Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-01-08 / 2. szám

ill. évfolyam. . Szekszárdi 1921 január 8. 2. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. T^fefonszám 85 és JD2. Előfizetési ér: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 JC.4 — Egyes, szám ára 2 K. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dlj'a 30 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy 60 mllbnéter széles hasábon mlllméter soronként 1 ‘kor. 20 f-,1 a szfivejgoldalon 2 korona, a hírrovatban elhelyezett reklémhlr valamint a nyllttér soronként 20 koronába kerül. Családi hírek it vállalati hir­detések külön árszabás szerint Baranya.* Irta: Dr. Szappanos Gyula.* Fogalommá vált ez a név. De olyan fogalommá, melyet nehány. szóval, alig lehetne kifejezni. A, sok ezfer kiüldözöttnek hontalan­ságot, a hóhérríiunkájuk után el­menekült terrorfiuknak „igéret- földjét“, a halálraverteknek jel­telen sirt, sok hazafinak szo­morú börtönt, a vagyonukból kifosztottaknak nyomoíuságot jelent. Ne csupán egy vármegyét értsünk e ' szón, ‘ hanem még Tolnának, Bácskának és Pest­megyének külön-kü!ön nem nagy, de együtt mégis jelenté­keny területét. És amig ez a fogalom egy nem a maga erejéből naggyá lett, hanem csak naggyá hival­kodott népnek gőgjét jelenti, ad­dig nekünk szegény magyarok­nak mérhetetlen megaláztatást, szégyent és gyalázatot jelent. Karácsony előtt egy 'biztató reménysugár villant meg előt­tünk. A bécsi lapok adták hí­rül, hogy a szerbek januárban végleg kiürítik Baranyát. De ez a-reménység nem,sokáig tartott, mert ünnepek után njtár közöl­ték a mi lapjaink a szerb sajtó­irodának kategorikus cáfolatát, hogy a megszállóknak még jó sokáig eszükágában sincsen ki­vonulni Baranyából. Nekünk, a kik elszakítva családunktól, ott- hpnunktól vagy kifizettünk, vagy a bizonyos halál ejől kellett me­nekülnünk, a börtönben sinylő- dőknek, a kiraboltaknak erre a hírre csordultig megtelt keserű­ségtől a szivünk.- És nem tudunk honnét rperiteni vigasztalást, hi­szen a miniszterelnök legulóbbi kijelentése szerint kormányunk már számtalanszor megkereste Baranya kiürítése" végett az an­tant főtanácsát, de hasztalanul. A'szerbek ellenállásán a magyar kormánynak minden buzgó ipar-6 kodása megtörik! Nem úgy, nagy, jó urak! A hiba, a gyengeség mégis mi- bemtünk van, midőn engedé­keny erélytelenségüi vkel elis­merjük,/ sőt túlbecsüljük azt az erőt, mely odaát van. Nos, a szerbek a megszállás ; első hónapjaiban — magasrangu tisztjeiktől hallottam^ ezt — ál- * "nukban sem gondoltak komo­ran még Bácskára sem, csu- án, mint kézizálogot vélték ke- ükben tartani, hogy Horvát­j * E miaket közelről érdeklő lendületes ikket, amelyet földiáik, az Alsónyékről el­időzött református /lelkész irt, a «Szózat« anuár 5-iki számából vettük át. országra, Boszniára vonatkozó igényeik teljesülését biztosítsák. .És ime, ma már Baranyára is láj a foguk | Mi pedig gyön­gén, nemtörődömséggel kezel­tük elejétől kezdve ezt az ügyet. Nem jutott" eszünkbe, hogy ha már belé is nyügodtunk a meg­alázó trianoni^ békébe, még meg- gyalázóbb, ha azt az alamizs­nát sem kapjuk vissza egészen, amelyet ez a béke nyújtott. — Nem lázitotta föl vérünket a bajai hóhérnak, Tomövicsnak kegyetlenkedése, nem hozta mozgásba vérünkét a Délvidék­ről felénk csengő magyarságnak segítségért nyújtott keze. Ebben minden magyar hibás. Hibás a közvélemény, de még hibásabb annak mozgatója a magyar sajtó. Mit következtetnek erélytelen- ségünkből a szerbek ? — Hogy annyira sülyedtünk, hogy nem törődünk és • nem akarunk tö­rődni testvéreinkkel sem. Mit gondolhat és pedig jogosan az antant ? Hogy nekünk. Baranya, Baja megszállása nem is fáj­dalmas ! De ma a megkínzott és ki­üldözött magyarok türelmének tizenkettedik órájában vagyunk. Félre a nemtörődömséggel! Ve­gye végre kezébe a dolgot a sajtó, zörgessen, követeljen, ki­áltson segítségért. Harsogja túl az odaát összeverődött, haza­áruló mtangok gyűlölködő vád­jait, harsogja túl őket a jog és igazság hangoztatásávál. Hiszen Baranyának és a többi várme­gye megszállott déli területeinek sürgős fölszabadítása van any- nyira fontos, mint bármely egyéb előtérbe állított kérdés vagy meg­oldásra váró föladat. x Meg kell mozgatni minden lehetőséget és cselekvésre .birni minden erőt Baranya fölszabá- ditásáért. Meg kell fizetni érte minden árat, hiszen ittunk mi már ennél keserűbb pohárt is! Magyarokért, balsors alatt gör- nyedező honfitársainkért tesszük. Akik ma némák ugyan, mert szemük előtt a szerb szurony villog, akik * ma tehetetlenek ugyan, mert kezükön rablánc feszül, de szabadulásuk órájá­ban kinyílik az ajkuk a haza- szeretet szent himnuszára és megmozdulnak az erős magyar karok. Nem í Nem nézhetjük tovább tételnül magyar testvéreink gyöt­relmeit. Elég volt már a gyalá­zatból 1 Baranyát követeljük 1 — Néni „majd“, hanem azonnat. A békeszerződés jogosít föl erre. Dr. Örffy Imre képviselő beszámolója. A szekszárdi kerület agilis képvi­selője múlt vasárnap 11 órakor tar­totta a városháza udvarán több ezer választó előtt tizhónapos képviselői működéséről beszámolóját, egyben tá­jékoztatva választóit az általános po­litikai helyzetről. Az egy órás, beszédet a választók minden társadalmi osztályhoz tartozó tagja nagy figyelemmel, és általános elismeréssel fogadta. Komoly, nagy és fáradhatatlan tevékenységet igénylő munkáról szólt, a beszámoló, amely­nek higgadt, minden kérdést az {& ulatlanság nézőpontjából való is- i.Ártető hangja, nagy megnyugvást" ós őszinte megértési váltott ki min­denkiből. ' A helyszűke miatt, sajnos, nem közölhetjük elejétől végig magas ní­vón tartott lelkes beszédet, pedig abból a lényeg rovására alig sza­badna valamit elhagynunk. A nemzetgyűlés mérsékelt munka­teljesítménye és a vele szemben tá­masztott túlzó igények folytán ne­héz a helyzete — kezdte beszédét dr. őrffy Imre •— de megkönnyíti azt másfelől az a körülmény, hogy megválasztása előtt nyíltan kijelen­tette, hogy olyan idők előtt állunk, amikor arany hegyeket csak lelki- ismereilen emberek ígérhetnek. A mit ígért — a becsületes, szívós munkát — azt meg is tartotta > hogy az eredmények nem minden­ben megfelelők, az nem rajta múlott. A keresztény és nemzeti irány tör- hotien harcosának vallja magát nia is, de bevallja, hogy ezekkel a szent jelszavakkal sokan rútúl visszaéltek. Ma is azt mondja, hogy a zsidó­kérdés megoldásra váló probléma, annak létét letagadni vakääg, vagy gonoszság. De a megoldás csak ke resztényi lehet, annál inkább, mert a gyűlölet éB a jogos felháborodás idején már túl vagyunk : a keresz­tény valláserkölcsi és nemzeti alapra helyezkedni tudó és akaró zsidóság ajánlja fel fegyverbarátságát a nagy keresztény tömegeknek azokkal a fajrokonaikkal szemben, akik belső ^összetételüknél fogva nem tudnak, vagy nem akarnak a magyar nem­zet eleven organizmusába beleolvadni. Nemes, osztályok feletti politika volt és lesz ezután is ideálja s bár úgy érzi, hogy nagyon közel ju­tott a magyar földmives nép lei­kéhez, a hova szive és értelme. egyaránt vitte, nyugodt lelkiisme­rettel állja osztályok feletti műkö­désének kritikáját, hivatkozva külö­nösen a közszolgálati alkalmazot­tak és kisiparosok érdekében ki­fejtett működésére; igy számtalan elfogadott javaslatára a tisztviselők érdekében ; az iparosok országos bi­zottságának megalakítására, az Or­szágos Iparos Szövetség tiszteletbeli elnökévé történt megválasztására stb. Azután áttért általános vpolitikai működésének, különösen a két nagy párt sikerrel keresztül vitt egyesíté­sének ismertetésére, továbbá az ezt kiegészítő terveire: az egységes uj párt megtiBztitását és a nemzetgyű­lés munkaképességének fokozását célzó akcióira, amelyet nem nagy zajjal, de annál szivósabb akarattal fog ezután is folytatni. Ismerteti a törvényhozói munkában való részvé­telét, megjegyezve, hogy hat tör­vényjavaslatnak volt előadója. Nehéz- ményezi, hogy a nemzetgyűlés az al- kotmányozó munkából nem végzett semmit, azt sürgette, sürgetni fogja, de szem előtt tartja -a konzervatív elvet a lehetőségig, Nem hive a tul- radikális választójognak, viszont a régi főrendiház feltámasztását lehe­tetlennek tartja Rendkívül szabato­san adta elő álláspontját a király- kérdésben, a melynek lényege az, bogy a megoldásnál csak a nemzet érdeke lehet irányadó, óva int tehát az idő előtti megoldástól a személyi kérdésben, mert azt csak a külpolitikai helyzet végleges kialakulása után tartja helyesen megoldhatónak, ó éppen ezért senkinek sem kötötte le magát, ha valakitől választói hallot­ták volna, hogy ilyen, vagy olyan párti, nyugodtan hazugságnak bélye­gezhetik. A magyar nemzet souva- rainitása alapján áll, kétségtelen tehát, hogy a nemzetgyűlés többsége ál­tal helyesnek Igrtott megoldást el kell fogadnia mindenkinek. Lélekig markoló szavakkal szólt a béke ratifikálásának szomorú aktu­sáról,- egyben feihivta minden hall­gatóját még a télen tett ünnepélyes fogadalmára, hogy Magyarország megcsonkításába soha bele nem nyugszunk.u A nemzetgyűlés közgazdásági tör­vényhozása tekintetében kiemelte a szövetkezetekre s különösen pedig a birtokreformra vonatkozó törvénye­ket, mely évszázadokra kiható alko­tás s a melytől különösen szociális szempontból igen sokat vár. Reméli, hogy a pénzügyi politika hibáit az uj pénzügyminiszter belére fogja hozni, de a legtöbb baj megszűnését ő is a szabad forgalom minél előbbi helyreállításában látja, úgy azonban, hogy a gazdaságilag gyen­gébb osztályok, tisztviselők, munká­sok létminimuma biztosittassék. Ezt egyáltalán nem tartja kivihetetlen nek, Beszédjének ez a része különö­sen nagy tetszést aratott az egész hallgatóságnál. Befejezésül nagy hatás mellett megújította ígéretét, a melyet man­dátuma. átvételekor tett, hogy azt moc8oktalan fehéren fogja, ha meg­bízatása lejárt, választói kezébe visz- szaadni. Egyben megemlékezett, mint olyan ember, a kinek becsületes ne­vén kívül a mnnkakedve a fő Örök­sége — árról a mandátuma átvéte­lekor tett kijelentésről is, hogy a mun­kájukból élő emberek mindig leg­közelebb fognak állni szivéhez. A mindvégig feszült figyelemmel hallgatott beszéd nagy hatást tett a hallgatóságra, mely a beszéd végé­vel lelkesen tüntetett képviselője mellett. Utána a^Őldmivesek egyik agilis és kritikától egyébkor vissza nem riadó tagja, Tiídi József beszélt,. őszinte támogatásáról biztosította dr. Őrffy , Imrét a munkások és kisemberek ' részéről, mig az utolsó szónok: 9Taksonyi János,, a szekszárdi Kis­gazda Egylet ügy vezey e,a kisgazdák nevében formás beszédben biztosí­tottá képviselőjüket ragaszkodásáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom