Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-23 / 12. szám
XI. évfolyam. Egyes szám ára 40 fillér. Szekszárdi 1929 március 23. 12. szám. TOLNAMEGVEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe keríti. Gyümölcsöző beruházási politika. Szabóky Alajos pénzügyminiszteri államtitkárnak az egységes pártban megtartott előadása számszerű áttekintést nynjt arról a nagyszabású és eredményes munkáról, amelyet a kormány az állam pénzügyi szanálásának megkezdése óta a hasznos beruházások terén elvégzett. Pénzügyi és gazdasági politikánk alapgondolata tudvalevőleg az, hogy megfelelő államkölcsönök igénybevétele nélkül az ország saját erejéből végezze a tiz év alatt elmulasztott beruházások pótlását, leromlott üzemeinek rekonstruálását, valamint a jövő fejlődéséhez feltétlenül szükséges létesítmények megteremtését. £ cél elérése végett az állam természetszerűen kénytelen volt polgárainak áldozat* készségét és adóképességét a rendes állami normál-szükséglet mértékén felül igénybevenni. Hiszen a nép- szövetségi kölcsönből beruházások céljára Genfben felszabadított összeg csak 213*3 millió pengőre rúgott, holott az 1924—25. költségvetési év óta a magyar állam beruházásokra nem kevesebbet, mint 931*2 millió pengő összeget fordított. Ennélfogva 671*6 millió pengőt a költségvetés bevételei keretén belül, továbbá az előállott költségvetési feleslegekből kellett fedezni. Ez a szám most már világosan megmutatja, hogy miért kellett az államnak polgárai teherviselési képességét nagy mértékben igénybe venni. De az is érthetővé válik a számok világánál, hogy csak a bevételi feleslegek voltak azok, amelyek az államnak a közgazdaságilag, valamint szociális szempontból is elháríthatatlan nagy beruházó mun* kálatok elvégzését egyáltalán lehetővé tették. Hogy milyen nagy horderejű volt ez a beruházó tevékenység, azt egy kis részletezés világosan demonstrálja. Közgazdasági jellegű beruházásokra az állam 606 9 millió pengőt fordított. Á kulturális és szociális jellegű beruházások 226*5 millió pengőt igényeltek. Egyéb kisebb építkezési beruházások pedig 97*8 millió pengőt emésztettek fel, mely utóbbi összegből 87*8 millió pengő hivatali épületek renoválására és építésére fordit- tatott. Az ossz beruházó sok 65 °/#-a közvetlenül a gazdasági élet fejlesztésére és az ezzel összefüggő célokra szolgált. Ezzel számszerűen is megdőlt az a sokszor hallott szemrehányás, minthá az állam beruházási politikájában figyelmen kívül hagyná a közgazda- sági élet jogos igényeit. Lássuk csak, milyen célokat szolgált a 606 9 millió pengőnyi gazdasági jellegű beruházás? A budapesti kereskedelmi kikötő céljaira 26*5 millió, ut- és hídépítésre 72*8 millió, ármentesités és egyéb vizgazdasági beruházásra 78*1 millió, a mezőgazdasági termelés támogatására 90*7 millió, a hitelügy fejlesztésére 73*2 millió, posta és távirda- beruházásokra 105 millió, államvaeuti beruházásokra 127*3 millió, az állami vasművek beruházásaira 27*9 millió, az állami szénbányászat beruházásaira 2*1 millió, egyéb gazdasági beruházásokra 3*3 millió jutott. A kulturális és szociális termé szetü beruházásokból tanyai iskolák létesítésére 46*3 millió, egyéb kulturális célokra 75*9 millió, közegész ségügyi és népjóléti célokra 34*9 miiló, kislakásépitkezésre 69*4 millió pengő fordittatott. E felsorolásból látható, hogy a beruházási programm megállapításában a vezérlő gondolat a gazdaközönség életviszonyainak feljavítása volt. Ha el is tekintünk mindazoktól a nagy beruházásoktól, amelyek közvetve a gazdasági élet és forgalom megköny- nyitése révén jótékony hatással vannak a gazdaközönség életszínvonalának javítására és csak közvetlenül a mezőgazdaság emelésére fordított ösz- Bzegeket nézzük, úgy azt találjuk, hogy az ármentesités 78*1 millió, a közgazdasági termelés fejlesztésére 90*7 millió, a hitelügy támogatására és csaknem teljes összegében a mező- gazdasági hitelviszonyok javítására szolgáló 78*2 millió,Ja tanyai iskolák létesítésére fordított 46*3 millió és a kislakáaépités célját szolgáló 69*4 millió pengő összegű beruházások együttvéve 364*7 millió összeget adnak, mint olyan beruházást, amely egyenesen és közvetetlenül a gazdálkodó lakosság érdekében nyert megvalósulást. És hol van még az a sok egyéb beruházás, amely hatásával ugyancsak előmozdítja a mezőgazdasási népesség és gazdálkodás boldogulását ? Szabóky államtitkár előadása kap csán Bethlen István gróf miniszter- elnök jogos önérzettel utalhatott a kormány beruházó politikájának nagy eredményeire. A költségvetési feleslegek ideje lejárt és a kormány jelenleg már csak olyan beruházásokat végezhet, amelyek a költségvetés keretébe illeszthetők. Valóban joggal utalhatott arra, hogy az állam pénz- I ügyi szanálása a beruházó tevékeny- I ség nagy eredményeivel párhuzamo- ■ san teljesen igazolta a kormány I pénzügyi és gazdasági politikáját. Március 15. Szekszárdim. Reggelre zászlódiszbe öltözött a város. A középületeken és magán- házakon nemzeti színeket lengetett a szél, amely a megyeház ormán az ősi vármegye piros kék zászlaját lobogtatta. — A hatóságok, leventék, díszbe öltözött iskolás gyermekek, küldöttségek igyekeztek a különféle vallásfelekezetek templomai felé, hogy résztvegyenek az ünnepi istentiszteleteken. A szorongásig megtelt róm. kath. templomban Kiss Lajos apát mondta a nagymisét, a református híveknek Tóth Lajos, az ág. evangélikusoknak Németh Gyula lelkészek tartottak istentiszteletet, mig az izraelitáknak az oltárszolgálatát dr. Rubinstein Mátyás főrabbi látta el. Tiz órakor felsorakozott a több. ezer főre menő közönség a róm. kath templom előtt felállított, nemzeti színekkel díszített szónoki emelvény körül, hogy mint minden évben, ez alkalommal is kegyelettel áldozzon Március 15-ének. Az ünnepélyt a Németh Gyula ev. lelkész által vezényelt Szekszárdi Dalárda Hiszekegye vezette be, majd Tóth Lajos ref. lelkész ment fel a szónoki emelvényre és elmondotta az ünnepséget megnyitó beszédét, levonván a tanulságot a nagy napról, a melyet, mint szent örökséget őriz 'minden magyar a szivében. Szavait azzal a buzdítással végezte, hogy Március Tizenötödike eszméivel a revízió jegyében eljutunk a Magyar ( Feltámadáshoz, ha elhatározzuk, hogy I leigázott hazánk felszabadításának ■ munkáját nemcsak szavakkal, hanem | tettekkel is munkálni fogjuk. A hangulatos megnyitó után a Polgári Dalárda Petz Hubert karnagy vezetésével elénekelte a „Tavasz elmúlt0 kezdetű hazafias dalt, majd Ferger István levente a Talpra Magyart szavalta. A Nemzeti Dal után a Benau Lipót által vezetett Szekszárdi Dalkör a „Nem, nem, soha!0 című hazafias dalt énekelte. Dr. órffy Imre kincstári főtanácsos, országgyűlési képviselő jelent meg ezután a szónoki emelvényen, hogy mint tiz év óta minden alkalommal, most is elmondja Szekszárd főterén a magyar szabadság hajnal- hasadását glorifikáló ünnepi beszédét, amelyben többek közt ezeket mondotta: —• Sohasem szabad nézni, hogy egy történelmi pillanatban egy nemzetnek hogyan megy a sorsa, mert nem azok a népek vannak halálra Ítélve, amelyek küzködni kénytelenek. A halál vigyorgását megtaláljuk látszólagos jólét mellett íb azoknál a nemzeteknél, amelyek a testi és lelki züllöttség példáit mutatják. Elég visszagondolnunk a római birodalom pusztulására, ahol akkor állott be a katasztrófa, amikor látszólag jólétben és boldogságban élt a nép. Mi a történelembölcseletnek ezt a vitathatatlan tételét reménnyel alkalmazhatjuk a magyar sorsra, mert a magyar nemzetnek, amely erkölcsileg ép és nem vesztette el a hitét, minden reménye megvan arra, hogy sorsa jobbra fordul. A magyar sorsnak ezt a jobbra 1 fordulását példázza Március Tizen- j ötödikének a szimbóluma is, amely I még sohasem volt annyira a boldogulás eszközének tekinthető, mint épen a mostani időkben. A Március Tizenötödikének nemzetösszetartó ereje nemcsak belpolitikai tekintetben hozza össze az egész magyar társadalmat, de külpolitikai jelentősége is óriási, különösen azért, mert az itthoni lelkesítő hatás mellett a Kossuthi gon* dolat az ország határán túl is újból szorompóba lépett. A márciusi eszmék dobták bele a világ közvéleményébe a revízió gondolatát, amely kezd érni. őrömet okoz a kétséges- kedőkben is, hogy megmozdult a világ lelkiismerete. Ezt a változást az 1848 as Magyarországnak a világtörténelemben csodás erőfeszítése, eszményi cselekedetekben gazdag hőskora idézte elő, Kossuth emlékezete révén az egész kulturvilágban nagy- gyá, hatalmassá téve a magyar nevet. A Kossuti gondolat áldásthozó hatása a külföldön hatalmas mozgató erővé vált ób épen ezért nekünk csak a legnagyobb hálával kell gondolni nagyapáinkra, akik a nagy és az egész világ szemében oly dicső idők hősi eseményeit végig csinálták. Amit a negyvennyolcas eszmék jelentenek, az már annyira benne van a lélekben, már ünnepi érzéssé finomodott és megszabadulva a föl— diségtől magasan ragyog, hogy a salaktól megszabadult gondolat erőt adjon nekünk és erősítsen bennünket abban a nagy küzdelemben, amely még reánk vár. A nagy tetszéssel fogadott beszéd ntán a Benau Lipót által vezényelt Szekszárdi Dalkör a „Bús magyarok imádkoznak0 kezdetű hazafias dalt énekelte, majd vitéz Vendel István polgármester érces hangja dörgött le a szószékről. — A tűnő évekkel — úgymond a polgármester — sok minden megváltozik. A nemzeti élet különböző szakaszaiban a hit és az erkölcs lehet erősebb és tisztább. A jelen többet kívánhat a jövőtől, mint azt a múlt tette. Lelkében azonban változatlan maradt a magyar, mert reánk maradt a szabadságérzet féltve őrzött kincse, amely sohasem aludt ki a magyar népből. Sohasem voltunk meghunyászkodó, szolgalelktt nemzet és ez a szabadságérzet az, amely á márciusi eszmék révén vissza fogja szerezni országunk régi határait. A polgármester hatásos beszéde után a leventezenekar játszott néhány darabot, majd az ünnepély a Himnusz eléneklésével véget ért. A szekszárdi Garay János reálgimnázium ifjúsága az intézet tanári testületének és nagyszámú érdeklődő közönségnek jelenlétében hagyományos fénnyel ünnepelte meg március 15 ét. A báró Eötvös József önképzőkör által rendezett ünnepélyt a Szózat vezette be, melyet az énekkar adott elő. Ezután Martin Ferenc VIII. osztályú tanuló I Ábrányi: Március 15. című költőmé - I nyét adta elő szép sikerrel, mely után I Hajdú Gusztáv VIII. oszt. tanuló,
