Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-05-23 / 20. szám
Ara 2000 korona. « VII. évfolyam. Szekszárd, 1925 május 23 20. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 10000 korona, A hirdetés egy <0 milliméter széles hasébon milllmétersoronként 1010 korona. Közgyűlési részTénytérsaségl stb. hirdetések IZOOkor. — Állést keresőknek 80 széza. lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémhlr, eljegyzési hír, ose« lédl hír, valamint a nyUttér soronként 8000 koronába kerül. Épül a szekszárdi strandfürdő! Szekszárd város közönségének régi vágya megvalósulóban; a fürdőzni vágyó fiatalságnak, az úszni szerető sportembernek i^égi óhaja teljesül. Készül a strandfürdő a Csörgető partján! Hogy mennyi nehézség leküzdése és mily sok akadály elhárítása árán sikerült csak a létestilés stádiumába terelni a közfürdő ügyét Szekszárdon, azt csak azok tudják, akik maguk iso résztvettek ama hatalmas kínai fal áttörésében, amelyet a maradiság, a meg nem értés és a pénztelenség hármas páncélrétege egymás fölé vont'. A Szekszárdi Turul Sport Egylet vezetőségének kitartó és fáradhatatlan munkálkodása tette lehetővé Szekszárdon a partfürdő létesítését. Akadt egy ember, aki a sportember odaadó lelkesedésével hocsájtotta rendelkezésre vagyoni erejét, aki dacára a kedvezőtlen körülményeknek, áldozatkészségével lehetővé tette a kitűzött tervnek keresztülvitelét. De hogy mindez, az eszme fanatikus propagálása nélkül sohasem vált volna való- sággá, az kétségtelen. Az anyagi eszközök előteremtése sokkal kevesebb erőfeszítésbe és fáradozásba került, mint a fürdő létesítéséhez szükséges kedvező légkör és talaj megteremtése. De most, hogy végre megvan a szekszárdi strand, hisszük, hogy elnémulnak a gáncsok, mert mindenki kénytelen lesz elismerni, hogy Szekszárd városa egy nagy fontosságú kulturértékkel lett gazdagabb. Joggal elvárhatjuk a város vezetőségétől, hogy ezen közérdekű intézmény létét és fennmaradását biztosítani és virágzását elősegíteni igyekezzék. Azt hisszük, fölösleges a strandfürdő jelentőségét hővebhen fejtegetnünk, A rendes fürdés és tisztálkodás szükségessége nem szorul egyáltalán magyarázatra. Melegben az emberi szervezet fokozottabb tevékenységre, a test bőrrétege intenzivebb transpirációra kénytelen, ennélfogva alaposabb és állandó tisztálkodásra is van szüksége. Egy olyan városban, ahol csak egy kis befogadó képességű és gyenge vízellátással bíró uszoda van, ahol alig akad ház, a mely fürdőszobával is rendelkezne, égető hiányt pótol az ujonan létesített közös szabadfürdő. S tekintve, hogy az úszás a legtermészetesebb, legegészségesebb és legideálisabb test- gyakorlás, nem lehet kellőképen ajánlani a partfürdő gyakori látogatását. A strand a meglepően kellemes fekvésű Csörgető déli partja mentén terül el. Szekszárdnak ezideig egyáltalán nem volt kirándulóhelye; a meredek hegyeken túl messzefekvő Sötétvölgy éppen nehéz megközelíthetősége folytán nem tudott népszerűségre szert tenni. — Reméljük, hogy a vállalkozó mindent el fog követni, hogy a fürdőtelep környékét minél szebbé' élvezhetőbbé tegye. A partszegély fásítása és az övező kocsiút rendszeres öntözése elenged- heietlenül szükséges ahhoz, hogy a Csörgető Szekszárd város lakosainak kedvelt és látogatott kirándulóhelye legyen. A mintegy 3 km. távolságra fekvő Csörgetóra irányuló közlekedést rendes és menetrendszerű pontossággal járó omnibuszjáratok, azonkivül fogatok és bérautók fogják lebonyolítani. Hisszük, hogy a város vezetősége a keselyüsi müuttól a tóig terjedő útszakasz régen tervbe vett helyreállítását a köz érdek áben most már sürgősen eszközölni fogja. A fürdőtelepet az idén már köröskörül kabinok fogják szegélyezni. A vállalkozó mindazoknak, akik a tele pen magánkabinokat akarnak építtetni, a szükséges területet ingyen eDgedi át (értekezni lehet Strasser Jenő céggel, Arany János-utca 25. szám, telefon 43) ; evvel is elősegíteni óhajtván a közönség kényelmét és otthoniasságát. A homokhordás nagyban folyik, a telep berendezése és felszerelése folyamatban van. Az idényjegy ára ez évben 100.000 K lesz, — ami valóban nem magas összeg — ebből is a „Turul“ egyleti tagok 25°/0-os, ezek hozzátartozói pedig 10°/o os kedvezményt élveznek. A Turul Sport Egylet úszószakosztálya által igazolt hivatott úszók részére a fürdőigazgatóság minden hétköznap alkalmas időben gyakorlási időt (traininget) engedélyez. Miután a fürdő létesítésénél a Szekszárdi Turul Sport Egylet a köztisztaság és szórakozás kérdései mellett főleg az úszás sporjának fejlesztését tartotta szem előtt, az egyesület minden törekvésével azon van, hogy az úszást a város ifjúságával megkedveltesse és a hazának minél több életerŐB, egészséges embert és athlétát nevelhessen. Ennek a célnak elérésére az egylet évenként 2—3 uszóversenyt is szándékozik rendezni. Különös örömünkre szolgál, hogy mindezekről beszámolhatunk. Hisszük és reméljük, hogy a város közönsége méltányolni fogja a Szekszárdi Turul Sport Egylet vezetőségének dicséretes buzgalmát s a vállalkozó tevékenységét és pártolásával tanúbizonyságát fogja adni annak, hogy a szabadfürdő jelentőségét méltányolni tudja. Dr. Babits István. Tolnnmegyei vitézek ünnepe Szekszárdon. Tolnavármegye vitézi széke f. hó 21-én, csütörtökön tartotta meg Szekszárdon ünnepélyes keretek között megyei vitézi értekezletét. A reggeli vonattal érkezett vitézeket a szekszárdi vitézi szék fogadta, akikkel együtt négyes sorokban vonultak fel a városháza nagytermébe, ahol őket Vendl István polgármester üdvözölte a város közönsége nevében. Majd résztvettek a róm. kath. templomban tartott szentmisén és a református templomi istentiszteleten. SZERENÁD. Kertek alatt, kertek alatt Muzsikálnak este tavak: Fényénél a holdsugárnak, Holdsugárnak — Boldog békák citerálnak, tamburálnák. Füzfaerdön, nyárfaerdön Zeng az este vágybaejtön: Holdvilágnál kedvesüknek, Kedvesüknek — Fülemülék fuvoldznak, hegedülnek. Holdas esten, rózsakertben Összehajtunk lopva ketten: A legszebb dalt itt dalolja, Itt dalolja — Lázas szivem klarinétja, cimbalomja. Szamolányi Gyula. Emlékezzünk régiekről... IrtaDr. Tevsll Jázot. A magyar kultúra válságáról írván, alig tudtam magamat tartóztatni, hogy régi deákévaimnek egy-egy igen kedves emlékét föl ne újítsam annak a cikknek a keretében, amelybe voltaképpen nem iz illett bele. Éreztem, ki is mondtam azt akkor, de meg nem állhatom, hogy most, külön cikkben füzérbe ne kössem azokat a reminiszcenciákat. Emlékezzünk régiekről. . . Nem mintha az esstendőknek végeláthatatlan sora választana el mától az időtől, hanem azért, mert maguk az { életviszonyok változtak meg oly gyö kérésén, hogy máskor hosssu emberöltőknek sokasága sem nyúlt bele oly hatalmas erővel az idő kerekének küllői közé. Emlékezzünk régiekről . . . Arról, hogy régente mégis mennyivel köny- nyebben ment a tanulás, mint manapság, mert a koszt, a lakás, a tandíj meg a tankönyv, no és a ruhaféle sokkal olcsóbb veit, mint manapság, és mert akkor még volt a társadalomban akarat is, tehetség is arra, hogy a szegény sorsú, de jól tanuló diákgyereket pártfogásába vegye és tanulmányai befej estéig segélyezze. Nem is akarok olyan nagyon mesz- ssire visszamenni. Csak megemlítem Király József pécsi püspököt, aki 1819 ben 207 ezer forintnyi alapítványt tett le szegény tanulók javára, oly összeget, melytől milliók nulla- seregletéhez ssokett szemünk is megszédülne, ha mai értékére akarnék valorizálni. Tas Gereben gyönyörű emléket állított ennek az isig-vérig magyar főpapnak a „Dini“ c regényben, melyben elmondja azt is, hogy miképpen került ez a fejedelmi alapítvány Pécs helyett Komáromba. Foglár József egri kanonokot, Dávid István veszprémi kanonokot, Szepesy Ignác báré pécsi püspököt, Ranolder János veszprémi püspököt, Esterházy j Károly grófot, az utolsó egri püspököt j maradandó iskolai alapítványaikkal együtt is csak megemlítem, mert nem a nagyokról, a kicsinyekről akarok szólni, nem az olasz renaissance-kor fejedelmeire emlékeztető nagy magyar mecénásokról, hanem a magyar művelődés egyszerű, névtelen napszámosairól, kiknek ha anyagi tehetségük lépést tudott volna tartani szivük meleg lelkesedésével és áldozatkészségével, ma tán szobor hirdetné emléküket. Bár hiszen igy is él emlékük, nem hideg ércből vagy kőből kifaragva, hanem egész nemzedékek hálás szivébe írva. Ott volt például a tanulóifjúságnak lánglelkü atyai barátja, Zsinkó István pécsi kanonok, a feledhetetlen PÍBta bácsi, aki még az arany keresztet is levette a nyakáról és zálogba tette, ha üres kasszájából már nem futotta a szegény tanulók támogatására. Állandóan tíz különböző rendű és rangú szegény diák kapott nála kosztot — nézz maradékot, mert a fiuk ebédje az öreg űré előtt volt s nem egyszer még fűszerezte is azzal, hogy közéjük ült és elbeszélgetett velük. A hosszú évek alatt de sok „szivem-öcsém“ melegedett föl ennek a krisztusi szívnek szerető lángjainál 1 Ott volt* a másik pécsi kanonok, Troli Ferenc. Maga volt a megtestesült egyszerűség. Azt a barna sált, amelyet télen a nyaka köré tekert, a város apraja-nagyja ismerte. Magára alig költött. Fogatot nem tartott, gyalog tette meg az utat a líceum-templomba, ahol a bazilika építése idején a hivatalos istentiszteletet tartották és örült, ha visszafelé a sánta Girk kanonok fölvette a kocsijára; de amikor alapítványokról volt szó, akkor nem fukarkodott és hazánk egyik jónevtt szobrászát, Kiss Györgyöt is ő neveltette, ő ké- peztette ki művésszé. A maga nemében igen kedves és érdekes ember volt Marhauser Imre, a bonyhádi ev. algimnázium igazgatója, három évtized diákságának közismert „öreg“ je, aki bőségesen rászolgált arra, hogy ott említsük és pedig hálás kegyelettel említsük meg nevét, ahol az ifjúság barátairól van szó. Csak a jó Isten a megmondhatója, mit tett ő a bonyhádi „konviktus“ érdekében, hány helyen kilincselt természetbeli adományért, hány alkalmat keresett és talált egy kis pénzbeli támogatásért. Hiszen egyszer kijelentette a bonyhádi kaszinóban, hogy ha valaki ezer forintét ad a tápintézetnek, levéteti szakállát, bajuszát, melyre pedig oly büszke volt. ő volt a pénteki piac réme. Olyankor mindig csak fél óráig
