Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-09 / 6. szám
Ara 500 korona. VI. évfolyam. Szekszárd, 1924 február 9. 6. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszánt 85 és 102. — Egyes szám ára: 500 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 4500 korona. ElSflzelnl csak egy negyedévre lehet. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fentartja magárak a jogot, hogy a fizetés napján érvényes előfizetési árakat számíthassa fel._____________________ Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 3000 korona. A hirdetés egy ÓO milliméter széles hasábon milliméter soronként 353 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 700 korona. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési bír, családi hír, talamlnt a nyllttér soronként 2500 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Próbálkozni ment a magyar szociáldemokrata párt vezére Londonba. Hivatalosan pártja is, mások is a munkáskongresszust jelölik meg az utazás céljának, ő maga azonban tüzetesebben jelölte meg utazása célját és ettől igazán nincs mit várnunk. Sőt ismerve a szociáldemokrata politikusok következetességét, el lehetünk rá készülve, hogy a külföldi aranyakhoz ismét tapadni fog valami, amit majd letagadnak az illetékesek, de ami ellen mégis nagyobb energiával kell küzdeni, mint a jobb sorsért szoktunk. Feltevésünket megerősíteni látszik az a körülmény, bogy az angol kormány jelentése szerint Peidl útját nem ott készítették elő. A londoni munkáskormány megnövelte a szociáldemokraták öntudatát és nincs senki Magyarországon, aki meg tudná jósolni, hogy az a kő, melyet a magyarországi munkásvezér a világpolitika vizébe dob, mek kora hullámokat fog vetni. Sejthetjük azonban, hogy a magyar kölcsön ügyébe nagyobb súllyal fog kapcsolódni a londoni látogatás, mint azt sokan hiszik. Mert a kölcsönre előleget adó nemzetközi pénzhatalmasságok és a szociáldemokrácia kö zött nemcsak érzelmi, hanem külör- nösen taktikai fegyverbarátság is van, amely mindig egységesen szokott fellépni, valahányszor a nemzeti eszme ellen kell harcolni. A szovjeturalom elismerése, amely az uj angol kormánynak jóformán első sietős cselekedete volt, előre veti árnyékát a jövendő világpolitika irányának, amelyben fel lehet ismerni a nemzetközi gondolat térhódítását anélkül, bogy a megtorlásnak még csak a sejtelme is lenne benne azért a temérdek anyagi és erkölcsi pusztításért, amit a világ e legrettentőbb., uralma hajtott végre. A társadalmi élet jelenségeinek a tudós búvárai sokfélek épen hányják és vetik e jelenségek okait és célját és vannak olyanok is, akik csak politikai taktikának minősitik. De a legyőzött nemzetek ielkiismerete érzi, hogy a világ rendje ellen elkövetett súlyos bűnök felett csak azok térhetnek napirendre, akik nem éreznek sem jogot, sem felelősséget, akik bői hiányzik a jog és fele.ősségérzet alapja: az erkölcsi érzés. Nekünk, magyaroknak nincs mit várnunk azoktól, akik a világégés üszkös romjain ben-adás nélkül járnak, akik hideg ésszel tudják latolgatni a hasznot, mint a feledés ellen értékét. A világpolitika eltávolodott a nemzeti érzésektől és teljesen anyagi érzékké sülyedt, kihalófélben van in tézői kebléből minden nemesebb cél, megtorolni pedig csuk azt hajlandók, ami haszonrészesedésüket veszélyezteti. A londoni próbálkozás a magyar ügynek csak rosszat hozhat, mert az eivtsrs gondolatai nem gyökereznek abban az ezeréves fájdalomban, amely a magyarság lelkén elömiik. A szekszárdi Nöeiylet estélye Az „Egyesült Szekszárd—Tolnamegyei Nőegylet“ műsoros táncestélye az idén is a szokott teljes erkölcsi és anyagi siker jegyében zajlott le. Elmondhatjuk, hogy úgy Szekszárdiról, mint a környékről ott volt mindenki. A bál közönségét legelőbb is az lépte meg, hogy Wallacher tanár finom ízléssel úgy feldíszítette a Szekszárd Szálló nagytermének falait, hogy a kopottságuk nem is látszott. A valóban magas színvonalú műsort dr. őrffy Lajosné nyitotta meg Dohnányi Rhapsodiájával. Ezt a súlyos darabot mesteri felfogással, brilliáns technikával, tökéletesen kidolgozva ját szotta el őrífyné. Igazi művészi élvezetet szerzett nekünk. Utána dr. Bolgár Kálmánné szavalt egy-egy költeményt Vörösmarthytól és Ra- kovszky Etelkától. Bolgárné rutiniro- zott szuvaló, aki most is mély átgondolással szavalta el e két szép költeményt. Ezután dr. Schmidt Géza zeneszáma következett, «kit a tavalyi szezonban már mint kiforrott h gedüst ismertünk meg. Most is nagyon szépen hegedült. Jól összeválogatott műsorának legértékesebb száma Hu bay 11-ik cs ár d aj a 1 enete volt. Ezt a nehéz darabot csillogó technikával, jól kiéreztetett magyaros 'ritmusú brilliáns tempóban játszotta el. Nagy hatást ért el többi apróbb számaival is, mik közül a Rubinstein Es dur Románcban a zengő, temperamentumosán lüktető tóoust, Burmester: Serenadejáb^n vonójának egyenleteMi a szerelem? Három nő ült az a'konyi homályba, A nagymama, a lánya s unokája, A szerelemről folyt köztük a szó. — Tó a szerelem, — kezdi nagyanyó: Ma ringatóznak benne csillagok, Holnap vihartól verve háborog: Alig mosolyg, könnyárja már kicsap, Partján virág, de mélyein iszap... — Én azt hiszem, — mond az ifjú anya — A szerelem a tó felett a fa: Ha hull virága, lesz helyén gyümölcs, Alatta mindig enyhét lel a bölcs.,.' — A szerelem, — merengve szól a lány — A tó felett a fán a csalogány: Zengő dalában bár zokog panasz, De szép, de édes, de bűbájos az 1 Szamolányi Gyula. Szabó Endre. 1849—1924. Irta: Bodnár István. Meg kellett törülnöm a szemüve gémét, amikor a keddi lapok hírein átnyargalt a szemem. Hamarjában nem tudom, hogy Szabó Endrét könnyeztem e meg, vagy pedig a magyar hirlapirást, amely odáig csúszott, hogy egy ilyen érdemes em-a bernek sem tud juttatni többet 10—15 nyomatott sornál. I Persze előbb meg kell magyarázni a fiatalabb generácónak, hogy voltaképpen ki volt Szabó Endre? Hát van Szabó is sok, Endre is sok, de Szabó Endre, már t. i. az igazi, csak egy volt Husz-harminc evvel ezelőtt még jegyezték nevét az irodaimi börzén, azaz, hogy akkori ban még nem volt — börze az irodalom Elölről olvasták a lapot, nem — hátulról. Talán mert akadt benne — olvasni való is. Az Üstökös, a pompás magyar élc'ap, kü öuösen kapós volt. Minden héten hosszban volt. Mert széliében-hosszában ezt olvasta, aki nevetni akart. Ma a — Danubiuszt — olvassa az, akinek van s a markába nevet. Ezt az Üstököst szerkesztette a jó Szabó Endre. Még pelyhes állu fiatalember volt, amikor Jókai őt választotta a szerkesztésben módjának. Szebb ajánló levéllel kezdő poéta akkoriban nem igen dicsekedhetett. De meg is felelt a beléje helyezett várako zásnak. Fiatalos hévvel, merész kéz zel pengette a lantot. Dévaj jó kedv — valami ősmagyar eredetiség, sokszor a kemény szatíra volt életeleme. A magyar humornak igazi kincsesháza az a másfél kötetes Üstökös, amely egy időre szakított a napi politikával s társadalmi irányú élclap lett. Sajnos igy nem tudott megélői, vissza kellett fordítani a rudját a politika mezejére M-rt politika, plás • ellenzéki politika kellett, mindig a magyarnak 1 Ea aztán meg is — ölle. Engem is az Üstökös hozott össze Szabó Endrével. Névről ismertem már az egykori sárospataki diákot is. Szájról szájra adódott ott egy-egy dévaj verse. Mi kis diákok — kéz iratból faltuk azt, &ma:yi& nem bír a ki a — nyomda festéket. A nyo'cvanas evekben kezdtem irogatni. Volt egy kis humoros ér bennem is. Hamar ott honos leltem az Üstökösnél. Ma is nagy gyönyörűséggel veszem kezembe azokat az évfolyamokat. No, nem mert hogy valami gyönyörűeket írtam volna bennük össze. De írtam valamit, majdnem minden héten, úgy, hogy egyszer csak levelet kapok Szabó Endrétől, (Nem rég akadt a kezembe 1) hogy most már legyek rendes heti munkatársa s felajánlta a soronkénti 4 krajcár obulusokat Ne tessék ne vetni, sok pénz volt ez akkor! Sipulusz arról á’modott, hogy na ponta össze ir 100 sort s meg lesz a napi 5 forintja. Tehát egy krajcár nyi — lófejjel megelőzött, azaz, hogy megelőzött volna, ha akad olyan lap, ahol akkor 100 sort elhelyezhet naponta. Hiszen Palszky Ferenc előbb sen gyöngyöző szép spiccátóját, Beethoven—Burmester : Menüettjében pedig graciöz előadását kell különösen megdicsérnünk. Hozzájárult a nagy sikerhez Polgár Margitnak nagyszerű, tökéletesen alkalmazkodó művészi zongorakisérete. — Ezután újra dr. OrfFy Lajosné szerepelt, de most énekszámokkal. Hét müdalt énekelt a sajtit gitárkisérete mellett, mindegyiket stílusosan, kedves, meleg hangon, mély átérzássel. Utána Molnár BorÍBka tamásii uri- lány száma következett, a kit a tavalyi szerepléséből már Bzintén igen előnyösen ismertünk. Farkas Imre éB Huszka Jenő egy-egy dalát énekelte el, mindegyik versszak után egy-egy táncot lejtve. Molnár Boriska hangja lágy, behízelgő s valami . különös fénnyel csengő, üde meleg haDg, ami azonnal megfogja a hallgatóságot. Bájos és közvetlen előadása igazi színészi képességre vall. Táncáról pedig elmondhatjuk, hogy minden mozdulata finom, könnyed, ritmikus és kifejező volt. Utolsónak maradtak dr. Barcaay Károly számai. Csapó Jenő zougora- kis-rote mellett saját szerzeményű, Bzellemes aktuális kup'ékat adott e ő. Mindegyik versszakkal hangos kacajt váltott ki a közönségből, ami a tapsoknál is jobban bizonyította, hogy szellemességével, hangjával és komikumával megérdemelt sikert aratott. A műsor után' tánc volt reggelig. A büffó és a borok is jók voltak, így mindenki kedves em'ékekkel tá- I vozott. Nem tudjuk még, de reméljük, ' hogy az anyagi siker is arányban volt 5, később 3 pengőért irt egy egy vezércikket akkori lapunknak a — Tolnavármegyének. S nem tudom, hogy a Budapesti H rlap mit fizetett Jókainak, azt mondják egyen- kint 25—30 pengőt a „Babszeniek“ címmel megindult tárcasorozatért, de utóljára Rákosi Jenő kifakadt, hogy ez'k a világ legdrágább — bab- szemei ! Hát nagy sor volt a — négy krajcár S én k< zdtem a kincsesbányát — Ifibányászni. Herenkint írtam sok: „Apró szeget“, „Labdacsot“, „Törött borsot“ is — sőt vezérverseket, nem egy „Kókai Tóbiást,“ „Káplár ur Csutakot“, — Szabó Endre bátyámnak, sőt belekontárkodtam az ö mesteri kézzel irt „Mujkos“ történeteibe is. S két hónapig jöttek a négy karajcárok, úgy, hogy amikor a hónap végével összeadtam, a Budapesti Hírlap négy krajcárjaival, kitett 10—12 pengőt, tehát jó tized- részét a 83 pengős havi fizetésemnek. Vagyis az irodalom révén 10— 12 pengővel közelebb jutottam a — vicispán 183 forintos fizetéséhez. Hát a dicsőség ? 1 Ez akkoriban maga is megért előttem egy — viceispánságot l Lassan, lassan még jobban belejöttem hát az Írásba. Jobbnál-jobb dolgokat igyekeztem írni. De egyre
