Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-09-13 / 37. szám

6* TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1924 szeptember 13» Quirites... Kirczlitván ttvili igaigató-tanitó nyugalomba* ronulása alkalmából irta: ár. Ttvlái Jáata. Csak egy tanító ment nyugalomba, esek egy falusi kántorral lőtt koro­sabb, csak egy mester adta át más­nak a pálcáját. Más nem történt, a rilág torább forog, as emberiség nagy kararánja egykedvűen halad torább as élet Ssaharájában. Csak egy kán­tortanító állt félre as ntból, melyen elfáradt... Ebben a „csak“ ban benne ran a letűnt időknek sekssor oly bántó és igasságtalan fölfogása a tanítói hiva­tásról, benne ran as a lekicsinylés, mellyel a régi rilág tekintetes urai és garason arisstek rátái a válla kát ronogatták, ha leeresskedtek odáig, hogy aséba álljanak a tanítóra). Eb­ben a „csak“ ban benne foglaltatik as a tanító, ki régente nemcsak kán­torja, de harangosója is volt a falu­jának, ki egy esűst hatosért rigmu­sokat gyártott a jobbmódu halottak búcsúztatójához, ki mint kiváltságos kéthónapos póttartalékos egy goromba firer szekatúráit kénytelen volt ssó nélkül tűrni. Ebben a „csak“-ban benne ran as a mondhatatlan nehés küzdelem, melyet a falusi tanítónak meg kellett vivnia, hogy családját tisstességosen eltarthassa és gyerme­keit fölnevelhesse. Ebben a „esak“- ban benne ran a régi társadalomnak sok bűnöz mulasstása egyik hassnos tagjáral ssemben. Igas, nem is aka­rom tagadni, hogy a régi tanítók közt is akadtak, akik erre a „csak“- ra nagyon rászolgáltak. Hissen egyik­másikra még azt sem lehetett ráfogni, hogy „esak tanító volt“, mert minden relt inkább, mint tanitó. Eiros latrán tereli tanitó, akinek nyugalomba ronulásáról lapunk más helyén adtunk hirt, nem tartozott ások kőié a tanítók közé, akiknek életpályája mellett szótlanul lehetne elm ennünk. 0 tanitó rolt a szónak legnemesebb értelmében, nemcsak as iskolában, hanem asonkirűl is, nem­csak ssaráral, hanem példájára!, nem­csak a serdületlen ifjúságnak, hanem a felnőtteknek is tanítója rolt, aég { •dig egy emberéleten keresetűi. Kires stran egyike rolt a tanítói gárda elitjének, asoknak a férfiaknak, akik­nek nemes ás öntudatos törékenysége lassan-lassan, szinte kikény szeritette a mai társadalomtól mindazt a tisz­teletet és elismerést, mely most a tanítói pálya felé fordul. A férfi igasi érdeme az a tisztelet, melyet ő szeres pályájának, nem pedig as, mely hiratásából sugárzik viSssa ssemélyére, s az a legszebb élet, mely többet kap a személytől, mint ameny- nyit neki nyújtani bir. Kircz létrán élete és tevékenysége ezzel az érdemmel ékes. O ugyanis hosssu tanítói pályáján mindenkor azok közé a tanítók közé tartozott, akik mindvégig meg tudták őrisni a tanítói pályának egyik leglényegesebb tulajdonságát: a tekintélyt. Mondanom sem kell, hogy a tanitó az iskolában a tekintély elvének meg­testesülése. - As a kis gyermek félő tisztelettel tekint a tanítóra, ki min- • dent tud, ki neki parancsol, kinek egyetlen mosolya jutalom, kinek bün­tetése duplán fáj. S es rendjén is van így. As emberi társadalom nem , lehet el a tekintély elve nélkül, s a szerves fejlődés törvénye szerint a tekintély tiszteletére korán kell szok­tatni as önállóságában amúgy is túl­tengő embert. Ott rolt asonban a baj, hogy a tanítóság ölén találkozott nem egy, aki a tekintély elvének nem tudott leté­teményese lenni, aki csak az iskolás ■ kisdedek között tudta fönntartani a |-tekintélyt, de Vagy életével, vagy I kulturális szintjével nem tudta azta | tiszteletet megőrizni, mely nélkül a tekintély : vagy zsarnokság, vagy ko­mikum. Akadt olyan tanitó, akinek élete ellentmondott tanításának, s mi kor as érettebb éss est észrevette, isiben megfogyatkosott a kellő tisz­telet; és akadt olyan is, aki nem igyekezett szellemi tartalmát gazda­gítani, világéletére tehát csak félszemü maradt a vakok között, kin még az egyszerű falusi nép is megérezte, hogy nem haladt a korral. Kires István ellenben a tekintély alapját, a tiszteletet, hosszú pályáján nemcsak kiérdemelte, de gyarapította is. As ő tekintélye nem az éretlen gyermekek természetes félelmén, ha­nem a meglett emberek őssinte tisz­teletén alapult, ö tanítója maradt as iskolából rég kikerült nemzedékeknek is, réssben azáltal a nemes példa által, melyet mint sserptő családfő, mint kedélyes jóbarát, mint józan és taka­rékos polgár adott környezetének, részben azon dicséretes törekvése ál­tal, hogy saját szellemi nívóját foly­tonos tanulás által szüntelen emelje. Tőle mindig lehetett valamit tanulni, — mert ő is szeretett mindenkitől tanulni. Szülőföldjének volt közel 30 évig tanítója ; községének történelme, speciális tájszólása és ennek szókincse, a községből kikerült intelligens em­berek sorss, a világháború helyi vo­natkozásai nemcsak figyelmének, ha nem irodalmi tevékenységének is ál­landó tárgya voltak. Népének a gaz­dasági életben is vezetője volt; a tej­gazdaság és a tejtermékek értékesí­tésének terén tekintély volt, kit a földmiveléBÜgyi kormány külföldi — skandináv — tanulmányútra küldött. Hogy tiszta németajkú községének javakorabeli lakosai mind beszélnek I magyarul, ez is az ő érdeme, melyért I az Akadémia Wodiáner diját nyerte | el. Legutóbb pedig XI. Pius pápa tüntette ki a Pro Ecclesia et Pontifiee érdemkereszttel, melynek ünnepélyes átadásáról lapunk annak idején rész­letesen megemlékezett. . . . Mikor Cézár katonái a phar- salusi ütközet után nyugtalankodni, lásongani kezdtek, Cézár est mondta nekik: „Quirites, polgárok, fölmen­telek benneteket eskütök alól!“ Quirites, polgárok . .. Azok a ka­tonák, kik diadallal hordozták körül Cézár sasait a fél Európán, kik vele együtt keltek át az Alpesek örvénylő mélységei fölött, kik dalos egykedvű­séggel tűrték Skócia dermesztő hi­degét és Egyptom perzselő hőségét, nem tudták elviselni e szót: Quirites, polgárok, ök katonák voltak, azok is akartak maradni. Kircz István a hazai oktatásügy­nek volt hűséges katonája; vájjon az ő lelke elbirja-e a nyugalom ter­hét, meg tud-e válni attól, ami élet­eleme volt: a tanítástól? Reméljük, hogy nem is válik meg a tanítástól, legföljebb az iskolától. Reméljük, hogy még sokáig példaképe lesz azoknak, kik között él és élni tanítja azoknak fiait, kiket egykoron irni-olvasni ta­nított. — És kérjük a Mindenhatót, nyújtsa meg azt a nyugodni tért életet, mely épp a zajtalanul, de becsülettel s emberül végzett munka érdeménél fogva rászolgált arra, hogy mi is, a sajtó, a nyilvánosságnak szerve, ama tiszteletnél fogva, mellyel Kircz Ist­vánban az ember és a tanítói állás iránt viseltetünk, nyugalomba voau lása alkalmával ily részletesen foglal­kozzunk vele. Több, mint negyven éve, hegy Kircz István lakodalmán poharat emeltem jövő boldogságára; most azt kívánom, hogy ha családjára, gyér mekeire, unokáira tekint, ha vissza­pillant lefolyt pályájára, elmondhassa és sokáig érezhesse: Ezekért érde­mes volt így élni! HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. AZ ÁRNY. Ha munka köt, ha unalom: Követ egy árnyék utamon. Rovom az országút porát, Az árny velem csak fut tovább. Hű társam erdőben, mezőn, Akárcsak volna szeretőm. Falathoz, borhoz ér kezem: Ott vár, már későn érkezem. Mikor meggyújtom a pipám, Hl füstjén, mint a paripán. Velem hever a pamlagon, Meggyűri párnám, paplanom. Nem hagy magamra percre sem, Fülembe suttog csendesen. S oly szomorú, miket beszél, Mint lombjahullt ligetbe szél. Mint köd, kisértetéj ha van... Oly szomorú, mint én magam. Szamolinyi Gyula — A miniszterelnök üdvözlése. Gróf Bethlen István miniszterelnök Genfi­ben országunk pénzügyi újjáépítése ügyében mondott nagyszabású beszé­dével óriási sikert ért el a Népszö­vetségben és nemzetünk ügye iránt í 1 talán os rokonszenvet és érdeklődést keltett fel. Az egységes párt ezen alkalomból az egész magyar nemzet bálájának tolmácsolásakép a követ­kező táviratban üdvözölte á miniszter- ilnököt: „Genfben elmondott be­széded hű képét adja pártunk gondolkodásának és a boldogulás valódi útját jelöli ki a tévelygők nek. A Te hazaszereteted szállja meg a magyar lelkeket Fogadd bizalmunkat, üdvözletünket — és Hozzád való törhetetlen ragasz­kodásunk kifejezését pártunk és saját nevünkben. Mayer János el nők, Almássy László ügyvezető alelnöki — Dr. Órffy Imre Szekszárdim. Kerületünk nemzetgyűlési képviselője szombat, este Szekszárdra érkezik és részt vesz a gazdasági iskola kiállí­tásán. A képviselő a vasárnap folya­mán lakásán áll a hozzá fordulók rendelkezésére. — A vármegyei közigazgatási bi­zottság 01080. A vármegyei közigaz­gatási bizottság