Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-09 / 6. szám
TOLNÁMEGYÉI ÚJSÁG 1924 február 9. a* erfcölcsi sikerrel és igy a Nfiegylet szegényei is kedvesen és hálásan gon* (fórnak vissza az estélyre. Február 1. Hallali! Finist Vége! Elhallgat tak a puskák. Tegnap este fél hat órakor — minő haladás a világos ság utján 1 — befejeztük az utolsó hajtást a „Zabsarok“ nevű erdőrészben és most a rókáknak csinálok konkurrenciát: rosszul talált és utólag elhuMt nyulak után kutatok. De vagy megelőzött a róka, vagy na* gyón jól lőttek a vadászok, mert buzgón keresgélő vizslám és tacs* kóm Bemmit Bem találnak. A rovid- lábu „Bogár“ osak egy CBapat fülesbagoly t zavar fel a sürü fenyvesben és kibújva belőle csodálkozva néz hol én rám, hol a szegény sovány madarakra. Amint a reggeli zúzmara diszében csillogó lucfenyők mellett haladok, mosolyogva foglalkozom az utolsó vadásznapot felderítő vidám eset emlékével. Tudja Isten, honnan került az egyik áthatolhatatlan sűrűnkbe egy remete hajlamú vadkan. A hajtők nagy ordítással jelezték, hogy jön, a szárnyakon és a középen járó erdőőrök határozottan állították, hogy vissza nem tört és a puskások vonalán még sem látta senki ? A titokzatos eset alapos vizsgálatot kívánt és végre is akadt egy az oldalban járt hajtó, aki határozottan állította, hogy látta, amikor a disznó két pus* kas közt kiment a hajtásból. — Melyik volt az a két puskás ? — Kérem én nem ismerem az urakat! — Hát mutassa meg, kik voltak szók. — Én nem tudom, kik voltak, de mikor kijöttem, két sápadt ur állt jobbra, balra attól a helytől 1 Ekkor az eddig tapintatlan hallgató is beleszólt a vitába és kiderült, hogy a két „sápadt uru a já- rásbiró és a gimnáziumi igazgató volt. Szegényeknek volt mit hallgatni a vacsoránál, hogy ijedtükben elsápadtak éB lövés nélkül eleresztették a ritka vadat. \ , Keresem a csapást, amikor a vég- | ritkultak a sorok s a — négy karaj cárok. Már-már interpellálni akartam Szabó Endre bátyámuramat, amikor megjött levele. Mert becsületes ember volt: „Kedves uram, ne bolondosuk egymást. Nem azért nem közlöm én írásait, mert nem jók, de mert csak feltételesen adtam el lapomat s mivel nem volt — elég előfizető, vissza kellett vennem, igy fizetni nem tudok. írjon tehát ezután is, amikor kedve tartja. A tiszteletpéldány megy.“ Jött íb. De úgy látszik, még kevesebbek lettek az előfizetők. Endre bácsi megvált a szerkesztéstől s elmaradt a lap. Él-e még ma ? Nem tudom! Mert — Krözus vagyok. Annyiban t. i., hogy hajdan 6—8 lapom járt s ma még: bírok — egyet járatni. De maholnap ezt is — mu- tyiba. Ipj, hogy ellenőrizzem, hogy az Üstökös — üstökös e még ? Egy, sajnos, bizonyos, a jó Endre bácsi már nincs többé. A múlt nyáron még összejöttem vele a Közművelődési Egyesület fürgedi és tamésii Vas Gereben ünnepén. Az Otthont képviselte. Örömmel jött, úgy mondta, mert megismerte névaláírásomat a Hírlapírók körének küldött meghívón. De már nagyon meglátszott rajta, zétes helyre érek,, de a régi nyomokkal teli, a hajtők által összexport, néhol már egészen eltűnt, máshol meg jéggé fagyott hóban ez hiába való munka. Amint a nagy vad etető helyéhez közeledem, pórázra veszem á tacskót és magam mellé parancsolom a vizslát. A közelben három darab anyavad és egy sovány villás áll. Egy pár lépéssel beljebb mennek és groteszken nagy fülükkel kíváncsian figyelnek felém. Megkopogtatom a botommal a vályút, ahogy etetéskor ’ szoktuk kukoricacsővel és alulról csörtetve másik három tehén közeledik, de a tacskó hangot ad és megugranak. Közben előjön az etetőhelyet gon dozó erdőőr és jelenti, hogy ma először a vén tizenkettes bika elmaradt az etetésnél. Az öreg már érzi a tavaszt, hiszen délben oly melegen süt a nap, nemsokára kibújik az első hóvirág, annak nem árt az éjjeli fagyNem osztom ugyan a derék jáger optimizmusát, de az kétségtelen, hogy a legrosszabbon túl vagyunk és kifelé megyünk a télből. Fülemet megüti az igazi téli erdei hang, a fejszecsapások