Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-03-04 / 10. szám
1922 március 4. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG A felekezeti béke. A legfontosabb kérdések egyike a felekezeti béke. Ezt a békét soha annyi veszedelem nem fenyegette, mint épen a mostani időkben. Sok minden kísérlet történt arra nézve, hogy a keresztény felekezetek egyetértését megbontsák. Minden erőnkkel azon kell azonban lennünk, hogy ezeknek a felekezeti villongásoknak teret adni nem szabad. El lehetünk rá készülve, hogy a felekezeti békét Ienséget alattomos és nyílt eszközökkel egyaránt szítani fogják, hogy megdöntsék vele az ezeréves keresztény és nemzeti alapgondolatot Kijelentem, hogy amig én az ^nök bizalmából részt vehetek az ország sorsának az intézésében I felekezeti harc ebben a vármegyében nem lesz, mert hisz az ilyen természetű ellenségeskedés az ország és a nemzet legnagyobb veszedelme. A beszámoló. Mindezeknek az előrebocsátása után térek rá kötelességemnek tu- íajdonképen való teljesítésére, arra, hogy nemzetgyűlési tevékenységemről Önöknek beszámoljak, hogy beszámoló beszédemet megtartsam. Nagy vonásokban ugyan tudja mindenki, hogy mik voltak politikai céljaim, azonban szükséges, hogy saját ön- itéletem szerint is beszámoljak arról a munkáról, amit az ország házában végeztem. A képviselői munka. Mint nemzetgyűlési képviselő, háromféle munkát végeztem. Az első, amit az országos érdekek ügyében tettem, a második amit a kerületem és a harmadik esoport, amelyet választópolgáraim egyéni érdekében végeztem. A két utóbbi feladatkörrel nem fogok sokat foglalkozni, öndicséret volna tőlém, ha elmesélném, bogy mit csináltam a kerület és egyesek érdekében. Azonban azt mindenki tudja, bogy amig más képviselők Budapesten mulattak, szórakoztak és kártyáztak, addig én választóim igaz érdekeinek megvédésével fáradoztam. Az országos érdek. Ne vegyék azonban öndicséretnek, ha kissé hosszasabban és önérzetesebben hangoztatom, hogy az országos érdekek nehéz munkájából úgy kivettem a részemet, mint kevesen a nemzetgyűlés tagjai közül. A munkakör. Dolgoztam becsülettel, szorgalommal és nincsen még egy képviselő- társam, aki mint én, 17 törvényjavaslatnak lett volna nemzetgyűlési előadója. Ha névtelen munkát kellett végezni, az összes legfontosabb bizottságokban ott voltam, hogy a törvények megszerkesztésével segítsem megmenteni az országot az örvénybe jutástól. Sokkal jobban szeretném azonban, ha arról számolhatnék be, hogy a nemzetgyűlés minden feladatát elvégezte. Sajnos, ennek igen régi akadályai voltak és vannak. A házszabályokA nemzetgyűlés összeültekor lát* tain már, togy komoly feladatok gyors megoldásáról a Ház elavult tanácskozási rendje miatt szó sem lehet. Már akkor szembe állottam Rakovszky Istvánnal, a nemzetgyűlés elnökével és azt követeltem, hogy hárítsák el azokat az akadályokat, azokat a korlátokat, amelyek a nemzetgyűlés munkaképességét megbé nitják és helyet adnak a korlátlan személyi harcoknak, torzsalkodásoknak és szószátyárkodásoknak. Mert ba átvettük volna az összes müveit államokban már régóta elfogadott tanácskozási rendet, akkor tízszer annyi munkát is végezhetett volna a nemzetgyűlés, mint amennyit elintézett. Mert sajnos, a drága idő jó része azzal telt el, bogy a gyűlések alatt a képviselők egymás szennyesét teregették ki. A jövőre nézve pedig az a meggyőződésem, hogy a házszabályokat szigorúan meg l^ell reformálni, mert ha az összeülő nemzetgyűlés a munkáját nem fogja kellő ütemben lefolytatni, akkor a képviselőket teljes joggal söpri el a népbarag arról a helyről, ahová őket. a nép bizalma állította. A magyar kerületek legyenek kormánypártiak. > Ez a kerület a múltban a politikai viszonyok szükségessége folytán mindig ellenzéki volt és ez alatt az idő alatt mindig ki volt zárva a produktiv, az alkotó munkából. A nép hozzá volt szokva ahhoz, hogy aszerint mérjék a képviselő munkáját, hogy miként kiabál, miként kezd ki másokat és hogyan kritizál. Sok ember azt hitte, bogy a képviselő csak akkor dolgozik, ha úgynevezett hangzatos szónoklatokat vág ki az országházban. Azonban máskép áll a helyzet és a megváltozott politikai viszonyok között meg kell értenünk, hogy az igazi törvényhozói munka a szó szoios értelmében vett valódi munkából áll. Meg kell érteni, hogy a megmaradt szinmagyar magyar kerületeknek kormánypártiaknak kell lenni. Szokják meg Önök, hogy a kormány padjain ül a képviselőjük, aki akkor, végez igazán értékes, érdemleges és komoly munkát, amely valóban az ország üdvére válik. Ennek a célnak az elérésére a magyar földmivesek pártja szeretettel fogad magához minden komoly munkást, azonban az természetes, hogy a vezérszérepeket csakis az ő saját embei’einek juttathatja. Mert ba a párt nem így cselekednék, abból csakugyan destrukció és radikalizmus fejlődhetnék. A kerüfet tradíciói. Az idő igazolt engem, aki a szekszárdi kerület félszázados tradíciói dacára sem mentem az ellenzék padjaira. Dolgoztam a, haza üdvére. Hálátlannak nevezhető feladatokat végeztem csupán a kötelességtelje sites érzetétől sarkalva, mert szent meggyőződésem völt, hogy ezekkel használhatunk az országnak. Bármilyen terheket rótt is az elmúlt nemzetgyűlés a gazdatársadalomra, el kell ismerni, hogy a működése megvalósította a termelő közönség régi kívánságait és uj vívmányokat hozott. A rekvirálások eltörlése. El kellett söpörni a rekvirálás, a maximálás rendszerét, mert nem volt igazságos dolog, hogy a gazda, aki dolgozott, aki az egész éven keresztül fáradt, ne élvezhesse mun kaja és fáradsága gyümölcseit. Eleinte úgy látszott, hogy a rekvirálás és a maximálás az ország lakosságának az érdekében van. Bebizonyult azonban, hogyez a felfogás tévésemért mint minden termelő tényezőnek, úgy a gazda- társadalomnak is csak akkor van kedve dolgozni, minél többet termelni, ha saját maga rendelkezhetik a ter- | melvényei felett és saját maga értékesítheti azokat. Ha ebben akadályokat gördítenek, akkor az elked- vet len edés vesz erőt az illetőkön és veszedelembe jut az ország közellátása. Viszont a termelés szabadságának a helyreállítása a bőséget jelenti. Sok jogos panasz volt a rekvirálások miatt, tehát meg kellett szüntetni. Azt azonban hamar elfelejtették a gazdák, hogy ez a kívánságuk teljesült. Földet a népnek. A demagógok hangosan hirdetik, hogy semmi sem történt a földbirtoreform, a népnek földhöz való juttatása érdekében. Akik azt állítják, azok tudatosan hazudnak és félre akarják vezetni a nép széles rétegeit. Mert ezzel szemben az *az igazság, hogy a földbirtok igazságos megosztásáról szóló törvényt a nemzetgyűlés megszavazta és annak végrehajtását is előkészítette. Tudjuk, hogy nagy munkát máról holnapra végrehajtani nem lehet. A szervező munka, az előkészítés sok időbe és fáradságba kerül. Az előkészítés munkájának a nagy része azonban már kész és rövid idő kérdése, hogy az ország ezt az ő adósságát mikor kezdi leróni azok iránt, akiknek nincs földjük. Holsszu hónapok keserves munkája után nemsokára Szek- szárdon is láthatók lesznek az eredmények és mindenki megkapja azt a földet, amihez joga van. Természetes azonban, hogy földet csak az kap, akiben megvan a garancia arra, hogy hű polgára ennek a hazának és aki komoly akarattal kíván is. az ország felvirágoztatásáért dolgozni. Annak, aki rendelkezik a megkívántaié erkölcsi előfeltételekkel, okvetlenül juttat földet a független magyar bíróság, amely ezt a munkát végzi. Kedden tárgyalja a szekszárdi és környékbeli igénylők ügyét a Magyar Királyi Földbirtokrendező Bíróság, amely hamarosan kiszáll Szekszárdra és a helyszínén tárgyalva a felekkel, minden jogos igényt kielégít. A szociális törvények. Támadják a demagógok a nemzetgyűlést azért is, mert nem csinált szociális törvényeket, nem törődött a szociális nyomorral, nem maradtak utána nagystílű szociális alkotások. Igaz, hogy a nemzetgyűlés ilyen tárgyú működése szükebbkörre szorult, mint az előző országgyűléseké. Azon bau lehet e kívánni ettől a szerencsétlen, megcsonkított, életképtelen országtól, hogy a tömegnyomort megszüntesse? Lehet-e ettől a koldus- államtól azt követelni, hogy mindenkit, akinek segítségre van szűk sége, támogatáshoz juttasson ? A z e célra megszavazandó újabb és újabb adók csak rosszabbá tennék a pénz ügyi helyzetet és fokoznák az amúgy is nagy drágaságot. Egyébként pedig az igazság az, hogy a nemzet gyűlés valóban foglalkozott szociális törvények hozatalával, amelyek kö zött első helyen említendő a kisházhelyek ügye, amely háztelekhez juttatja a nincsteleneket. És ugyancsak szociális alkotás a kislakások épité sére megszavazott háromszáz millió korona is, amely azonkívül, hogy a lakásszükségen van hivatva némileg enyhíteni, munkát ad sok ezer dolgos kéznek is, az építő iparral kapcsolatos mesteremberek ezreinek. Ezeken felül több szociális törvényt nem hozhatott a nemzetgyűlés, mert az ország súlyos helyzete nem engedi meg, hogy az államkincstár mindjobban és jobban megterhelte s sék. A deficit Hiszen fogalmunk sincs arról, hogy milyen rettenetes terheket kell a kincstárnak viselnie.\kA múlt évi 16 milliárdos költségvetéssel szemben 20 milliárd a deficit. Szinte elgondolni is nehéz, hogy mi lesz velünk, ha* az ántánt a jóvátételi összeg nagyságát is tudatja majd. Nem szépítem a dolgokat, megmondom úgy, ahogy van, hogy a pénzügyi helyzet a legsötétebb és hogy az ilyen pénzügyi helyzetben a felelős államférfiaknak számolniok kell a viszonyokkal, amelyek ismerete nélkül mihamar odajutunk, ahol Ausztria van gazdasági . tekintetben. A Szent Korona. Bár a nemzetgyűlést reális alkotó munkára hívták egybe, sajnos, foglalkoznia kellett közjogi kérdésekkel is. És ezek közt első sorban a királykérdéssel. Mindenki tudja, hogy a magyar Szent Koronában, ebben a közel évezredes ékszerben milyen bííverő van. Ez a csodás ékszer, amely ami nemzeti életünk egyik legerősebb fundamentuma, delejtii gyanánt tudta magához vonzani, együtt tartani azt az egész nemzetet, amely Nagy- magyarország határai között él. Aki a Szent Kórona nevét az ajkára veszi, előbb oldja meg alázattal a saruját ! Demagóg szólamokkal nem lehet erről beszélni. A Magyar Szent Koronának a léte, vagy nem léte ennek az országnak a léte, vagy a nem léte I A Szent Korona hétköznapi szólamok tárgya nem lehet, erre csak ünnepi áhítattal, vasárnapi lélekkel szabad feltekinteni, mert a Szent Korona nem jelent mást, mint a királyság fogalmát. A Királyság és a Korona pedig egymástól szétszakit- batatlanok. Eszköz ez a nemzet felvirágoztatására és azt csak annak a fejére szabad feltenni, akinek az egyénisége a nemzet eszméjét és eszményeit szolgálja. Ki legyen a király? Komolyan, a viszonyok mérlegelésével kell elhatározni, hogy ki legyen a jövendő magyar király. A magyar nemzet érdekének kell azt diktálnia, hogy kit ékesítsünk fel ez ékszerrel, mert a nemzet és a korona érdeke egy és ugyanaz. A nemzet tradícióihoz való ragaszkodás a magyar nemzet önrendelkezési joga, amelyet félrelöknünk nem szabad. A magyar nemzet önrendelkezési joga a magyar nemzet érdeke és nem a dinasztia érdeke. Ma még nem látjuk tisztán, hogy ki lesz a király. Azonban ha eljön az ideje annak, hogy az egész orszjág tisztán láthat ebben a kérdésben, akkor / . . . J , * a haza érdekében azt /fogjuk Szent István trónjára (ültetni, aki a nemzet szabad akaratából viseli a Szent Király palástját úgy, hogy a királysági intézményét ebben az országban senki se nevezhesse pártkirály- ságnak. Az iparosként. Bár kerületem választópolgárai között tekintélyes számú iparoB van, nem ezekért, de az egész ország jól felfogott érdekében a pártban és a nemzetgyűlésén is élénk működést fejtettem ki arra, hogy a kisiparos^
