Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-10-30 / 43. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1926 október 30. i ■ i VARRÓGÉPEK kerékpárok, villamossági cikkek; mm nagy raktár és javítóműhely SOMMER j V. mechanikusnál Szekszárd,Garay-tér Telefon szám 51 J Ismét a Budai Dalárda követke sett. Hubay Jené két karncdalát ad­ták elő és a közönség alig tudott be telni az énekművészet legmagasabb fokán álló interpretációval. Bakó László a Nemzeti Sinház örökös tagja állott ezután a lámpák elé és az ő felül­múlhatatlan, nagy művészetével sza­valta Kisfaludy Károlynak mindnyá­junk által ismert Mohácsát, amely épen a művészi előadás folytán any- nyira uj volt, hogy szinte bámulva eszméltünk eddig ismeretlen szépsé­geire. A művészi élvezetért a hálás publikum alig akarta a nagy mű­vészt a színpadról leengedni. Demény Dezső Magyar Scherzója csendült fel a szavalat után a Budai Dalárda tágjainak ajkán és a csoda­szépen előadott pompás szerzemény után Aggházy Kamill nyug. alezredes, a Hadtörténelmi Mu zeum b. igazgatója beszélt a Mohács felé indult Bzerenosétlen magyar had­ról, melynek útját Ercsiben és Duna- pentelében már emléktáblák jelzik. Ezeket az emléktáblákat a szekBzár dihoz hasonló ünnepségek közt lep­lezték le. Mariancsics Imre szavalta el ezután azt a költeményét, amely a dunapentelei emléktáblára van felvésve. 0r. Bevllaqua Béla a Hadtörténelmi Muzeum adjunktusa Szekszárd város helytörténetéről és helykegyeletéről tartott ezután elő­adást, majd felhívta a közönség figyel­mét a budai várban levő Hadtörté­nelmi Múzeumra, amely gazdag gyűj­teményeivel európai viszonylatokban is egyik legnagyobb értékű kultúr­intézményünk lesz. Szegheö Sándor országos karnagy, a világhíres Buda1 Dalárda kitűnő vezetője lépett ezu­tán a közönség elé, elvezényelve Magyar Népénekeit, melyek freneti­kus hatást váltottak ki a közön­ségből. Dr. Áldor György ügyvéd, hangversenyeink dédelgetett hegedűművésze, Polgár Manci zongoraki sér ete mellett játszotta Búr- mester Szerenádját, Paljakin Kanári­ját és Hubay Jenő „Helyre Kati“ IV. Csárdásjelenetét. A brilliáns technikával és kiváló átérzéssel elő­adott hegedüszámokat maguk, a Bu­A SZABÓ JÁNOS A Telefon: 120 mérnöki irodája, Szekszárdon. Vasúti fasor 6 | ▼ "«““▼"ILLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások, a / — Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi-, m/ vizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek, beton- és vasbeton- V szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. — Építési anyagok, villamos csillárok és árammérők szállítása. Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak — Szekszárd és vidékére — kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- és betonkavics, járdaburkoló gránitdara. ▼ dai Dalárdának a zenei finomságok­hoz Bagyon is hozzászokott tagjai tapsolták meg legjobban. Boldog iQuságunk emlékei tértek vissza, mikor a Budai Dalárda Strauss Jánosnak, a bécsi hegedükirálynak „A kéklő Dunán0 cimü szerzemé­nyét énekelte. A hatalmas kórus ál­tal előadott bájos, klasszikus meló­diák sokáig ott zsongtak a hálás közönség emlékében. Élőkép következett ezután. Székely Miklós ismert festménye után korhű jelme­zekbe öltözötten mutatták be II. La­jos hullájának a megtalálását. Demény Dezső Kreol szerenádját énekelte ezután a Budai Dalárda, majd ráadásul egy karének kereté­ben . Szántó Jenő, az ismert fiatal hegedűművész, a Budai Dalárda tagja mutatkozott be a szekszárdi közönségnek, amely melegen ünne­pelte a méltán szép reményekre jo gositó kiváló művészt. A csodaszép öBtélyt, amely sorozata volt az érté­kesebbnél értékesebb számoknak : a Budai Dalárda Himnusszal zárta be. %■ Az ünnepi mise másnap vasárnap folyt le a szövet­ség vándordíjának a mpgye színeit viselő zászlónak ünnepélyes megál­dja és a vármegyeház falában il­lesztett márványtábla leleplezése. Akik már szombaton aggódtak az időjárás miatt, azoknak vasárnap reggel sem nyújtott vigasztalást. Az eget sötét felhők borították, a terve­zett tábori mise elmaradt. A hívek és a nagyszámú ünneplő sereg a zászlóanyával és férjével, az igaz­ságügyminiszterrel, továbbá a külön­böző egyesületek vezetőivel az élén a templomba vonult, ahol Kiss Lajos esperes plébános. 9 órakor rendes szentmisét mondott. A hatalmas templom teljesen megtelt, a délelőtti ború félhomályában szendén ragyog­tak az oltár gyertyái, a templom csillárjai megvilágították az egyenes tűzoltó sorokat és hátulról, a templom végéből is jól volt kivehető a zász­lók selymes sokasága, a gyönyörű fiatal leánykák koszorújában. Á do zás után a Budai Dalárda „Boldog- asszony Anyánk<( éneket adta elő oly belsőséggel, mellyel csak magya rok tudják azt énekelni és oly mű­vészettel, mellyel csak budaiak ren- j delkeznek. Ezalatt a miséző pap át I öltözött, ragyogó fehér piuviálét vett I fel és a szószékre lépett. Kiss Lajos esperesplébános a szent­hely és az ünnep hangulatából fa­kadó, de nemesen egyszerű beszéd­ben kiemelte, hogy a felebaráti sze­retet ül ünnepet, amikor az áldoza­tosság zászlajára kérik Isten áldását és segitséget. A zászlószentelés. Majd megkezdődött a zászló meg- áldásának -. szertartása, mely alatt a Budai Dalárda Schmölczernek gyö­nyörű régi: Leszállt az eBt c. Maria énekét adta elő. A mise végén p«d g hatalmas viharzással tört fel a Him­nusz. A református templomban. A tűzoltó csapatok, az egyesüle­tek képviseletei, a hatóságok, a tűz­oltó zenekarok zenéje me lett meg­indultak a református templom felé, ahol a protestáns hitfelekezetek papjai áldották meg a zászlót. Dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter, a hatóságok Jankó Ágoston és dr. Eri Márton vezetésével, dr. őrffy Imre és dr. Klein Antal nemzetgyűlési képviselők és az egész közönség gyalog tette meg az utat a csatakos időben, egyedül a zászlóanya ült fel a város fogatára Vendl István polgármester kíséretében, ugyanazon a kocsin fog­lalt helyet a zászlóvivő tűzoltó is, A református templom csaknem szűknek bizonyult a hatalmas tömeg befogadására. Itt először az ágostai evangélikus egyház részéről Németh Gyula lelkész mondott mély tartalmú beszédet, amelyben a zászlószentelés és az emléktábla kapcsolatából kiin­dulva mutatott rá, hogy a hazánk­ban a mohácsi időkéhez hasonló pusztító égéseket nem a vitézek ki­ontott vére oltja el, a nemzet sebeit nem takarja el és ne akarja elta­karni e zászlónak selyme, hanem ezt az égést a zászlóra irt eszme, a szeretet megvalósítása fogja eloltani és a