Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1925-08-29 / 34. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1925 augusztus 29. iwmwwiij BOROS fiS TÁRSA „KUhné“ mezőgazdasági gépgyár rt. tolna- és bácsin egyel képviselete raktáron tart: oaeplőgaraitn- rákat, szívó-, gáz- és benzinmoto­rokat, szabadalmazott páros és páratlan sora „Vera Drill“ kanalas sorvetőgépeket és minden egyéb mezőgazdasági (11) gépet. Főraktár: Szekszárdon.a Kaszinó- bazár épületében. — Telefon 49. | amekkorával ő maga mondta őket Vörösmarty ról: Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. Más kérdés perese az, hogy ezek­nek a hibáknak feszegetése a nagy közönség előtt, a sajtó nyilvános fó­ruma előtt használ e a tanitói tekin­télynek, használ-e a hasai kultúra ügyének. Hogy a pontatlan, könnyelmű tan­erő, a nem kifogástalan magánéleti! nevelő kész veszedelme az ifjúság­nak, a magyar jövőnek, a nemzeti kultúrának, az nem vitatható; de hogy ezeknek a kényes tényeknek nyilvános pertraktálása használ-e annyit a jó ügynek, mint amennyit maguk a tárgyalt tények ártanak: ez bizony más lapra tartozik. És én mégis úgy érzem, hiszem és vallom, hogy e cikksorozatból több jó fakad, mint rossz, különben rég letettem volna toliamat. Ismétlem, amit a bevezetésben mondtam: gu­0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 SZABÓ JÁNOS 0 0 0 0 0 Telefon: 120 mérnöki irodája ▼ Szekszardon Vasúti fasor 6 0 y Ü-LAMU5 és 1 rAK i ELErcK ellenőrzése. — KeniaDiniasi szamnasoK. % / — Villamos-, telefoií-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi, vizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek,, beton- és vasbeton- V szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. — Építési anyagok, szén, gáz- és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádiótelefonok szál­lítása. — Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak Szekszárd és vidékére kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- és betonkavics, járdaburkoló gránitdara. 0 0 0 0 0 0 0 0 nyolni vagy támadni nem akarok, célom csak az, hogy az összes érde­kelt köröknek figyelmét fö hívjam .arra, hogy a magyar nemzeti kultúra templomában, az iskolában, akad el vétve seperni való s ami seperni való akad, azt ki is kellene seperni, mert ha szemet hunyunk fölötte, ha rosszul fölfogott kartársi szempontból, kényel­mességből vagy kíméletből soha föl nem emeljük szavunkat, akkor ma­gunk leszünk okai, hogy a veszede-. lem elharapódzik, a hazai közokta­tásügy legalsó, de legszélesebb körű s ezért legfontosabb szerve, az elemi iskola, lassan bár, de biztosan eltá­volodik attól a szép céltól és esz­ményi magaslattól, melyet az uj tan terv elején oly Bzépen rajzolt meg a közoktatásügyi m. kir. miniszter ur: „A népiskola célja a hazának vallá­sos, erkölcsös, értelmes és öntudato­san hazafias polgárokat nevelni, kik az általános müvelség alapelemeit bír­ják és képesek arra, hogy ismeretei két a gyakorlati életben értékesítsék.“ Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának nyári rendes közgyűlése. A vármegyei törvényhatósági bízott ság e hó 27-én tartotta rendes nyári közgyűlését Jankó Ágoston főispán elnöklete alatt. A napirend előtt a főispán az alábbi beszédben emlékezett meg a legutóbbi rend* közgyűlés óta e hunyt gróf Apponyi Sándor, volt megyebizott­sági tag, aranygyapjasrend lovagja, v. b. t. tanácsos, kir. tárnokmesterről: Szomorodott szívvel kell a tek. Törvényhatósági Bizottság tudomására hoznom, hogy leg­utóbbi rendes közgyűlésünk óta megyénket igen súlyos veszteség érte, mert április 18-án elhalá­lozott Tolnavármegyének egyik legnagyobb fia, gróf Apponyi Sándor, az aranygyapjas-rend lovágja, v. b. t. tanácsos, kir. tárnokmester. Gróf Apponyi Sándor egyéni­ségét és munkásságának kultu­rális jetentőségét kellően mél­tatni gyenge az én szavam, hi szén az ő dicsősége kiterjedt nemcsak Tolnavármegyére, ha­nem az egész országra, sőt az egész művelt világra is. Az általa létesített világhírű lengyeli könyvtárat, amelyet a tudós gyűjtő halála előtt nagy­lelkűen a magyar nemzeti mú­zeumnak ajándékozott, a világ minden részéből látogatták a tudósok, oda jártak kutatni és tanulni és széjjel vitték az egész világon a hírét e páratlan könyv- i gyűjteménynek s hirdették tu• ' lajdonosának nevét, tudását és dicsőségét. Büszkesége volt gróf Apponyi • Sándor nemcsak Tolnavárme- J gyének, hanem az egész magyar kultúrának, őszintén szerette és tisztelte őt mindenki, mert ösztönszerüleg éreztük, hogy ebben a tudós főurban, ebben a melegszívű emberbarátban a jóság, a lelki nemesség és ai emberi tökéletesség van meg­testesülve. Elhunyta pótolhatatlan vesz­teséget okozott a vármegyének, mely nagyjait mindenkor meg­becsülte. Temetésén tekintélyes küldött­séggel jelentünk meg és ravata­lára a vármegye nevében ko­szorút helyeztünk. Azonkívül a vármegye megfesttette a boído- gultnak arcképét, hogy a köz­gyűlési termünknek örök időkre buzdító és lelkesítő dísze legyen. Bátor vagyok indítványozni, hogy a vármegye közönsége a megboldogult emléke iránt érzett tiszteletének adjon felállás által kifejezést és határozza el, hogy gióf Apponyi Sándornak érde­meit jegyzőkönyvileg megörö­kíti, özvegyéhez, gróf Apponyi Sándornéhoz pedig részvétfelira­tot intéz. Majd a közgyűlés a megboldogult emléke iránt érzett tiszteletének (el­állás által adott kifejezést és elhatá­rozta, hogy emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti és az özvegyhez, gróf Apponyi Sándornéhoz részvétiratot intéz. A felállással való tiszteletadás al­kalmával önkéntelenül is a nagy tudósnak a teremben elhelyezett arc­képére vetődött tekintetük a bizott­sági tagoknak, mintegy várva, hogy mutassa meg e nagy férfiú azt a helyes, révbe vezető utat, mely ben­nünket majd elvezet egy uj ezerév dicsősége felé! Ugyancsak kegyelettel emlékezett meg a főispán Ruzicsky Richárd és id. Széli István elhunyt megyebizott­sági tagokról. Éeután áttértek a napirend tárgya­láséra. Első tárgy az alispán időszaki jelentése volt. Renczes János nemzet­gyűlési képviselő a legnagyobb elis mérés hangján mondott köszönetét dr. Éri Márton alispánnak, hogy az igazán tartalmas és a legmesszebb­menő körültekintéssel megszerkesztett jelentésével minden téren olyan bő­ségesen tájékoztatta a törvényható­sági bizottságot a vármegye köz­állapotairól. Dr. Orbán Márton, Bar- náth Béla és Diczenty Pál megye­bizottsági tagok hozzászólása után az alispánnak az időszaki jelentésben tett indítványát magáévá téve, el­határozta a közgyűlés, hogy feliratot intéz a belügyi kormányhoz avégből, hogy a községi pótadó maximumát 50®/o-rór 120°/o ra emelje fel, mivel a sok különféle teher miatt egyes községek az 50 °/o os pótadó mellett sem képesek exisztálni; vagy pedig az állam által a községeknek átenge­dett egyes adókból befolyó jövedelem a vármegy pénztárába fizettessék be, ahonnan az alispán aráuyosan osztaná szét a községeknek, ami által meg­szüntethető lesz az a fonák helyzet, hogy egyes községek minden pótadó nélkül, szinte duskálkodnak a jöve­delmekben, mig különösen a kisebb községekre már elviselhetetlenné válik a mai helyzet folytán a közteher­viselés. A számonkérőszékről felvett jegy­zőkönyv felolvasása után tndomásul vették a Közigazgatási bizottság I. félévi jelentését. Majd elhatározta a közgyűlés közúti adminisztráció céljaira egy személy­autó és gőzhenger beszerzését. — Örömmel kell üdvözölnünk a vár­megyének ezen bölcs intézkedését, mert hisszük és tudjuk, hogy a közúti felügyelet intenzivebbé tétele által hamarosan első helyen fog áliani a vármegyénk a jó közutak tekintetében. A bizottsági előterjesztések letár- gyalása után került a sor 15 idegen társtörvónyhatóság körlevele és meg keresése ügyében való határozathoza­talra. Az alispáni előterjesztések tárgya­lásánál a vármegye nemes áldozat­készségének újabb tanujelét adta azzal, hogy a szekszárdi ág. ev. egy­házközség részére 6,000.000 korona építési segélyt, a parlamenti múzeum­ban létesítendő Kossuth-szoba cél­jaira pádig 5,000.000 koronát szava­zott meg. Ezek után az egyes képviselőtes­tületi határozatok felülbírálása követ­kezett, mely alkalommal letárgyalta tott 350 ügydarab. Az orvostudori és egyéb oklevelek kihirdetésével azután a főispán a gyűlést bezárta. radalmak figyelmébe! A ratási és csóplési munkál«, tokhoz valódi szekszál*||g vörös borok különféle erősségben, 7000 koronától 9000 koronáig, siller borok 6500 koronától 7500 koronáig beszerezhetők Mezőgazdasági- Kereskedelmi Rt. nagypincé- azeteben — Szekszárdi) n. Az allspfinl Jelentés Dr. Éri Márton alispán a törvény- hatósági bizottság nyári közgyűlésé­hez a közigazgatás minden ágazatára részletesen kiterjeszkedő jelentést ter­jesztett, elöljárójában kifejtvén, hogy a közigazgatás inteozivitására nézve nagyon üdvös és eredményes kihatást jelent a belügyminiszter azon rendel­kezése, hogy a járás vezető tisztvise­lője járásának minden egyes községét havonként tizBzer köteles megláto­gatni. Igaz, hogy ezen intézkedés nagyon terhes kötelezettséget ró a já­rás tisztviselőire, de az, hogy a falvak lakosságának mód adatik a járás tiszt­viselőivel való gyakoribb érintkezésre, ezzel az élet és vagyonbiztonság felett őrködő közigazgatás iránti bizalom csak megerősödik; és ez csakis a lelkek megnyugvásához, gazdasági és kulturális életünk fejlődéséhez, javu­lásához vezethet. őrömmel állapítja meg az alispán/ hogy vármegyénkben az aratás ked­vezően ütött be. Hozzávetőleges meg­állapítás szerint a gabonanemüek 10—12 q átlagos termést adtak ka- tasztrális holdanként. De szükségünk is van ezen jobb, kielégítőbb ered­ményre, mert ebből kell fedeznünk a múlt év hiányait, a folyó év terheit és biztosítani az uj termésig a meg­élhetést. Örvendetes kilátásokra jo­gosítanak a kapás növények is. Kü­lönösen a tengeri kecsegtet bő ter­méssel. A burgonyából és babból is elég- jó termés mutatkozik, úgy, hogy teljes nyugalommal nézhetünk a tél elébe. A lakosság szegényebb rászá­nok az idei jó termés mellett bizto­sítva van a tápláléka, mert aratási munkát, ugylátBzik mindazok, akik ilyennel foglalkozni szoktak, eleget kaptak, mert hisz az alispánnál ilyen irányú kérelmek, illetve pana­szok nem tétettek. Ezen kedvező körülményt az alispán annak a józan belátásnak tulajdonítja, mely a gazda­közönséget teljes mértékben áthatotta s ezzel a szociális érdekeket is ki­elégítette. A gazdaközönség ezen ma­gatartása egyúttal leginkább alkal­mas a lelki konszolidáció teljes meg­teremtésére. Az alispán egyik legfontosabb tö­rekvése közutjainknak karbahozása. Tudvalevő, hogy a háború alatt, va­lamint azután gondolni sem lehetett a közforgalom érdekei megkívánta komolyabb utfentartásra. A m. kir. államépitészeti hivatallal karöltve tel­jes energiával fogott neki a vármegye a vállalkozásnak, hogy a közúti ad­minisztrációt mindazon technikai esz­közökkel ellássa, melyek nélkül uta­kat sem karbahozni, sem pedig ki­fogástalan állapotban fentartani nem lehet. Beszerzett tehát egy második közúti gőzheDgert és ha évenkint legalább 50—55 kvoj. hosszúságú út­szakaszokat hengerelhetünk, rövid | MALTflER GYULA foSfflOterme SZEKSZÁRD, Szetázúrd-giilló mellett. Teletop: 1071

Next

/
Oldalképek
Tartalom