Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-30 / 31. szám
r t-gyes szám ára 30 fillép. IX. évfolyam. Szekszárd, 1927 Julius 30 ________31. szám. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ggffcesztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. ««fizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 810 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Zúgnak a harangok! Nagy Magyarország egyik legmagasabb közjogi méltóságának viselőjét, a hercegprímást helyezik örök pihenő helyére. A csonka ország minden részéből összegyűltek a gyászolók. De a megcsonkított ország határain túl is gyász van és mikor az esztergomi bazilika nagy harangja bánatosan búg, az »idegenbőit is milliók ajkáról fohász száll fel az egek Urához, mert Csernoch János sál egy darab történelem száll lé a sírba, az utolsó magyar királyt koronázó hercegérsek halálával a történelmi kapcsolatok egy újabb szála szakadt el. Immár a harmadik zászlós ur megy örök nyugalomra, akik tényezői voltak annak a nagy közjogi aktusnak, amely a budavári Mátyás-templomban folyt le 1918-ban oly fenséges pompában, mintha ezek a külsőségek is sejtetni kívánták volna az eljö- vendőt, amely nemcsak egy többszáz éves uralkodó család hatalmát zúzta össze, hanem egy 1000 éves nemzetnek szétdarabolására is vezetett. Megilletődéssel állunk meg mi is a gyászos pénteki napon, ami kor az egész országnak, felekezeti különbség nélkül, könnyes szeme Esztergom felé fordul. A nagy megpróbáltatások viharában apostolként állt Csernoch János és nemcsak a forradalmak szennyes áradatában, de az azt követő kilengések korszakában is hercegérseki méltóságával, hazájáért nemesen dobogó szive minden érzésével odahatott, hogy visszatérhessünk a konszolidáció útjára és ezt az országot ne dönthesse újabb veszedelembe a vallási békétlenség Türelmességet mutatott a provo kálások idejében és jogokat fel nem adó, de azokért veszedelmes harcokat nem provokáló példájával útmutatást adott mindenkinek, hogy mi a kötelessége annak, aki a megpróbáltatások rettenetes igájában szenvedő nemzet valamelyik egyházi méltóságában ül. Azt a hatalmas erőt, ami a katolicizmusban rejlik, római összeköttetései révén nemzete nehéz helyzetének könnyítésére használta fel s mig idehaza keresztényi alázatossággal viselte a csapásokat, addig hatalmas szóval tiltakozott a külföldön megrablóink gazságai ellen. A szakolcai szegény tót fiút az Isten segítsége, saját bölcsessége, nagy hitbuzgalma, a katholikus vallás demokratizmusa, de nem utolsó mértékben a magyar nemzetnek a nemzetiségek, különösen kiválójai érvényesülését megengedő loyalitása, a magyar katolicizmus legmiéltóságteljesebb állásába emelte. És Ő a sors minden változataiban megmaradt az alázatos lelkű, meleg szivű embernek, aki a földiekben való dúskálódások idejében is magával szemben takarékos, kultúrintézményekkel és másokkal szemben bőkezű volt. Utolsó intézkedése is, amidőn megrabolt, de még mindig tekintélyes vagyonát teljesen egyházmegyéjének hagyta, tanúbizonysága lelki nagyságának. Az egész ország mélységes gyásszal kiséri tehát Csernoch Jánost, mint főpapot és mint embert, utolsó útjára. De ebben a temetésben mi többet látunk, mint egy főpapnak, nemesszivü emberbarátnak, bölcs diplomatának utolsó útját. Mi, midőn Magyarország hercegprímása után az esztergomi bazilika sirbolja bezárul, nemcsak azt siratjuk, akire a szenvedések óráiban még soká nélkülözhetetlen szüksége lett volna ennek az országnak, hanem annak a közjogi digni- táriusnak kidőltét is gyászoljuk, aki jogfolytonosságunknak egy élő kimagasló tanúja és őrtállója volt Az esztergomi öreg dóm nagy harangjának bús zengésébe ezért kell, hogy belevegyüljön e csonka ország itthon és a határokon túl élő minden igaz magyarjának keserves zokogása S* H bécsi forradalom.* Agyaglába és tönkrement Aasztria szerencsétlen haláltusájának egyik baljóslata és vészes epizódja játszódott le a világszinpadon. Marx megmételyezett és vadul elbolonditott tömegei dühödten támadtak a rend és az élet alapját képező igazságok ellen. Béc8 utcáján orditás, halálhörgés, szitok és kesertt átkozódások között tombolt a külváros, a rongy és a felpiszkált korcsmabüe, seregszám szedte áldozatait ás vandál indulattal pusztította a nemzet és polgárság javait. Mi a magunk részéről e helyen előre megjövendöltük azt a katasztrófáiig járványt, melyen a mi, 1918 as állapotunkhoz hasonlóan minden európai nemzetnek át kell esnie. Ma megjósoljuk, hogy ez a halálos járvány az egész müveit világot fenyegeti s az ősi rendszer felforgatása felé ro- hamlépésben közeledik. Választani kell az emberiségnek, hogy megtisz- tultan fogja-é követni Isten ujjmuta- tását, eszményt és fenkölt embercélokat, vagy betemetkezik a pokol pocsolyájába és állati dühhel teszi tönkre évszázadok szerzett és ápolt vívmányait. Megjövendöltük, hogy e kor bűnösei elveszik megérdemelt büntetésüket s megszakgatottan bán* * Lapunk múlt heti számából lekésett, minthogy még mindig aktuális gondolatokat Őlel fel, tehát leközöljük. ják meg országunk ellen véghezvitt I tettüket, i És mégsem örülünk, vagy kár- örvendezünk a dolgok bekövetkezésének. Valamennyi éhes, halottfosztó ellenségünk között Ausztria viselkedése volt a legcudarabb. Pontosan neki nemcsak hogy nem volt joga ahhoz, hogy megcsonkított testünkből magának részt követeljen, hiszen oly csúfosan és hitványán állam még nem bukott a mélység fenekére, mint ő s az államerkölcsi posvány sehol sem fejlődött és terjedt jobban, mint ott, BécB tájain. A maga sebének flastro- mul az a néhány, elorzott magyar község igen-igen alkalmatlan. És nekünk fájó. Mégsem örülünk annak, hogy az Isten büntető ostora gyanánt egymást falja és eszi, s nincs ember, aki a bécsi forradalom következményeit kiszámítaná, vagy megmondaná, hol és mikor fog az teljesen megszűnni ? Nem örülünk. Mert az emberiséget borzasztó betegség lidércölelésében látjuk, melyből kigyógyulni nem tud. Khina ! Utána Ausztria I És ugyan hol fogja legközelebb hidrafejét felütni a torzpofája kommun ? ! Hol fog viharként felzugni a marseilles és lendül meg a piszkos indulatok szimbóluma : a vörös rongy ? Hol fog felüvölteni a fanatizált csőcselék, járván a szított tűz mellett rémséges haditáncát ? Prága következik é, vagy Páris? London lesz az első, követi I Newyork ? Vagy éppen Bukarest | lángol tatja fel a piros tűzcsóvát és j adja ki a jelszót a testvérgyilkosságra? Ki tudná megmondani élő halandók közül a földnek színén ? Senki! A jövőt szomorú valóságában sejtő érzésünkön kívül mi is csak azt tudjuk, hogy e nádkunyhó, e maradék templomi épület: Csonka-Magyar- ország megóvott közelében lángolnak más államépüjetek. Szorongó szívvel szemléljük a történés fekete füstjében felszálló Üszköket. A kavargó zsarátnokokat, melyek vörösen izzanak. Az emberiség nyugtalan, elégedetlen, eltévesztette vezéreszméit. Üres és balga lélekkol, kritérium és mérlegelés nélkül fogadja a leghalálosabb mérgeket. Lelketlen, alattomos uszitók meg nem szűnő munkája, mint a héjjá a magasból, lecsap a lomha tömegekre s a biztos sötétből, láthatatlanul ku szálja és zavarja fegyvercső elé és előtt a bűnöst és az ártatlant egyaránt. Jelszót ad ajkára, palástot ruhájára, Bzép színre mázolja, hogy a zápor, ha kell, golyózápor idején, a maga valóságában, leplezetlenül álljon a világ előtt kommunista mivoltában. A felszító pedig ne legyen sehol. Nem örülünk. Mert egyre ^erősebb meggyőződésünk, hogy a javait mentő emberiség- ' I nek az ellenoldalon tömörülnie kel), | fegyverrel szemben fegyvert, eszköz- j zel szemben eszközt szegeznie. S ebben a kikényszeritett állapotban rej-. tőzik a teljes felfordulás. Van valami roppant igazságtalanság abban, hogy soha, de soha, proletárforradalom esetén nem kerül terítékre kolompos. Kun Béla és főcinkosai épp oly vígan élnek szerteszét, mint ahogy a bécsi felbujtók szárazlábbal gázolják meg a vérözönt. £ rendet, békét veszélyeztető gyáva bitangok, kik becses életüket, nemesen dobogó szivüket mindenkor a felbujtott tömegekkel vértezik, nem tudnak nyugodni. Nekik vér és felfordulás kell. Láttuk a magyar országgyűlés szociális törvényeinek tárgyalásai során, hogy épp a munkásság állítólagos azonosai lármáztak és dühöngtek az üdvös törvények meghozása ellen legjobban. Mit bizonyít ez? Azt, hogy vannak karrakterek, akiknek egész valójuk a lázitás, a felfordulás készítése s ha teletömik is szájukat mindazzal, amiért üvöltőnek, nekik az se jó, csak egy: a vér, a forradalom. Ha tehát a világ e karrakterei ki nem pusztulnak, nagy gyávaság és kiskorúság volna a másik oldalon meg nem indítani a könyörtelen irtó háborút ellenük. És ez baj 1 Mert testvért a testvér ellen látjuk frontba indulni s pro és ' kontra ostoba módon elhullani. Kell- é r Csernoch János
