Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-11-01 / 44. szám

1924 november 1. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1 Nemzet! létünk tényezőt.* Egy ;úetazet létféltáteíeijjek Vizsgá­latánál'keresnünk kell az állománya apadására vezető, körülményeket, ejrő- kifejtéseinek módját és mértékét is, mert még lóságba vitt erények is egyengethetik a pusztulás útját. Bevezetésül legyen szabad tehát há borús áldozatainkkal foglal­kozni. A bálás kegyelet szentesítette ugyan a gyakorlatot, hogy „hősök“ és „hősi halottakról8 beszéljünk, de n3m kegyeletsértés bevallani, hogy az iskola más árnyalatú magya­rázatát adja a „hős“ fogalmának: annak tanitása szerint a bős saját szabad akarata- és egyéni kezdeményezéséből vállalj a a kockázatot és saját bátor vagy vak merő elhatározásából, önként és tudatosan száll szembe az élet­veszedelemmel valamely nagy vagy szent cél érdekében Kétségtelen, hogy városunk 414 megdicsőullt fia között ilyen is volt bőségesen; de a hős ezen iskolapéldáival nem azo­nosítható sok derék katona képe, aki a harctér gyakran dicstelen fáradalmai és nélkülözései közt pl. sorvasztó betegséget szerezve, csak utóbb, esetleg itthon, puha párnák között fejezte be életét. Ám anemzeii meg­becsülés ezért közöltük külömb séget nem tehet, mert egy pont­ban — a végletekig menő, haznfii8 kötelességteljesitésben j— mindnyájan egyformák ; ők valamennyien a be­csületes kötelesség teljesí­tés vértanúi voltak! Épen ezért én nem is a'hősiesség büszke babérkoszorúja előtt hajtok ke gyelettel fejet (ezt másokra bízom), hanem a vértanú s ág szent pálmaága előtt, mely ott diszlik mindegyik kezében! S miként a Ka th. Egyház sem keresi, k i volt, mi volt az illető, pogány volt-e, vágy szentéletű., bűnös volt-e, vagy ártatlan szűz, de amint halálával tett tanúságot (akár csak az utolsó pillanatban is) hite mellett, úgy mindent feledve, mindent megbocsájtva, magasztos igazságérzettel avatja szent vér­tanúi sorába: úgy a Haza is örökéletü szentjei közé kell hogy iktasson — kivétel és különb­ség nélkül — mindenkit, aki magyarságát, magyar mivoltát, a magyar államiságba való honpolgári beolvadását legfőbb egyéni kin­csével — életével pecsételte meg!! — Ám azok is megérthetők, kik háborús vértanúinkat mégis in­kább „hősöknek“ óhajtják ne­vezni, mert (a mythos-ok és legendák hőseikért) ők is egy nagy, félelmetes szörnyeteggel — a jv i 1 á gjh á b o r ú hétfejti sárkányával—viaskod­tak. Küzdöttek a testi szervezet tökéletlensége, a nélkülözések, a száz alakban kiújuló betegségek ellen; diadalmasan legyűrték a biztonságot kereső önfenntartás önző ösztöneit; birkóztak a természet, a terepnehéz­ségek talajából növő sárkányfejekkel; szembeszálltak az időjárás viszontag­ságaival ; helyt állottak az ellenség gyilkoló eszközeinek új és új alakban feltámadó hydra fejei előtt; volt, aki látta ellene támadni egyesek önző kajánságát, vetélykedő, irigy kár örömét; és talán szembekerültek (néha) az irányítás, vezetés nem eléggé megalapozott dic3vágyának vérengző sárkányfejeivel is! ? Egyetlen fegyverükkel — az engedelmesség sziklakövén éjésre fent kötelességteljesitéssel — e^fen mind * összefoglaló, eredeti kiyönat dr. K rá­mol in Gyulának az emlékműleleplezés előesti ünnepélyén — \.ß. október 25-én — atrtott szabad előadásából. diadalmaskodni emberfeletti feladat: vo)t; ha egy egy sárkány fejet legyűr tek, uj és uj támadt helyébe f csoda-e,- ha valamelyiknek végül áldozatul kellett esniök ? —- S ami a legfáj dal-* masabb: az áldozatok meddő­sége, amit a szép országtest.. tagjai­nak szétszakitásaés megmaradt csonka törzse hirdet. Alig- maradt számunkra más, mint egy kis kertje a nagy visszaemlékezéseknek, melyben nagy­ságunk romjai között (sok dudva és bogáncs mellett) csak amagunkbá szállás bánatos őszirózsái virul­hatnak. S ahelyett, hogy ezeket a komoly munka virágcserepeibe, me­legágyába átültetve gondoznák, a könnyű megélhetés, a könnyű érvé­nyesülés tarka pillangóit kergetjük a romok