Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-15 / 11. szám
Ara 1000 korosa. Ví. évfolyam. Szekszárdi 1924 március 15 11. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 8zerke8ztdség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 1000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 10000 korona. Előfizetést csak Julius 1-Ig fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fentartja magénak a Jogot, bogy a fizetés napjén érvényes előfizetési érakat számíthassa fel. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 5000 korona. A hirdetés egy éO milliméter széles hasábon milliméter soronként 601 korona. Közgyűlést részvénytársasági stb. hirdetések 1200 korona. Állást keresőknek SO százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzést hír, családi bír, valamint a nyllttér soronként 5000 koronába kerUl. A szabadságról. Isten legfenségesebb gondolata és legdrágább ajándéka e földön a népek 8sámára a szabadság. Koronája és fénye a történelemnek, élete millió élének, imádsága és bálványa annak a népnek, amely nem máról holnapra akar fenmaradni, de az örökkévalóságig. A szabadság élő és érző szive a holt föld: az ország és a nemzet szerves egészének; táplálja, erősiti, irányítja és szentté teszi e kettős egy séget: ország és népe. Nélküle elveszett a kettős egység, vele és általa halhatatlanná lesz. Ez a ma szerencsétlen magyar nem zet és föld soha meg nem érte volna a mögötte álló ezer esztendőt, ha hérosszá nem avatja a szabadság lelke, ha elszámlál hatatlan nem volna azok serege, akik meghalni mosolyogva tudtak, száműzetésben dacos oroszlánként éltek, mert köblöket Isten harmat-gyémántja szórta be: a szabadság. Nemzeti lótünk vak és tehetetlen médiuma tehát minden igaz hazafi. Egy örökké élő erő igézete ragadja, sodorja és dobja áldozatai ezrek éle tóért Dugonicsot, Zrínyit, az egri asszonyokat, Rákócit, Kossuthot, Pe tőfit, az aradi tizenhármat és — hála Istennek — miriádnyi sokat. Ki tad belátni ezerév lángoló kohójába, hol újabb ezred ötvözete olvad a szabad ság oltárán elégettek szináranyából ? A szem elvakul, ha e napfényt vakmerőén méregeti I Ne bolygassuk mi, vagy ha elég bátrak vagyunk letépni e remekbe öntött szobor leplét, te- g 7ttk, de csak azért, hogy belevessük magunkat mi is a szabadság halha tatlan áradatába; elégni a jövőért. Legyünk mi is bábjai, játékszerei, eszközei — táplálékai annak a dicső erŐBek, amelyen felépülhet és szilár dán megállha a magyar jövendő . . . Az elmondottakból világosan érthető, hogy 1848 március Idusa nem az a halhatatlan dátum, amely fényét •lőbb-utóbb el ne veszitené. Az emberek máris bizonyos hivatalos unal mat éreznek megünneplése alkalmával j a szónokoknak izzadva kell ver gédniök, hogy némi lelkesedésfélét erőszakoljanak ki a honfiúi keblekből. I< ez így van jól és helyesen 1 A szabadság lelke ugyanis nem tűri azt, hogy a múlt tényeinek tehetetlen bá múlásában, ízetlen magasztalásában temetkezzünk el, hanem újabb és újabb tettekkel, a jövendő folyamának szabályozásával szolgáljuk a magyar halhatatlanságot . .. «Még jönni kell, ha jőni fog Egy jobb kor, mely utáH Buzgó imádság epedez Százezrek ajakin.» Vagyis teremni kell még e nemzőt életében márciusi nagyszerű dátumoknak. Jönni kell olyan napoknak és neveknek, amelyek rávetik a statisztika száraz leplét a múlt bálványozott napjaira és isteni neveire, hogy maguk ragyogjanak, mig ismét újak com jönnek. Ez az idő eljött. A szabadság Ígéret és remény! Nekünk tehát nincs semmi obuok arra, hogy ragyogó orcával, csillogó szemmel ünnepeljünk egy 76 évvel ezelőtt megtörtént s lezajlott eseményt. Nekünk előre kell néznünk. Előre és magunkba 1 Ma mi, a büszke magyar, — a sérthetetlen, szent haza — bit vány férgek rabjai vagyunk. Pojácái a külföldnek — terhe saját létünknek. Rabok vagyunk. Lelki és testi rabok. De felettünk ób közöttünk a szabadság ősi turulja száll. Acél szárnyaival arcunkba ver, lelkűnkbe csap, karmaival megragadja szivünket, azt a szivet, mely Árpád, Rákóci, Kossuth, Petőfi fajtája. És viszi előre egy uj március 15-ig. Egy uj' szent Idusig, hogy beledobja azt is az idő zakatoló garatába akkor, amikor más szabadság nevében má sok — de a mi magyar lelkűnkkel, az edzett ősi fegyverrel, küzdenek. Mert a szabadság ez: harc — elbukás. De leverten is győzelem. És a szolgaság nem más, mint az úgynevezett világbéke. j Sziporkák. Irta: Bodnár István. Minden bölcsészeti rendszert meg lehet tanulni. De magát a — bölcse- séget — nem l A jó és a gonosz voltaképen ugyanazon egy utón jár. De az az egy ut mégis más-más helyre — vezet! Egy nemzet — meghalhat. De sohasem a — „feltámadás reménye nélkül 1“ Hanem, aki a — feltámadást prédikálja: higyjen maga is — benne 1 Földi értelemben az „örökké0 szé azt jelenti, hogy — holnap, vagy talán még — ma! írásod úgy lesz csak igazi — Írás, ha a bölcseség arany-porzót hint reá. Jaj, ha — szellemességed: magyarázni kell. Akkor inkább menj szürke professzornak: magyarázni — szellemesség nélkül. Most már igazán elmondhatjuk, hogy az élet nem ér egy jó pipadohányt ! — Megint felemelték a trafik árát 1 Ne mutogasd az — erszényedet. Mert meglátják, hogy vagy — üres, vagy hogy — tele van. Mindakettő baj lehet — neked. Au öröm serlegét sohasem lehet egészen fenékig üríteni. Mert a fájdalom keserűségét — megérezzük a fenekén. „ t Végy el az örömből egy cseppet; bánat lesz belőle. De hozzáadhatsz a fájdalomhoz száz örömcseppet is, még sem lesz soha: igazi öröm. Öröm-vetésének: fájdalom a — részes aratója. A élet buzaszemjéhez, a halál tartja a zsákot. De az a kevés mag, amely lelkűnkben volt, már előbb szétpereg. S megint csak itt a földön lesz belőle — uj vetés. Vájjon nem itt kell keresni a kulcsát az — örökélet titkos závárjának? Az öröm kis szigetére, a fáj dal em nagy tengerén át —juthatunk csak al. fiiért fáj neked a mások — öröme ? Hiszen akkor a mások — fájdalmának még jobban — örülsz ? Aki igazságot akar tenni, lakozzék benne is igazság! A ma vesztesége, lehet a holnap — nyeresége. Mert amit ma elvesztettél, holnap újból már nem veszítheted el. Hát nem nyert a — hol- nap, ha nincs — vesztesége ? Jánosi György. Dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter. A legfelsőbb kézirat hirdeti az egész országban, bogy néhai Per- ozel Béla örökébe ismét egy tolnamegyei ember, dr. Pesthy Pál került. Lapunknak két héttel ezelőtti számában beavatott forrásból már közöltük ezt a megyénkre örvendetes hirt és ma, amikor jóslásunk bevált, akkor nemcsak jóleső örömmel, de megyénk fiáról lévén bzó, a büszkeség egy bizonyos nemével adank hirt a nagy horderejű kinevezésről. — Dr. Pesthy Pálnak e kiváló közjogi állásba való kerülését a különböző pártok és p&rtsajtók egyaránt meleg rokonszenvvel fogadják, nemcsak azért, mert konciliáns előzékeny modorával mioden irányban rokooszenvet váltott ki, hanem mert azt látják, hogy ezekben a nehéz időkben ezt a tárcát, — ahol mindenek felett anoak a programúinak kell megnyilvánulni, ame yet a miniszterjelölt a gratulálóknak adott: „az igazságnak0, — leghi- vatottabban ő tudja betölteni. A kinevezendő igazságügyminiszter évtizedeket töltött az igazságügy szolgálatában, nyugodt, megfontolt temperamentuma biztosíték arra, hogy nem experimentációs törvénytervezetekkel jön és azokat nem excentricitás- sal óhajtja megvalósítani mint elődje, hanem magas állásához illő bölese- séggel. Jogi tudása, politikai iskolázottsága megnyugtathatnak mindenkit, hogy oly törvények megalkotására fordítja szellemi és fizikai erejét, ame lyek nem pártpolitikát, nem kurzust és nem egyes társadalmi osztályok érdekeit, hanem az egész nemzet egységének életszükségleteit képezik. Nemcsak azért, mert megyénkbeli, hanem, mert egyéni értékeit és képességeit ismerjük, üdvözöljük őt kinevezése pillanatában meleg rokon- szenvvel, és kiváló állását megillető mély tisztelettel és kívánjuk neki, hogy nehéz munkáját siker koronázza, bölcs irányítása vigye előre a politikai, társadalmi és gazdasági konszolidáció utján nemzetünket. És ha programmja megvalósítása elé nehézségek gördülnek, ha utján, amelyet az „igazság0 utjának jelölt meg, tövisek tépik, ne feledje és adjon faradságában újabb erőt az a tudat, hogy annak a kerületnek, amelyet képvisel és Tolna vár- megyének komolyan gondolkozó népe mellette áll akkor is oly őszinte ragaszkodással, mint most, amikor uj méltósága első küszöbén áll. * Dr. Pesthy Pál 1873 julius 9 én született a tolnamegyei Uzdon, ahol atyja, Pesthy Mór földbirtokos volt. Főgimoáziumi tanulmányait Bonyhádon és Selmeozbányán végezte, a jogot pedig a budapesti és berlini egyetemeken hallgatta. Főiskolai tanulmányai bevégeztével katonai szolgálatot telje sitott és elnyerte a tartalékos hadnagyi rangot. 1895-ben ügyvédjelölt lett, majd 1897-ben államazolgálatba lépett és a budapesti kir. törvényszékhez neveztetett ki joggyakomokká. 1898 ban lett a szekszárdi kir. járásbíróságnál aljegyző, majd 1900 ban a király a paksi kir. járásbírósághoz nevezte ki albirónak. Paksról az 1903. évben a szekszárdi kir. járásbírósághoz helyeztetett át. Az 1908. évben a szekszárdi kir. járásbírósághoz bíróvá neveztetett ki, 1912 ben pedig a szekszárdi kir. járásbiróság vezetője lett. A király az 1915. év junius havában a szekszárdi kir. törvényszék elnökévé nevezte ki és a múlt évben a kormányzó kir. kúriai bírói címmel ruházta fel. 1922 május 26-án a gyönki választókerület igen jelentékeny többséggel egy- ségespárti programmal nemzetgyűlési képviselővé választotta HaypáL István ugyancsak egységespárti eddigi képviselő és Lombos Alfréd B&tthyányi- pártival szemben. A nemzetgyűlésen különösen az igazságügyi és földmive- íésügyi kérdésekhez szólott és tárgyilagos, szakszerű felszólalásával általános érdeklődést keltett. Rokonszenves, előzékeny modorával igen gyorsan a nemzetgyűlés legnépszerűbb tagja lett és ennek tudható be, bogy rövid parlamenti szereplése daeára Almassy László lemondásával megüresedett képviselőházi alelnöki állásra őt válasz'ották meg. Ezen kiváló tisztét oly { tapintattal és pártatlansággal kezelte, hogy az ellenzék is mindig a legnagyobb 1 tisztelettel viseltetett iránta. Most mikor az alelnöki állásból a miniszteri bár- | zonyszékbe kerül, a nemzetgyűlés összes pártjai rokonszenvvel látják azt.
