonyhádon, Rieger Andor fes. tékkereskedőnél. — Gyártja: TRIOS, Budapest, 111 53. Vörösvári ut 97. sz. magához — együtt szorította őket széles mellére. A beszéd nehezen szakadt fel belőle, hangja erősen hangzott mintha tuí akarná kiálltam a sajat lelke szavát: — A pénzt vidd vissza a kupec- nek, mondd meg neki megduplázom, ha akarja, de a „Jámbort" innen nem viheti el. Olyan pénz ez, mint a Judásé, éget. Vidd vissza neki lelkem. A „Jámbort" Andris hajtani akaija. — Hát a „nagysaroki" dűlő — édes uram ? A Bogár István is szeretné —! — — Had legyen az övé most, nem bánom, csak a fiam nőjjön nagyra, aztán ha ő is úgy szeretné mint az i apja azt a földet, akkor majd teszünk róla. Szebb pénzt gyűjtünk rá addig, I nem ilyet, mint ez. Most Andris a I „Jámbort" akarja. tóttá az embert a föidön élni, 8 aki azután fáradalmas munkáját a kereszthalállal pecsételte meg. Sóvárgé szívvel kutatta föl azért az ember a hagyomány minden szavát, összekeresett minden adatot, melynek alap. ján azután a művészek megjelenítették az Istenember földi alakját, az evangélium kiegészítéséül, s ma nincB ember, ki ne ismerné a krisztusi arcot, ama szabályos szép férfiaroot, gesztenye barna, középen ketté választott s a váltakig lefutó dús hajjal, két ágra osztott rövid szakállal. A kérdés azonban az, hogy honnan van ezen általánosan elfogadott, s főbb vonásokban mindig egyező ábrázolás ? Vájjon csak az emberi képzelet, a művészi fantázia szüleménye-e vagy pedig bir e valami történelmi alappal, melyre minden művész támaszkodhat, s ezáltal a Krisztus típust vál- tozhatatlanná tette ? Érdekes a kérdés, a felelet azonban nem könnyű reá, mert az adatoknak immár tizenkilenc századra visszanyúló szálai, bár lényegre nézve megegyeznek, a részletekben eltérők, itt-ott ingadozók és homályosak. Vizsgáljuk azért, mit tanit e kérdésre nézve a történelem s mi az erre vonatkozó eddigi kutatások eredménye ? Az adatok, melyek a főnti kérdések megvilágítására rendelkezésünkre állanak, régi festményekben, okiratokban és érmekben maradtak reánk. Két ősrégi Krisztus kép maradt az utókorra, mely eredetét fölviszi Jézus koráig, sőt keletkezését magától Jézustól származtatja; az egyik a „Veronika“ féle, a másik az „edessai“ Krisztus arckép. Az első a „Veronika“-féle kép a „Voito santo“ nak nevezett Veronikakendőn maradt az utókorra. A hagyomány szerint Jézus Krisztusnak, midőn sebes vállain a Kálvária hegyére vitte föl a keresztet, egy, az őt kisérő sokaságból kilépő asszony gyolcskendőt nyújtott át, hogy azzal verejtékes arcát megtörölje. Jézus a kendővel csakugyan megtörölte arcát, s azon a jámbor nő jutalmazásául rajta hagyta véres ábrázatát. Hogy e nő ki volt, nem bizonyos, az evangélisták nem jegyezték föl nevét, a hagyomány szerint Veronikának (görögül : Berenikinek) hívták s ugyanaz lett volna, kit az isteni Mester tizenkét évvel előbb meggyógyított. Mások szerint a Herod ián as nemzetségből származott is csakis a kegyelet nevezte el Jézus igazi képe „vera ikon“ szavak után Veronikának. Esen archierotípikus kép további történeLegnagyobb választékban — Legolcsóbb árakon Lichtman cipők Férfi- és női-szöveftek Nyúlszőr-kalapok Crépe de chinek Hamerli keztyiik Bemberg „Parisé«“ selymek Nyakkendők. Harisnyák Mindennemű vászonáruk Kész tavaszi kabátok és ruhák I Pirnitzer Ä^szekszärsion
