Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-02-25 / 9. szám
IV. évfolyam. Szekszárdi 1922 február 25. 9. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP izéricMzfBséd és kiadóhiv&tal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Tel efon szám 85 és K)2. A lap megjelenik minden szombaton. ElfflzÉtésiir: Helyben és vidéken: egész évre 120 K, félévre El6fizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét 65 K, negyedévre 35 K. — Egyes szám ára 3 K. illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés ex ntolié oldalon egy 60 mlllméter széles hasébon mlllméter soronként 2 korona-, a szövegoldalon 3 korona, • hírrovatban elhelyezett reklámhír relamtnl a nylltter soronként 30 körönébe kéről. Családi hírek és vállalati hír* detések külön árszabás szerint. Választási hirek. Alig hét napja, hogy a nemzetgyűlés szétoszlott és már is megindult az egész országban az előkészület a nagy döntésre. Rassayék pécsi csúfos kudarca erősen lehütötte ugyan az ellenzék vérmes reményeit, de azért a próbálkozások, az alkudozások folynak már az egész országban a man dátumokért. Megyénkben is megkezdődtek a választási előkészületek és azokról a következő értesítéseket kaptuk : A bonyhádi választókerületben Weber János nem vállalja a jelöltséget, utódjául dr. Klein Antalt aján lotta, aki mellett a választók nagy lelkesedéssel foglalnak állást. A dombóvári kerület választói nem helyeslik azt a parlamenti harc modort, amelyet az eddigi képviselő, Pallavicini György őrgróf folytatott, a kerület választói nagy része a legerősebben foglal vele szemben állást. Több ellenjelöltet emlegetnek, de a a vélemények még nem tisztázódtak annyira, hogy neveket említhetnénk. A gyönki választókerületben Hay- pál István, volt képviselő jelöltsége bizonyos és a kormány hivatalos jelöltje is ő lesz. Úgy halljuk, hogy dr. Schweitzer Brúnó szolgálaton kívüli százados is fellépni óhajt keresztény kisgazda, földmives és polgári p'árti programmal. Állítólag Orbán Mártonék támogatnák jelöltségét. A paksi kerületben Bodor György eddigi képviselővel szemben ugyanazon programmal dr. Erdélyi Aladár | lép fel, aki 1920-ban is jelölt volt. A szekszárdi kerületben már meglehetősen előrehaladott állapotban vannak a választási előkészületek. Az eddigi képviselőt, dr. örffy Imrét Szekszárd választói egy népes értekezlet határozatából már fel is kérték a jelöltségnek vállalására. Vasárnap f. hó 26-án délután fél 4 órakor pedig már a formális jelölő ülést is megtartják a szekszárdiak, amikor dr. Orffy Imre beszámol eredményes képviselői munkásságáról. Március hó &-én Bátaszéken lesz jelölő ülés, az ezt követő vasárnap pedig Sárköz községeit látogatja meg dr. őrffy Imre, aki mellett a kerület választói tántoríthatatlan lelkesedéssel állanak úgy, hogy vele szemben a választási harcot a siker legkisebb reményével sem veheti fel senki. Forgalomban volt ugyan a szekszárdi kisgazdapárt egy igen értékes, kiváló társadalmi állású tagjának neve is, de ő a jelöltséget a volt képviselő lelkes munkásságára és a párt egységének meg* I óvása érdekében nem vállalta. A z ellenzék (Rassayék) részéről is folynak tárgyalások és tanácskozások, i de ezek komolyabb eredményre aligha fognak vezetni. A tamási kerületben Nagy János volt képviselő, akinek politikai munkálkodásáról nem sokat tudunk, igen jelentős ellenfelet kapott dr. Battlay Dezső, vármegyénk volt kormány- biztosa személyében, aki szintén kisgazdapárti programmal lép fel. E kerületben nem lesz hivatalos jelölt, mert az országos párt is annyira éi> tékesnek tartja dr. Battlayt, hogy ' vele szemben Nagy Jánost hivatalos [ jelöltnek nem tekinti. Dr. Battlay' Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Kittek egy isteni Örök igazságban, Hitték Magyarország feltámadásában, ______________________________Amen. Az sM és erő utján. A Keresztény Kisgazda, Földmives és Polgári Párt csütörtök » este tartott ülésén két hatalmas beszéd hangzott el, amely visszhangot fog kelteni az egész országban. Az egyiket Bethlen István miniszterelnök mondotta, a másikat nagyatádi Szabó István. A miniszterelnök szavaiból nemcsak a férfias elszántságot érezzük, de a becsületes, az Ország érdekében való munka sikerében való rendületlen hitet is. A miniszterelnök beszéde összeforrasz- totta a párt régi tagjait oly hatalmas erővel, hogy erről az egységről lepattannak az ellenzék bomlasztó kísérletei. Nagyatádi Szabó István hatalmas felszólalása pedig igen ügyesen egy nagy szakadékot hidalt át, amely áthidalástól nemcsak a jövő nemzetgyűlés tökéletesebb munkaképességét várjuk, de a múlt politikusainak az uj idők politikusaival való nyílt összefogásából az ország társadalmi osztályainak Őszinte megbékélését és az építő munka gyors megkezdését rendíthetetlen hittel reméljük. Napok óta olvashattuk, hogy az ellenzék azt a hirt igyekezett a volt középpártiaknak a kisgazdapártba való belépése alkalmával elhelyezni, hogy nagyatádi Szabó István és legközvetlenebb hívei, a volt középpárt régi intelligens politikusainak az egységes pártba való bevonulását félTÁRCA. 1 Jaj, mivé lettünk! — Kiyuc ének. — Midőn, elindultunk zsolozsmás ajakkal, Szárnyaló szókon szállott a lelkűnk, S már-már babérosnak hittük homlokunk; Oe midőn újra megláttuk otthonunk, A,szent küszöbre megtörtén érkeztünk, Ti(dtűk, hogy tönkrementünk . . . Jaj, mivé lettünk: diadalmas zászlónk idegen kezekben, $ magunk, mint a rongyok, dib-dáb lettünk, Zsarnok szeszélyének lábatörlöje; 9ó nem volt elég mély még sorsunk fertője, Pártoskodók tüzet raktak felettünk, Házunk Uszkébe estünk . . . Jaj, mivé lettünk! Égett ősi házunk, lángja eget verte, Pirosra festette bús éjjelünk; Kisértet-szemek lettek a csillagok, Gyűltek a portánkra vad baglyok, farkasok, És. ették-marták, amit megmentettünk, Htfgy koldussá vedlettünk Jaj, mivé lettünk I Romjaink közt most mint a rémek járnak ? S kötözgetjük tenger sajgó sebünk, Kötözgetnénk ... ha a turáni átok Nem csapkodná pofon cudar orcánkat, Hogy bolond motolla legyen a kezünk, S föltépje hegedt sebünk ... Jaj, mivé lettünk! S. I. tékenységgel és rossz szemmel nézik. Ennek a bombának a párt gyűlölködés füzével meggyujtott kanócára lépett reá bátran nagyatádi Szabó István csütörtök este, amikor az egységes párt óriási lelkesedése közepette kijelentette, hogy a haza érdekében szükségesnek látja, hogy a régi politikai pártok emberei részt- vegyenek a politikában és az egy- . séges pártban. A pártönzést el kell némitani, a haza érdeke felette áll a párttagok érdekeinek. Ő és párt hívei nem osztályuralmat akarnak, hanem a társadalmi összes osztályoknak együttes hazafias munkáját. Ki kell kapcsolni a közjogi kérdéseket, meg kell szüntetni a puccskísérleteket, ennek az ezer sebtől vérző nemzetnek erőre jutásához a gazdasági kérdések helyes megoldására vafi szüksége. Mi nem tartoztunk nagyatádi Szabó István pártárnyalatához a múltban, de a legnagyobb örömmel hajtjuk meg elismerésünket mostani határozott fér fias megnyilatkozása előtt. Ez a felfogás vezethet bennünket a rég áhított megértéshez, a megbecsüléshez, az egymás tiszteletéhez, ebben pedig oly erő rejlik, amellyel és a magyar 8zivósságg«l le tudjuk győzni'azt a rettenetes nagy erkölcsi és anyagi pusztítást, aminek romhalmazában zihálva vergődtünk, de nem tudtunk kibontakozni immár három éve. Bethlen István beszédeiből az egység és az ebből fakadó erő sugárzik felénk, ez a két beszéd felrázza az egész országot, a megértés és megbékélés hatalmas egységéből meg fog | épülni az uj Magyarország! S. „Végvári versek.“ — „Hangok a végekről.“ — 1918—1921. Végvárinak; az üstökösként feltűnt uj magyar poétának verseit azzal küldte el hozzám egy szekszárdi tanulótársá, régi kebelbarátja, hogy írjak róla — kritikát. Hát Végváriról nem lehet írni kritikát, Végvárit legfeljebb — magasztalni lehet, mert olvasva az ő gyönyörű, hazafias fellángolásu verseit, megtelik a lélek fájdalmas gyönyörrel, ünnepi hangulattal s fokozódó élvezettel úgy bele merül, hogy elfelejt minden kicsinyes gáncsvetést, aprólékos szőrszálhasogatást s jelentéktelen hibák tollhegyre tűzését (Voltaképpen ez ma a kritika!) s beáll bámulattal eltelt caodálójának. Végváriban egy egész nemzet keserve, kétségbeesett fájdalma gyűlt össze. Ez buzog elő elementáris erővel, mint ahogy előtör a mesterséges gátakkal egyidőre elzárt hatalmas folyó. Igaza van Raffag Sándornak, a könyv előszava illusztris írójának, hogy „Petőfi óta kevés költő ajakán szólt tüzesebben a szó, izgatóbban az indulat, maróbban a keserűség, megragadóbban a háborgás, mint Végvári e szabadon hömpölygő verseiben.“ Igen, mert ekkora fájdalma még sohasem volt a magyarnak. A mohi pusztán a Mohácsnál, az akkor még két-három milliós magyar nép legfeljebb — jókora — fejbeütést kapott, amelytől ugyan hosszú időre elalólt, de Trianonban egyszerre vágták el égy tizennyolc milliós nemzetnek legfőbb előtereit s köröskörül rajtunk fekszenek a vad, vérszomjas martalócok, hogy mert külön külön még igy sem bírnak velünk, egyesült erővel fojtsák belénk a maradék életet. A magyar nemzet szájából előtörő hörgő jaj, az utolsó kétségbeesés segítségért kiáltó szava harsog ki Végvári verseiből. A rapszodikus, szivekbe metsző sorokban az ő izzó lelkén át érezzük a letiport nemzet alig pihegő szivét, utolsó erőfeszítését, tehetetlen vergődését, oda tapadását ehhez az ezeréves röghöz. Sikoltó jaja ő a szivünkről leszakított Erdélynek .. . Elszánt, sokszor vad, mint a kölykét védő farkas. Halált megvető elszántsággal védi drága szülőföldjét, de magasztos fájdalmában kész átokkal is sújtani: »Verje meg az Úristen ezt a földet, Ha tőlünk — elveszik!« Végvári tehát a siralmas, kétségbeejtő jelennek vonagló ajka, betö- mötten is kiáltó szája, ütésre kész karja, vergődő szivü lantosa. De jól látja ő a — múltat íb. Megfordulnak még majd sírjaikban is a hires októberi, fehér őszirózsás forradalom csinálók. „A talmi hősök, pózoló nagyok.“ Mert a Tisza halálára irt remek versében mintegy „tetemre hívja“ őket s igy mutatja meg nekik a nagy mártír, azóta glóriáé fénybe öltözött véres‘ alakját: »Ama mindszenti nagy feketeségből Csak a Te mártír homlokod ragyog! Mily nyomorultul, mily leplezetten AU a sok szennyes, hamislelkü pap És egyedül csak te miattad ünnep, Gyászünnep az októberi nap !< S a szivekbe hasit s mint az égető vitriol, húson, csonton át a lelkekbe mar a „Magányos ciprus ágban“, a Tiszáról irt, ez a pár remek sora : »Arany Szeht-Győrgy lovag, Köveden rövid lesz a felirat: Egy igaz férfi sok hitvány miatt! S Napoleon gránátosa jut eszembe, aki ott nem hagyná az Őrhelyet, vagy Vere8csaginnak hires csataképe, a „Sipka szorosban“, amelyen már csak egy-két szuronyhegy látszik ki a hóból... 0 is igy áll őrt a gyönyörűséges Erdélyben. Ezért mondja az „Eredj ha tudsz“, talán legfelségesebben szárnyaló versében:
