Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-04-16 / 16. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1927 .április IS. A 104 receptet tartalmazó könyvet kívánatra ingyen és bérmentve kü'di: Dr. A. Oetker, Budapest, Vili., Conti-utca 25. esi 4 RÁDIÓ KÉSZÜLÉKEK, ALKATRÉSZEK, SZERELÉSEK, GARANCIA MELLETT. AKKUMULÁTOR TÖLTÉS . . KÉSZÜLÉK JAVÍTÁS Fábián Sándor Szekszárd, Hitelbank - palota. Telefon 53. — Kis naiv ... Vagy— értem... Ki van már fizetve! S az ára, ha akarja, nem sok : csak egy — csók,.-, egy édes csók . . . Megfogta a karját. A szép leány szeme nagyot villámlott. De aztán el­futotta a könny. Valami mély szó moruság vonaglott arcán . . . Tarr magához vonta. De a kis vadmacska halkan felsikoltott s kitépte magát az ölelő vaskapocsból. Odaugrott a csengőhöz , . . Jött a pincér. — Ezt a holmit vigye le tüstént a nagyságos ur autójába 1 A pincér távozott. Tarr mente­getőzni próbáit. De a megbántott leány valóságos sirógörcsöt kapott. Majd, mint valami bosszút lihegő cherub az ajtóra mutatott: — Takarodjék! A gavallér egy darabig még állt, vállát vonogatta, azután az autójá­hoz kullogott. Amikor már benn ült, a pincér épp akkor tette föl az utolsó csomagot. Ügy belerúgott ebbe a lá­bával, hogy majd kirepült. S ment vissza Siófokra. Ott bezárkózott a szobájába Másnap délre azonban megvigasztalódott. Kibékítette egy illatos levélke. Külön küldönc hozta Balatonfüredről: „ Jöhet... A macska ma négy­kor elmegy. Tovább cincoghatnak az egerek.“ Ment is. Repült. Úgy omlott be a szobába: — Itt vagyok Jolán, drága Jolán. Tehát szeret ? S az — ura ? — Eh, mit nekem az — uram. — A múltkor még nem igy be­szélt ? — De most igy beszélek, mert — elutazása előtt kegyetlenül össze­vesztünk. ... . — összevesztek ? Talán megtudott valamit ? — Annál sokkal ostobább! Arra azonban van esze, hogy öngyilkos ságba kergessen. — Magát? — Miklós kérem, hallgasson meg. Tudja, én hiú, nagyravágyó, tetsze- j legni vágyó asszony vagyok. — Na, na, inkább olyan aranyos. De mi történt? — Mi ? Hát csak az, hogy ami­kor megtudtam, hogy az a förtelmes, elhízott Gacsályiné — akinek, mel­lesleg mondva, az én dragalátos uram is teszi a szépet, Füredre jön, én is ide állíttattam ki orvosunkkal a für­dőzési „javallatot“. De hogy az a förtelmes varangy megpukkadjon a mérgében, a jobb börze reményé ben összecsináltattam egy csomó drága, divatos ruhát. S nézze, nézze, most itt vannak róluk ezek a gya lázatos számlák, szemérmetlen sürge­tések, sőt a — pörrel fenyegetés ... S az a 8muoig fráter uram csak a vállát vonogatja, nem akarja kifi­zetni . . . Meghalok, Miklós, kérem mentsen meg . . . — Én? — Pár rongyos millió az egész... Akkor . . . — Akkor ? — Akkor — szeretem ... De miért néz igy ? — Jolán, hát — ennyire jatott ? — Én ? — De az Istenért, mit gondol ? Csak nem hiszi ? Hiszen kölcsön az egész . . . Hát már nem szeret ? — Még ezt kérdezi ? Hiszen a csillagos égből a sárba rántott alá. .. Az ilyen asszonyt csak — megvetni lehet ... S csakugyan egy mély, lesújtó pillantást vetett nem annyira az — asszony, mint a nagy halom számla I felé s felkapta kalapját, mintha pus kából lőtték volna ki. Ha még egy percig késik, leveri lábáról az aj tón berohanó férjet, aki kis kézi tás­káját dühösen vágta a sarokba: — Te ostoba ! Na ezt jól csinál­tad ! Láttam, hogy még idejekorán — megugrott. Mondtam ugye, hogy nem tudsz — disztingválni! Ami pompásan bevált tavaly a megtolta sodott bankfiuval a — Gellértben, nem válik be a ma is fülig szerel­mes, de smucigságáról ismert régi gavallérral — Füreden . . . Tarr Miklós pedig visszavitorlá­zott Siófokra. A Balaton hüs szel lője az utón egészen lehütötte forró homlokát. Egy félóra múlva már fütyörészett: I — Üveggyöngy, hamis gyémánt volt az a kacér asszony ... S az a másik az — igazi. . . Még ma írok neki. S ha megbocsát, holnap a Iá bai elé borulok . .. De Siófokon már várta egy ba­rátja ; — Olvastad a ma esti újságot? A szerelmes kis tanítónő — ön- gyilkossága ! — Szent Isten, hát — meghalt ? — Fenét — halt I — Még ideje­korán kihalászták. Hanem szép his­tória. Az a szenzációra éhes újság töviről hegyire leírja az egész kis ka landot: „A nagy úri gavallér“, „He lyettem szép — ruha tégy valló mást“ — Mindenki rád ismer . . . Tarr zsebébe gyűrte a lapot. Fel rohant a szobájába. Csomagolt. Egy félóra múlva már vitte az autó. Lá­zas fejét odaBzoritotta a puha bőr támlára. Fátyolos szemmel, elgon­dolkozva nézte a lemosolygó csilla­gokat : — Ott, ott, odafenn bizonyára más­képen lehet. Mert itt olyan — osto­bául van. Milyen kicsiségeken fordul meg minden ? A szerelem, a siker, a boldogság, az — élet! Oh, én os­toba ! . . . Azaz, csak egy — kis té­vedés,- vagyis — megfordítva csi­náltam : Annak a kis tanítónőnek kellett volna ígérnem a — szerel­met s annak a ledér dámának a — cifra ruhát! Kaif ás. Komor fellegben áll a déli ég, A nap sugára fénytelenre bágyadt. Vérszomjan törnek vad szivekre vágyak : Kereszlhalálra Jézust, hogy vigyék. Vad indulat orkánja lelkűk szántja, Letörve benne minden irgalom. A szenvedély viszi őket vakon S vonszolja Jézust fel a keresztfára. S leszáll a földre déli nappal éjjel, A nap korongja sötétségbe vész el: A borzalmat, hogy szeme meg ne lássa. S elszáll a főpap lelke nyugovása. Mit tettem? — sír fel mardosó önváddal — S lelkén a bánat őrületje szárnyal. Dalok vége. Ódon sarokban hever a hárfa, öreg felejtés födi be. Zengő lelkének törött a szárnya, csend és árny borul fölibe. Viharát mostan meg nem zugatja sötét, sikoltö szenvedés; nem enyeleg már kacagva rajta kék ég, szelíd hullámverés. A hurok bűvös ércrejtekébül ki nem pendül több lágy zene: áll ócska lomként, maga terhéül, az érzések szent hangszere. S a tompa, néma hideg közönyben dalok avarja úgy pihen, mint csillagok nagy, szürke ködben, mint rózsák a halott szivén. De néha, titkon, egy pillanatban érintik halk álomkezek: ilyenkor alvó húrja pattan, megbugó bánattól rezeg — s zokog a hárfa hosszan, mélyen valami bús melódiát: ahogy az őszi hervadt holdfényen késett madár dala sir át.. . Szamolányi Gyula. Dr. Bernül Bűin Indllvünys. Dr. Bernát Béla bizottsági tag a törvényhatósági bizottság április hó 23-án tartandó közgyűléshez a kő- öetkező indítványt nyújtotta be : „Búd János* pénzügyminiszter ur költségvetési adataiból kiderült, hogy mig a régi nagy Magyarország 63 vármegyéjének költségvetése az 1914. évben 14,000.000 aranykorona volt, ezzel szemben a trianoni Magyar- ország 11 meg nem csonkított és 19 csonka, tehát összesen 29 vármegyé­jének budgetje 19 millió aranykor róna. Ennek megfelelően a pótadók is emelkedtek s a békebeli maximá­lis pótadó, most körülbelül mini­mummá vált. Ezen visszás állapotot előidézte egyrészt maga a kényszerhelyzetbe jutott állami kormányzat, mely az ‘ autonom szervekre fokozatosan több és több terhet volt kénytelen áthá­V Brandeiszné Frey Melanie. bbbbbbbbbbbbbbbbbbiBBaaaaflBBBiBaBBBBBBBBBBBBBBaBaBeBaBaBBBasBBaBasBBaBBBsasasBlBBaaBaBalIaiiiaiBaliaillaIlii11 | Brűndl 3ános és Szabó 3ános g vizműépitkezési vállalata Szerkszárd, Vasúti fasor 6. szám Bfl BB SS BB BB mm BB BB BB Bfl BB BB BB SS BB BB BB BB BB BB BB BB BB BB BB BB Bfl BB BB BB Iflfl IBB A városi vizműszabályrendeletben előirt, s a városi tanács által jóváhagyott minták szerinti kivitelben készít: a fieg­jutányosabb áron, egy évi jótállás mellett | házi vízvezetéki és csatornázási berendezéseket Terv és költségvetés díjtalan. — Minták megtekinthetők Vasúti fasor 6. szám alatt. IS MT* Hosszabb lejáratú kedvező fizetési feltételek. 312 SS w Bssas&asss8asB8Sna8S8S8ssK5sasssi:88ani:ssss&8s:!i3B8Ssas Molnár Testvérek fehértimársága Szehizflrd. Széchem>l-utia Z8 ELVÁLLAL: mindennemű szőrme cserzését, festését, — szarvas- és őzbőröket (sämicb) készit. VESZÜNK uradalmi bőröket leg­magasabb napi áron. ! bércserzést VÁLLALUNK 1 Tanonc felvétetik!

Next

/
Oldalképek
Tartalom