sebeket meggyógyítani. A be­szédet követő áldás szavainak elhang­zása után Tóth Lajos a református egyház nevében szólott. Megreszkető szívvel és öröm fö.csillanásával kö szönti a zászlókat a mai tragédiás időkben, mert ezeknek a zászlóknak felcsillanó fénye a magyar nemzetre nehezedő éjszakában a hajnalhasa­dást éreztetik, mert azt látja, hogy a zászlók alatt egy sereg szive gyűli l ki, amelyek ha nem volnának, a zászló egy tekintetet sem érdé- j meine. A zászlónak fényt, dicsőséget I a kigyulladó szivek kölcsönöznek. | r i ■ ffl falóban művészi és modem fényképeket HÖGER főhercegi udvari fényképész készR Szekszárd Széchenyi-utca 28. szám. (Molnár bőrkereskedő házában) m dem ■ ■ ■ olnár I mmJ Abban a reményben, hogy ezen a zászlón is felcsillámlik egy fénysu­gár a sötét magyar éjszakában és, hogy ez is dicsőséget terem, kéri az Isten áldását erre az uj zászlóra. A vármegyeház előtt. A református templomból a tűz­oltóság és a közönség a vármegye­házhoz vonult a zászlószegek beverése és az emléktábla leleplezése céljából. A megyeház és az iskola közötti tér teljesen megtelt ünneplő, fényes kö­zönséggel. — A már említett közéleti vezérférfiakon kívül megjelent az ün­nepélyen Mohács rt. város képvise­letében Margittay Lajos polgármes­ter és Lipokatics László városi fő­jegyző, Kiss Lajos szekszárdi esperes­plébános. Bakó László a Nemzeti Színház örökös tagja gyönyörű disz- magyarja jól festett a magyarruhás lányok koszorújában. Dr. Pesthy Pálné a zászlóanya a tábla mellett fölállított díszsátorban foglalt helyet, a tábla másik oldalán a szószék állt. A zenekar a Himnuszt játszotta, majd dr. Őrffy Imre nemzetgyűlési képviselő tartotta meg ünnepi beszédét. A kettős ünnep me­rőben ellentétes tárgyából indult ki. „Vissza kell nyúlnunk — úgymond — 400 év előtti sötét éjszakába és ugyanakkor Ünnepelnünk és éjszaká­val a szomorúsággal szemben az éle­tet, a nappalt, a fényt.0 Ez az ellentét, ez a két véglet egy másik ellentétre, egy bántó szemben­állásra és fonákságra mutat, mely a magyar közéletben jelentkezik. Zászlót szentelünk gyakran eb­ben az országban, de ha a zászló­tól eltakart háttér mögé nézünk, na­gyon gyakran szomorú megállapítá­sokat tehetünk. A zászló gyakran sok mindent eltakar, a mindenáron érvényesülni akarást és nagyon sok­szor a széthúzást, a megnemértést. Ennek a zászlónak nem szabad ilyen zászlónak lenni. Ez legyen olyan, amely mögött nemes emberi érzések laknak. Ennek a mai ünnepnek leg­fényesebb, legszebb tanulsága, hogy van még ebben az üzleti veszekedő világban gondolat, érzés, amely a jő embereket összeköti. Az ünnepi szónok feladata azon­ban, hogy az ünnep tanulságait mind levezesse és megjelölje. Ilyen tanul­sága a mai ünnepnek az is, hogy a legnagyobb emberi hŐBiesség is hiába­való és semmivé zsugorodik, ha nem párosul vele egyetértés, ha nincs egységesség, együttműködés. Az az egyéni tűzoltó hős lehet, de a tüzet ’’KEGYELET” Pirnitzer József és Fiai temetkezési vállalata SZEKSZÁRDON - • ' JS® fővárosi mintára teljesen uj berendezéssel, elvállal egyszerű, valamint díszes temetés rendezést helyben és vidékeny mérsékelt árszabály alapon. Élő- és müvirágkoszoruk Koszoruszallagok nyomtatása H » rt* Hl o s cn N •4 O

Next

/
Oldalképek
Tartalom