Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-05 / 1. szám

Ara 500 koron*.

VI. évfolyam.

Szekszárdi 1924 január 5

1. szám.

KERESZTÉNY POLIT1KAÜ ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Ttnsi

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 500 korona.

Előfizetési dij egy évnegyedre 4500 korona.

ElSRzetnl csak egy negyedévre lehet. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fentartja magának a jogot, hogy a fizetés napján érvényes előfizetési árakat számíthassa fel. _____________

Sze

rkesztő: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik minden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 3000 korona. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 353 korona. KSzgyDlésI részvénytársasági stb. hirdetések 600 korona, állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, családi hir, valamint a nyllttér soronként 2500 koronába kerül.

Magyarosítás és magyarosodás.

Ez az eszme és az ezzel kapcso latos feladatok Tolna vármegyében mindig nagy jelentőségűek voltak és hogy ennek állami szempontból való fontosságát a vezetőkörök idejekorán felismerték : dokumentálja a vármegyei magyarositási alap is. A trianoni békeszerződés által teremtett uj helyzetben azonban ennek az eszmének nem a régi, h^nem a gyakorlati élet által még egyáltalán nem igazolt uj értelmet óhajtanak adni. Eddig az volt az elv: „Nyelvében él a nemzet“, tehát tanulja meg a nem magyar nyelvű lakosság is a magyar nyelvet. Ma némelyeknél az a nézet, hogy ne helyezzünk olyan nagy súlyt a magyar szóra, mint inkább arra, hogy az igaz magyar érzést a saját nyelvén oltsuk a nem magyar-ajkú iskolás gyermekbe. Az a nézetem, hogy ez az egyébként igen nemes cél a gyakorlati élet követelményeinek nem felel meg, mert az egyszerű, olvasással nem foglalkozó, magát nem igen képző s arra rá sem érő nem magyar nyelvű lakosságnál a magyarsághoz való tartozandóság érzését csakis a magyar nyelv beszédben való megtanulása adja meg. Nem szándékom e kérdésben vitát provokálni, csupán vázolni igyekszem a gyakorlati élet tanulságait.

Mint megyebeli, tudom, hogy régebben megyeszerte „magyar szóra“ küldték a gyermekeket. A kalaznói gazda elküldte gyermekét Simontor- nyára és viszont. Sokszor csere nem is .jött létre, hanem csupán a mucsfai gazda küldte el fiát, lányát Szek- szárdra magyar szóra. A kilencvenes évektől kezdve a magyarosodásnak ez a módja ellanyhult, mert a falvak iskoláiban a magyar nyelv tanitása és elsajátítása oly eredményes volt, bogy például osztálytársaim fele, mint német származású gyerek, anélkül, hogy magyarul más faluban tanult volna, a hazulról hozott magyar tudásával már a középiskola első osztályában teljes mértékben megállta helyét.

1918 ősze óta azonban ismét életbe lépett a fentebb vázolt rendszer, mert a wilsoni elvek, a népek önrendelkezési joga stb. a megyebeli községekben is oly irányban éreztették hatásukat, hogy az iskolákban egykét helyen a magyar nyelv tanitása a legminimálisabb, sőt egyes helyeken megdöbbentő volt. Már pedig az állami nyelv háttérbe szorítása sem magán, sem állami érdek nem lehet. Azonban mit tesz Isten 1 Az élet iránt nagy gyakorlati érzékkel biró szülőket a dolgok ilyetén állása nem elégítette ki s ismét megkezdődött megyeszerte a „magyar szóra* adás. Póldául Szekszárdon igen sok az olyan német ajkú gyerek, aki falujában iskoláit már elvégezve egy évre eljött magyarul tanulni. A csere-rendszer igazolja legjobban, hogy az „uj“ irányzat nem vált be, mert nyelvé:- l

ben él a nemzet. Az élet magyar, az állam magyar és az állam nyelve sem a kereskedelemben, sem a hivatalokban, sem az utazásnál népi nélkülözhető, minthogy nem Mecklen- burgban, hanem Magyarországon élünk. A német ajkú szülők gyakorlati helyes érzéke mutatta meg a magyarosítás helyes irányát és ezzel majd el is éri a kellő eredményt.

Rá kell még mutatnom arra, hogy a magyar érzés és gondolkodás nein az uj rendszer szerint, hanem a „nyelvében él a nemzet“ jelige alatt folyik megyeszerte. Itt van GyÖnk, Kesző- hidegkut, Bonyhád, Bátaszék, ahol a német-ajkú lakosság a felolvasásoknak nemcsak mioden magyarnyelvű előadásait érti meg, hanem a magyar nyelv elsajátítása terén szavalatokban, előadásokban, dalárdákban is igazán elsőrendű eredményt mutat fel. Itt van Mözs község, mély az 1920. évi népszámlálási adatok szerint, mint magyarosodó község szerepel a statisztikában. Kiváló -ta- nujelét adta ennek a valóságban is Schadt József r. k. tanító, aki fáradságot nem ismerő oktatással magyar, német, tót származása iskolái gyér mekekkel pompásan adott elő magyarnyelvű karácsonyi pásztorjátékot. Beszélnek ezek a gyerekek németül is, tótul is, de az eredmény megvan:

nemcsak érzésben (?), hanem nyelvében (!) is magyar és elsősorban állami szempontból ez a fontos a népnél. Magyarul tud beszélni, magyar voltán« k, ha néha hibásan is, magyarul kifejezést tud adui.

„Nyelvében él a nemzet“ legyen a jeligénk újból a magyarosodás terén, de bölcs tapintattal és finom érzékkel a keresztülvitelben, hogy el ne ragadtassuk magunkat és ezzel ne ártsunk az ügynek. E hiszi e valaki azt, hogy a győzök törődnek azzal, hogy mi wilsonabbak vagyunk a Wiisonnál? A német ajkú lakosság évszázados hazaszeretete, gyakorlati érzéke, a magyar nép nemes gondol kodása,- a hadsereg, a vidéki értelmiség lelkes tevékenysége az iskolán kivüli népoktatás terén, a középisko Iák, de főként a falvakban a papság és tanítói kar önzetlen és fáradhatatlan munkája e téren oly biztató és eredményes, hogy kétségbeesnünk nem kell és alapos a remény, hogy a mulasztottak pótoltatnak.

Ha az ősmagyar törzslakosság helyenként az egyke miatt pusztul is, pótolja .ezt a magyarosit ássál azok munkája,' kik méltán elmondhatják magukról Apáczai Cseri Jánossal szólván : »Azok közt, kik munkájukkal a magyar hazát boldogítani tudják, lehetünk a legkisebbek, de azok közt, kik ezt komoly elhatározással tenni akarják, a legnagyobbak leszünk.«

A keresztény saité Ünnepe Pécsett.

Bensőséges, meleg háziünnepe volt Szilveszter napján a „Dunántúl“ napilapnak. Ekkor szentelte fel Zichy Gyula gróf megyéspüspök a Dunántúl könyvkiadó és nyomda részvénytársaság újonnan épített helyiségeit. A szeretet, amely a közönséget a „Dunántúl“-hoz fűzi, beszédes módon nyilatkozott meg. A házi ünnepségen jelen voltak: Zichy Gyula gróf megyés püspök Mosonyi Dénes dr püspöki helynök, akik Gebauer Miklós dr. pápai kamarás, püspöki titkár és Ákos Ferenc dr. pápai káplán kíséretében jelentek meg. Pécs közéleti és társadalmi vezető egyéniségei közül ott voltak : Szüvek Lajos dr., Igaz Béla dr. prelátus-kanonokok, Nagy József dr. egyetemi rektor, Visnya Ernő kincstári főtanácsos, Késmárky István dr.,. Vasváry Ferenc dr., Schaurek Ráfael dr. egyetemi tanárok, tOber- hammer Antal nemzetgy. képviselő, Ábrahám Gyula, a pécsegyházmegyei takarék vezérigazgatója, Müllherr Ferenc, Umhauser Béla bankigazgatók, Makay István városi tanácsn., Schmidt Elek püspöki jószágigazgató, Komócsy István c. kanonok, Saly Győző rendőrtanácsos, Koszits Ákos dr. tiszti főügyész, Szabó János dr. ügyész, Szabó Gyula dr. ügyész, Sipos István dr. pápai kamarás, teol. tanár, Györkös József dr. tanitóképezdei igazgató, Hardy Ernő leánygimnázinmi taná‘j

_ mám. ...

Baldauf Gusztáv ev. lelkész, Zsögön Géza dr. rendőrkapitány, Végh Imre DGHT. felügyelő, Andretzky József vármegyei árvaszéki ülnök, Iselstőger Lajos plébános, Mihalics Mihály dr. főszerkesztő, Boldis Dezső dr. s. tan- felügyelő, Svágell Győző, Perr Viktor és sokan mások.

Délelőtt 11 órakor érkezett meg Zichy Gyula gróf megyéspüspök udvari papjai kiséretáben. A vezérigazgató tágas szobájában Vasváry Ferenc dr. üdvözölte a megyéspüspököt.

A lelkes éljenzés csillapulta utáa Zichy Gyu>a gróf megyÓBpüspök a következőkben válaszolt:

— Végtelen nagy örömemre szolgált, hogy a mai napon, amikor e nagyszabású vállalatnál egy határkőhöz értünk, elmondhatom, ami szivemen fekszik, kiönthetem szivem egész szeretetét, örömét és megelégedését, hogy Isten végtelen jóságából sikerült a magam eszméinek hozzájárulásával, főleg sok lelkes buzgó munkatárssal gazdagodva megalkotni ezt a szép és a jövőre messze kiható vállalatot.

— A jóságos Teremtő az emberek szivébe oltotta a munkálkodás, a teremtés, a boldogulás utáni vágyakozást akkor, amikor a mindem éget megteremtette. Ez a vágy az emberek szivébe van olíva a Teremtő által. Mi is egy ilyen nagyszabású alkotás

előtt állunk. IlyeD a Dunántúl nyomda minden hozzátartozójával, gyönyörű szép gépeivel, bámúlatramóltó szép berendezésével.

— De bármennyire becsüljük is az emberi alkotás nagyszerűségét, az nem magától, magában véve, CBak a maga erejéből nem érheti el magasztos célját, a boldogulást, hanem csak Teremtőjébe belekapcsolódva, a minden alkalmat és lehetőséget megadó Istenbe. A teremtés és annak minden szépsége, bája és nagyszerűsége nem képes az emberi boldogulást kielégíteni és végre hatástalan marad az emberre. Mert az emberi szív nagyobbra, hatalmasabbra törekszik. Az ember Istenért van teremtve. Csak Isten az, aki az embert egyedül képes boldogítani. Ha tehát azt akarjuk, hogy ez a bámulatra méltó alkotás célhoz érjen, az emberek boldogulásának, jólétének eszköze legyen, szükséges, hogy belekapcsoljuk az Istenbe, a mioden jó, szép és nagyszerű Forrásába.

— Azért jöttünk el, hogy ezt a bekapcsolást megalkossuk. Belekap- CROÜnk ezt a munkát maprába a' jó Istenbe. Megáldjuk ezt a vállalatoy^ az Anyaszentegybáz szertartása szeA rint a Megváltás szent jelével. Elhelyezzük ezt a szent jelet és itt hagyjuk ezekben a helyiségekben, nem azért, hogy lenyűgözzük az itt levő munkáskezeket, ellenkezőlég azért, hogy megnemesitsük ezt a munkát, amely krisztusi szellemben folyik és alkalmas arra, hogy igazi jólétet, boldogulást adjon mindazoknak, akik vele érintkezésbe jutnak.

— Megáldjuk ezt az intézményt és beleállitjuk azok közé, ahol a nap, hold, csillagok és miden teremtmény egyebet sem tesz, mint az Alkotót dicséri. Álljon bele ez is ebbe a nagy munkába és akkor célt fog érni, mert eléri azt, hogy az embereket jobbá tegye. Azoknak a szellemi termékeknek, amelyek innen kikerülnek, ezt a lerongyolódott, bitében, erkölcsében megfogyatkozott világot jobbá kell tenniök, ez a keresztény sajtó feladata. Köztudomású, minő rombolást intézett a sajtó, amikor istentelen kezek hatalmukba kerítették, amikor a lelkeket nem boldogították, hanem megnyomorították, ínségbe juttatták, szerencsétlenebbé tették.

— Édes Üdvözítőnk, akinek szvnt jele itt tündökölni fog, add, hogy ezek a néma falak, a gépek dübörgése é3 a rotációs gépről lepergő szellemi termékek békét és boldogságot adjanak. Békét és boldogságot adjanak azoknak, akiknek termékeit sokszorosítják, azoknak a munkáskezeknek, amelyek velük dolgoznak. Es azok, akik az innen kikerülő termékeket kezükbe veszik, megtalálják az utat a végtelen Isten felé, ahol egyedül nyerhetnek békét és boldogulást. Adja a Mindenhatő, bogy

* ügy legyen.

Lelkes éljenzés zúgott fel a fő-