f. hó 10 én tartotta szokásos havi ülését, amelyen Jankó Ágoston főispán elnöklete alatt dr. Éri Márton alispán, Szévald Oszkár vm. főjegyző, dr. Haypál Sándor árvaszéki elnök, dr. Drágíts Imre vm. tiszti főorvos, dr. Orffy Gyula vm. tiszti főügyész^ Jakab László miniszteri tanácsos, pénzügyigazgató, Tóth Henrik miniszteri tanácsos, az államépitészeti hivatal főnöke, Le­gény Oszkár várm. gazdasági fel­ügyelő, Illy György dr. állategész­ségügyi főfelügyelő, Jung Miklós kir. s. tanfelügyelő, br. Schell József, Virág Ferene és Schneider János bizottsági tagok vettek részt. A bi­zottság meghallgatta és tudomásul vette az egyes igazgatási ágak főnö­j keinek havi jelentéseit s az alispáni , jelentés során Schneider János bízott- | sági tag indítványára elhatározta, I hogy Szekszárd és a dunaföldvári . járás községei, főleg Danaföldvár— ' Paks között fennálló jelenlegi kedve­zőtlen vasúti összeköttetés sürgős L megjavítása érdekében menetrend­tervezet csatolásával a kereskedelem- I ügyi miniszterhez felír s az annyira óhajtott kedvező vasúti összeköttetés mielőbbi életbeléptetése érdekében való közbenjárásra a vármegye fő­ispánját felkéri. A napirendre tűzött, ügyek letárgyarása után a teljes ülés ülés befejeződött s utána még a gyámügyi felebbviteli küldöttség s a gazdasági albizottság üléseztek. — Páter Böhle Németkéren. p. Böhle Kornél, a lánglelkü domo- kosrendi szerzetes, aki a szekszárdi katholiku8 napokon annyira hozzá­férkőzött hallgatósága szivéhez: hét­főn délután az ünnep vendégeinek javarészével utazott el SzekszárdróU A páter útközben Vaj tán kiszállt és Frost plébános meghívására a Szék- szárdon volt németkéri hívekkel együtt Németkérre ment. A vissza­térő bucBUsokat már az egész falu népe várta a templomban, ahol P. Böhle a szószékről az egész közön­séget lenyűgöző, frappáns hatású szentbeszédet mondott. — Nyugdíjazás. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Kircz István teveii r. kath. elemi iskolai igazgató tanítót közel félszázados tanítói mű­ködés után nyugdíjazta, — Eljegyzés. Huszty Lajos hen­tes és mészáros Sajó Szentpéterről eljegyezte Farkas Rózsikét Szek- szárdról. (Minden külön értesités helyett.) — A Szekszárd bátai ármentesitő társulat rendkivöli választmányi és közgyűlése. Folyó hó 9-én tartotta a Szekszárd bátai ármentesitő és belvíz- szabályozó társulat rendkívüli vá­lasztmányi és közgyűlését Szabó Jenő alapítványi főfelügyelő, társulati al- elnök elnöklete alatt és Böröcz Mi­hály miniszteri megbízott jelenlété­ben, pielynek egyetlen tárgya a föld- mi velésügyi minisztériumnak 3390— 924. számú körrendeleté volt, mely­ben a miniszter — tekintettel < a tár­sulatok nehéz anyagi helyzetére és a rendkívüli időjárás okozta előre nem látott kiadásaira —- olcsó köl­csön (10%-os) nyújtásával óhajt se­gíteni a társulat pénzügyi zavarain. A rendelet ismertetése után Molnár Sándor igazgató-főmérnök javasolta,, hogy a társulat a felajánlott kedvez­ményes kölcsönből 300,000 000 ko­ronát vegyen igénybe, mely összeg az augusztusi záporok okozta iszap- eltávolitási költségek fedezetére lesz fordítandó s egyben a miniszter ur­nák jóakaratu támogatásáért köszö­netét nyilvánította. A választmány, valamint a közgyűlés a földmivelés- ügyi miniszter jóakaratu segítségét szótöbbséggel elutasította azon indo­kolással, hogy a vezetőség ne köl­csönökből, hanetn a kivetett ártéri adókból fedezze a kiadásokat, állást foglalt az ártéri adóknak egységes kezelésbe való bevonása ellen, egy­ben kimondotta, hogy a hegyi pata­koknak további fentartását nem tartja a társulat érdekében valónak azért, mivel az 1899. évben kelt engedély­okirat szerint a hegyi érdekeltség, mely hivatva lenne ezen patakok felső szakaszait szabályozni, még mindig nem alakult meg, szabályo­zási munkálatokat nem végzett s a társulat költségeihez az engedély- okirat rendelkezései dacára hozzá nem járult s így az engedélyokirat­nak egyoldalú teljesítése csupán a társulat terheit növeli évről-évre na­gyobb mértékben. Nem hagyta jóvá a közgyűlés a Séd patak, valamint a többi vadvizárok kitisztogatására fordított költségeknek a felvételét sem az előbbi indokok alapján. El­lenben egyhangúlag magáévá tette igazgató főmérnök következő javas-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom