Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-01 / 44. szám
1924 november 1. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1 Nemzet! létünk tényezőt.* Egy ;úetazet létféltáteíeijjek Vizsgálatánál'keresnünk kell az állománya apadására vezető, körülményeket, ejrő- kifejtéseinek módját és mértékét is, mert még lóságba vitt erények is egyengethetik a pusztulás útját. Bevezetésül legyen szabad tehát há borús áldozatainkkal foglalkozni. A bálás kegyelet szentesítette ugyan a gyakorlatot, hogy „hősök“ és „hősi halottakról8 beszéljünk, de n3m kegyeletsértés bevallani, hogy az iskola más árnyalatú magyarázatát adja a „hős“ fogalmának: annak tanitása szerint a bős saját szabad akarata- és egyéni kezdeményezéséből vállalj a a kockázatot és saját bátor vagy vak merő elhatározásából, önként és tudatosan száll szembe az életveszedelemmel valamely nagy vagy szent cél érdekében Kétségtelen, hogy városunk 414 megdicsőullt fia között ilyen is volt bőségesen; de a hős ezen iskolapéldáival nem azonosítható sok derék katona képe, aki a harctér gyakran dicstelen fáradalmai és nélkülözései közt pl. sorvasztó betegséget szerezve, csak utóbb, esetleg itthon, puha párnák között fejezte be életét. Ám anemzeii megbecsülés ezért közöltük külömb séget nem tehet, mert egy pontban — a végletekig menő, haznfii8 kötelességteljesitésben j— mindnyájan egyformák ; ők valamennyien a becsületes kötelesség teljesítés vértanúi voltak! Épen ezért én nem is a'hősiesség büszke babérkoszorúja előtt hajtok ke gyelettel fejet (ezt másokra bízom), hanem a vértanú s ág szent pálmaága előtt, mely ott diszlik mindegyik kezében! S miként a Ka th. Egyház sem keresi, k i volt, mi volt az illető, pogány volt-e, vágy szentéletű., bűnös volt-e, vagy ártatlan szűz, de amint halálával tett tanúságot (akár csak az utolsó pillanatban is) hite mellett, úgy mindent feledve, mindent megbocsájtva, magasztos igazságérzettel avatja szent vértanúi sorába: úgy a Haza is örökéletü szentjei közé kell hogy iktasson — kivétel és különbség nélkül — mindenkit, aki magyarságát, magyar mivoltát, a magyar államiságba való honpolgári beolvadását legfőbb egyéni kincsével — életével pecsételte meg!! — Ám azok is megérthetők, kik háborús vértanúinkat mégis inkább „hősöknek“ óhajtják nevezni, mert (a mythos-ok és legendák hőseikért) ők is egy nagy, félelmetes szörnyeteggel — a jv i 1 á gjh á b o r ú hétfejti sárkányával—viaskodtak. Küzdöttek a testi szervezet tökéletlensége, a nélkülözések, a száz alakban kiújuló betegségek ellen; diadalmasan legyűrték a biztonságot kereső önfenntartás önző ösztöneit; birkóztak a természet, a terepnehézségek talajából növő sárkányfejekkel; szembeszálltak az időjárás viszontagságaival ; helyt állottak az ellenség gyilkoló eszközeinek új és új alakban feltámadó hydra fejei előtt; volt, aki látta ellene támadni egyesek önző kajánságát, vetélykedő, irigy kár örömét; és talán szembekerültek (néha) az irányítás, vezetés nem eléggé megalapozott dic3vágyának vérengző sárkányfejeivel is! ? Egyetlen fegyverükkel — az engedelmesség sziklakövén éjésre fent kötelességteljesitéssel — e^fen mind * összefoglaló, eredeti kiyönat dr. K rámol in Gyulának az emlékműleleplezés előesti ünnepélyén — \.ß. október 25-én — atrtott szabad előadásából. diadalmaskodni emberfeletti feladat: vo)t; ha egy egy sárkány fejet legyűr tek, uj és uj támadt helyébe f csoda-e,- ha valamelyiknek végül áldozatul kellett esniök ? —- S ami a legfáj dal-* masabb: az áldozatok meddősége, amit a szép országtest.. tagjainak szétszakitásaés megmaradt csonka törzse hirdet. Alig- maradt számunkra más, mint egy kis kertje a nagy visszaemlékezéseknek, melyben nagyságunk romjai között (sok dudva és bogáncs mellett) csak amagunkbá szállás bánatos őszirózsái virulhatnak. S ahelyett, hogy ezeket a komoly munka virágcserepeibe, melegágyába átültetve gondoznák, a könnyű megélhetés, a könnyű érvényesülés tarka pillangóit kergetjük a romok között és kacagva járunk — sírok felett! Szó sincs róla, az élet is meg követeli jogait; de életünk útjait a halottak építik s némi lelkiis- meretfurdalás nélkül alig gondolhatunk az ő szeretőtökre, akik elmentek s halálukkal utat építettek, érvényesülési teret nyitottak nekünk, hogy örökségükön osztozkodva, minél jobban élhessünk ! ? Azt mondhatná valaki, ez a túlélők természetes joga; minden nemzedék adósa, lekötelezettje az előzőnek s ezen adósságát majd letörleszti az utódoknak. Ez — általában — igaz ; de mi ezer esztendő nagy örökségével szemben oly szegények és gyengék lettünk, hogy nem tudni, mi marad utánunk a jövőnek!? Az ősi, nemzetfentartó erénymaradványok igen magas kamatoskamatoztatására van szükség, ha nem akarjuk, hogy a magyar Európa lenézett, megunt „lengyel “-évé s a világtörténelem utszéli koldusává legyen! — A testünk sejtjeit, szerveit, azok helyes fejlődését szabá lyozó u. n. trophicus idegszá- 1 ak mintájára, a nemzeti közéleti erkölcs componenseit — az önzetlenséget, áldozatkészséget, egyetértést, egymáB igazságos megbecsülését, stb. is ilyen felsőbb, trophicus erőnek kell irányítania s ez kötél ességteljesités, minden téren, minden vonatkozásban ! De nem célom nemzeti létünk ezen e t h i k a i tényezőivel foglalkozni, ez illetékesebbek feladata; csak anyagi tényezőkről óhajtok^ beszélni, melyek két csoportra — gazdaságiak és biológiaiakra oszthatók ; illetőleg — a gazdaságiak is más, hozzáértőbbekre tartozván -— én, mint az emberi szer- I vezet és természet szerény szolgája, I c-ak a biológiai tényezők iránt I érdeklődöm. Szerintem főleg ezeknek köszönjük-, •hogy- nt-- tn i n <t nemaet!i—; még egyáltalában e 1 tt n k ! Ezen biológiái tényezők: a mBgy*rfaj g zap áras ága, annak felszívó, beolvasztó, aBsimilUó ereje g a magyarság a'ccomod atiós, azaz alkalma zkodági kép és sége. Sajnos, igaz, hogy egyiket — a szaporaságot— a kivén- bedt, letűnt népek dekadenciájának veszedelmes függvénye (a nemzetellenes egyéni vagy családi önzés) már több ponton kikezdte, de még él, még megvan, eddig csak ethi- k a i hibákból csökkent, ami még ja vitható. (Hogy gazdasági oka nincs b hogy a pauper Ismus —általá ban 8 egyes kivételektől, mint pl. az intelligens középosztály jelenlegi su lyóá gondjaitól eltekintve — nem részes abban, az már régen el van döntve.) De az „egyke“ bűnei dacára is e biológiai erőé az egyik főérdem, hogy még élő nemzet vagyunk ! Mert gondoljuk csak meg, milyen lélekszámú volt annak idején a honfoglaló magyarság, az Árpád alatt egyesült 108 különféle nem- nettség ? A komoly történet- tudomány — alapos, higgadt mérlegeléssel — mintegy 5 00 00 főnyi harcos sereget s mindössze mintegy 2 5000 0 főnyi törzsszámot fogad el valószínűnek. Nem sok, de elég volt nemcsak az itt talált népek legyőzése s a honfoglalás végrehajtására, de elég lett volna a legmesszebb menő m a I gyár imperialismus reális fel építésére is, ha a hygienikus életviszonyok, az egészségügyi kultúra már akkor is legalább a mai fokon állt volna. Ám a magyar temperamentum, hadi erényeink esztelen túlzásba vitele, a harci kedv s nem utolsó sorban az ős turáni átok mindjárt kezdetben veszedelmes erdő irtást végzett a nemzeti jövő alig elültetett faiskolájában s a rajtunk végigseprő viharok szomorú messzeségre sodortak a számszerű lehetőség utópisztikus álmaitól. A honfoglaló harcok kezdetétől 955 ig — a lechmezei nagy leckéig — lefolyt 60—70 év, a külföldi kalandozások erősen megrázták, majd nem megingatták nemzeti létünk alapjait. És a többi mindent? A sok belviszálytól, testvérharctól eltekintve, a történelem tanúsága szerint, ezer év alatt, 141 kisebb-nagyobb háborút viselt a magyarság. Köztük őst volt a tatárjárás teljes depó pulatiója, a török háborúk, a D ó- z s a-féle kölcsönös emberirtás, a mo bácsi vész, a másfélszázéves török uralom, majd a k u r u c-k o r s z a k háborúságai, a hétéves-, a napóleoni háborúk és — kisebb érvágásoktól eltekintve — jött végül (142-ikkén ) a világháború vérförge- tege. S dühöngtek a nagy emberirtó járványoké a p e S t i s évszázadokon • át otthopos volt náítfok g inindunta- lijb fsHttfttte fejét ®-J aa utoiad száa év új réme — a kolera, az ősszel' járványaival 5 7 6:9 9 9 halottunkba került; a himlő (a háború előtti utolsó 35 év alatt) még mindig 57000 életet oltott ki;- a háború előtti 1 5 év alatt pedig a vérhas 42 000, a typhus 45.000, a diphtheritis 60 000, a vörheny 144.513, a t u b e r k u 1 ó z i s egymaga 1,076.725’ áldozatot követelt. Nemsetgyilkos számok! Ezer év folyamán legalább 3—4 szer volt nemzetünk a puszta* lás szélén, azon veszedelemben forogva, hogy csekély maradványai felolvadnak a környezó idegen vér tengerében, mint cukor a vizben. De szerencséje volt, hogy az itt lakó népfajok között szaporaság terén a magyar vezetett 1 Ez mentett meg bennünket, ez izmositotta a magyar törzset mindig és njból annyira, hogy képes volt többi létfenntartó erőinek folytatólagos és rendszeres kifejtésére is, melyek együttes eredményeként ismét talpra állhatott. Regenerátiőképességünk ezen ősforrását ne engedjük tehát elapadnil A sociologus szemével nézelődve a vásárokon, megfigyelhető, mennyivel több pamlagot, képet, tükröt vagy cifra lószerszámot vásárol ott a környékbeli nép, mint — bölcsőt! Ez a félelem e ringó bútordarabtól legalább is haza- fiatlanság 1 Mert ha az egyén, a szükebb család szemében a bölcső súlyos t e h e r k oc s i t jelent is a gazdasági előrejutás útján, a nemzet életében az a legerősebb locomotiv, mely még a nemzetközi ponderantia és hatalom büszke magaslatára is simán fel szaladhat velünk 8 azon végállomásról azután lehozza a nemzetet alkotó egyének számára is a könnyebb boldogulás, szabadabb érvényesülés lehetőségeit. Közhely, hogy egy nemzet igazi ereje, versenyképessége (első sorban) a munkáskezek és gondolkozó fejek számában áll. Példa rá a a 60 milliós német óriás, az ő közel l6°/oo es rendes évi szaporulatával, melynek munkaerőtől, munkakészségtől duzzadó izmain máriB pattogzani kezdenek a reárakott, örökösnek szánt v e r s a i 11 e s-j bilincsek a mely oceánjáró Zeppelinjével, most folyó vasúti kiállításával rabsága közepette veri le diadalmasan a „győzteseket“, a közlekedési technika minden eddigi vívmányát!-Hogy a sok háború és járvány dacára ma mégis (összesen) 10—12 millió magyar nézhet bizakodással a jövőbe, ebben nagy része van a mils o d i k biológiai tényezőnek, nemzetünk beolvasztó, a as imi 1 áló képességének is. Nem a többé- kevésbé erőszakos, vagy legalább is mesterséges magyarosítást értem ez alatt, hanem a spontán, lassú, természetes utón, érzelmi éa belátási alapon való beolvadást és assimilálódást, mely a magyar törzs vonzóerejének, faji erényeinek, megnyerő jellembeli tulajdonságainak (s részben kétségkívül a tejjel mézzel folyó magyar Kánaán existentiális milieu jének is) az eredménye és diadala. Nevek messze vezető felsorolása helyett nézzünk végig történelmünkön, mu'tunkon, egész mai közéletünkön I Ha látjuk a kifogástalan magyar lelkületet takaró idegen nevek óriási tömegét; ba látjuk a névmagyarosítással leplezett származás útjait; ha igazságosan mérlegevük ezer esztendőnek idegen eredetű vérét, könnyét, munkaverejtékét, mely mint SZEKSZÁRD. Bíbor borok bogyója fő fent a dombokon, Miket szőlőknek egykor már Róma fölmivelt. Lenn áldott sik: Dunától, dús erdőktől iveit. Itt kelt Alisca létre ős kelta csontokon. Majd Béla jött, — királyi pora is itt enyész, Ahol zárdája állt, mit később ledönt török De dúlták bár a várost vad harcok, bősz pórok: Virul a régi Szegzárd s új teltre, hírre kész. Kuruc Balogh Ádámra császár labanc cselédi Itt törtek, őrzi vén szil a gyász helyét ma is. Dalolni innen indult Garay és Babits. Magyar Lyon alapját itt rakta Bezerédj. S most két gyönyörűség van, amit Szekszárd terem: Kemény bor férfiaknak s a nőknek lágy selyem. Szamolányi Gyula.