viszhangos zaja. A vágáshoz közeledem. A régebbi vágásokban, a kendersürü gyertyán tőhajtások rengetegében mindenütt őzek feketéllenek a fehér alapon, sőt egy pár dámvad is akad. A laikus csodálkoznék, hogy a favágás lármája nem riasztja el a vadat. Pedig ellenkezőleg, vonzza, mert éjjel előszeretettel rágják a ledöntött fák tápdus rügyeit. Az egyik árván álló magfa tetején különös madárraj gubbaszt. Bubos pacsirtához hasonlítanak, de rigó nagyságúak, most felkerekednek és élénk „Szirr, Szirr“ kiálltással húznak a hegyoldal borókása felé. A csonttollú madarak, más néven selyemfarku locskák úgy látszik nem osztják az öreg szarvasbika tavaszi sejtelmeit, mert még nem indultak útnak Bkandináviai otthonuk felé. Úgy látszik, nemcsak ott, hanem a pirókok fészkelő helyein a Kárpátokban is soha nem látott, hatalmas téli időjárás uralkodhatik az idén, mert, bár 30 év óta rendhogy betegés. Éjjel rosszul is lett. Akkor a tamásii hercegi lakomán fel is köszöntöttem. Körülbelül a négy krajcár történetét mondtam el s kiemeltem, mint kitűnő Dosztojevszky fordítót. Jól esett neki. Egyébként levert, szomorú volt. Elmondta, hogy a szanatórium, ahol van, elég — éhes. Már megette — villáját, pompás könyvtárát. No ezt legalább a Nemzeti Muzeum vette meg! De már ekkor csendes ember volt. Elfeledte talán még régi sérelmét is, hogy a Kisfaludy-Társaság a fiatal Szabolcska Mihállyal szemben nem választotta meg. Akkor irta ezt egy epés Szerkesztői üzenetben, hogy a Társaság egy — szabó helyett egy — szabócskát választott meg. Ebben akkor tán igaza is volt. De később a — szabócska is — szabó lett. Most tehát elment a jókedv, a derűs kacaj régi embere is. A magyar humor kiapadhatatlan forrása, igazi krónikása. Régi írásai, összegyűjtött anekdottái ma is megnevettettek, pedig az én szivem is fáj, vérzik ... Jól tette, hogy — elment. Ma nem olyan idő jár, hogy — nevessünk .... Sírnunk illenék inkább- Őt is mindnyájunknak — megsiratni ... szeresen etetem télen az éneklő madarakat, most történt meg először, hogy a pirók is megjelent a különböző cinkék, az erdei és havasi pintyek közt ablakom párkányán az etetőhelyen.. » jk Most is, hogy lakásom közelébe érek, három négy himpirók széles piros melle virít a bokrok alatt a fehér hóban, ahol a cinegék által tökéletlenül kihámozott és elhullaj- tott tökmagot kopogtatják erős fekete csőrükkel. A hím begye olyan szinü, mint a felhőtlen keleti ég napkelte előtt, a tojók melle csak halvány rózsás árnyalatú, mint napnyugatkor a szürke felíeg széle, melyet az ég búcsúzó királynőjének visszfénye ér. Egy nagy szürke macska úgy látszik nem nézi ily poétikus szemmel a szép madarakat, mert meglapulva cserkész feléjük a sövény mentén. Ha ő vadászik, én is vadászom és a Drillingemből oly üdvözletét küldök feléje, amely cirmos lelkét egyszerre a cicák boldogabb örök vadászterületeire szállítja. Prémjét bátran a vadmacskáénak lehetne tartani, de én más sorsot szántam neki: szőröstől-bőröstől meg lesz pörkölve és rókalesnél csaléteknek rakom ki, mert semmiféle állat sem vonzza annyira a vörös zsiványt, mint a pörkölt macskáé. Ellenben az én orromat a konyhában sülő kalbász illata ütötte meg és én viszont ennek nem tudok el íentállni, kivált négyórai gyalogolás után. Szeréluéih ugyan még . megnézni, hogy a jégverem körül ném látom e megint a minapi borz apró medyémancsainak nyomát, de á kutyáim a konyha felé szimatolva oly szemrehányólag néznek rámj. hogy engedek a kísértésnek. Majd holnap utána nézek a borznak, hiszen gyertyaszentelő lesz, amikor a néphit szerint ó, azaz helyesebben a medve elő szokott bújni odújából, hogy megnézze az időjárást. Ha melegen Bűt p nap, ha a fa tetején a cinke hangosan örvendez a kikeletnek és alatta a hóviz csergedezo ere mellett az első kiváncsi hóvirág kikandikál a száraz lomb közül, akkor morogva visszabujik a medve, mert tudja, hogy ez a tavasz csalfa és visszajön még a tél. De ha odakint sötét hó- felhők takarják a napot és a keleti szél fagyos hay^t vág v az arcába, a cinege fázósan felborzolva tollát hang talanul keresi sovány élelmét a sürü bokrok védelme alatt az avarban és arasznyi meleg hóréteg alatt még téli álmát alussza a türelmetlen fehér kis haraDg: akkor megrázza bundáját és vígan indul neki a rengeteg nek, mert tudja, hogy a tél már nem tarthat sokáig. A konok optimisták: a vén tizenkettes, az öreg etető jáger és a tapasztalt mackó egybehangzó véleménye az, hogy: »Ha makacskodik is a tél, Legyőzi a tavaszi szél !