Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-09-13 / 37. szám

1924 szeptember 13. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 tek, hogy táplálják az ő híveinek a leikét bűvös igéikkel. Hálás köszönettel adózott az apát­plébános dr. órffy Imre nemzetgyű­lési képviselőnek, akiről köztudomású, hogy nincB szekszárdi ügy, amely­nek érdekében teljes befolyását latba ne vetné. Most is az első hivó szóra a bizottság rendelkezésére bocsáj tóttá magát, felkarolta a szekszárdi katho- likus nagygyűlés eszméjét és tettre készségével, ügyességével mindent megmozgatott, csakhogy a gyűlés minél jobban sikerüljön. Midőn a képviselőnek meleg baráti kézszori- tással adózik, nem mulaszthatja el, hogy ugyanolyan őszinteséggel és meieg hálával ne adózzék Vendl polgármesternek is, aki szintén a leg­messzemenőbb készséggel állott mel­léje. Őrffy Imre dr. Virág apátplébános beszédére vá­laszolva fogadást tett, hogy a meg­indult akciónak ezután is csendes munkása lesz, hisz ezzel, mint katho- likus ember tartozik magamagának is. Hogy a katholikus nagygyűlésből nyilvános szerepet nem kért magá­nak, annak az az oka, mert ő expo­nált politikus és mert félt attól, hogy az ünnepély fényét elhomályo­sítaná politikai ellenfeleinek az a gyanusitása, amely mindig megfertőzi azokat a mezőket, ahová a politika nem való. Azért nem kért nyilvános szerepet, nehogy őt, mint ennek a kerületnek a képviselőjét akkor, mi­kor egy szent és nagy eszme szol­gálatában áll, épen idehaza hazabe- széléssel vádolhassák. Ezért tért ki a kedves kötelességteljesités elől. Van ma városunkban egy férfi — folytatta dr. Őrffy — aki távol áll a politikától. Ez a férfi,, aki szüle tési és vagyoni előjogai révén élvez­hetné az emberi élet minden kínál­kozó gyönyörét, fizikaii gyöngesége dacára terhet, apostoli hivatást vál­lalt és nem kímélve törékeny szer­vezetét,. példát mutat mindnyájunk­nak, miképen kell a hazát és az egy­házat szolgálni. Zichy Gyula gróf megyéspüspök ur Őnagy mélt ósága ez, akit csupán a nyilvánosságtól való félelme tart vissza attól, hogy kö zöttünk megjelenjék. Midőn ez apos­toli férfiú egészségére ürítem poha­ramat, kérem az apát urat, adja át ő Excellentiájának szeretetteljes kö- özönétünkét és hódolatunkat. ­Vendl István polgármester-emelkedett ezután szólásra és elhá­rította magától Virág apát köszönő szavait, ő csak azt a mindenkor szem előtt tartott kötelességét telje­sítette egyházával, katholikus vallá­sával szemben, amelyre évtizedekkel ezelőtt épen maga az apát ur, mint volt hittanára tanította. Minden hála, minden köszönet, minden tisztelet az egykori hittanáré. Nem mulaszthatja el, azonban,. hogy mint a város pol­gármestere meleg szívvel ne köszöntse Szekszárd szülöttét, dr. Késmárky István egyetemi tanárt, aki lélek­emelő szentbeszédével vezette be az ünnepséget. Szentiványi prépost az üdvözlést megköszönve kijelentette, hogy nagyon szívesen jött Szek- szárdra, mert látja, hogy a megvaló­sulás utján halad fiatalkori eszménye : a katholicizmuB egységének a meg­teremtése. JLell, hogy ez eszmény jegyében megteremtsük a civil apos- to lát üst, amely Jézus szivének sze- retetóben kiegészíti azokat az erő­ket, amelyek a társadalom lelki meg­tisztításának nagy munkájára már- már elégtelenek. Istentől, a Szentlé- Jektől ered