Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-02-25 / 9. szám
2 TOLNAMEGYEI UISAG 1922 íebruár 25. tegnap (pénteken) kezdette meg kerülete községeinek meglátogatását, e körútja eredménye elé a legteljesebb bizalommal néz a megyei párt, mert dr. Battlayban nemcsak a tamási választók, de a megyei párt is a kösügyeknek egy kiválóan értékes munkását reméli megnyerni. A tolnai kerületből ellentétes híreket kaptunk. A kerület dunamenti községeibe» a választópolgároknak Renczes Jánossal szemben bizonyos elhidegülését észlelték, ellenben a németajkú és a siómenti községek választói erősen kitartanak a volt képviselő mellett. Arról is értesítettek bennünket, hogy a megyei kis gazdapárt egy kiváló szónoktagja lépne fel Renczessel szemben. Az országos párt hivatalos jelöltje azonban Renczes János lesz. A „Tolnomesyei Uisúf Közgyűlése. Hírlapkiadó résvénytársaságunk e laó 19-én délelőtt tartotta második évi közgyűlését a Szekszárdi Népbank nagytermében. A közgyűlésen dr. Éri Márton elnökölt és megállapítva a határozatképességet, lendületes beszédben méltatta lapunk működését, amely megmaradt annak, aminék indult. Feltétlenül a krisztusi szeretet alapján álló, erősen hazafias szellemű, komoly újságnak, amely állandóan munkálta a konszolidáció megteremtésének nagy müvét és amely pártatlanságával és tárgyilagos kritikáival és egy életrevaló lapnál sem hiányozható fürgeségével olvasó közönségének az elismerését vivta ki. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Schneider János adta elő az igazgatóság jelentését, kiterjeszkedvén ebben a lap múlt évének összes eseményeire. A jelentés jó részét leközöljük lapunkban is, hogy J az eseményekről szerte e vármegyé ben lakó azon részvényeseink is tudomást szerezhessenek, akik nem utazhattak Szekszárdra a közgyűlésre. Az igazgatóság jelentése. Részvénytársaságunk az 1919 november hó 30 án nem aiért alakult, hogy haszonhaj té vállalkozás legyen, hanem hogy hazafias kulturmunkájával igénytelen, de szorgalmas téglahordója legyen az uj, a romjaiból felépítendő Magyarországnak. Hogy miként feleltfink meg ezeji kötelezettségünknek, arról lehetnek különböző vélemények. Lehetnek fanatikus túlzásokból, egyéni önzésből, politikai elfogultságból fakadók és tiszteletreméltóan jogosak. Gyarló emberi képességekkel teljesítjük mi is kötelességünket : tehát hibázhatunk, tévedhetünk. De egyet le kell szögeznünk, hogy meghallhassák azok is, akik az osztálygyülölködés bélyegét szerették volna reánk ütni, hogy lehettek hibáink, de mindig távol állottunk úgy a felekezeti elfogultság, mint az osztályuralmi gyűlölködés szitásának gondolatától. A krisztusi kereszténység felé törekedve nem szűntünk meg hirdetni minden időben, a társadalmi osztályok közötti egyetértést és értékes munkát végeztünk is abban az irányban, hogy tisztelet és megbecsülés uralkodjék, a társadalmi osztályok között és bátran emeltük fel szavunkat, ha bármily irányból jött is támadási kísérlet a megértés megbontására. A hazafias Vetélkedés. A múlt év folyamán a hosszú vajúdó főispáni kérdésből kifolyólag és bizonyos nálunknál intranzigensebb keresztény irányzat szolgálatában »Tolnamegyei Nemzedék« cim alatt egy másik hetilap indíttatott. Bár tudtuk, hogy e lap indítása a velünk szemben való elégületlenségnek akar kifejezője lenni, azért még sem ellenséges indulattal fogadtuk, hanem baráti jobbot nyújtottunk felé. Hisz reánk nem jelentett életkérdést lapunk fentmaradása. Minket csak a vállalt kötelesség