között és kacagva járunk — sírok felett! Szó sincs róla, az élet is meg követeli jogait; de életünk útjait a halottak építik s némi lelkiis- meretfurdalás nélkül alig gondolha­tunk az ő szeretőtökre, akik elmen­tek s halálukkal utat építettek, ér­vényesülési teret nyitottak nekünk, hogy örökségükön osztozkodva, minél jobban élhessünk ! ? Azt mondhatná valaki, ez a túlélők természe­tes joga; minden nemzedék adósa, lekötelezettje az előzőnek s ezen adósságát majd letörleszti az utódoknak. Ez — általában — igaz ; de mi ezer esztendő nagy örök­ségével szemben oly szegények és gyengék lettünk, hogy nem tudni, mi marad utánunk a jövőnek!? Az ősi, nemzetfentartó erényma­radványok igen magas kamatos­kamatoztatására van szükség, ha nem akarjuk, hogy a magyar Európa lenézett, megunt „lengyel “-évé s a világtörténelem utszéli koldusává legyen! — A testünk sejtjeit, szer­veit, azok helyes fejlődését szabá lyozó u. n. trophicus idegszá- 1 ak mintájára, a nemzeti köz­életi erkölcs componenseit — az önzetlenséget, áldozatkészséget, egyetértést, egymáB igazságos meg­becsülését, stb. is ilyen felsőbb, tro­phicus erőnek kell irányítania s ez kötél ességteljesités, minden téren, minden vonatkozásban ! De nem célom nemzeti létünk ezen e t h i k a i tényezőivel foglalkozni, ez illetékesebbek feladata; csak anyagi tényezőkről óhajtok^ beszélni, melyek két csoportra — gazdasá­giak és biológiaiakra osztha­tók ; illetőleg — a gazdaságiak is más, hozzáértőbbekre tar­tozván -— én, mint az emberi szer- I vezet és természet szerény szolgája, I c-ak a biológiai tényezők iránt I érdeklődöm. Szerintem főleg ezek­nek köszönjük-, •hogy- nt-- tn i n <t nemaet!i—; még egyáltalában e 1 tt n k ! Ezen biológiái tényezők: a mBgy*rfaj g zap áras ága, annak felszívó, beolvasztó, aBsimilUó ereje g a magyarság a'ccomod atiós, azaz alkalma zkodági kép és sége. Sajnos, igaz, hogy egyiket — a szaporaságot— a kivén- bedt, letűnt népek dekadenciájának veszedelmes függvénye (a nemzetelle­nes egyéni vagy családi önzés) már több ponton kikezdte, de még él, még megvan, eddig csak ethi- k a i hibákból csökkent, ami még ja vitható. (Hogy gazdasági oka nincs b hogy a pauper Ismus —általá ban 8 egyes kivételektől, mint pl. az intelligens középosztály jelenlegi su lyóá gondjaitól eltekintve — nem részes abban, az már régen el van döntve.) De az „egyke“ bűnei dacára is e biológiai erőé az egyik főérdem, hogy még élő nemzet va­gyunk ! Mert gondoljuk csak meg, milyen lélekszámú volt annak idején a honfoglaló magyarság, az Árpád alatt egyesült 108 különféle nem- nettség ? A komoly történet- tudomány — alapos, higgadt mér­legeléssel — mintegy 5 00 00 főnyi harcos sereget s mindössze mintegy 2 5000 0 főnyi törzsszámot fogad el valószínűnek. Nem sok, de elég volt nemcsak az itt talált népek legyőzése s a honfoglalás végrehajtására, de elég lett volna a legmesszebb menő m a I gyár imperialismus reális fel építésére is, ha a hygienikus élet­viszonyok, az egészségügyi kul­túra már akkor is legalább a mai fokon állt volna. Ám a magyar tem­peramentum, hadi erényeink esztelen túlzásba vitele, a harci kedv s nem utolsó sorban az ős turáni átok mindjárt kezdetben veszedelmes erdő irtást végzett a nemzeti jövő alig el­ültetett faiskolájában s a rajtunk végigseprő viharok szomorú messze­ségre sodortak a számszerű le­hetőség utópisztikus álmaitól. A honfoglaló harcok kezdetétől 955 ig — a lechmezei nagy leckéig — lefolyt 60—70 év, a külföldi ka­landozások erősen megrázták, majd nem megingatták nemzeti lé­tünk alapjait. És a többi mindent? A sok belviszálytól, testvérharctól el­tekintve, a történelem tanúsága szerint, ezer év alatt, 141 kisebb-nagyobb háborút viselt a magyarság. Köztük őst volt a tatárjárás teljes depó pulatiója, a török háborúk, a D ó- z s a-féle kölcsönös emberirtás, a mo bácsi vész, a másfélszázéves török uralom, majd a k u r u c-k o r s z a k háborúságai, a hétéves-, a napó­leoni háborúk és — kisebb érvá­gásoktól eltekintve — jött végül (142-ikkén ) a világháború vérförge- tege. S dühöngtek a nagy emberirtó járványoké a p e S t i s évszázadokon • át otthopos volt náítfok g inindunta- lijb fsHttfttte fejét ®-J aa utoiad száa év új réme — a kolera, az ősszel' járványaival 5 7 6:9 9 9 halottunkba került; a himlő (a háború előtti utolsó 35 év alatt) még mindig 57000 életet oltott ki;- a háború előtti 1 5 év alatt pedig a vérhas 42 000, a typhus 45.000, a diphtheritis 60 000, a vörheny 144.513, a t u b e r k u 1 ó z i s egymaga 1,076.725’ áldozatot követelt. Nemsetgyilkos számok! Ezer év folyamán legalább 3—4 szer volt nemzetünk a puszta* lás szélén, azon veszedelemben fo­rogva, hogy csekély maradványai felolvadnak a környezó idegen vér tengerében, mint cukor a vizben. De szerencséje volt, hogy az itt lakó népfajok között szaporaság terén a magyar vezetett 1 Ez mentett meg bennünket, ez izmositotta a ma­gyar törzset mindig és njból annyira, hogy képes volt többi létfenntartó erőinek folytatólagos és rendszeres kifejtésére is, melyek együttes eredményeként ismét talpra állhatott. Regenerátiőképességünk ezen ősforrását ne engedjük tehát elapadnil A sociologus szemével nézelődve a vásárokon, meg­figyelhető, mennyivel több pamlagot, képet, tükröt vagy cifra lószerszá­mot vásárol ott a környékbeli nép, mint — bölcsőt! Ez a félelem e ringó bútordarabtól legalább is haza- fiatlanság 1 Mert ha az egyén, a szükebb család szemében a bölcső súlyos t e h e r k oc s i t jelent is a gazdasági előrejutás útján, a nem­zet életében az a legerősebb locomotiv, mely még a nemzet­közi ponderantia és hatalom büszke magaslatára is simán fel szaladhat ve­lünk 8 azon végállomásról azután lehozza a nemzetet alkotó egyének számára is a könnyebb boldogulás, szabadabb érvényesülés lehetőségeit. Közhely, hogy egy nem­zet igazi ereje, versenyképessége (első sorban) a munkáskezek és gondol­kozó fejek számában áll. Példa rá a a 60 milliós német óriás, az ő kö­zel l6°/oo es rendes évi szaporulatá­val, melynek munkaerőtől, munka­készségtől duzzadó izmain máriB pattogzani kezdenek a reárakott, örökösnek szánt v e r s a i 11 e s-j bi­lincsek a mely oceánjáró Zeppelinjé­vel, most folyó vasúti kiállításával rabsága közepette veri le diadalmasan a „győzteseket“, a közlekedési technika minden eddigi vívmányát!-Hogy a sok háború és járvány dacára ma mégis (összesen) 10—12 millió magyar nézhet bizakodással a jövőbe, ebben nagy része van a mi­ls o d i k biológiai tényezőnek, nem­zetünk beolvasztó, a as imi 1 áló képességének is. Nem a többé- kevésbé erőszakos, vagy legalább is mesterséges magyarosítást ér­tem ez alatt, hanem a spontán, lassú, természetes utón, ér­zelmi éa belátási alapon való beolvadást és assimilálódást, mely a magyar törzs vonzóerejének, faji eré­nyeinek, megnyerő jellembeli tulaj­donságainak (s részben kétségkívül a tejjel mézzel folyó magyar Kánaán existentiális milieu jének is) az ered­ménye és diadala. Nevek messze vezető felsorolása helyett nézzünk végig történelmünkön, mu'tunkon, egész mai közéletünkön I Ha látjuk a kifogástalan magyar lelkületet ta­karó idegen nevek óriási töme­gét; ba látjuk a névmagyarosí­tással leplezett származás útjait; ha igazságosan mérlegevük ezer esz­tendőnek idegen eredetű vérét, könnyét, munkaverejtékét, mely mint SZEKSZÁRD. Bíbor borok bogyója fő fent a dombokon, Miket szőlőknek egykor már Róma fölmivelt. Lenn áldott sik: Dunától, dús erdőktől iveit. Itt kelt Alisca létre ős kelta csontokon. Majd Béla jött, — királyi pora is itt enyész, Ahol zárdája állt, mit később ledönt török De dúlták bár a várost vad harcok, bősz pórok: Virul a régi Szegzárd s új teltre, hírre kész. Kuruc Balogh Ádámra császár labanc cselédi Itt törtek, őrzi vén szil a gyász helyét ma is. Dalolni innen indult Garay és Babits. Magyar Lyon alapját itt rakta Bezerédj. S most két gyönyörűség van, amit Szekszárd terem: Kemény bor férfiaknak s a nőknek lágy selyem. Szamolányi Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom