Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-09-13 / 37. szám

4

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

1924 szeptember 13.

KISASSZONY NAPJAN.

1924 szeptember 8.

Úr-apák ugarán jobbágyi végzettel

Kigyó* őszi ködben csüggedt, bucsus csapat.

Űzi, hajtja őket égi üzenettel Ökölbe szoruló vezeklő akarat.

Gond, árny, jaj arcukon, nagy titok szemükben;

Rügyző tavasz helyett tarló3 őszben járnak.

Künn madárdal osendül, ám meddő lelkűkben Végső harora kelnek a zordon halállal.

Felsikong a régi maró magyar bánat,

Dalba szőtt fohász kél a kicsiny templomból:

— £s a végakkordra kósza szellő támad —

,,. .« Ne feledkezzél meg, szegény magyarokról.“

S csoda történik: Az ég rongy függönyén A végtelen óther azúr színét ölti,

S az izzó szivárvány piros-fehér-zöldjén Szűz Mária kertjét megváltás betölti.

Térden imádkoznak a szent égi jelnek,

£ Felszakad ujjongva millió véres ajk

S hittel, reménységgel halkan énekelnek: /

Isten álad a magyart, Isten áldd a magyart.

VARGA ÁDÁM

minden rétegében akadnak ilyen megfigyelők, I akik meggyőződésből vallják hitOket, követik szent vallásunk tanításait, mert tudják, bogy sziveinket a gyűlölettől a vallás tisztítja meg is tanít emberszeretetre, mert tudják, hogy a vallás tanit meg bennünket egyetértésre, önzetlenségre és ezen tulajdonságok lelkűnkbe oltásával képesít Önfeláldozó hazaszeretetre I *

Ámde az ily férfiaknak szórványosán látható példaadás a tömegekkel szemben elmosódik, szükséges tehát, hogy akiknek hite erős, tömörüljenek és hiven kövessék szent vallásunk tanításait.

A tömeges példaadást népünk megérti és követni fogja és ez ifemcsak hitéletünket, de vele nemzeti érzésünket is megerősíti.

Ezek megfontolása és vallásunkhoz való hfi ragaszkodásunk indított minket arra, hogy lelkipásztorunk Virág Ferenc apát ur kezdeményezésére a tolnamegyei kath. férfiak ligáját megalakítsuk és a többi vallásos és jótékony egyesületekkel karöltve mai ünnepünket megrendezzük; hogy ezen ünnepen főpásztorunk vezetése mellett hivő testvéreinkkel együtt nyilvános hitvallást téve, a Mindenható áldását kérjük egyházunkra és hazánkra és az Ő áldásából, úgy szónokaink és szakelőadóink tanításaiból erőt merítsünk a kath. hitélet fejlesztésére és ezzel hazánk felvirágoztatására irányuló munkálkodásunkhoz.

Hálával vagyunk eltelve megyéspüspökünk mint főpásztorunk és fővédnökünk Onagy- méltósága, úgy többi védnökeink, a megjelent egyházi kiválóságaink és összes hivő testvéreink iránt azért, hogy megjelenésükkel ünnepünk fényét emelni kegyeskednek, s midőn őket tiszteletteljesen üdvözlöm, az első tolnainegyei kath. nagygyűlést Isten nevében megnyitom.

Utána lépett a szónoki emelvényre dr. Ernszt Sándor pápai praeláms, aki az alábbi beszédet mondotta:

Ernszt Sándor pápai prelátus beszéde.

— A katholikns gyűlés a lelki- ismeret vizsgálatának napja. Nem csak arról van szó, hogy fényes ünnepséget lássunk, bogy a nép vezetői találkozzanak, hogy egynéhány kitűnő beszédet halljunk, hanem arról, hogy hazánknak és egyházunknak állapotát vizsgálva, mélyen tekiut• sűnk he az eseményekbe, saját szemünkkel lássunk és igazodjunk el. Mert utat kell mutatnunk a jövőbe, hogy miként fejlődjék ez a mélyen megalázott, szomorú nemzet. Senki annyit nem vesztett a rettenetes nagy háborúban, mint a magyar. Senkit ennyire le nem tiportak, meg nem aláztak, senkitől ennyit el nem vettek. A pécsi egyházmegye, amely valamikor itt látta az ország egyik legnagyobb veszedelmét, a mohácsi csatát, szintén tanuskodhatik róla, mennyit vesztett a magyar, milyen szomorú és rettenetes sors követke- aett reánk.

— Vannak emberek, akik nem képesek felfogni és megérteni a veszedelemnek, a nyomorúságnak, a szegénységnek, a bajnak és gyalázatnak mélységét, amelybe belökték és betiporták a magyar nemzetet. És vannak emberek, akik megelégszenek sorsúkkal és nyugodtak. Katho- likus-napokon az ember lelkiismerete felett vizsgálatot tart, vau-e okuk a katholikusoknak arra, hogy jól érezzék magukat és megelégedettek legyenek.

— Én csak egy dologra gondolok, a katholikns sajtóra. Ha áz embereket végignézem az utcákon, a vasúton és mindenfelé és vizsgálom milyen lapok vannak á kezükben, vájjon a keresztény ember csak kérész - tény újságot olvas-e, látom, hogy nein. Pedig mi legyen a gondolkozásnak a fokmérője, ha nemt az, hogy milyen újságot látnak valakinek a kezében. Szomorú, de keresztény újság alig van keresztény ember kezében.

— Meg lehetünk-e elégedve az állapotokkal ? Majd ba azt látjuk, hogy minden keresztény ember keresztény újságot olvas, akkor megnyugszik és megkönnyebbül a mi szivünk. Ha iskoláink biztos és sziklaszilárd ala

pokra állanak, ha a családi élet tiszta és Isten szava ezerint igazodó, erős és erkölcsös lesz, ha a közéletben a keresztényt semmi ki nem sodorhatja pozíciójából, akkor megenyhül a mi szivünk. De mig ezt el nem érjük, addig mngállani nem fogunk.

— Én most egyenesen Windhorst- nak sírjától jövök. A nagy német birodalomban a XIX ik században senki nagyobb erővel nem küzdött a katholikns egyházért, mint Windhorst, akinek városában, Hannoverben katholikns nagygyűlés volt. — Windhorst sírja felett gyönyörű templomot, egy nagyszerű emléket emelt az a hálás nép, amely az ő vezérének lelkét, ábrázatát, alakját folyton szivén hordja és állandóan imádkozik sírja felett. Windhorst halála után harminchárom esztendővel az ő sírjához zarándokoltak a legelőkelőbb katholikus püspökök, érsekek, a pápai nuncius, Németország legelső embere a birodalmi kancellár is ott volt, és vezette a katholikus gyűléseket. Felemelő látvány volt.

— Ha végignézek Ausztrián és az alpesi országokon, látom, hogy a kereszténység sziklaszilárd. Senki sem képeB megbontani a keresztények Borait. Magyarországon is azt akarjuk, hogy a keresztény nép becsülje meg a maga vallását a közéletben ép úgy, mint a magánéletben. Hogy a katholikns vallás oszlop legyen, szilárd oszlop, amelyre építeni lehet. Legyen ennek a megalázott nemzetnek erős sziklája, amelyen minden nyugodhatik. Mi nem akarunk háborúságot egymás ellen. Egymái iránt türelmeseknek kell lennünk. Minden jóakaratu keresztény ember a mi barátunk. Egymás ellen akasz- kodni, egymás ellen beszélni nem akarunk. Küzdeni akarunk és becsületes szivet hordani. Magyarország hü volt. Hűségében kitartott. Áruló Dem volt a világháború alatt. Magyarországot ezért a hűségéért letiporták, a legmélyebbre szorították. Hiszem az Istent, aki nem fogja engedni, hogy hü nemzeteket örökre letiporhassanak. Ebben a kötelesség teljesítésben tartson ki av magyar, legyenek Zrínyiek és a többi dicső nagyok és akkor Magyarország fel fog virágzani. Ezt remélem!

Szűnni nem akaró taps követte Ernszt Sándor beszédét, amelynek lecsillapodása után

Wolkenberg Alajos egyetemi tanár jelent meg az emelvényen.

— A katholikus egyház munkaterve — mondotta — a világban kétezer év óta mindig ugyanaz.

Ezen a munketerven soha ember változtatni nem fog. Az egyetemes elvek azonban konkrét, a speciális viszonyokhoz alkalmazkodó programmpontokat kívánnak. Ezek pedig mind az üdvözítő gondolatát szolgálják

és a katholicizmus nagy törekvéseinek jegyében állanak. Nagyszerű példát tárnak elénk Németország elszakított részeinek katholikusai. A Franciaországhoz csatolt el- szásziak minden erejükkel megakadályozzák, hogy a francia szeparációs, ateista, egyházrabló törvényeket alkalmazzák rájuk. Olaszország és Hollandia katholikusai egymásután emelik a fényes katholikus egyetemeket. Anglia katholikus munkássága is visszatér a katholikus anyaszentegyházhoz. Siralmas volna, ha nekünk, magyaroknak nem volnának ilyen uj munkaterveink. Vannak is I

— Egyik törekvésünk, hogy a mi népűn- . két, titeket katholikus testvéreim, visszaemeljünk a hozzá legméltóbb erkölcsi és szellemi világba. Belekerültünk az eszme- harcoknak abba a forgatagába, amely nyugat felől jött hozzánk. Azt mondták, hogy uj műveltség készül Európa számára.' De bomláshoz vezet. Hozzánk is elhatoltak faár ennek a hullámai. És Magyarországra nem jöhet olyan rossz próféta, akinek hivei ne akadnának. Ezek miatt nem bírunk erőre jutni. Ilyen például az egyke, amely Tolnamegye egyes vidékein már gazdasági ^lv lett. Ez ellen reakció szükséges. Mindent meg kell tenni tehát arra, hogy hitben, tudásban, szellemiségben, világ- és életnézetben minél közelebb jussunk erkölcsi példaképünkhöz. A háború után minden hitközségben szent missziót keit tartani. Az ilyen katholikus napokon aztán be kellene számolni arról, hogy mi történt népünk érdekében a hitvédelem, a katholikus tanítás tekintetében,

— Második a nemzeti alap, amely vagy frázissá, vagy a nemzeti keserűség tarsolyává vált. Pedig a nemzeti gondolatnak ideálnak kell lenni. A nemzeti gondolat nevelést jelent Mi akarunk nevelni, de mindig mást, a fiatalságot, holott most saját magunkon kell a nevelést kezdeni. így lesz a nevelés egy óriási inzurrekció minden ellen, ami eltörpít, lenyűgöz bennünket Harmadik alap az összefogás, az egyetértés, amelyekhez szociális lelkűiét kell. Ezek azok az alapok, amelyeken méltó katholikus munkaterv épülhet fel úgy a nyilvános, mint a magánélet számára is.

Zugó éljenzés kelt a beszéd nyomában, majd Ä

Schandl Károly9

államtitkár jelent meg az emelvényen. Kifejtette, hogy a katholikus gyűlések a katholikus hitélet fokozásának eszközei. A katholikus hit az elmúlt ezer évnek fundusza. Mikor tehát mi a katholikns hitélet erősítésére törekszünk, voltaképen a leghazafiasabb munkát végezzük, mert országunk fundamentumát tesz- szük hatalmasabbá.

— Már a háború előtt is hirdettük, hogy a keresztény felekezeteknek ellenségeink egységes frontja ellen össze kell tartani. A gondolatot úgy a hercegprímás, mint Petry püspök a reformátusok, valamint Zsilinszky Mihály felügyelő az evan-1 gélikusok részéről ünnepélyesen magukévá tették. Az országrontás után kétszeres kötelessége e hazában minden kereszténynek, hogy a társadalmi rend felforgatói ellen egy táborban egyesüljön. Ellenségeink aFel- vidék egységének megbontására'PráI gáb&n újságot alapítanak, amelynek

Ugar lesz a neve. Ugarrá akarják tenni a magyar főidet. Ismét itt járnak közöttünk az egyház régi ellenségei, azért egyik főfeladatunk, hogy felkészüljünk ellenük.

A nagy tetszéssel fogadott beszéd után

P. Bohle Kornél domonkosrendi szerzetes emelkedett szólásra.

— Mind ezek után pedig — mondotta — egy fehér ruhás barát jelenik meg előttetek, hogy keresztes háborút hirdessen. Elég volt a szóból férfiteBtvéreim ! Mert elsősorban a ti lelketeket akarom feltüzeli. Katonákat is belőletek szednek es csak a legkétségbeesettebb időben van szükség az egri nők hősiességére.

— Keresztes háborút hirdetek és Julián barát módjára mondom: Jön a tatár ! A szociáldemokraták,>a szabadkőművesek egyszer már pokoli gyűlölettel, vérfergeteggel elsöpörték az életet, széttördelték a hazát. A szörnyű veszély abban áll, hogy a gondolkozáshoz kevéssé szokott magyar nemzetnél a szociáldemokrácia még mindig hitelre talál. Ezzel a beszéddel azután a gyűlés bezárult és megkezdődtek az eucharisztikus körmenet előkészületei.

Eucharisztikus Körménél.

Az első nap programmját a szent- ségimádási körmenet zárta be, amelyet gróf Zichy Gyula pécsi püspök vezetett. Festői látványt nyújtott a hatalmas oszlopban felfejlődött menet, amelyet diszruhás rendőrök nyitottak meg. A Béla-téri templomból indujt a körmenet s a Garay-téren, a Széchenyi utcán és a Bezerédj- ntcán át ismét a templomhoz ért vissza. A szekszárdi és környékbeli kongregációk és egyházközségek egyházi zászlói méltóságteljes áradatban vonultak végig a gyertyákkal és virágokkal feldíszített házsorok között. Megragadóan szép volt a menetben a^Iária kongregáció fehér- ruhás lányainak csoportja a liliom- kelyhekben lévő gyertyákkal, a Szociális Misszió Társulat, az apácák és a bájos kis cserkészlányok csapata. Büszke öntudat tükröződött le az ezrekre menő kisebb nagyobb iskolásgyerekek arcáról. Fénypontja volt a menetnek a klérus, amely az egyháztanács tagjai után haladt a leg- feleégesebb oltári szentséggel, amelyet a megyéspüspök vitt. Kétoldalt a bátaszéki lövészegylet díszbe öltözött katonái mentek kivont karddal. A papság után a tűzoltóság, majd ismét a hívek végnélküli Bora következett. A zenekarok a menet különböző helyeire voltak a cserkészcsapattal együtt beosztva.

. Az ismeiftedásl estéig.

Vasárnap este, vacsora után ismerkedésre jöttek össze a belvárosi r. kath. olvasókörben a helyi előkészítő bizottság tagjai, valamint a védnökök és a vidékről érkezett szónokok és vendégek egy része.

Virág Ferenc apátplébános,

a katholikus nagygyűlés szervezője szép beszédben, meghatottsággal köszöntötte azokat, akik semmi fáradságot nem kímélve, messze vidékről is szeretetteljes készséggel jöttek Szekszárdra, hogy emeljék az ünnepély fényét és Bulyt adjanak a Szék- szárd környékbeli katholikusság méltóságteljes demonstrációjának. Ezek közt első sorban Szentiványi Károly rátőti prépostot, a nagy szervezőt üdvözli, majd Schandl és Székely államtitkárokat, Nagy János és Er- dé/yi Aladár képviselőket, akik eljöt