Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-01 / 44. szám
8 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1924 november 1. éltető, erősítő, gyakran életmentő transfusió áramlott be az elgyen- gUlt, halálravált magyar nemzettest ereibe: úgy bizonyos erőszakolt, mesterséges theo- riák maguktól összeomlanak 11 S ne osztályozzak a beolvadt értékeket, mert nemcsak Wasserburgi Vencellineket assimilált a magyarság, hanem egyszerit munkás- embereket, idetévedt kézművesek és szegény vándorlólegényeket is; nemcsak németeket, hanem mindenféle szlávokat, alánokat, besenyőket, kanokat, sőt — a történelem tanúsága szerint — még khazárokat is! Sőt megszeretett bennünket és sok ezernyi egyedérel itt ragadt éB belénk olvadt a hóditó török és tatár is; mert amit F i n o t Rómára és Francia- országra nézve megállapít, áll reánk is, bogy t. i. „ minden néptörzs, mely győző vagy legyőzöttként lép be egy nép életébe, hozzájárni vére alkotásához." — S ezen ne hasaljunk. Mert midőn mélységes sziklarétegekben fakadva megindul a tiszta vizű forrás, hogy felszínre törjön: mitsem vészit értékéből, h^ útközben talált más anyagokat is magába olvasztva, végül mint tartalmasabb ásványvíz kerül napvilágra. — Hogy idegen vérelemeink dacára nemzeti sajátságainkat is megőriztük, ez épen felsőbbrendűségünk, éltre- valóságunk bizonyítéka. Fi not kimutatja, hogy a civilizáció élén haladó nagy népek legjobban vannak vegyülve külön fajú elemekkel. S ha még volnának nem eléggé a b z- szimilált elemeink, melyek azonban már régtől fogva együtt eveznek velünk a történelem vizein a nemzeti egység nagy dereglyéjében, minő botorság volna azokat abból k i h a j i g á 1 n i akarni 1 ? Még ha túlzsúfoltnak látszanék is a jármű, vagy a viharokban léket kapott volna, akkor is okosabb arra használni őket, hogy segítsenek merni a vizet és vállvetve evezzenek velünk, hogy mielőbb partot érhessünk, mint ki lökve őket a vízbe, a kívülről a csónak Bzélébe kapaszkodó, kétségbeesett fuldoklók görcsös vonaglásá- val a felborulás veszélyének tenni ki a csónakot és a benmaradotta- kat is! ? Meggyőződésem, hogy ilyen oktalanságtól megóv s annak bomlott idegzetű, szórványos kísérleteiből is kigyógyit bennünket a harmadik biológiai tényező: ezer év óta jól bevált, bölcs, alkalmazkodási képességünk! Az elsődleges élet- feltételek ugyanis csak az élet kezdetét teszik lehetővé, de annak további fenntartása — megfelelő alkalmazkodás nélkül — lehetetlen ; vagy elkorcsosulásra, utóbb pusztulásra vezet. így van ez a sejtek életében, az á 11 a t-, növény-, az egész szerves világban, az emberi társadalomban és a nemzetek életében is. Accomodatió mellett változik, kissé átalakul a szervezet, de é 1; rideg, merev változatlanság mellett talán keményebben és tovább látszik megállani helyét, de végre elpusztul. Azért porlik szét idővel a szikla és márvány is: nincs meg a szerves lények fejlődését, a viszonyokhoz való hozzásimulását biztosító képessége. A magyarság nak — megvolt! Szent István Isten-sugallta bölcsességétől kezdve — Martinuzzi okos, körültekintő megalkuvásain át — egész Deák Fe r e n oi g, vagy (mondjuk) jelenlegi ügyes és és sikeres bekapcsolódásunkig az irányadó nyugati hatalmak érdeklődő jóindulatába, a legválságosabb pillanatban mindig szóhoz jutott a nemzet önfentartó, alkalmazkodó belátása egy egy kiváló fiában, akivel a sors megajándékozta. Még kellő pillanatban megragadhatták tulharcias őseink a nyugati keresztény kultúra és civi 1 i z á c i ó mentődeszkáját; sikerrel megjárhatták a keskeny, veszedelmes padlót, mely a Török- és Habsburg hatalom közt tátongó szakadékot hidalta át; és — minden elméletileg tetszetős turanizmus dacára — hozzá kell, hozzá fogunk simulni azon eszmeáramlatokhoz is, melyek a kisebb népek sorsát közökben tartó nagy nyugati nemzeteket napjainkban irányítják 1 Lehet, hogy ez bizonyos eszmék, elképzelések és jelszavak feláldozásával jár, hiszen az alkalmazkodás mindig az exigentiákkal való reális számo lást igényli, de ezen áldozatot a jövőben ép úgy meg kell hoznunk, mint a múltban meghoztuk, mikor élni, fenmaradni, fejlődni akartunk. S ha ez nehezünkre esik, ba éveken át vallott és hirdetett doctrinák re- v i s i ó j á t követeli is, merítsünk erőt vértanúink és sok millió elődeik áldozatkész önmegtagadásának példáiból! Városunk 414 megdicsőült fia csak egy láncszeme a véráldozatok végtelen sorozatának. Hősi halottunk van elég, csak a dolgozó polgárunk kevés! Minden nemzet vérzett ugyan hazájáért, de annyit és annyiszor, mint a magyar, egyetlen egy sem a még élő népek közül; ami határvonalunkon túl már a végleges megsemmisülés kezdődik. Pedig a világháborúnak számunkra még nincs vége; új honfoglalás, régi örökségünk visszaperlése előtt állunk b küzdelmünket uj harcmodor, uj fegyverek, főleg a kitartó, békés munka, az ébz és kulturfölény arzenáljával keli megvívnunk. Hogy nagy háborúnk hogyan végződik, Isten kezében van ; de él bennünk Madách szava: „ember küzdj és bízva bízzál 1“ és él a régi mondás: „Segits magadon és Isten is megsegít!" Segítsünk hát magunkon, de ne feledjük, hogy az intellectus fegyverei erőteljesebbek és megbízhatóbbak, ha ép, egészséges testi szervezetben laknak ; örök érvényű a „mens sana in corpore sano!" Jogos a reményünk e ponton is: cserkészeink, sportférfiaink fényes külföldi diadalai hirdetik ifjú zemzedékünk életrevalóságát, , ver seoyképességét s ez jó, mert sohasem tudhatjuk, mikor kell — a szellemiek mellett — vaskosabb fegyverekhez is nyúlnunk!? Ha le- fegyvereztek és elvették is kardjainkat, a karjainkat ne engedjük elvenni! Bizakodhatunk tehát, csak el ne bízzuk magunkat I Dolgozzunk, alkalmazkodjunk ; szívjunk fel a s z e- retet finom hajszáledényein át m i n- den értéket a nemzettestbe bátran ; ne féljünk tőle, mert áll F i n o t conclusiója, bogy „tiszta vérü népek nincsenek" s hogy „a hazafias érzés nem a vér brutális ösztönében, hanem az eszmék, az anyagi és erkölcsi érdekek közösségének emelkedett felfogásában rejlik." Mindenek felett álló kötelességünk pedig: élő, nemzeti emberállományunkat, úgy, amint az ezer esztendő alatt a történelem kohójában kialakult s mely nemzeti létünk összeB biológiai tényezőinek a letéteményese, magasan értékelni, megbecsülni s minden tekintetben, minden eszközzel erősíteni, őrizni és védeni, sőt nemcsak ama élőket, hanem a születendőket is! Legyen előttünk drága minden magyar emberélet, mert különben megeshetnék, hogy további ezer év mú'va már nem lesz a magyarnak — kiért s nem lesz miért hősi halált halni, vagy vértanuságot szenvedni I ? Ezt tartsuk szem előtt, mert — kissé variálva egy régebbi alkalommal használt szavaimat — azt mondom;hősi halottak árán. lehet egy egy csatát nyerni, de egy országot, a hazát megtartani csak élő emberekkel lehet! S végül — egy szót! A családi fészek — a nemzeti erő trezórja, — az hivatott őrizni legfőbb kincsét — a jövőt! Ha ez a trezór — üres, a nemzeti erő koldusbotra jut 1 — Ha imperialista álmainkból fel is rázott a trianoni vészitélet, egy szám b e 1 i 1 e g is tekintélyes állami élet reményét még nem kell feladnunk. Mint ezeréves bajtársuk — a vén Duna — mely a „fekete erdő" J egy zugában igénytelen csermelyként eredve, itt már kilóméter szélesen hömpölyög s hatalmas hajókat hordoz: megcsonkított nemzetünk is hatalmas emberfolyóvá dagadhat, mely ha nem fér el jelenlegi, összessoritott medrében, k i fog csapni abból és a mi talajvizünktől átitatott, szomszédps, megszállt területeket ismét med révé fogja annectálni! De ehhez az kell, az szükséges* hogy : ha megragadóan szép emlékszobrunk körül majd száz év múlva kegyeletes emlékünnepet tartanak, az azt körülállók ne idegenül nézzenek a talapzatba vésett, már letűnt, kihalt, előttök rég ismeretlenné vált nevekre, hanem az unokák, a leszármazó utódok büszkeségével olvassák azon saját nevüket, apáik, őseik ben nők tovább élő nevét! — Adja Isten 111 Első Tolnamegyei Mérleggyár, Gépjavító tm *s Title Testvérek Szekszárd. Telefon: 91. Mindennemű mérlegek gyártása és szakszerű javítása, hitelesítve. — Villanyvilágítási és erőátviteli berendezések készítése. Gazdasági gépek javítása. Villamossági szakOzlet a Kaszinó-bazárban, Mindennemű villamossági anyag és égők raktára, TÚTHJÁNOS' órát ét éktzerétz Szekszárd, Kaszinó-bazár. Elvállalok minden, a szakmába vágó munkát, átalakításokat és javításokat, pontosan, jutányos árakon. Állandóan raktáron tartok mindennemű ékszereket, zseb- és ingaórákat. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. Ha testem por és hamu lesz... Irta: dr. Kovács László.* Ha testem por és hamu lesz, S lelkem a mennybe száll, Mint keserves rabságából Kiszabadult madár. Szabad lelkem börtönére, Mely röptében gátlá Ne tegyetek semmi cifra Díszes koporsót rá. Ne tegyétek börtönömet Temetőbe sírba, Ne álljátok körül testem Ott zokogva, sirva. Égessétek máglyán meg én Lelkemnek börtönét, Szórja porom a hazában A kósza szellő szét. Minden kicsiny rögre jusson Hamvamból egy porszem, Ne tudja meg nyugvóhelyem E földön senki sem. Az én testem temetője Egész hazám legyen, S poromból a szabadságnak Virága teremjen! * A 49. gyalogezred főhadnagya, aki a háború utolsó napjaiban esett el és Ismeretlen helyen pihen. 13 éves korában (1903 május 20-án Irta ezt a varset, amelyben csodálatos módon látta meg végzetét. — Kovácsné Nagy Lujza bucsu- Onnepélye. A szekszárdi polgári leányiskola jelenlegi és volt növendékei, tantestülete, volt igazgatónőjük: Kovácsné Nagy Lnjza tiszteletére, ki 40 évi munkálkodása után nyugalomba vonult, november 9-én ünnepélyt rendeznek. Az ünnepély sorrendje: Délelőtt: 1. „Hiszekegy." Énekli a Szekszárdi Dalkör. Fél 9 órakor a belvárosi templomban szent beszéd, melyet Virág Ferenc apátplébános tart. Ugyancsak ő pon- tifikálja a hálaadó istentiszteletet, mely alatt a Cecilia-dalkör és MirthLászlóné énekel. Fél 11 órakor a Szekszárd Szálló nagytermében tartandó ünnepség sorrendje: 2. Megnyitó beszéd. Tartja Vendl István polgármester. 3. Üdvözlések, melynek sorozatát megnyitja : Jankó Ágoston Tolnavármegye főispánja. 4. Énekel a Szekszárdi Dalkör* 5. Az iskola számára növendékei és tisztelői által megfestett képet leleplezi: Száváid Oszkárné. 6. A képet az intézet birtokába átveszi: Theiszen János, polgári leányiskolái igazgató. 7. „Kovácsné Nagy Lujza képleleplezésére“, óda. Irta: Bodnár István, szavalja báró Rudnyánszky Anna, az intézet volt magántanulója. 8. A jelenlegi növendékek nevében üdvözli: Eördögh Rózsika. 9. Énekel a növendékek kara. — Délután : Ugyancsak a Szekszárd Szálló nagytermében pontosan 5 órai kezdettel műsoros előadás lesz, melynek pro* grammja a következő: 1. „Egy asz» szony." Költemény. Irta és felolvassa; Eördögh Zoltánné. 2. Énekel Spitzer Rózsika, zongorán kiséri: Pajor Gyu- láné. 3 Hegedül: Kenézy Tibor, zon* gorán kiséri: Kenézy Endréné. 4. Zongorán játszik: Polgár Margit. 5. Énekel : Horváth Margit, zongorán kiséri; Káldi Ilonka. 6. Zongorán játszik : Pajor Gyuláné. 7. Hegedűn magyar dalokat játszik cigánykisérettel: Wächter Károly járásbiró. 8. „Nász a lepke- király udvarában." Daljáték 1 felvonásban. Szövegét irta: Fáik Richárd, zenéjét: Sztojanovits Jenő. Előadják az intézet volt és jelenlegi növendékei: Zongorán kiséri: Polgár Margit, vezényel : Klieber Gizella énektanárnő. A délutáni előadásra a jegy szemé- lyenkint 25.000 K, meiynek tiszta jövedelme a „Kovácsné Nagy Lujza- féle szegény tanulókat felsegélyező