< Zöldkabát HÍREK. Csonka Magyarország oesi ország, Egész Magyarország — mennyország. — Kinevezés. A Kormányzó ur őfőméltósága dr. Kopcsányi Oszkárt a sütvényi hires ménesbirtok vezető főintézőjét, soron kivül m. kir. jószágfelügyelővé a VII. fizetési osztályba kinevezte. A kiváló gazdának e magas kitüntetése alkalmából számos hü barátja őszinte örömmel gratulált. — Főispáni titkárváltozás. A m. kir. belügyminiszter Morvay László vm. aljegyzőt a főispáni titkári teendők ellátása alól felmentette s a fő ispáni titkári állásra dr. Szmolenszky József Torontói vármegyei máaod- főjegyzőt kirendelte. — Orvosi Hír. A budapesti „Mun- kásbiztositó“ IX. kerületi rendelőip- tézetéuek belgyógyászati osztályát vezető, dr. Torday Árpád egyetemi magántanár ezen megbízatásáról más elfoglaltság miatt lemondván: a m. kir. népjóléti és munkaügyi minisztérium ezen osztályvezetői szakorvosi állás teendőinek ellátásával ifj. dr. Kramolin Gyula budapesti belklinikái orvost bízta meg. — Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 6-án, szerdán d. u. 4 órakor, a városháza közgyűlési termében, Vendl István polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Az elnöklő polgármester rövid elnöki megnyitója ntán ismertette az újonnan építendő kislakásokhoz szükséges 80 millió koronás hitel ügyét. A közgyűlés elhatározta, hogy ezen igen előnyös kamatozású hitelt a Pénz intézeti Központtól felveszi s igy e kölcsönnel teljesen megoldottnak látszik a városi uj kislakások felépítésének kérdése. Majd dr. Cs. Papp Jenő közig, tanácsnok bemutatta a szálloda adó életbeléptetéséről szóló közgyűlés egyhangú határozattal elfogadott. Ezután a Magyar Nemzeti Szövetség kül és belföldi propaganda iratainak költségeire 100.000 koronát, a gyönki r. kath. kápolna felépítésének költségeire 200.000 koro nát szavaztak meg. Megállapították továbbá a városi szeszfőzde használati diját és megbízták Wolff Arnold képv. testületi tagot a szeszfőzde üzemvezetésével. E kérdésnél élénk vitát provokált Bajó Pál képv. test. tag, aki rámutatott arra, hogy a város kiadásainak csökkentése céljából helyesebben tenné, ha megfelelő városi telken építtetne szeszfőzdét és azt saját kezelésében vezetné. Vendl polgármester azonban beigazolta, hogy a mai viszonyok között egy szeszfőzde felépítése és házilagos vezetése oly súlyos terhet jelentene a városnak, hogy arra fedezetet előteremteni nem tud, a képviselőtestület egyhangúlag, elfogadta a tanács előterjesztését. Majd több személyi kérelem letárgyalása után a közgyűlés fel 6 órakor véget ért. — Két uj doktor egy hivatalnál. Nagy Barnabás szolgabiró és Miklós József tb. szoigabiró, mindketten beosztva a simontornyai járás főszolgabírójához, egyszerre tették le az államtudományi második szigorlatot és igy ugyanazon hivatalnál egyidőben két friss államtudor lesz, ami annak a jele, hogy a fiatal vármegyei nemzedék szolgálaton kivül is helyes irányban értékesíti idejét.. — Vitézi értekezlet Bo yhidon. Tolna vármegye vitézi székkapitány sága folyó évi március 15-ére tervezi Bouyhádou a vitézek értekezletét. A község vezetősége már. minden lépést megtett arra, hogy a megye vitézeit kellő ünnepélyességgel fogadhassa. — Kitüntetés. A szekszárdi általános ipartestület egyik érdemes tagját, Ugiár János szekszárdi kőmives mestert, az Országos Iparegyesület 1» 10 LHÄR•i borKabótoRaí, \ [est, tiszti íf # Kossuth Lajos-utca. 1 II a* d&tSfld£gira9 Telefon szám: 26. |
