Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-12 / 46. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1927 november 12. r; I ■ I Valóban művészi és modern fényképeket HÖGER főhercegi udvari fényképész készít SZEKSZÄRD Széchenyi-utca 28. szám (Molnár* féle házban) ■1 dem ■ I remben, dacára az egész nap fáradalmainak, Kossuth fogadta bucsu- tisztelgésünket. Mindenkihez volt egy kedves szava. Egy igen szép kivitelű vasszekrényt is, amely hazai főidet tartalmazott, nyújtottunk át Kossuthnak, mire előlépett Ábrányi Emil és elszavalta gyÖDyőrtt alkalmi költeményét. — Kossuth megölelte Ábrányit, ráhajolt a neki átnyújtott hazai göröngyökre és azokat könyei- vel áztatta. És mindnyájunk szemeibe könyek tódultak — sírtunk. * Négy és félévvel a felejthetetlen turini látogatás után, 1894. évi márciusában, husvét hetében, egy hétig tartó betegség és nagy haláltusa után 92 éves korában hunyta le szemeit a függetlenségi eszmék és nemzeti szabadságjogok lángszavu apostola: Kossuth Lajos. Az egész világ még nem látott olyan temetést, amilyent a magyar nemzet rendezett Kossuthnak. A gyászpompa beillett diadalmenetnek, a magyar határ első falujától az ország fővárosáig, fekete zászlóerdő és virágzápor, zokogó és térdelő em- bersokaság között haladt az ő szent tetemét vivő vonat. A véletlen úgy hozta, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy Budapesten a temetés előtt való napon, Kossuth hamvainak hatósági agnoszkálásánál — ennél a történelmi jelenetnél — •én is jelen lehettem, amit a csekély személyem iránt mindenkor kegyes jóindulatot tanúsító PuIszkg Ferencnek, a nagy tudósnak és állam- férfiúnak köszönhettem. Pulszky annak idején szintén emigrálni volt kénytelen és Kossuthot elkísérte angliai és amerikai útjára. Az ag- noszkálás a Nemzeti Múzeumban, ahol Pulszky lakott, történt. Az ünnepélyes aktusnál jelen voltak : Kossuth fiai: Ferenc és Lajos Tivadar, dr. Basso, Kossuth ■ turini orvosa, Gerlóczy és Márkus polgár mesterek, Gebhardt Lajos dr. fővárosi tiszti főorvos, Helfy Ignác, Rohonczy Gedeon és Polonyi Géza képviselők. Kossuth bebalzsamozva, hármas koporsóban pihent. Az agnoszkálásról szóló jegyzőkönyvet Pulszky lakásán vették fel. * Kossuth Lajos temetésén Tolna vármegye törvényhatósága néhai Si- montsits Béla alispán vezetésével nagy küldöttséggel vett részt, melynek tagjai közül már csak Perczel Lajos, Tóth Károly, Madarász Elemér, A HOSSZÚ TÉLI ESTÉKRE SZERELTESSEK RBDIÓT! Egy éves garanciával, négy havi részletfizetésre a legtökéletesebb készüléket szállítja is szereli: Fábián Sándor cég rádióvállalata, Szekszárd Telefon 53 Hitelbank-palota. Telefon 53 Nagy István, Kovács Sebestény Endre éB e sorok Írója vannak életben. Igen érdekesen fo’yt le a temetés előtt néhány nappal, március 29 én megtartott rendes tavaszi köz gyűlés, amelyen Széchenyi Sándor gróf főispán megnyitó beszédében búcsúzott el a nemzet nagy halottjától, a közgyűlés pedig elfogadta aSimontsits alispán által előterjesztett javaslatot, hogy a temetésen nagyobb küldöttség vegyen részt, hogy a családhoz részvétiratot intézzen a .törvényhatóság, amelyet nyomban felolvasott Madarász Elemér főjegyző, hogy koszorút helyezzen a ravatalra és hogy Kossuth szobrára, — melynek leleplezésére csak 88 év lepergése után kerü'hetett a Bor — 200 forintot szavazzon meg a közgyűlés. Rátkay László kitűnő poétánk és Boda Vilmos függetlenségi képviselő még azt indítványozták, hogy a közgyűlés Kossuth halhatatlan érdemeinek törvénybe iktatását kérje az országgyűléstől és keresse meg ez iránt a társtörvényhatóságokat, de a közgyűlés nem fogadta el ezen indítványt, miután azt királyunk: Ferenc József iránt tartozó lojalitással nem tartotta ősz szeegyeztethetőnek. Rátkay László ennél a pontnál visszavonta a névszerinti szavazást kérő inditványt, azzal az indokolással, hogy a gyász megnyilatkozásának egyértelműnek kell lenni és azt, mint egy cipruságat nem megtépve, de egészben óhajtja a nemzet halottjának ravatalára letenni . .. A halhatatlan érdemek törvénybe iktatása immár szintén megtörtént — 1927. évi március 7-én. KOSSUTH.* Irta: BODNÁR ISTVÁN. Világot rázott egykor lángszava, Népek szeméből könnyet pergetett, Megvilágítva egy nemzet-sebet: Hitte, honát megváltja általa. De világ-részvét alamizsna csak, Koldus-kalapba fillér, mintha hull, És Kossuth mégsem halt meg — koldusul: Nemzetére most szállnak dús javak. Tizenkét ország hozta el szivét, Nagy éjszakánkon, hogy mind — fény legyen: Reményt csillantva feléd, nemzetem. Kossuth, nagy neved világbüszkeség I — Hadd ragyogjon hát rólad, ránk a — fény: Szabadságfánk csókolva — gyökerén ... * Megjelent a Budapesti Hírlap november hó 6-iki számában. Az alispán! lelentés. Szentandrási Száváid Oszkár alispán terjedelmes jelentésben számol be a vármegye őszi közgyűlésének az elmúlt időszak eseményeiről. A jelentés az ország, a magyar jövendő szempontjából legfontosabb üggyel, a leventemozgalom eredményeinek ismertetésével kezdődik és biztató reményt nyújt arra az átalakulásra, amely testben és lélekben egyaránt átformálni hivatott a magyar ifjúságot. A leventeverseny. Az elmúlt időszak legkimagaslóbb I eseménye volt — úgymond a jelen- | tés — az első vármegyei leventeverseny megtartása és a leventezászló felavatása. A magyar erőnek és akaratnak gyönyörű megnyilatkozása volt szeptember 4-én Szekszárdon, amikor a vármegye leventéi összesereg- lettek, hogy lássák felemelkedni az újonnan megszentelt zászlójukat s hogy becsületes mérkőzéssel igyekezzenek a hivatásának útjára bocsájtott zászlót ^elnyerni, A mérkőzéseket oly óriási tömeg nézte végig, amiből bátran lehet következtetni, hogy a vármegye lakói megértették, átérez- ték, hogy mit jelent ennek az országnak a „levente“ szó. A zászlóanyának, szentandrási ANGOL n i úri divatszöveteim az őszi és téli idényre megérkeztek, amelyekből szolid árakkal készítek zakó- és alkalmi öltönyöket, felöltő- és téli kabátokat. Sápszky Andor férfiszabó. Szekszárdon. anyagok feldolgozását is vállalom I Szévald Oszkárnénak szép szavai, melyekkel a zászlót honleányi lelkű- létének egész melegével és a jelenlevőket magával ragadott lelkesedéssel fogadta o'talmába és dr. Pesthy Pál m. kir. igazságügyminiszternek hatalmas avató beszéde ; a lelkészek áldást hirdető kijelentései minden bizonnyal a „szebb jövő“ zálogai lesznek. Amit ifjaink felmutattak, amit a testnevelési bizottságok vezetői a legkisebb oktatóig kifejtettek, az a lelkesedés, amivel ezt a megyei versenyt a rendezőség mintaszerűen megrendezte, az az átalakulás, melyen fiainknak lelke és teste egyaránt átment, biztosíték arra, hogy ha a leventeintézmény gondolatát mindenki megérti és a gondolatért lelki, szellemi és anyagi áldozatot hozni kötelességének ismeri, akkor diadalmasan közeleg a szebb jövő, a magyar feltámadás . . . A leventeintézmény mai állása. A megye területén megszervezett és működésben levő leventeegyesületek száma 117, a tényleg összeírt leventeköteles ifjak száma 18,403. A leventeoktatást 233 ifjúsági leventeoktató teljesítette ugyanannyi segédoktatóval. Az oktatók között volt 152 tanár, illetve tanító, 5 magán- tisztviselő, 47 köztisztviselő, 14 föld- mives (birtokos), 12 iparos és3kereskedő. Ez a létszám azonban még kevés, mert a kiképzéshez még 188 oktatóra volna szükség. Az oktatást nagyon megnehezíti, hogy a községek költségvetéseik korlátozottsága miatt megfelelő sporttelepek előállítására nem képesek. A községek a múlt évben a testnevelés címén a vármegyében mindössze 91.060 pengőt, a vármegye testnevelési alapja pedig 19.117 pengőt fordítottak. Ez olyan nagy, mindinkább fokozódó és állandó tehertétel, melyet a községek CBak más irányú szükségleteik rovására tudnak elviselni. Az intézmény megerősödését ős a sportpályák létesítését csak akkor várhatjuk, ha a községek a nagy összeget tevő leventeoktatói dijak fizetése alól mentesittetnének. Evég- ből az alispán azt az inditványt terjeszti elő, írjon fel a törvényhatósági bizottság a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy a leventeoktatók diját a tárcája terhére vállalja el. És hogy a leventeoktatóknak hazafias munkásságuk elismerése cimén valamely előnyök biztosíttassanak, azt javasolja az alispán, írjon fel a törvényhatósági bizottság a kormányTussor-, Etamin- és Grenadin-függönyök és storo Ebédlő* és fűtőOHMÉI PIRNITZER József és Fiai áruházában, Szekszárdon Tolnavármegye legnagyobb és legrégibb áruháza | Gyapjú- és plttssezlonstoMk
