Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-07-29 / 31. szám

IV. évfolyam. Szekszárdi 1922 július 29. 31. szám, KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szára 85 és 102. HEIINzetésI <r: Helyben és vidéken: egész évre 120 K, félévre 65 K, negyedévre 35 K. — Egyes szám ára 4 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap aiegjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdeti« dija 59 korosa A hlrdatds as ntoM oldalon agy 60 mUlmétcr széles hasábon nüUméter soronként 3 korona« • szövegoldalon 4 korona, a hírrovatban elhelyezett reklémhlr vaUniM • nyllttér soronként 30 koroséba kerül. Családi hírek és vállalati Mi» detések külön érezabés szériát Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A búza. A búza ára ezen a héten olyan rettenetes magasságba szökött, hogy a vagyontalanok, a kezük munkájából élő milliók a vég­romlás, az éhhalál rémének gyors lépteit látták a felfelé törő hatal­mas árhullámban. Nagy meg­könnyebbülés vett erőt a lelke­ken, amikor a hullám megtor­pant. A legfontosabb élelmicikk .ára most már visszafnlé igyek­szik. Csodálatos, hogy miként .történhetik meg a búzának ez az aránytalan áremelése olyan országban, mint a mienk. Hiszen ’Magyarország első sorban föld- . mivelő állam, amelynek az idén, — ha közepes termése volt is — ?mégis annyi búzája lesz, hogy az itthoni szükségleten felül tekintélyes mennyiséget lehet kiszállítani a külföldre is. Mi okozta hát a saját termé­nyünknek ezt a borzasztó, magas árát? A termelő gazda a múlt »évi aratás után alig 1000 koro­nás áron vált meg a búzájától, amellyel a tél közepén már a tőzsde kezdett szemérmetlenül spekulálni és a nyár elején a magyar pénzkirályok már négy­szeres, ötszörös áron vették egymástól a gabonát. Természe­tes, hogy a gazda is a sarkára- állott, amikor látta, hogy a tőzsde spekulánsai, akik elképzelhetet­len gazdagságban élnek, hogyan szereznek óriási vagyonokat, száz milliókat, a föld népének verejtékes, nehéz munkája árán. Igen, a gazda is odaállott, mert nem akarta engedni, hogy a maga munkájának a gyümölcsét mások kaparintsák el. Ebben a tülekedésben az aranyérték és a világparitás hajszolásában ala­kult ki az őrült gabonaár, amely ■túllépett azokon a határakon, ameddig a nemzeti lelkiismeret engedelmével elmehetett volna, így magyarázható meg az a mértéket nem tartó mohóság, amely magán a termelőn is úrrá lett. Természetes, hogy ez a bor­zasztó bőrzehajsza, amely a pénzünk külföldi értékét is any­ányira . megingatta, idebenn álta­lános drágulást idézett elő min­den vonalon és a legkétségbe- ejtőbbé teszi úgy a tisztviselők, mint a munkások jövő helyze­tét. A kormány kötelessége, hogy gátat vessen a féktelen és lelki- ismeretlen áríelhajtásoknak. A nagybankok dzsungelében a kon­junkturális spekuláció jólétben virágzik a milliók nyomora fölött. Oda kell vasmarokkal benyúlni és odadörögni a vámpírok, a vér- szopók fülébe, hogy most már igazán elég volt! b. I | Db*. Fent Ferenc f I Nemcsak a szekszárdi katholikas hivek, hanem az egész pécsi egy­házmegye mélységes gyászát és vesz­teségét jelentette a táviró, amely szerdán reggel hirül hozta, hogy dr. Fent Ferenc szekszárdi apátplébános Gleichenbergben meghalt. Váratlanul jött a halálhír, mert bár az apátur hetek óta gyöngélkedett, senki sem gondolta, hogy betegsége katasztró- fális végű lehet. Bajával maga sem törődött és csak pár héttel ezelőtt ment rövid tartóz­kodásra Szálkára, remélve, hogy a légváltozás hamarosan (meggyógyítja könnyűnek hitt tüdőhurutját. A várt javulás azonban nem kö­vetkezett be ób dr. Fent kénytelen volt magát báró Korányi orvostanár­ral megvizsgáltatni. A professzor taná­csára alig tiz nappal ezelőtt Gleichen- bergbe ment, hogy az ottani csodás fenyvesek balzsama enybitse egyre kinzóbb fájdalmait. Azonban már késő volt: a betegség kedden este végzett vele és idegenben oltotta ki nemes életét. Fivére, Fent László szekszárdi hit­községi pénztárnok még a gyászhir vétele előtt Gleichenbergbe utazott, mert egy előző távirat az apát ur ál­lapotának a reménytelen voltát kö­zölte. O már nem is találta életben bátyját, akit valószínűleg Gleichen­bergben fognak ideiglenesen nyuga­lomra helyezni. SértenŐk az ő egyszerű, szerény, puritán egyéniségének emlékét, ha dicsérő szavakkal méltatni akarnók az ő áldásdus működését. Alábbiakban adjuk nemes élete történetét. Fiég be­szédesek annak az adatai magukban is. * Dr. Fent Ferenc az 1861. évi de­cember hó 21 én született a bárány a megyei Vajszlón, ahol az atyja esz­tergályos mester volt. Odahaza elvé­gezte az elemi iskolát, majd be­adták Pécsre a gimnáziumba. Sze­rény viszonyok között élő szülei az idegenben taníttatni nem bírták, azon­ban a pécsi ferencrendi atyák fel­karolták a tehetséges fiút és klastro mukban ingyen lakást és élelmezést kapott. Kitűnő tanuló volt és mert a gimnáziumi tanulmányait kissé későn kezdte, tanárai biztatására az egyik osztályt a szünidő alatt végezte j el. A gimnázium ötödik osztálya után I felvették a pécsi egyházmegyébe papnövendéknek. A középiskolában nyert kitűnő érettségi bizonyitványa alapján a püspök a Pázmáneumba küldta öt és igy a bécsi egyetem bittudományi karán végezte főiskolai tanulmányait. Az 1886. évben szentelték pappá és mint nádasdi káplán rövidesen megszerezte a tbeológiai doktorátust is. Három évi káplánkodás után Dulánszky püspök 1889 ben kine­vezte öt a pécsi szemináriumba a praefectus segédjének és emellett vé­gezte az egyházmegyei felsőbb isko­lák tanfelügyelőjének a teendőit is, sőt az 1890. évtői az 1894. évig néhány pécsi intézetben hittanár is volt. A püspök 1894-ben felmen­tette ezen terhes állásaitól ós kine­vezte őt a pécsi szemináriumba a biblikus tudományok, a zsidó és az arab nyelvek rendes tanárává. Négy évi tanárkodás után megpályázta a szekszárd-ujvárosi plébániát, amelyet számos aspiránssal szemben el is nyert. A gyakorlati lelkipásztorkodás te­rén szerzett érdemei elismeréséül az 1906. évben szentszéki ülnök lett és Wosinsky Mór halála után 1907- ben a vallás és közoktatásügyi miniszter őt nevezte ki szekszárd- belvárosi plébánosnak. A király 1909- ben a jászti (Veszprém megye) címzetes apátságot adományozta neki és 1912-ben ő lett a kerület espe­rese is. Mint szekszárdi plébánost a jó pap számos erénye — többek közt pol­gártársai érdekeinek az istápolása — jellemezte. Hamarosan tagja lett úgy Toln&vármegye törvényhatósági bi­zottságának, mint SzekBzárd város képviselőtestületének és a reá bízott teendőknek mindkét helyen lelkiis­meretesen, a köz javára meg is fe­lelt. Mint a szekszárdi r. kath. elemi iskolák feje az ellenőrzést a tanügy fontosságának megfelelő pontossággal, kifogástalanul teljesítette. Mikor a háborús összeomlás után bekövetkezett szerb megszállás a pé­csi egyházmegyét ketté szakította, gróf Zichy Gyula pécsi püspök 1919 februárjában kinevezte őt a meg nem szállott részek püspöki hely nőkévé és ebben a minőségben számos, csu­pán a püspök Bzámára fentartott jo­got gyakorolt. Mint püspöki helynök a legnagyobb lelkiismeretességgel és bölcseséggól végezte teendőit egész a múlt év angusztus végéig, amikor Pécs felszabadult és a püspököt mi sem akadályozta többé egyházmegyé­jének kormányzásában. Gróf Zichy Gyula püspök dr. Fentet püspöki helynöki minőségében tanu- sitott értékes szolgálataiért pécsi kanonoksággal kívánta jutalmazni és rövidesen ki is nevezte volna őt az üresedésben levő egyik stallumra, ha érdemes szolgáját oly váratlanul és olyan korán magához nem szólítja a Mindenható. A szekszárdi _ kereskedelmi Iskola ü$ye. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter leiratot intézett Szekszárd váro­sához és megszabta az intézet államo- sitásának feltételeit. Ebben az ügyben dr. Orffy Imre nemzetgyűlési kép­viselő kíséretében Szekszárdra ér­keztek * dr. Nagy Zaigmond kultusz­miniszteri osztálytanácsos és Stróbel Jenő, a minisztériumba beosztott felsőkereskedelmi iskolai tanár, akik dr. Éri Márton alispánnal együtt megjelentek az iskola felügyelő bizott­ságának e hó 26-án tartott ülésén. Ugyanott Vendl István polgármester elnöklete alatt résztvettek: Mirth László, Leieht Lajos, dr. Zsigmond Ferenc, ifj. Debulay Imre, dr. Reach Aurél és Gedeon Béla. Az ülésen a polgármester ismer­tette az iskola létesítésének történetét és azokat a körülményeket, amelyek miatt a képviselőtestület az iskola államosítását kéri. Felolvasta azután a kultuszminiszternek e tárgyban ér­kezett leiratát, amely az államosítás esetén a város hozzájárulásának a mértékét körvonalozza. A maga ré­széről egyébként ragaszkodott mind­azokhoz a feltételekhez, amelyeket a képviselőtestüldt az államosítás kér­désében már kimondott. A vita során az a vélemény szűrődött le, hogy az államosítás sikere érdekében a bizott­ság elfogadás végett a következő javaslatot terjeszti a képviselőtestü­let elé: Szekszárd város magára vállalja az államosítandó intézetnek egyelőre ideiglenes, és a viszonyok javulásával a végleges elhelyezését a minisztérium által kívánt körülményeknek meg­felelően. Az ideiglenes elhelyezésre kéri a főgimnázium nélkülözhető termeinek az átengedését, melyeket már most bebutoroz. Úgy az ideiglenes, mint a végleges elhelyezés tartama alatt a város jó karban tartja a helyiségeket és szol­gáltatja a fűtéshez a tűzifát. A bútorokat és a tanszereket a város szerzi be az évről évre fel­merülő szükséghez képest oly képen, hogy a megnyitandó osztály számára a tanulmányi eredmény biztosításához szükséges összes eszközök rendelke­zésre álljanak. Kéri a város, hogy addig, amíg az iskola a főgimnázium ban nyer elhelyezést, a főgimnázium tanfelszerelését a kereskedelmi iskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom