Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-08-29 / 34. szám
VII. évfolyam. Ara 2000 korona. Szekszárdi 1925 augusztus 29. 34. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szánt ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap Megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdttfcaek árai: A lagUaabb hlrdatés dl|a 10000 korom. A blrdetéi tgj 60 mllUmét.r izéin faaiábpn milliméter (őrönként 1030 korom. KOigyBIésI réizTénytérsaiégl atb. hirdetések llOOkor. — Állást kermöknak 50 (lázi* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémhlr, eljagyzéit bír, cia- lédl bír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerDI. H monoi kultúra uálsűsa. Irta: dr. Teveli JánosEddigi cikkeimben jórészt csak a közép- és felsőfokú iskoláztatás nehézségeivel foglalkoztam és rámutattam azokra a veszedelmekre és veszteségekre, amelyek a magyar értelmiséget onnan fenyegetik, hogy a taníttatás manapság, kivált a vidéki szülőkre nézve, leküzdhetetlen akadályokkal jár. Jelen soraimban azonban az elemi oktatásról szeretnék pár szét ejteni, pár őszinte szót, pár jóakaró szót. Tudom, hogy amit mondandó vagyok, sokaknak nem fog tetszeni ; de ez a körülmény egymagában még nem elég ahhoz, hogy az igazságot elhallgassuk. Nem akarok támadni sem egyeseket, sem osztályokat; megtanultam megbecsülni a munkát minden alakjában, a szellemi munkát még inkább, a tanítóét pedig leginkább. De megmondta már Cato is, a római bölcs, hogy barátja ugyan Plátó, de még nagyobb barátja az igazság ... Igazságot akarok szólni, semmi egyebet. Az igazság pedig az, hogy elemi oktatásunk még mindig nem éri el azt a nívót, amelyen állnia kellene. Hiszen hogy egyéb bizonyítékra ne hivatkozzam, még most is hatalmas ür tátong a középiskola meg az elemi iskola között s a tiszta kitűnő elemi iskolai bizonyítvány sem nyújthat elegendő garanciát arra nézve, hogy az a diák a gimnáziumban vagy a reáliskolában is ilyen jó tanuló fog-e lenni. Egy része megmarad jó tanulónak ; de hányat tudunk, aki nem boldogul, csak nem tud boldogulni, pedig milyen jó bizonyítvánnyal jött az elemiből! Hogy az elemi oktatásnak hiányai vannak, azt hallgatagon elismeri a legmagasabb fórum, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter is, amidőn egyremásra alkotja meg azokat a törvényeket ós adja ki azokat a rendeleteket, amelyeknek .célja az elemi iskolai oktatás nagyobb sikerének biztosítása. Ilyen az 1918. évi 6607. sz., az 1919. évi 182.311. sz. miniszteri rendelet, de különösen a beiskoláztatás terén oly mélyen szántó 1921. évi XXX. te., nemkülönben a korszakosnak szánt 1925. évi 1467, sz. rendelet az nj elemi iskolai tantervről. Mindezek a törvények és rendeletek nyíltan és hallgatagon azt célozzák, hogy fönnálló hibákat küszöböljenek ki és tagadhatatlan hiányokat pótoljanak. Vannak hibák, vannak hiányok, melyeknek jó részét — és ezt szintén az igazság érdekében, az igazság nevében kell konstatálnunk — nem az iskolának, nem a tantestületnek rovására kell itatunk. Hány olyan iskolát tudunk, amelynek fölszerelése a minimumot sem i éri el! A fali képek megfakultak (magyar iskolában német fölirásut is I találtam), a térképek tisztára lerongyolódtak, a fizikai szertárban itt- ott lézeng valami törött üveg vagy zsuzsu-iránytű stb. Az iskolaíönntartő a nehéz viszonyokra hivatkozik, pótlás nincs. A szénhiány itt-ott még most is kisért. Valóságos lelki járvány lett ebből s ha az illetékes körök kellő energiával elejét nem veszik a próbálkozásnak, a szénhiány tán még a bányatelepi iskolákban is elcsíp egy napot — kettőt a szorgalmi időből... Hogyisne, mikor az iskolafönntartónak is oly kényelmes a szénszünet, nem kell sietni a szállítással, egynémely tanférfiu sem hadakozik ellene kellő eréllyel, a gyerekhad pedig sohasem ellenkezett tanítójával, ha szünetről volt szó. Az 1921. évi XXX. te. ellenére is még mindig nem egészen kifogástalan a beiskoláztatás, mit, ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk. Én csak a magam tapasztalatairól be szélek, de azok elég beszédesek. Örülök, ha másutt nincs igy és kívánom, hogy ne is legyen igy — de nem hiszem, hogy másutt sehol sem volna kifogástatan a helyzet. Csak pár példát. Már az idézett uj törvény idejében négy pusztai és egy hét tanerős belterületi iskola állott közvetlen igazgatásom alatt. — Pusztákon tudvalevőleg újévkor gyakori a cselédváltozás. És hány cselédgyerek jött az iskolába, akiről semilyen iskolai hatóság sem küldött értesítést! Sőt meglővén az a jó szokásom, hogy 1053 tankötelesemet iparkodtam személyesen ismerni, megtörtént velem, hogy november havában az egyik pusztán egy iskolásforma ismeretlen leánykát találtam. Megkérdezem a tanítót, ki lehet ez s ő nyugodtan feleli: — Tetszik tudni, újévre úgyis elmennek, nem érdemes beírni 1 így fest a beiskoláztatás a gyakorlatban. Ehhez járul a tagadhatatlanul ób ijesztően gyönge ruházat. Hogy egy falusi napBzámos-gyerek manapság hogy van eleresztve ruha dolgában, csak az tudja, aki látja. Ehhez vegyük hozzá a tanyai, szőlőhegyi stb. gyerekek nagy távolságát. Úgyis a tél az igazi kiadós szorgalmi idő s ezek a szegények éppen télen vannak legrosszabbul. Kocsit adjon a kenyéradójuk ? De nem égbekiáltó bűne ezeket a didergő, rossz gu- nyáju gyerekeket megfelelő téli ruha nélkül négy öt kilométernyi útra kocsira ültetni ? Végül az iskolán kívüli akadály a szülőknek nemtörődömsége is. A mi népünkben nincs meg az igazi éhség és szomjúság a művelődés után. Ha csak lehet, ezer és egy oknál fogva otthon fogják a gyereket, még manapság is, amikor pedig a súlyos birság ugyancsak jobb belátásra segítette őket. Egy nemzedéknek kell elmúlnia, mire majd vérré válik népünkben az a meggyőződés, bogy a műveltség értéke sokszorosan meghaladja azt a kis és kétes értékű segítséget, amelyet fejletlen iskolás gyermekéből kizsarolhat. A kultúra veszedelme azonban az iskolán belül sem rejthető el Potem- kin-falvak mögé. Bizony ott is van hiba elegendő s csak magunknak és a nemzeti művelődés nagy és szent ■ügyének ártanánk, ha kendőzni s nem irtani akarnék őket. Elsősorban kívánatos volna, hogy a magyar tanítói kar gyakrabban ós mélyebben eszméljen rá a saját hivatásának magasztos voltára és erkölcsi értékére. A tanító nem napszámos és a nevelés munkáját nem lehet napszámos módjára végezni. Ha az egyénből hiányzik a kötelességérzet, akkor a munka is csak kontárkodás. Ha a tanító azt hiszi, hogy neki már nem kell tanulnia, akkor bátran leülhet hatodik osztályos tanítványai közé. Ha a tanító az órák megtartásában nem tanúsít kellő, önmaga iránt szigorú lelkiismeretességet és pontosságot, hiába kívánja munkájának elismerését másoktól. Fél kilenckor beszaladni, addig pedig csak a közösen mondogatott egyszeregynek meg hiszekegynek taposó-malmán megőrölni a gyermek szellemi frisseségét, majd meg kiszaladni egy cigarettára, vagy a főzés után nézni, gyerekeket ide- tova küldözgetni, a lakást iskolás leányokkal füttetni, takarítani stb., stb.: ez mind olyan apróság, mely bizony nem emeli falusi közoktatásügyünk nívóját. S hogy ilyen balfogások akadnak, ez igaz volna akkor is, ha el akarnók titkolni. Tudok tanerőt, aki az anyakönyvbe a Bőhmöt Bhőmnek, a Véghet Vóhg- nek anyakönyvelte, még pedig következetesen, aki levelét igy kezdi: Bocsánatott kérek — még pedig következetesen két t-vel, aki ugyancsak az anyakönyvben a község nevét kis betűvel irta, még pedig 43 szór egymásután! Hogy aztán Chopin helyett Schopenhauert játszott a zongorán és „ortopó“ cipőket emlegetett, az végre nem oly borzalmas kára a népoktatásügynek. Tudok olyan tanerőt, aki a gyerekek gyónócéduláját előzetesen átnézte, kijavította és láttamozta. (Kalkulust nem irt rá? Szedő.) Tudok tanerőt, aki tanítványait fölosztotta haladékra és maradiakra. A haladók megtanultak olvasni, a maradiakkal nem is vesződött. Tudok tanerőt, akinél a gyerekek az összes falitáblákat és a kis olvasókönyvet betéve tudták; fordítva adtam a kezükbe a könyvet, megmondtam a címet és úgy olvastak, mint a patyolat. Tudok tanítót, akinél a gyerekek négyjegyű számot fejben, egyszerre szoroztak a vizsgán — a táblán nem tudták megcsinálni — és tudok másikat, aki egy álló vizsgán keresztül nem adott föl más példát, csak ezt: Ha anyád i megültet egy tyúkot 10 tojással, ab- j bél elromlik három, marad mennyi ? > Ha anyád megültet egy tyúkot 12 tojással, kikelt 10, mennyi rbmlott el? Ezer szerencse, hogy nem harmadikba tanított, mert akkor úgy kezdte volna: Anyád megültetett egy tyúkot ezer tojással . . . Mint roppant érdekes kuriésumo- kat és múzeumba való csodabogarakat ideigtatom a következő másolatokat a haladási (Bzép haladás! Szedő.) napiéból. Hitelességüket bármikor közjegyzőileg tudom igazolni. „Spanyol járván (igy!) kiütvén, az osztályomba (igyI) 24 lebetege- dés (igy! 1) és 1 haláleset fordulván elő, amiért mindkét tanterem köz- egészségi hatóság elrendelése folytán bizonytalan időig bezáratott.b „A Spanyol járvány (bizonyára a járvány nagy ereje miatt van a nagy S betű. Szedő.) csillapodása folytán a tanítás március hó 8-án újból megkezdődött, azonban az iskola kályha csőjének helyre nem állítása folytán eredő nagy füst miatt a tanítást ismét abban hagynom kellett. “ „Tekintve a betegség által okozott tanítási ssünetet, márc. 15-ke dacára tanítást tartani szándékoskod- tam. Azonban tervem meghiúsult, amennyiben gabonarekvirálás végett nem várt katonaságilag kirendelt katonaság foglalta le az osztályokat.“ „Hármas lakodalom lévén, amiért a tanulók közül Bokán hiányoztak, s igy rendes tanítás tartása ngm lehetett." „Fájdalmas szívvel jutott tudomásunkra az Entette által tervezett országunk szétdarabolása, miért gyászistentisztelet tartása után általános tanítási szünet adatott. Kifolyólag tiltakozó gyűlés tartása után sürgöny is küldetett a köztársaság elnökéhez Budapestre. „L . ... ii mint Sz .. . .i község beli lakos és képviselő jelöltnek az osztályban tartandó programmbeszé- dének tartása miatt tanitáB tartható nem volt.“ „Nagys. Főt. kerületi tanfelügyelő által tartott programm beszéde tartása miatt tanítási szünet adattatott.“ „Orsz. képvisellő választási szavazat megállapításával lévén elfoglalva, miért d. előtt tanítást nem tarthattam.“ stb. Isten látja telkemet, nem azért másolom le ide ezeket a csodabogarakat, mintha akár egy különben jóakarata, de gyönge kaliberű tanfér- fiunak emlékét akarnám kigunyolni, akár pedig a tanítóság testületi érdemét akarnám kikezdeni. Szavammal, toliammal és példámmal egyaránt azért a fölfogásomért küzdöttem mindenkor és mindenütt, hogy társadalmi és állami életünknek egyik legnagyobb hibája a tekintély tisz- teleiének pusztulása s hogy a tekintély elvének sehol sem lehet és kell jobban érvényesülnie, mint éppen az iskolában. De arról magam sem tehetek, hogy ba a nagy testületnek egyik-másik tagjára nagyobb joggal alkalmazhatók Petőfi szavai, mint
