Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-03-04 / 10. szám
2 1922 március 4. Eszterbauer. Alelnökökké: Balog Ádám, Debulay Imre, Dorogi János, Tildi József, dr. Zsigraond Ferenc. Pártjegyzőkké : Főglein József, Garai János, Schank László, Taksonyi János. A választás intéző bizottság tagjává: Bajó János, Bodnár István, Blázsik Ferenc, Csötönyi János Baka, dr. Fehér Lőrinc, Frei János, Frei Jakab, Gödé Lajos, Horváth József Várkonyi, Horváth Karoly, Horváth Ignác, Horváth Gyula könyvkötő, Huszár József (Felső utca), Kapitány Ferenc, Kontsits Elemér, Kelemen József Horváth, Marth József, Mirth Gyula, Molnár Sándor, Mutchenbacher Lajos, Nagy Ferenc Lajos Prantner, Nagy József Simontakács, Nagy Sándor Nyirő. Németh Gyula, Nemes Győzó, Praymayer József Pollermann, Soós József, Steindl Gyula, Székelyi József Vatzek, Szeghy Sándor, Sziits Ferenc Tóth, Takler György Taksonyi, Taksonyi János Heiman, Ujj János, Vesztergombi Antal. A választás után Kamarás Béla üdvözölte az uj funkcionáriusokat és átadta az elnöki széket Schneider Jánosnak, aki a maga ób a megválasztottak nevében megköszönte a bizalmat és rövid beszédben méltatta dr. Orffy Imre volt nemzetgyűlési képyiselő kiváló parlamenti munkás ságát. Majd ajánlotta, hogy Szék- szárd város választói ismét dr. Orffy mellé tömörüljenek és ajánlják fel neki a képviselőjelöltséget. A párt- gyülés magáévá tette az indítványt és küldöttséget választott, amely dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd vezetése mellett felkérte dr. Orffy Imrét a jelöltség elvállalására és meghívta őt beszámolójának megtartására, valamint programmjának ismertetésére. óriási éljenzés fogadta dr. Őrffyt, aki felment az emelvényre, ahot a pártelnök üdvözölte és felkérte beszámolójának megtartására és programmjának ismertetésére. Schneider János üdvözlő szavai után dr. Orffy Imre nagyhatású beszédet mondott, amelyből a következő részleteket közöljük : Dr. ÓrfFy beszéde. Mélyen tisztelt Választó Polgárok! Qnnepies, de nehéz pillanatok következnek most a számomra Letelt a nemzetgyűlés két esztendeje ós nekem be kell Önök előtt számolnom TOLNAMEOYEI ÚJSÁG arról, hogy miként sáfárkodtam két j esztendeig azzal a bizalommal, amelyet Önök megválásztatásom által belém helyeztek. Mély meghatottság vesz erőt rajtam e helyen és ennek a meghatottságnak két oka is van. Az egyik a váratlan és a kedves fogadtatás, amelyben most részesítő nek, a második pedig az, hogy az alatt a két esztendő alatt, amelyet a legnehezebb viszonyok között töltöttem el a nemzetgyűlésen, állandóan magam mellett és magam mögött éreztem az Önök értékes támogatá- , sát. Ez adott nekem erőt arra, hogy kötelességeimet, minden melléktekintet nélkül, csakis az igazságot keresve teljesíthessem. A nehéz feladatok. Sóba törvényhozónak olyan rettenetes feladatai nem voltak, mint a most feloszlott nemzetgyűlés képviselőinek. Ezer év óta nem állítottak magyar törvényhozókat ilyen rettenetesen nehéz feladatok elé. Megválasztásomkor előre láttám e felada tok roppant tömegét és nehézségét és mikor mandátumomat Önöknek megköszöntem, azt mondottam, hogy ezeknek a feladatoknak a teljesítése fel fog őrölni engem, a politikai életben fiatal kezdőt. Hála a Magyarok Istenének, nem úgy történt! Az Önök bizalma emberfeletti erőt kölcsönzött nekem és én végeztem kötelességemet a folytonos kálváriajárás közepette is becsülettel. Mert bizony kálváriajárás volt a nemzetgyűlés működésének jórésze, amelyen hóhérmunkát is kellett végezni: el kellett fogadni a rettenetes, az ország csonkitó trianoni békeszerződést is, hacsak azt nem akartuk, hogy országunkat az idegen csapatok megszállják. A békeszerződés. Előre láttam a nehézségeket, amelyekkel szembe kellett néznünk. Meg kellett ezt tennünk, nem szabad volt késnünk egy percig sem, mert csak igy menthettük meg ezt a porba sújtott, letiport nyomorult országot. A legnemesebb önfegyelmezésBel és önlegyözéssel, ajkunkba harapva fogadtuk el ránk parancsolt békeszerződést, ezt a világra szóló kultur- azégyent azzal a gondolattal, hogy várunk addig, amíg eljön az alkalom, hogy az igazságtalan igát lezárhatjuk. A terhek. Aranyhegyeket sohasem Ígértem, sőt előre megmondtam, hogy olyan adókat, olyan terheket kell magunkra vállalnunk, amilyenek csak az országnak a lakosságára még sohasem nehezedtek. Egy legyőzött ország széles néprétegei mindig súlyos terheket kall, hogy viseljenek és ha ezeket a terheket maga, a nép képviselete meg nem szavaza és ha elő nem készíti az újjáépítés útját: akkor jönnek a győzők és azok veszik el, kiméletlenül kiszipolyozva az ország még meg maradt erőforrásait. Részt részt vettem e munkában és teljes erőmből harcoltam a nemzetgyűlésen azért, hogy ezeket az adóterheket a törvény az egyes néprétegek között a teherviselőképesség szigorú mérlegelésével igazságosan ossza meg és hogy a rendelkezések ne lépjék túl az ország teherviselő képességét. Jöhetnek ide népbolonditók, lelkiismeretlen izgatók, akik e komoly, nemzetmentő munkát közönséges, hitvány demagógiával tönkre akarják tenni. Bízom azonban benne, hogy minden népbolonditás kísérlete megtörik e vármegye igazán komolyan és példásan gondolkodó polgársá gának józan ítélőképességén. A tolnamegyei programm. Azért bízom ebben, mert Tolnavármegye volt a kommun bukása után az első, amely megmutatta az utat, az alapot arra, amelyen haladva, amelyre helyezkedve ezt az országot meg lehet menteni: Tolnavármegyéből indult útnak a gondolat, hogy ennek az országnak eggyé kell lennie a földmives és kisgazdatársadalom erejével, keresztény -és nemzeti alapon. Az idő nekünk adott igazat. Nekünk keveseknek, akik útnak indultunk ezzel az eszmével, amely most már politikai szükségességgé vált és kormányzó párttá tette a földmives és kisgazda pártot.' A Haza érdeke. Nekem rettenetes harcokat kellett ennek az eszmének a hirdetése közben vívnom., Nem volt elég, hogy nevettek rajtam, de még a saját fajtám, az úgynevezett úri osztály is elitéit és azt mondta, hogy én hamis, parasztdemagógiát hirdetek. Pedig előttem nem állottak pártszempontok, hanem csak a Magyar Haza érdeke! Ma azonban már győzött a józanabb belátás, belátták, hogy igazam volt és hogy az egyetlen helyes politikai vezérgondolat csak az lehet, hogy a magyar ßld- míves társadalomra kelt felépíteni az uj magyar államot! A régi politikusok. Valósággá vált ez az eszme és ma már a régi politikusok úgyszólván mind hozzánk jönnek és kérik be- bocsáttaiásukat a pártunkba. Mi azonban, ha megbocsátással fogadjuk is őket, megvizsgálunk minden jelentkezőt és azoknak, akik a húsos- fazekak reményében akarnak a pártba bejutni: ajtót mutatunk. Az igaz I magyar embereket szívesen fogadjuk, azonban elveinket meghamisítani nem engedjük. Különösen vigyázunk pedig arra, hogy pártunknak a függetlenségre vonatkozó elvei érintetlenül megmaradjanak. A függetlenségi eszme. Ebben a kerületben a választásokon ötven éven keresztül mindig1 a függetlenségi eszme diadalmaskodott. És ha azelőtt részben más volt is e téren a politikai szükségesség: ezeknek az elveknek ma is irányadóknak kell lenniük, mert a magyar földmivesek pártja a 48 as eszmék igazi, örököse, valódi letéteményese. Hiszen a függetlenségi eszmét a magyar földmives nép nélkül elgondolni sem lehetett volna. Soha életemben más párthoz nem tartóztam és elfogultság nélkül mondhatom és vallom, hogy Kossuth a magyar földmives lelkében szentség ma is és jaj anutak, aki ehhez Dyülni mer A nemzeti királyság. Bár a függetlenségi eszmét hirdetők pártja az idők folyamán ellenzékből kormányzó párttá lett : nyugodt lélekkel mondhatom, hogy ez a párt a függetlenségi gondoláéból feladni semmit sem fog. Következetes a párt a király- kérdés gondolatában is és szilárdan képviseli az önálló, független, nemzeti királyság politikáját. )yás megtörésére irányuló szándéka természetesen nem maradt titok Magyarországon és erős ellenhatást vál* tott ki a magyar kormányférfiaknál. Ezeket a törekvéseket a főherceg azután hajthatatlan ellentmondást nem tűrő jelleménél fogva mint személyes, ellene irányuló cselekedetet tekintette, mely által a közte és a magyarok között már úgyis meglevő ellentétek az évek folyamán automatikusan annyira megnövekedtek, hogy végül gróf Tisza István kormányzása alatt egyenes ellenségeskedéssé fajul tak el. (50. olcíal). A főherceg még Tisza István iránti ellenszenvénél is erősebb ellenérzéssel viseltetett Magyarország különböző vezérférfiai iránt is, igy különösen az akkori idők egyik legjellegzetesebb alakja iránt. (Czernin nem nevezi meg, de kiérezzük, hogy Szilágyi Dezsőről beszél.) Nem tudom ponto san, hogy milyen kérdésben, csak arra emlékszem, hogy az illető ur egyszer kihallgatáson volt a Belvedere- ben. Maga a főherceg beszélte el nekem, hogy „az az ur egész könyvtárral jelent íneg, hogy törvényekkel igazolja, hogy a magyar álláspont a helyes, ő, a főherceg, fütyül azokra a törvényekre. Ezt meg is mondta neki. Hatalmasan hajbakaptak s az illető ur oly sápadtan támolygott ki, miDt a fal . . ,u (50. oldal.) Eltekintve a személyes ellenszenvtől, melyet a főherceg néhány magyar politikusról az egész magyar nemzetre átvitt, voltak nagyon mélyreható és indokolt' politikai okok is, melyek a főherceget Magyarország elleni ellenséges álláspontjában megerősítették. Ferencz Ferdinánd- nak hihetetlenül fejlett politikai vihar- előérzete volt és ezzel az előérzettel korán felismerte, hogy a magyar politika komoly veszedelmet jelent a Habsburg birodalom (sic!) fennállására nézve. Ennélfogva az a törekvése, hogy a magyar hegemóniát megtörje és a magyarországi nemzetiségeket jogaikhoz hozzásegítse, soha el nem hagyta őt és minden,politikai elhatározásánál vagy cselekedeténél az eldöntendő kérdést ebből a szemszögből nézte. Állandó közvetítője volt a románoknak, a tótoknak és a többi, Magyarországon élő nemzetiségeknek és ebben gyakran oly messzire ment, hogy minden kérdést azonnal magyarellenes értelemben oldott volna meg anélkül, hogy azt előbb tárgyilagosan és szakszerűen megvizsgálta volna... (50. oldal.) Könnyen érthető ezek után, hogy a trónörökös volt a leghevesebb ellensége azoknak a magyar törekvéseknek, melyek az önálló magyar hadsereget célozták és a jelvény, a vezényleti nyelv és egyéb idetartozó magyar kívánságok nvm valósulhattak meg mindaddig, mig ő élt, mert ő a legnagyobb ’ellentállást fejtette ki ezekkel szemben . . . (65. oldal.) A főherceg feltétlen híve volt a nagy osztrák programmnak (Gross Oesterreich.) Gondolata az volt, hogy a monarchia több, többé kevésbbé önálló nemzeti államra osztassak fel, amelyeknek fontos ügyeik számára legyen Bócsben egy központi szervük. Vagyis, más szóval: a dualizmust fel szándékozott cserélni a föderalizmussal . .. (54. oldal.) Hogy hány országra oszlott volna fel a Habsburg monarchia, még nem volt megállapítva, de alapelve volt annak újra építése nemzetiségi alapon. Mindig abból a gondolatból kiindulva, hogy a siker feltétele a magyar befolyás gyöngitése, a főherceg a Magyar országon élő nemzetiségeknek, — főleg a románoknak, — lehetőleg nagy előnyben való részesítését kívánta... Később, Romániába való kiküldeté sem és idevonatkozó jelentéseim vétele után építette fel a főherceg azt a tervet, hogy Románia javára Erdélyről lemond azzal a feltételle1. hogy az igy létrejövő Nagy- Románia a Habsburg birodalom- ■ hoz csatlahozzék... (64 oldal.) Kevéssel Bukarestbe való küldetésem után, a később oly hírhedtté vált háborús uszító Nikolaj Filipescu azt az ajánlatot tette nekem, hogy hassak oda, hogy Románia egyesit- tessék Erdéllyel s az igy megalakuló Nagy-Románia azután körülbelül olyan viszonyba lépjen a monarchiával, mint amilyen viszonyban van Bajorország a Német-Birodalommal. Nyíltan megvallom, hogy két kézzel kaptam ez után a gondolat után ...............amely saj nos, már a legelső stádiumban hajótörést szenvedett Tiszának kíméletlen és nyers ellenállásán ... és. én sikertelen fáradozásaimért azzal vigasztaltam magam, hogy ez a nagyszabású terv Ferencz Ferdinánd uralkodása alatt bizonyosan valósággá fog válni ... (108. oldal.) Minek folytassam tovább ? Ezek az idézetek már is elég szabatos feleletet adnak a felvetett kérdésre. ' Végzetesen szomorú feleletet! Amely talán örökké megválaszolatlan maradt volna számunkra, beavatatlanok számára, ha Czernin Ottokár emlékiratait véletlenül meg nem írja vaía.. Dr. Battlay Dszaő
