Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-10-18 / 42. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG TÓTH JÁNOS' órái ét ékiieréii Szekszárd, Kaszinó-bazár. Elvállalok minden, a szakmába vágó munkát, átalakításokat és javításokat, pontosan, jutányos árakon. Állandóan raktáron tartok minden- nemO ékszereket, zseb- és ingaórákat. Budai Dalárda. 4. Nemzeti létünk tényezője. Előadás. Tartja : dr. Kra- molin Gyula várm. tb. főorvos. 5. Szóló, ének. a) G Puccini: Ária a Tosca cimü operából, b) Bartók Béla : ősmagyar dalok. Előadja: Schuler Alajos operaénekes, a Budai Dalárda ügyv. igazgatója. 6. Hegedűn játszik: dr. Áldor György. 7. a) Pógatsch- nigg G. : Dal a dalról. . . b) Szeghő S. átirata: Lehullott a rezgő nyárfa, c) Sztojanovits I. átirata: Kék ne felejts . . . d) Demény D.: Szerenád. Énekli a Budai Dalárda. S. Feltá­madás. 1 felv. színdarab élőképpel. Irta: Bodnár István. Előadják a Szekszárdi Műkedvelők. 9. Hiszek egy Istenben . . , Énekli a Budai Dalárda. A színdarab végén lesz az élőkép, amelynek a tartama alatt fogja a Dalárda a Hiszekegyet éne­kelni. Zongorán kisér és vezényel: Szeghő Sándor karigazgató A nagyarányú műsoros estély be­lépő jegye 50 000 korona, család jegye 4 személyre 150.000 korona, amelyek a városháza em. 4. sz. alatti hivatalos helyiségben előre válthatók. Ajánlatos, hogy a jegyeket a közön seg már jó előre biztosítsa magának, 13 m m m m m m m m m a m m Telefon: 120 SZABÓ JÁNOS mérnöki irodája ▼ Szekszardon Vasúti fasor 6 Yí 'ILLAMOS és IPARTELEPEK műszaki ellenőrzése Rentábilitási számítások. Villamos , telefon-, vízvezeték , köz­ponti fűtés-, fürdő-, egészségügyi, vizh csapoló- és öntöző- berendezések. Épületek, beton és vasbeton-szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. Építési anyagok, szén. gáz és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádió-telefonok szállítása. 0 (3 13 13 13 13 13 (3 13 13 13 (3 (3 13 mert azok számozatlanok és mind össze négyszáz személy részére ad nak ki belépő jegyet. A leleplezési kiadások fedezésére adományok és felülfízetések Vendl István polgármesterhez küldendők he, vagy a jegyek megváltásakor adandók át a fentebb említett hiva­talos) helyiségben. Ez hirlapilag nyugtáztatnak. — Itt említjük meg, hogy a helyi körök az elmúlt hó­napban a jótékonycélra több mint négy millió koronát juttattak ób töb­ben tekintélyes összeggel járultak hozzá a tetemes költségek fedezé­séhez. Meg vagyunk győződve arról, hogy a 26-iki emlékünnep a város közön ségének felejthetetlen, emlékeiből sóba el nem múló ünnepe lesz s an­nak minden rendű és rangú polgára ott lesz a leleplezésen, hogy csüg­gedő szivében uj erőt és hitet merít­sen egy jobb és boldogabb jövő iránt. A Tolnavármegyei Községi és Körjegyzők Egyesülete a vármegyeháza közgyűlési ter­mében folyó hó Il-én tartotta meg rendes évi közgyűlését, amelyen az egyesület tagjai oly nagy számban vettek részt, mint hosszú évek óla egyszer sem. Vendégekként meg­jelentek a közgyűlésen: Jankó Ágoston fő­ispán, Szévald Oszkár vármegyei főjegyző, Schultheisz Rezső másodfőjegyző, Polgár István és Horváth István aljegyzők, Szongott Edvin központi járási főszolgabíró, Müller Imre tb. főszolgabíró és a sajtó részéröl: Schneider János, lapunk szerkesztője. Purt Adolf egyleti elnök a közgyűlést meg­nyitó beszédét a magyar Hiszekegy-gyei, a hitnek és reménynek eme költői szavaival vezette be. Elekkel üdvözölte kartársait, akik ilyen szép, impozáns, a nehéz idők járását külsőleg is kifejező és visszatűkröztető na. y számban tartották szükségesnek a közgyűlé­sen való megjelenésüket. Tömeges megjele­nésiek — mondotta — nemcsak külső kife­jezője és bizonyítéka akar lenni a kartársi összetartásnak és együttérzésnek, hanem a nagy nyilvánosság előtt vallomás, fogadás- tétel akar lenni amellett és arról, < hogy úgy a falufejlesztés, mint annak szellemi vezetői, a községi jegyzők kari érdekében kitűzött nemes, közös cél szolgálatában ránk háruló és általunk vállalt nagy és nehéz munkában kitartó, soha ngfti lankadó céltudatos erély- lvel és készséggel mi is részt akarunk venni, kötelességet akarunk teljesíteni. Kedves kartársaim ! — folyatja — Erez­netek kell, hogy az idők során szilárd hitre és reményre, tiszta, becsületes, céltudatos, vállvetett munkára, egységes akaratra, úgy­szólván hősies kitartásra soha nagyobb szük­ség nem volt, inint most, amidőn a nemzet­mentés nagy gondolatának végrehajtásában nem-e a falu és annak hű barátja és veze­tője : a községi jegyző esik történelmi hiva­tásával együtt — áldozatul. Nem félő-e, hogy a nemzetmentés nagy harca meg fogja szó­laltatni a falu és a jegyző felett a lélekharan­got? Annyi téflyi hogy a falu és a jegyző létkérdése és történelmi hivatása belekerült a nemzetmentő harcnak kereszttüzébe! Itt az idő, a huszonnegyedik óra, hogy egyesitett erővel, egyakarattal, a közvélemény és közhatalom minden tényezőjéhez, minden fórumához figyelmeztető és meggyőző szózat­tal forduljunk, a katasztrófát elkerülendő: megállást kérjünk. A jelenben más gondolat, más törekvés, érdek és cél nem foglalkoztat­hat bennünket, mint a közeledő veszély meg­előzésére, elhári'ására irányuló hazafias mun­kavállalásnak gondolata. A Tolnavármesvei Községi és Körjegyzők Egyesületének közgyűlése. Ezen a gyakorlati élet észleleteiből nyerí­tett következtetéseinek hazafias érzéséből .és lelkiismerétének meggyőződéséből fakadó aggodalmainak előrebocsátása után örömmé! és hálával üdvözli a közgyűlésen megjelent főispánt, vármegyei főjegyzőt, úgyis mint a távollevő alispán képviselőjét, a vezetése alatt megjelent vármegyei jegyzői kart, Szongott Edvin főszolgabírót, — Müller Imre tb. fő- szolg-ibirót, — valamint a sajtó képvjse- ' létében megjelent Schneider jánost, lapunk szerkesztőjét, akik a községi és körjegyzők iránt való rokonérzésükből, ügyeik iránti ér­deklődésből a közgyűlésen megjelenni és ezáltal a falusi jegyzőket megtisztelni szíve­sek voltak. A főispánt és a vármegyei főjegyzőt arra kéri, hogy a tanácskozásban résztvenni, bölcs hozzászólásukkal és tanácsukkal hozzájárulni kegyeskedjenek, hogy a közgyűlés határozatai minden irányban kimerítő, minden tekintet­ben a jegyzői testülethez méltó és a célnak megfelelő legyenek. De arra is felkéri a fő­ispánt és a vármegyei főjegyzőt, hogy a közgyűlés elhatározásait, mint leszűrt igaz­ságöt. a törvényhatósági közgyűlésen, a társ- törvényhatóságoknál, esetleg a magas kor­mánynál, szükséghez képest a nemzetgyűlés elótt is pártolni és támogatni kegyeskedje­nek, mert csak igy, ezen az utón és módon remélhető jogos és igazságos, a közjót szol­gálni kívánó törekvéseknek megvalósulását. Végűi lapunk szerkeszlőjéhez, «a községi jegyzők személyes barátjához» azzal a ké­réssel fordul, gyújtson fáklyát lapjában a falu és annak hű szolgálója és vezetője: a köz­ségi jegyző igazságos törekvéseinek, érde­kének ; időközönként legyen szószólója, meg­oldásra megérett és pártolásra méltó ügyük­nek. Sikert és isten áldását kérve a tanács­kozáshoz, a közgyűlést megnyitotta és a köz­gyűlésről felveendő ■ jegyzőkönyv hitelesíté­sére Babay Géza és Zsigmond Elemér kar­társakat kérte fel. jankó Ágoston főispán köszönte meg ez­után azokat a meleghangú szavakat, amelye­ket az egyesület elnöke üdvözletül hozzá­intézett. Teljes mértékben tudja méltányolni a községi jegyző feladatát, átérzi annak nagy jelentősegét, a jegyzői karnak ezen feladatok végzésére való rátermettségét, mert hosszú közigazgatási múltja alatt alkalma volt ezek­ről meggyőződni, amely múltja .alatt a községi jegyzőket megtanulta tisztelni és becsülni. Igen nehéz a jegyző hivatása s azt hiszi, hogy a közigazgatás reformja a községi jegy­zőt ahhoz a pozícióhoz fogja juttatni, ame­lyet a jegyzői állás fontosságánál fogva meg­érdemel. A maga részéről mindig buzgó támogatója lesz a jegyzői karnak, mert meg van győződve, hogy a jegyzők lelkesedéssel, önfeláldozással, buzgósággal szolgálják a köz érdekét. Őszinte szívvel üdvözli a köz­gyűlés tagjait és tanácskozásukhoz sikert kíván. • Szévald Oszkár vármegyei főjegyző kö­szönte meg ezután az elnök üdvözlő sza­vait. őt a községi jegyzői karral a közös munka hozta össze, amely együttműködés alatt I jegyzőket becsülni, tisztelni tanulta, akiknek egyik legfontosabb és legszebb fel­adata, hogy jólétet, megelégedést teremtse? nek községükben. Számit a jegyzőkben a közigazgatás tapasztalt és kipróbált ereire. Ügy látja, hogy az egyleti elnök jelentésé­ben az aggodalmat kifejező szavak túlságo­san színezve vannak. JJgy érzi, hogy a kor­mányzat njsm gondol olyan eszközökre, ame­lyek a községi jegyzőkben csalódást okoz­hatnak. A vármegyei tisztviselői kar támo­gatását Ígérve, kívánja, hogy a közgyűlés tagjai a tanácskozásba tárgyilagosságot vi­gyenek bele és igy megtalálják az utat, amely az ország újraépítését elősegíti. Várkonyi Imre gyönki főjegyző napirend előtt kérve szót, megemlékezik Purt Adolf egyleti elnök 40 éves közszolgálati működé­séről, amelyet Bátaszék község nemrégiben (t. i. május 4 én) főjegyzője egyéniségéhez méltóan oly szépen, felemelően ünnepelt meg. Amidőn a vármegye községi és kör­jegyzői közgyűlésre jöttek össze, nem mu­laszthatják el úgymond, hogy Purtot, az egylet szeretett elnökét a közgyűlés keretében szin­tén ne ünnepeljék. Méltatja Purt Adolfnak nagy érdemeit a jegyzői egyesület fejlesztése körül, kiemelvén, hogy az ő érdeme az, hogy az egylet a mai nívójára emelkedett. Nagy érdeme van az Országos Jegyzői Árva­ház- létesítése és fejlesztése körül is, a mely r intézménynek Klimes Antallal, Purt Adolf volt egyik megteremtője ; sok jegyzői özvegy, sok jegyzőárva könnyeinek felszárítása az 6 buzgó, lelkes működéséhez fűződik. Meg­említi a szerb megszállás alatt tanúsított ha­zafias magatartását, amely alatt sokat tűrt, sőt életét is kockára tette. Követendő pél­dája volt ezen idő alatt községe lakosságá­nak. A szerb megszállás alatt sem szűnt meg a jegyzői egylet érdekében működni. Buzdító leveleket csempészett át Illés Gyula egyleti, alelnökhöz. A megszállás alatt elnöki állásáról lemondott, de az egylet — nagy érdemeinél fogva — újra megválasztotta elnökének. A vármegyei jegyzői egylet, háláját tolmá­csolja nagysikerű elnöki munkálkodásáért, háláját fejezi ki a Gondviselésnek, mely a nagy munkára neki erőt és egészséget adott s munkaerejét és egészségét az egylet javára megtartotta. Indítványozza, hogy a közgyűlés elnöké­nek, Purt Adolfnak 40 éves szolgálati múlt­ját az Országos Jegyzői Árvaháznál 10 ala­pítvánnyal örökítse meg. A közgyűlés az indítványt nagy lelkese­déssel határozattá emelte, amire Purt Adolf meghatoltan köszönte meg a váratlan ová­ciót és elismerést. Ezután a közgyűlés a tárgysorozat tárgya­lására tért át, elsőnek az elnöki jelentést tárgyalván le. * Sajnálatunknak kell kifejezést adnunk, hogy az elnöki jelentést technikai okok miatt csak kivonatosan közölhetjük. Ezen érdekes és értékes tartalmú jelentésnek felolvasását a közgyűlésen jelenvoltak feszült érdeklődés­sel hallgatták végig s arcukról leolvasható volt az az együttérzés, amelyet az elnöki jelentés tartalma lelkűkben felidézett. Az elnöki jelentés legelsőbb az egylet nagyérdemű és nagytehetségü volt alelnökét Illés Gyulát, a jegyzői testület büszkesé­gét parenlálja el. Szépen és találóan jellemzi Illés Gyula egyéniségét, szellemi erejét, sze­rető szivének melegét, vasakaratát és azt a pótolhatlan veszteséget, amely ezen kiváló tulajdonságokkal felruházott kartárs elhalá­lozásával az egyesületet érte. »Mint ember szeretetreméltó, mint jegyző hivatása magas­latán állva — kötelességtudó, mint barát hű, mint kartárs kartársaival érző és szolidáris, de minden szavában és megnyilatkozásában, minden ténykedésében közvetlen, egyenes, 1924 október 18. Ha elegáns ruhát akar viselni, siessen SAPSZKY ANDOR urídivatszabóhoz, hol a legfinomabb angol szövetekből szolid árakkal készülnek a legdivatosabb öltönyök és raglanfelöltők. SZEKSZÁRD, Kossuth Lajos-utca 3. jJLJgyanitt^egy^Jiu^Janoncnak^elvé^ nyílt és őszinte volt.« Egyéni tulajdonságai, eredményes és közhasznú munkájának szám­talan bizonyítékai a közélet nagyjai és jelesei sorába emelték őt, még pedig méltóan és érdemeinél fogva, holott hivatalos állásának rangosztályánál fogva a »kicsinyeké, a »sen­kik« közé tartozott. Arra kéri a közgyűlést, hogy szive sugal­latát követve, határozzon afelett, hogy mily módon örökítse meg emlékét. A jelentés azután áttér annak a helyzet­nek a festésére, amelynek káros következ­ményeitől a községi jegyzők céljaikat féltik és az a falu és a községi jegyzőnek az orsz. orvoslás a »szanálás« által teremtett helyzete. A kérdést két részre osztja: 1. Mi a szaná­lás hatása a falura és 2. Mi lesz ennek a következménye ? A kérdés első részére nézve a szanálás­nak a falura kézzelfoghatóan hátrányos hatá­saként említi a jelentés, hogy a falul telje­sen megfesztotta autonómiájától, aminek foly­tán már nincs szabadsága, nem intézkedhe­tik saját legjobb belátása szerint és a helyi viszonyok által megengedett cs kívánt módon ügyeiben, nem intézheti háztartása ügyeit saját ízlése szerint, nincs szabadsága és aka-, rata saját fejlődési irányát megváltoztatni, a reá szabott kényszerzubbony miatt nem fej­lődhetik, az alkotás vágya már nem lehet ujabbi közhasznú munkára buzdító forrás, nem lehet már ambíció és nemes élethivatás tárgya. A rendes haladásnak kerékkötője a na­gyobb mértékben végrehajtóit létszámcsök­kentés, amely a célszerűségnek és az előre látható káros következményeknek teljes figyelmen kívül hagyásával hajtatott végre. Ez aztán minden fokon helyrehozhatlan ké­sedelemnek és zavarnak lesz okozója, végül mégis csak győzni kell annak a józan belá­tásnak, hogy nenL létezik gépezet és szer­vezet, amely erejétmeghaladó munka teljesí­tésére képes légyen, a munkateher nem le­het nagyobb, mint a munkabírás. A munka napról-napra több lesz, a munkásszemélyzet száma pedig kevesebb s igy be kell kövefc keznie a falusi közigazgatás összeomlásának. Nagy báj a községeknél még^aZ/hŐ'gy háztartásuk az eddfgi kormányíeiidélkezé- sekkel nem lesz foganatosítható, amire bi­zonyítékot fognak szolgáltatni a legközelebb összeállítandó községi költségvetések, ame­lyek Prokrustes ágyához fognak hasonlítani, mert ki fog maradni belőlük mindaz a szük­séglet, amit a község gazdasági, szociális és kulturális fejlődése feltétlenül megkiyán, ami nélkül nincs községi élet, nincs vérkeringés, csak sorvadás és lassú elhalás. A községnek ez a szomorú sorsa súlyos fejszecsapást mér a nemzet’ életgyökfrére, ha pedig ez elhal, nem lesz község, de nem lesz nemzet sem. Az isteni gondviselés óvja meg a községeket ettől a katasztrófától. A községi jegyző helyzetét tekintve rideg tényként sorolja fel annak bizonytalanságát, amelyé a középkorba való fegyelmi eljárás mellett a létszámcsökkentés, a B. lista, a kényszernyugdijazás, a szeszélyes és ötlet­szerű diktatúra — szanálás elnevezés alatt az államháztartás egyensúlyának helyreállí­tása, — teszi. A községi jegyző helyzetrajzához tartozik a szerzett jogoknak megszüntetése minden kárpótlás nélkül, hivatalos munkával való tu’terheltsége, különösen azon rendszer mel­lett, hogy tekintet nélkül a munka terjedel­mére és a csökkentett létszámra, egyidőben két három felöl érkeznek rendeleteK, hogy fegyelmi felelősség terhe alatt, 24 óra alatt, postafordultával, 3 vagy 5 nap alatt inté­zendő el a rendelettel megkívánt munka. Emellett túl van terhelve családi, anyagi gondokkal, ami a nehéz megélhetésnek ter­mészetes következménye. Végül rámutat arra a sajnálatos tényfO, hogy a községi jegyzők kari érdeke illeté­kes helyen nem tudta a kellő fokú jó indu­latot, elismerést és ennek megfelelő keze­lést kiérdemelni és biztosítani. Nem — mint sokan gondolják — a központi vezetésben van a hiba; — az eredménytelenségnek ok­forrása máshol található fel. Mi lehet a felsorolt szomorú állapotoknak következménye más, mint az elgyengülés, a hanyatlás, a visszafejlődés, a sorvadás, a le­romlás anyagi és erkölcsi tekintetben. Kéri a közgyűlést, hogy a fejtegetett kér­dést tegye tanácskozása tárgyává, megfogja találni a kérdés helyes feltevését, valamint a helyes megoldásra vezető módot és esz­közöket. Bizonyos, hogy úgy a községi, mint az általános közigazgatást katasztrofális ve­MAUTNER GYULA íosmüterme szekszárd; Szeksztird-szállá mellett. Telefon: 107 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom