Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-01 / 1. szám

X. évfolyam. I szám ára 40 fillér. Szekszárd, 1928 január 1. 1. szám. Szekszárdi liiüüi cárdl I Levgdrl KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ÚJSÁG SMriwutBség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tetefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. ElAfizetési dij félévre 4 pengő (50 000 korona)* egész évre 8 pengi (100.000 K). Szerkeszti: SCHNEIDER JÄNOS. A lap megjelenik mindéi szombatos. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illeti közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengi. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkint 8 fillér. Állást keresiknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe keríti. Az igazságügyi kormányzat programtnja. Irta: dr. Pesthy Pál m. kir. igazságügyminiszter. Az igazságügyi kormányzat évek éta túlontúl kiveszi a részét a tör­vényalkotás munkájából. Mind a pol­gári jogok, miod a büntetőjog terü­letén számos törvény kezdeményezése és tető alá hozása fűződik az igaz­ságügyi kormányzathoz. MoBt sem állunk programm nélkül. Számos probléma vár a legközelebbi időkben rendezésre s az igazságügyi politika, amint sohasem volt, úgy most sincs munka nélkül. A közgazdasági élet változásai számos gondolatot adnak az igazság­ügyi jogalkotásnak is és épen köz­gazdasági vonatkozásban több olyan kardinális kérdés van, amely az igaz ságügyi jogalkotás munkáját követeli. A megoldásra váró számos feladat taxativ felsorolásával ezúttal nem óhajtok foglalkozni, egyszerűen abból indulva ki, hogy ha nagyünnepekről beszélhetünk, minek beszéljünk a félünnepekröl. Már pedig most abban a helyzet­ben vagyok, hogy az igazságügyi jogalkotás tervei közül nagyünnepet jelentó nagy tervekről is beszámol­hassak. Azok a reformtervezetek, amelyek előkészítés alatt állanak, sőt részben már a parlament pitvarába is elju­tottak, mint az ingójelzálogról, az okirati kényszerről szóló törvónyja­\ vasiatok, az ügyvédi rendtartás re­formja 8 a polgári peijog terén kü­szöbön álló szervezeti reformok, első­sorban az egyesbiráskodási rendszer lejártával a megfelelő szabályok meg­alkotása stb., stb. mind csak felün- nepnek számítanak amellett a piros- betűs nap mellett, amit a magyar általános polgári törvénykönyv ré­szemről tervbevett parlament elé ter­jesztése jelentene. . Werbőczy István Hármaskönyve óta alig történt a magyar magánjog kodifikációja terén átfogó, egyetemes érdekű lépés. N^gymagyarország ősz szeroskadt és Csonkamagyarországra olvadt le anélkül, hogy lett volna polgári törvénykönyve. Szinte szomorúság fog el, ha arra gondolok, hogy a törvényalkotás, amely 1867-ben valóban nagyvonalú alkotó processzuséként lépett fel, o'y mostohán bánt a magyar magánjog gal, hogy az azóta éltéit hatvan év alatt a magyar törvényhozás nem kerülhetett abba a helyzetbe, hogy kódexbe állapítsa meg a magyar magánjog tételes szabályait. Valóban szinte tragikus elmaradás volt az, hogy az összeomlás előtt Erdélyben még az osztrák jog volt életben, hogy Magyarországnak nem volt egységes joga, hogy sok dolog­ban más jogszabályok szerint ítélt a kolozsvári biró, mint a budapesti. Ebben az elmúlt mostoha korszak­ban a vigasztaló csak az volt, hogy biráink esze a helyén volt s hogy elsősorban a m. kir. Kúria bölcse- sége a tradíciók alapjain a magyar magánjognak fejlesztésében egy pil­lanatig sem feledkezett meg az utász szerepéről. A legutolsó években az igazság- ügyminiszterium, megcáfolva annak a mondásnak az igazságát, hogy in­ter arma silent musae, a társadalom nagy háborgásai ellenére szinte tem plomi csöndben hozzáfogott a polgári törvénykönyv évtizedekkel ezelőtt megindult munkálatainak befejezésé­hez és hogy rövid legyek, befejezte a nagy munkálatot. Elkészült a hatalmas tervezet, a melyben a régi magyar jog, a bírói gyakorlat fényes tükrét fogja min­denki látni, amely összekötő hid lesz a helyreállandó Nagy Magyarország | Dr. Dencz Ákos a tanáai-i választókerület országgyűlési képviselője. Ha a jövendőnek politikai és gaz­dasági helyzetét akarjuk megrajzolni, ezt nem tehetjük meg anélkül, hogy előbb a múltba vissza ne tekintsünk, mert ha lA<juk a haladás u’ját, ak részei között, mert azt a jogot fog­lalja magában, amely Nagy-Magyar- ország joga volt. Akkor, amikor körülöttünk min­denfelé kezdik halálra ítélni a ma­gyar jogot a annak kiküszöbölésére' készülnek, vigasztaló momentum lest, hogy ha területi álmainkat elérjük, olyan polgári törvénykönyvvel fo­gunk rendelkezni, amelynek szabá­lyait a visszakapcsolandó részek si­mán átvehetik, mert ezek a szabá­lyok a nép lelkében éltek, élnek és remélhetően akkor is fognak élni. Ünnepnapnak nevezem tehát azt a napot, nsgyünnepnek, amikor a ma­gyar jogalkotó géniusznak est a büszkeségét, a polgári törvényköny­vet, az országgyűlés elé fogom ter­jeszthetni. Ha ezt rövidesen alkalmam less megtenni, akkor büszke emléke lesa a magyar Corpus Jurisban jogászi kuHurfeleőbbségünknek. I kor áll előttünk tisztán az a vég­cél, amely felé egy akarattal töre­kednünk kell. A szomorú múlt emlékei után a nemzet békét, rendet óhajtott, elő­ször tehát politikailag igyekeztünk konszolidálódni, majd lassan a gaz dasági rend is kibontakozott Lehet' Mii várhatunk az 1928-ik évtől politikai és közgazdasági tekintetben ? (Folytatás.) Ünnepek. Úgy száll le ránk, mint bármelyik nap, Az ünnep méla csendje És mégis szebb a tény — s az Illat Mintha szivünkbe lengne I Minthá varázsos titka volna S bevonna vele mindent — S lelkűnkben égi nóta zsongna. Keresve a nagy Istent! Nem oly nap ez, nem, mint a többi: Az ünnepek virágok 1 Jönnek égi szinekkel szőni Ezt a sivár világot. Nem engedik, hogy lelki-éjnek Borúja úgy bevonja, Hogy sohse tudjon már remélni, Istenben bízva hinni, kérni A szívek milliója! Krüzselyi Erzsébet. Tél az erdőben. Reggel félhét óra van. A hőmérő —22 C fokot mutat, de mindegy, ki kell bújni az ágyból, mert 8 órakor van az indulás. Gyors mosdás jég­hideg vízben, frottirozás a forró kályha mellett, grönlandi öltözködés, néhány falat reggeli és nagy csillin geléssel pontosan előáll a szán. A kocsis kucsmája, borzas bajusza és prémgallérja olyan, mint a zuzmorás erdő, a nagy fehérségből csak egy piros orr világit. A deres szőrű lovak ügy festenek a ködös kora reggel­ben, mint a mandzsüriai kozákoké j az orosz japán téli háborúban. A szán repül a tükörsima pályán, ahol több a hó, ott annyira csikorog a talpa, hogy a csengők hangja sem tudja elnyomni. Az utcán senki sem jár, még a kutyák sem rohannak ki ugatva az udvarokból, a szokásos libák nincsenek útban. Egyetlen szán sem jön szemközt, bátran lehet haj­tani a legnagyobb gyorsasággal. A falun kívül a szérüskertek közt több családból összeverődött nagy fogoly csapat szalad az utón a lovak előtt, alig akarnak felrepülni és mi­kor kettesével hármasával mégis fel­kelnek, pár lépés távolságra újból leszáltnak. Oly közel vannak, hogy a színükről pontosan meglehet látni, melyik a kakas, melyik a lyuk. Kint a fensikon kezdődnek az óriási hófúvások, melyekbe a közerő csak egy csapásnyi nyitást vágott, úgy, hogy két haromssaz méter hosszban magas, függőleges hófalak közt hala­dunk. Gyors tempóban, melyet egész u’on egyetlen kitérés sem lassít, hamaro­san elérjük az erdőszéli községet,, ahol meleg villásreggeli vár, amely igazán jói esik a dermesztő hideg­ben megejtett egy órai ut után. Azután előáll a másik szám, amelyet az erdőben jártas uradalmi erdészeti kocsis hajt- ö ismeri az erdei utakat és a nagyvad járást. Mert az a cé­lom, hogy ebben az évtizedek óta j nem látott, gyönyörű téli környezet­ben nagyvadat lássak közelről, ami ilyenkor legkönnyebben lehetséges, mert a vad nagy hidegben és mély hóban igen bizalmas és közel bevárja a csengőnélküli szánt. Tulajdonképen fotografélni akart egy társam, de ő reggel a termométer megtekintése után ijedten bujt vissza az ágyba, amit nem is veszek neki rossz né­ven, mert hiszen 30 évvel fiatalabb nálamnál. Már bent is vagyunk az erdőben. Elő­ször sürü, sötét fenyvesbe megyünk, ahol a hó annyira lenyomja az ága­kat, hogy minduntalan mélyen le kell hajolnunk, nehogy a hideg fehérség a nyakunkba szakadjon. Az amugyis sürü fenyvesben a nagy hótömegek alatt a ködös téli délelőttön egészen sötét van. De nem sokára ki világo­sodik, mert szálerdőbe érünk, ahol a vakítóan fehér hóban égbetörő kar­csú feketeoszlopként állnak a nyúlánk törzsek. A csengőket levettük a lo­vakról és nesztelen csendben hala­dunk a töretlen, szüztiszta havon, amely csendesen muzsikál a szán­talpak aiatt. Hegynek az erőlködés­től gőzölnek a lovak és a pára nyom­ban zuzmorává fagy rajtunk. A nagy némaságot néha egy éles fejszecsa­pás hangja szakítja meg, de mindig csak egyetlen és bár közvetlen kö zelből hangzik, sehol se látok em­bert, bármennyire figyelmesen nézek körül. A kocsis észreveszi csodálko­zásomat és felvilágosit, hogy a fák ropognak az óriási fagyban. Gyer­mekkorom óta nem hallottam est a hangot, de moBt visszaemlékszem, hogy akkor ily nagy hidegben már észleltem ezt a jelenséget. A nyakamban lógó gukkerra! gon­dosan átkutatom a hegyoldalakat, de sehol sincs vad, bár a talaj fehér lapja tele van írva külömböső nyo­mokkal, csapásokkal, melyek közt nem egy erős bikáé is látható. De semmiféle élő állat nem látszik. Erre ilyenkor igazán még a madár se jár. Most közel a szálerdő széléhez, azzal párhuzamosan megyünk. Az erdő szélén túl keskeny rét húzódik, azután kopár hegyoldal emelkedik, amelyen csak néhány öreg boróka- bokor áll, földig görnyedve a hó súlyos terhe alatt. És egyszerre szó nélkül, ostorával irányt mulatva figyel­meztet a kocsis, hogy a borókás ele­jén szavasbika áll. Lehet vagy 209 lépésnyire, már észrevett bennünket és magasan tartott koronás fejévei néz felénk. Lassan közeledünk hoz­zája, miközben észreveszem, hegy feljebb az oldalban még egy bika áll a bokrok közt. De az nyugodtan legel. Túrja orrával a mély havat. Mindig közelebb megyünk és amikor 100 lépésnyire vagyunk az első bi­kától, akkor látom, hogy mellette még egy harmadik íb fekszik a hóban. A fehér háttér előtt teljes tisztasággal láthatók a gyönyörű illatok éa most

Next

/
Oldalképek
Tartalom