teljesítése .fűtött, lelkesített munkánk teljesítésében. És mindezért nem vártunk sem erkölcsi, sem anyagi elismerést, csak arra törekedtünk, hogy kötelességünk hazafias teljesítésében magunk találjuk meg lelkiismeretünk megnyugvását. A verseny csak fokozta munkánkat. Talán jobbat adtunk olvasóinknak mint eddig és el voltunk készülve arra, hogy minden keserűség nélkül letesszük a tollat, ha azt látjuk, hogy laptársunk jobban tudja szolgálni az általunk kitűzött célokat. Az erőpróba. Az uj előfizetések megújítása volt az ítélkezés ideje és ebből megnyugvással tapasztalhattuk, hogy vármegyénk közönsége nem fordult el tőlünk, megbecsülte, megértette munkánkat. Összesen 112 előfizető mondott le lapunkról az 1922. évben és 72 uj előfizető csatlakozott mellénk. Az utcai árusításban sem észleltünk visszaesést, úgy, hogy ma is olyan példányszámban jelenik meg lapunk, mint azelőtt. A jó sáfárkodás. Midőn jól esik ezt megállapítanunk, egyben örömmel jelezhetjük, hogy a közönségnek e meleg ragaszkodása nemcsak azt tette lehetővé, hpgy részvénytőkénket teljes egészében megtartottuk, (ami vidéki lapoknál ritkaság számba megy mert a rettenetesen emelkedett nyomtatási költségek következtében erős deficittel küzdenek), hanem gondos, agilis és takarékos eljárásunkkal még egy csekély nyereséget is képesek voltunk kimutatni. így tehát nemcsak a múlt »Itthon maradok énl Károgva és sötéten, Mint téli varjú száraz jegenyén. Még nem tudom: Int-e nekem egy nyugalmas sarok, De itthon maradok. Leszek őrlő szú az idegen fában. Leszek az alj a felhajtott kupában. Az idegen vérben leszek a méreg, Miazma, láz, lappangó, rut féreg, De itthon maradok! Valóban ma is ott van ő. És ír, ír, mint a „láthatatlan kéz“ vagy inkább szavakat éget a telkekbe. „Megkérdez némely pesti poétát.“ S vájjon mit felelnek a magyar romlás dekadens előkészítői erre a csak Úgy oda vetett szavakra?: »Még nagy betűvel Írjátok az »asszonyt« ? S kis betűvel az Istent s a Hazát?« Ellenségeinknek pedig így ir : »A kéz vagyok, a láthatatlan kéz S valamit mindenkinek írok én, A csüggedőnek azt Írom: Remény! A kétkedőnek azt írom: Kitartás 1 A könnyelműnek azt írom: Vigyázat! Az árulónak én, hogy arca égjen, Azt irom: Szégyen ! S egy szót a zsarnokok falára is, A hatalom falára, Egy szót s e szó nem hosszú. Egy szót csupán: Bosszú 1« S mit idézzek még Végváriból ? Ide írjam az egész könyvét? M< minden verse ilyen. Csapa tűz, Ián?, perzselő Iává, maró vitriol ........ S { min dez miért? ö maga felel meg reá, mert: »Szeretlek népem mindhalálig! Mi vagy te nékem ? Szomjamra ital, Sebemre ir és bánatomra dal. Tűzhely, amelyhez térni soh’se késem, Márvány, amelybe álmaimat vésem, Át egen, földön, folyón, tengeren, Rögön, hanton, koporsó fedelen: Szeretlek mindhalálig nemzetem !« Ez, ez Végvár ifi Nem én mondtam el, ő mondott el magáról — mindent. Véssük hát a szivünkbe minden szavát, mint a hajdani zsidók Mózes parancsát a kőtáblára. Most különösen, hogy ismét „hangos lett a berek“ a politikai zajtól, a választási küzdelem tülekedő zsivajától, ne feledje el senki az ő hatalmas intését: »Magyarok, Isten irgalmára kérlek, Egy percig egymást ne marjátok most.« Igen, legyen igaza Taren tianus- nak: Habent sua fata libelli. Megvan a könyveknek a sorsa! Ennek a könyvnek az legyen a sorsa, hogy ott legyen minden asztalon, vagyis inkább, hogy a szivekbe vésődjék minden szava. Legyen ez a könyv a letiport, földig alázott magyar nemzetnek uj szentirása, »•melyhői erőt, kitartást, bátorságot, Kri*s ári buet meritaz aj küzdelemre. „M'iidhaUlig!“ Bodnár István« év küzdelméből kerültünk ki anyagilag is érintetlenül, hanem a folyó év nehézségeire is gondoltunk a jó gazda elővigyázatosságával. A énaial A If aIqo Az igazgatóság a lapunkban már közzétett évi mérleg ismertetése után a tiszta nyereségként jelentkező 8812 K 07 fillér felosztására vonatkozólag javasolja, hogy abból adassák 5000 kor. a tartalékalap gyarapítására. 2000 kor. adótartalékra és 1812 K 07 fillér pedig hozassák át az 1922-ik évre. Osztalék fizetését nem hozzuk javaslatba, mert azt tartjuk helyesnek, hogy a tartalékolással erősítsük és kellőleg felkészítsük vállalkozásunkat anyagilag is. A részvények. A részvényeket még mindig nem készíttettük el, mert azok elkészítésére a beszedett alakulási költség nem lett volna elegendő, tartalékalapunkból pedig nem akartuk a nyomtatás költségeit fedezni. Méltóztassék hozzájárulni, hogy a részvények elkészítését arra az időre halaszthassuk, amikor azt szükségesnek és jónak tartjuk. Kulturfefadataink. Lapunk jövő kuliurfeladatait a következőkben határozhatjuk meg: ■ Igyekszünk vármegyénk közönségének a jövőben is lelkiismeretes, soha einem fogúit híradói lenni. Hűen rögz:tjük le a vármegyénkben történő mozzanatokat. Mély tisztelettel adózunk az érdemeknek, de se a politikában, sem a társadalmi életben nem leszünk egyesek vak eszközei és hizdgői. Függetlenül a pártoktól és érdektarsa- ságoklói, a jövőben is bátran hangoztatjuk meggyőződésünket, de sohasem úgy, hogy az ellenséges támadás legyen a velünk ellenkező nézeten levőkkel szemben. Politikai programmunk. Erős a meggyőződésünk, hogy hazánk érdekeit úgy szolgáljuk a leghívebben, ha politikában és a társadalmi életben összefogunk és szerelő, megértő munkával egymást támogatjuk. Ezért ideálunk és küzdelmünk célja a politikában az egységes párt megerősödése, társadalmilag pedig a legőszintébben, minden érdek nélkül állunk Forster Zoltán főispánunk azon hazafias törekvése szolgálatában, hogy ennek a vármegyének a lakói ne ellenségekként álljanak egymással szemben, hanem megértő, megbecsülő barátsággal. A magyar jövő munkásai. Minden erőnkkel oda fogunk hatni, hogy a politika közeli küzdelméből a mérsékeltek, az érdemesek, a becsületesek, a törvényhozói munkára előképzettségüknél, tapasztalatuknál és értelmességüknél fogva alkalmasok kerüljenek ki győztesen, mert szent meggyőződésünk, hogy a jövő nemzetgyűlés erkölcsi és értelmi összetételétől függ, hogy a romokból egyszer már kikerülhessünk és az eredményes építő munkához hozzá foghassunk. Az elnökválság. Emlékezni méltóztatnak, hogy a múlt közgyűlésen báró Fiáth Tibor ur elnöki tisztéről lemondott. Minthogy őt ezen elhatározásának megváltoztatására rábírni nem tudtuk, a lemondást sajnálattal voltunk kénytelenek tudomásul venni. Ugyancsak lemondott alelnöki tisztéről dr. Éri Márton ur is, akinek erre vonatkozó indokait nekünk is tiszteletben kell tartanunk. Az ok olyan, amely előtt meghajolni kénytelenek vagyunk. De midőn búcsúzunk Tőle, kötelességünknek tartjuk a leghálásabb köszönetünket kifejezni lapunk alapítása körül kifejtett nagy érdemeiért és későbbi értékes támogatásáért. Az igazgatósági jelentés után - a közgyűlés tudomásul vette a felügyelőbizottságnak Bodnár István által felolvasott jelentését és agy az igazgatóságnak, mint a felügyelőbizottságnak a felmentvényt megadta, Dr. Én Márton ajánlatára a közgyűlés nagy lelkesedéssel egyhangúlag Bodnár Istvánt, az illusztris költőt választotta meg a részvénytársaság elnökévé. Bodnár István, elfoglalva az elnöki széket, a következőket mondotta: Aggodalommal, bizonyos szorongó érzéssel foglalja el az elnöki széket, mert mint lelkiismeretes embernek, mérlegelnie kell azokat az okokat, amelyek az ő megválasztatásánál közrejátszottak. Ha egyéniségét, látszólagos érdemeit odarakja a mérleg egyik serpenyőjébe, be kell látnia, hogy csak az iránta való jóakarat — afféle kegyes csalás — billent- j heti felé a mérleg serpenyőjét. Aggó- dalmai van tehát, hogy vájjon hasznára válik e ez a választás * részvénytársaságnak, hiszen ő egész életében nem tört a marsallbot után, megelégedett, ha mint közbarcos vehet részt a közélet mindennapos küzdelmeiben. Nem tagadja, mégis jól esik neki ez a kitüntetés, meri; ebben az irói tolinak megbecsülését látja, amelyet ő negyven éven át, sokszor a legnehezebb körülmények közt forgatott. Megkönnyebbülésére szolgál, hogy olyan lelkes, kiváló munkatársakat lát maga mellett. Különösen kiemeli Schneider János ügyvezető igazgató és szerkesztő érdemeit. Végtelenül örül, hogy mikor a lap megindításakor többek' az ő szerkesztői tollára számítottak, ő a mostani szerkesztő fiatalabb vállára hárította a terhet. Schneider János szerkesztő azóta valóban a leglelkiismeretesebb önfeláldozással tölti be e terhes tisztet, a legnehezebb körülmények között is mindig megtalálta a helyes középutat, akárcsak a sötétben játszó zongoraművész a biztos hangokat. S’ emellett szakavatott, erős kézzel intézi az anyagi ügyeket is, mert mig sok ily irányú tömörülés súlyos válsággal küzd, ő a mai nehéz körülmények között, még anyagi eredményre is rá tud mutatni. Még egyszer köszöni tehát a bizal mat, kéri az igazgatóság, felügyelőbizottság 8 a szerkesztőség minden egyes tagjának támogatását. Isten áldása legyen e szerencsétlen hazán s mindnyájunk egyetértő közös munkáján. Az uj elnök javaslatára az alelnöki állást egyhangúlag dr. Zrigmond Ferene szekszárdi ügyvéddel, a megürült igazgató tagsági helyet pedig Szeghy Sándor szekszárdi gyógyszerésszel töltötték be. Schneider János szerkesztő az elnöki megnyitó és az uj elnök beköszöntőjében személye felé fordított elismerő szavakért hálás köszönetét mond ugyan, de nem nyugtatványózhatja teljes egészében, hanem azok tekintélyes részét átadja hűséges munkatársainak : Blázsik Ferencnek és Polgár Istvánnak. Az ülés az uj elnök lelkes éltetésével ért véget. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — neaayország. — Pártgyülés. A szekszárdi „Keresztény Kisgazda Föidmives és Polgári Párt“ f. hó 26 án délután fel 4 órakor a Szekszárd- szálló nagy* termében dr úrffy Imre volt nemzetgyűlési képviselő újbóli jelölése ügyében pártgyülést tart. Felkéri a párt vezetősége ezúton is a párt tagjait, hogy a gyűlésen minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek. — Hősök emléke Szakadáton. Szakádét község plébánosának Bräutigam Ferencnek kezdeményezésére 25000 koronát gyűjtött a hősök emlékére, amely már munkában is van. Nemsokára lesz tehát egy kőkereszt, egy márványemlék, ahol az özvegyek és árvák egy imát mondhatnak azokért, akik a messze idegenben álmodnak a dicső feltámadásról. — Tolnamegyeiek az Oroszországból érkezett hadifoglyok között- E hónap 13 án Szibériából, illetve Moszkvából 245 magyar hadifogoly tűz érkezett Rigába. Ezek között tolnamegyeiek: Szeberényi Gyula zászlós, Paks, Weinberger József zászlós, Bölcske, Papp Jenő százados, Nagydorog.