a papi tanítói hatalom, ‘ amelynek egy részét, a tanítói hatal­mat a papok megosztják a világi testvérekkel, mert ma Krisztus szi­vének szeretetében mindenkinek ta­nítónak kell lenni, hogy Krisztus uralkodjék a világon. Szántó Ignác harci plébános kö­szönetét mondott Virág apátplébá­nosnak, aki a katholikus nap fényét megteremtette és a fenséges nagy gondolattal diadalra vitte a katholi­kus öntudat ssiklaszilárdságát. * Schandl Károly államtitkár csodálattal adózott Szekszárd és kör­nyéké katolikus közönségének, amely ez imponáló arányú gyűlésen részt vett. ó látott a közelmúltban az or­szág más részein, egyéb katholikus centrumokban is hasonló ünnepsé­geket, de ezek elől fegyelmezettsé­gével Szekszárd vitte el a pálmát. Magyarországot, Mária országát, úgymond az államtitkár, csak úgy tarthatjuk meg, ha biztosítjuk az ér­telmiség és a polgárság szivbeli öbz- szeforradását. Bár ebben az összefor- radásbsn a keresztény felekezetek­nek egyeknek kell lenniök : mégis a katholikus eszme átfogó ereje az, amely a kiinduló pont lehet abban, hogy itt mindenki összefogjon. A katholikus napok valók arra, hogy a szent szövetség létrejöjjön. Poharát emelte Selcz József dr. kúriai bíróra, a katholikus nagygyűlés világi elnö­kére, aki megváltja hitét és példát mutat az intelligenciának arra, miként kell a lelki vezetésben és a szent szövetség megteremtésében a papság segítségére sietni. » Szántó Ignác plébános Zsigmond Ferenc dr. ügyvezető elnököt, Zsig­mond Ferenc dr. pedig a védnökö­ket éltette, kiknek oly óriási érde­meik vannak a szekszárdi katholi­kus nagygyűlés sikerében. Ezzel az ismerkedési estély vala- ’ mivel éjfél előtt véget ért. Hétfőn. Kora reggel már több ezren Biettek a belvárosi’templomba, hogy a gyó­nást elvégezzék. Megható volt, hogy a hívek- mily áhítattal és mily tömeg­ben járultak a mise alatt a szent ál­dozáshoz. A szentmise végeztével meg­kezdődött a körmenetbe való felállás. P. Böhle végezte kitűnő organttmával és képességével a rendezést.- Impo­záns és felemelő volt az a látvány, amikor az áhitatos, a hitét- álhata- tosan valló, mintegy 30 ezer ember­ből álló körmenet Zichy Gyula gróf püspök vezetésével megindult a Re­mete kápolna felé. A Remete kápolnánál. Ehhez a kies fekvésű, régi kegy­helyhez a felvonulás közel egy órát vett igénybe. A hatalmas tömeg da­cára, mindenfelé a legnagyobb rend. A kápolna mellett elterülő fensikon gyönyörű oltár emelkedett gazdag virágdíszben, a védnökök és vidéki vendégek részére kényelmes padok voltak felállítva. Fél 11 felé ért Zichy Gyula és kísérete az oltárhoz, ahol nagy papi segédlettel csendes tábori misét mon­dott, amely alatt a hívek a eszter­gomi fiuk zenekisérete mellett szent dalokat énekeltek. A mise végeztével Szentiványi Károly rátóti prépost ma­gyarul, Lépőid Antal esztergomi prae- latus kanonok pedig németül szent beszédet mondottak. Szentiványi Károly messze ható hangú, megkapó beszédben, gyönyörű levezetéssel bizonyította, hogy az ember nemcsak ezen a világon él és hogy az ember lelke nem hal meg soha, hanem örökkön él. A tökéletesség felé kell tehát a rövid földi életben törekedni, hogy a kath. hit rendelkezései szerint élve, a túlvilág örök boldogságát elnyerhessük. A szent beszédek után Meyer ütjee • szekszárdi gimnáziumnak volt közszeretet­ben álló kiváló hittanára, jelenleg Zadravetz István tábori püspök titkára állott a szószékre, hogy programm szerinti hazafias lelkesítő be­szédjét elmondja. Meyert, mint kitűnő szó­nokot rég ismerjük, de eszmegszdag és szó­noki hévvel előadott beszédével mindenkit elragadott Azzal kezdette, hogy egy barátja mesélte, hogy nemrég Bajorországban tartott katholikus naggyűlésen a hívek óriási töme­gének és a vezér lelke miként forrott össze az Istenimádás magasztos kultuszában. A vélemény az volt hogy ily bensőséges kath. ünnepet nálunk magyaroknál nem lehet tar­tani, mert itt nincs mély, meggyőződéses katholikus élet Ezt ő megcáfolja. Akinek alkalma volt tapasztalni, hogy a fővárosban miként járulnak a katonák és civilek egy­aránt a szent áldozáshoz, ő aki látja Tolna megye katholikusainak ezt a mai fenségesen impozáns megmozdulását, állítja, hogy igenis, ebben az országban is van bensőséges kath. élet. De kell is, hogy legyen. Mert ebben az országban a katholicizmus nemcsak vallás, hanem történelmi alap, nemzetfentartó volt ezer éven keresztül és annak kell lennie a jövőben is. , A katholicizmus adta a magyar nemzetnek a szent koronát, ezt a csodálatos talizmánt, és a felkent királyt. A szent korona fényében áll a legelső magyar ember, a király, az a király, aki előtt hódolattal és tisztelettel hajlik meg minden tisztességes, becsületes magyar ember, még ha olyan Petur lenne is, mert benne látja ' lelkent hordozóját a magyar szent koronának, meit tudja, hogy a király­nak a joga a nemzet joga, a király méltósága a nemzet méltósága s a király személyének szentsége a nemzet szentsége és végül a háromszinü szüzmáriás zászlót, amely annyi szenvedésen, annyi harcon diadalmasan ve­zetett keresztül. Mindezt a katholicizmus adta és mindez ma is megvan. Hogy ily mélyre sülyedtünk, annak az oka, hogy lel­künk megromlott, nem a régi. Ki kell emel­kedni a lelki fertőből a katholikus hitnek, bensőséges szeretetével és tanainak követé­sével és akkor a szent korona újból ragyogni fog és ragyogásában boldog lesz ez a most porba alázott, véresre tépett magyar. Az Onnedóly vége. A nagyhatású beszéd után Virág Ferenc apát felkérte Zichy Gyula püspököt, hogy zárja be a katholikus nap ünnepségét és áldja meg a za­rándoklókat. A megyéspüspök megtört alakja jelent meg a szónoki emelvényen. Eleinte halkan, alig hallhatóan kez­dette beszédét, de azután a lelkesedés megerősítette szavát és a távol állók is megérthették, átérezhették a nemes lelkű főpásztornak szent hevülettől áthatott, buzdító, vigasztaló, ostorozó, tettre késztető szavait. A püspök beszéde. — Mint e megyének főpásztora, — mondotta — nem bocsáttatlak el titeket ezek után a napok után anél­kül, hogy ne legyen hozzátok egy­néhány szavam, mielőtt megáldanálak benneteket. A nagy katasztrófának súlya alatt az Isten-ember is kereszt­halált halt. A nagy katasztrófának súlya alatt azok is félre vonultak, elcsüggedtek, azoknak hite, reménye is megfogyatkozott, akik a legköze­lebb álltak hozzá. De midőn újra hallották nevét, szivükben újra ger- jedezni kezdett a hit, remény és a szeretet. — E napokban ti is hallottátok itt Szekszárdon ezeket a nagy igazságo­kat. Hallottátok ez igazságokat a katholikus élet fényes helyiségeiben, kint a piactéren s itt e szent helyen. Hallottátok ez igazságokat világiak­nak, papoknak, fiataloknak, öregek­nek, ismerősöknek és messziről ide- jötteknek szájából, más és máB néző­pont alatt, de mindig egy és ugyan­azon célzattal,' hogy titeket a kath. szent hitben megerősítsenek. Mert nem elég csak a szivbeli gerjedése a hitnek, isingt és ismét való szent ki­nyilatkozása a szeretetnek, hanem mindnyájatok szivének és lelkének hozzá kell fűződni ezekhez a szent igazságokhoz. Ezek a ti életelek zsi­nórmértékei. Mert csak akkor és csakis akkor remélhettek egy jobb, szebb, boldogabb, egy napBugarasabb jövőt, .ilyen napeugarast, mint a mai nap, amely bearanyozza ezt a tájat. — Ennek a katholikus szent hit­nek kell megnyilatkozni gondolkozá­sotokban, szokásotokban. Távol mind attól, ami nem abból fakad, ami a modern erkölcstelenségben és maga­viseletben nyilatkozik meg, különösen a hölgyvilágnál, az intelligens hölgy­világnál. Még ebben a szent pillanat­ban sem tudom bzó nélkül tűrni azt a magaviseletét, azt a ruhát. Mig a hölgyvilág rá nem eszmél az ő nagy, magasztos tisztességére, az ő szűzi becsületességére, ennek az országnak ninosen reménye, nincsen jövője. Te­hát bátorság, elhatározás, igazi ke­resztény katholikus hitből folyó élet az egész vonalon, ott kint a piacon, a hivatalban, a szántóföldön, a poli­tikai, katonai ób állami életnek min­den vonatkozásában. — Itt az idő. Nem a sopánkodás- nak, nem a meddő fohászkodásnak pusztán, nem az esedezésnek merő­ben, hanem itt van már egyszer végre- valahára az elhatározásnak, a tettek­nek ideje is. Nekünk tennünk kell. Ezt az országot vissza kell állítani! Mária gyermekei, Mária leventéi, Mária fiai, hűtlenek lettetek a ti anyátokhoz, ezért sújt bennünket Is­tennek igazságos keze mindenütt, mindenfelé, az élet minden vonatko­zásában. — Eszméljetek tehát fel és vigyé­tek el magatokkal ennek a szép nagy, fenséges és magasztos napnak méltó bezárásául azt az elhatározást, hogy Istennek kegyelmével ezentúl más életet fogtok élni, fel fogjátok díszí­teni sziveteket, a keresztényi szere- tetet fogjátok magatokra venni, kath. keresztény hitünk, Isten és az Anya- szentegyház parancsai szerint fogtok élni. Most menjetek haza. Vigyétek el otthonotokba a megnyugvást, a boldogságot és azt az elhatározást, hogy lesz egy jobb jövő, lesz még egyszer ünnep a világon. Imádkoz­zatok és dolgozzatok. Megköszönte még a hívek odaadó huzgóságát és a szónokoknak magasz­tos tanításait és Isten áldását kérte a hívek óriási tömegére, akik mély áhí­tattól áthatva indultak vissza kör­menetben a remete kápolna kies szép helyéről a belvárosi templomba. Az átutazás. A püspök, aki a legteljesebb mér­tékben meg volt elégedve a katho­likus nagygyűlés eredményével, hét­főn délután a város diBzfogatán Uta­zott el Bátaszékre, ahonnan vonattal ment tovább Pécsre. A többi ven­dégek pedig a szép nap emlékével szivükben a délutáni és esti vonatok­kal távoztak el Szekszárdról. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Kfll-és belföldi kőszenek, száraz, kemény és lágy tűzifák — vaggontételekhen és kicsinyben — azonnali szállításra kaphatók —- helyt raktár és feladóállomáson —­Strasser N. szállító tüzifatelepén és kőszónraktáraiban Szekszárd. Iroda: Arany János-utca 189. szám. Telefoni 43. (31) ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom