Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-01 / 1. szám
J Egyes szám ára 25 füléi*IX- évfolyam. Szekszárdi 1927 január 1. I. szám. fi Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszam 85 és 102. — Egyes szám ára: 20 fillér. Előfizetési dii félévre 4 peng« (50 000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illet« közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. ripájára ; az árak állandósultak, valamelyest lejebb is mentek, ha nem is az egész vonalon, a spekuláció — hála Isten — belefult a saját hínárjába, a börze több kéteseredetü vagyont temetett el, mint mennyit szer zett — de mit ér mindez, ha a rettenetes adóteher a másik oldalon menten lehúzza az embert a lováról ?! Valljuk b9, a földreform sem hozta meg azt az eredményt, amelyet tőle vártunk — de erről lesz m^g alkal műnk oly részletesen szólni, ahogy a kérdés nagy fontossága meg is érdemli, meg is követeli. Szóval, a gazdasági törökök is méltán sóhajtanak Búd—Alléhoz : Allah segíts, de ne olyan nagyon 1 Pol ti kai tekintetben csak egy szót: az elmúlt évben is újra egy nagy aránya kommunista merénylettervről rántotta le a leplet a rendőrség ébersége. Az ördög nem alszik . . . Kulturális tekintetben is az elmúlt évben még csak biztató jelekről szá- múlhatunk be, amelyeknek legelejére r tesszük a kultuszminiszter nagysza bábta tervét- az elemi (tanyai) iskoláknak kiadós fejlesztéséről. Több száz uj iskoláról van szó. Sajnos, az a nyomasztó gazdasági helyzet itt is kerékkötőként jelentkezik. Társadalmi téren is még mindig kisért a régi magyar áiok, az egyenetlenség, vagy, mint őseink mood ták, akik e bajt sajnos szintén jól ismerték: a visszavonás. Egyéni ér- ! dekeket nem tudunk alárendelni a közérdeknek, sértett hiúságunk a ke- resztbetett szalmaazálon is megbotlik, nevetséges okokért duzzogva vo- nu'unk vissza a közös munkától, egymásban nem bízunk úgy, mint kellene: szóval, itt is még sok dudva nőtt a múlt esztendő kertjében. De ebben a kérdésben mégis legerősebb a jövőbe-vetett bizodalmánk, mert a választások eredményét zálogként tekinthetjük, bogy megindul végre az egységes honmentő és nemzetfönntartó munka az > géaz vonalon, s hogy az országgyűlés fogja megadni azt a jó példát, melyet a nemzetgyűlés megadni nem tudott. Emberek, földi vándorok, az esztendő csak fogalom, melynek mi vagyunk a hordozói. Az esztendő olyan volt, amioővé mi tettük, és olyan lesz, amilyenek mi leszünk benne. Kettőn áll az újév boldogsága : Istenen, meg magunkon. Az ő áldása segíti a mi akaratunkat, emennek meg kell amazt érdemelnie. Emellett a meggyőződés mellett nem üres szó, há minden olvasónk nak boldog újévet kívánunk. H közel Jöu6 feladatai. Irta: dr. őrffy Imre országgyűlési képviselő. Hogy egy nemzet sorsa minkónt alakul, az nem függ tisztán törvényhozásától. Elsősorban függ az olyan történelmi adottságoktól, melyet máról-holnapra semmiféle törvényhozás megváltoztatni nem tud Visszapillantás. Irta: dr. Magyarász Ferenc. Az idők Urának érdemelhetetlen és meghálálhatatlan kegyelméből ismét átléptük egy esztendőnek küszöbét : honnan ha visszatekintünk arra az évre, mely immár visszajöhetlenül lepörgött az örökkévalóságnak szorgalmas rokkáján : önkéntelenül is aj kunkra tódul a kérdés, hogy milyen is volt tehát ez az elmúlt óv, mit hozott, mit vitt el, boldogabbá tette-e életünket, avagy p> dig csak újra csalódásokkal gazdagította-e amúgy is csak a búbánatban gazdag lelkinket ? Bizony, ha őszinték akarunk lenni, nagyon sok jót nem mondhatunk az elmúlt esztendőről. S ha e visszapillantásban össze akarjuk adni a jót is, a rosszat is, amelyet hozott: a mérleget a stk erkölcsi, nemzeti, gaidaBági, politikai, kulturális és társadalmi rossznak szomorú teher tételei nagyon is lefelé húzzák. Kezdjük a legfontosabbon, az erkölcsön. Hiszen az erkölcsi állapo toknak tisztasága a költő szerint is minden nemzetnek támasza, talp köve. Az elmúlt esztendőben zárta le a legfőbb igazságosztó fórum több o’yan pörnek — Léderer, Bácsy, Frohreich 3= aktáit, mely az emberi gonoszság legmélyebb, legaljasabb örvényeibe enged bepillantást. De maga a frankpör is mustja, hoary néha a H kelta sir titka.* — Régészeti elbeszélés. — Irta: Knábel Vilmos. A regölyi sáncok mögül kiván- •siaskodott már az alacsonyan járó nap, mikór az átelleni szárazdi lan káson a régész elkészült a kelta sir feltárásával. A lenyugvó nap vörös sugarai valami furcsa táncot jártak a szabályos női koponyán. Úgy tetszett, mintha a csillogó fogak fölött halványpiros ajkak formálódnának, melyek huocmosan azt suttogják: ,Hiába bámészkodnak, ngysem árulom el titkomat!“ Rácáfolni próbált nyomban a régész, mikor a körül- állóknak a következő szakszerű magyarázatot adta. — Fiatalabb, kelta szépség lehetett és nem is valami szegény. A csinosan kidolgozott haj abroncs {ott a koponyán hátra szorította a hajhullámokat a tüzesen villogó szemekről. Ez a zöldessárga borostyán nyaklánc karcsú, napbarnitotta nyakán jól festhetett, az ezüst fülkarika meg szinte csiiirgelt ringó járásán formás fUlcBÍmp*in. Hosszúkás, kecses ujjain a gyűrű valami szerelmi vallomás emléke. Kigyófejben végződik s ez talán a női hamisságot akarja jelképezni. • Szerző székfogla'ója az Orsz. Gárdonyi G. Irodalmi Társaságban. legjobb ős legnemesebb szándék is mennyire ki tnd siklani, ha csak egy szemernyire is enged a tételes törvény által határolt erkölcsi mes- gyéből. H ába, a törvény meg a romantikus felfogás nehezen fór ösz- 8ze . . . Nemzeti szempontból csak elszo- morkodva gondolhatunk az utódállamok idegen jármába nyögő magyar testvéreinkre, kik közül njra több százat utasítottak ki, kiknek helyzete tehát a közelmúltban nem ja vnlt, nem is javulhatott jóformán semmit sem, hisz a Népszövetségnek csúfolt legfőbb nemzetközi itélőszék egy végtelenül gőgŐ3 és otromba kézlegyintéssel egyszerűen azt jelentette ki, hogy a nemzeti kisebbségek nem illetékesek a saját pana szaik benyújtására. Tehát a cseh, vagy oláh hatalom alatt szenvedő magyar mehet a panaszával a köz mondásos — sóhivatalba. Ugyanakkor azonban a londoni zsidóknak ellenünk va<ó panaszát, hogy nem akarjuk elzsidósodni engedni egyetemünket : fölvette a Népszövetség a tárgysorozatába. A gazdasági helyzettel ngy vagyunk, mint az egyszeri tőrök, mikor föl akart ülni a lovára és közben egyre fohászkodott: Allah segíts ! Végre föl tndott kapaszkodni, de a „svung* ja akkora volt, hogy a másik oldalon menten le is fordult, szu szogva, sóhajtva: — de ne olyan nagyon ! Mi is kezdünk már fölkapaszkodni a gazdasági egyensu y pa — Eddig mi laikusok is csak ért jük, szólt közbe a falusi kistaniió, I de mit jelentsen a kis csontváz ott | a medence tájékán és a hosszú tü a baloldali bordák között? — Ez csakugyan talány én előttem is, feleli a régész. A csontváz eredetét még csak meg tadom magyarázni, mert vagy magzaté, vagy pedig egy anya ölbe fektetett cse csemőé, de a tű határozottan nem barbár készítmény, római stílus az. Hogy mikép került a kelta sírba, azt csak a mi ábrándos természetű kistanitónk tudná megfejteni valami novellában. — Nohát akkor térjünk be présházamba egy pohár borra, szól nó tár.us uram, majd ott felvillanyozva szabadjára eresztheti fiatal barátunk pegazusát. A régész ezalatt ridegen táskájába sülyesztette a sirmellékleteket, majd egy réteg földet szórt a csontvázra, mely igy eltakarva másodszor bu csnzott a lenyugvó nappal ez árnyékvilágtól. Nem minden megindu las nélkül szemlélte ezt a kistanitó, míg ábrándos képzelete régmúlt idők szerelmes meséjét kezdte szövögeti. Sürü poharazás mellett és gomolyó cigarettafüstben aztán szóban is meg indult a pelyhedző tanitóajkakról a meseszöves. — Nem is olyan rejtélyes a sir titka, mint régész bátyánk gondolja. Persze ő csak a csontokat és éksze- reket vizsgálja s azokból vonja le I következtetéseit. Én a csontokat fedő, | húsból és vérből lett por titkát kutatom, mely egy szerelmes szív nagy tragédiáját tárja elém. A kelta ékszer és a bordák közt talált római stilus szerintem elég világosan bizo nyitja, kelta római szerelmi históriával van dolgunk, mely halálos tra gikumb&n végződött. — Elmesélem, hogy-hogyan képzelem el. —- Velünk szemben, a regölyi várhegyen lakott e vidék hatalmas fe jedelme, a kelta Biatac. Merész lovasaitól messze földön rettegtek, saját öntéses púpos pénzei meg egyenértékűek voltak a görög macedón érmékkel. Történetünk ott kezdőd k azonban, mikor hatalma és tekintélye már hanyatlóban volt. Lassacskán beszivárogtak ugyanis a ró maiak és már varosa Bzólén is kö- rülsáncolt tábort ütöttek. A vitéz kelta lovasok a rómaiktól csalogatva és megvesztegetve hűtlenek lettek és jó zsold fejében beálltak a légiókba szekereseknek, vagy lovasküldöncöknek. Árnyék-fejedelem lett Biatac. Udvarának fényt egyedül csak a régész bátyánk szerinti fekete hajú és villogó szemű Laraca tanya kölcsönzött. Ez a lány volt különben Biatacnak is minden reménye. Valami gazdag római dux-hoz szerette volna feleségül adni s effele látogatókban^ nem is volt hiány. A Sopianaeből Aquincum és Arrabona felé haladó légiók parancsnokai sohasem kerülték el palotáját, mert mindegyikük hallott már Laracáról, a kelta szépségről. — Közönyösen fogadta azonban Saraca a lovagok kedveskedéseit, a messze vidékről ajándékba hozott illatos rózsavizet, a drága biborszö- vetet, vagy mesés értékű ékszereket még csak magára sem rakta. Egy akadt csak, kinek saját faragása borostyánkőláncát és bronzgyürüjét hordta b ez az egy szegény kelta ördög volt. Igaz, hogy Regőcoél bátrabb és gyorsabb lovasküldöccöt nem ismertek az egész római táborban. Aztán bronz vörös karján ngy feszültek az izmok, hogy az iramodó szarvast is halálosan találta elhajított dárcája, lábizmai meg egy szc» ritással fékezték meg a legvadabb sirmiai lovat. Szebb férfitestet római istent mintázó szobrász sem tudott volna faragni, csak a szeme félelmetes villámlása árult el valami vadságot. Ezt leste, ezt várta L race palotájuk ablakából naphosszat s mint felhangzott az ismert lódobogás és a pajzshoz ütődő dárda hangja, nyomban sietett őt egy egy rejtett csókintéssel üdvözölni. Hogy történt, hogy nem, besugás, vagy rajtakapás folytán, de egyszer csak tudomására jutott Biatacnak Laraca vonzalma Regőc iránt. Volt aztán szegény lány.
