Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-03-27 / 13. szám
II. évfolyam Szekszárd, 1920 március 27, 13. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Dfifizetési ár: egész évre 40 K,félévre22K, negyedévre 12K Vidéken: 45 K, 24 K, 14 K. — Egyes szám ára 1 K. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 25 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy 80 miliméter széles basában 100 miliraéter magasságig milJ- méter soronként 1 koronába, 100 miliméter magasságon tűi 70 fillérbe kerül. Az utolsó előtti, illetve a szövegoldalon levő, valamint részvénytársasági hirdetésekért 20 százalék felárt számítunk. Reklimhirek a hírrovatban garm^nd soronként 4 korona, petit soronként 5 korona, Agrár erkölcsök. Az ország más gazdasági értékei jóformán mind odaveizvén, immár teljesen agrár állammá lettünk. A daló viharok után alig maradt egyebünk a földnél, ebből is csak kevés. Fő kincsünk az erő és fejlődés ősforrása — az anyaföld, egyetlen reménységünk — a munka ! Ezen kényszerű visszacsuszás az őstermelés felé értketővé teszi, hogy a parasztság a közélet gerincévé vált. Nemcsak a magyarság számerejében, ahol nemzetfenntartó szerepe azelőtt is kétségtelen volt, nemcsak a harctéren, ahol a véráldozatok zömét szolgáltatta, nemcsak a közgazdaságban, melynek mindig legvaskosabb fundamentumát alkotta: hanem most már a politikai irányitás terén, a nemzet sorsának intézésében is. Ezen döntő súlyú szerepében — mely sok ponton a vezetésre is pályázik — talán aggodalom nélkül meg lehetne nyugodni és — bízva józanságában — bele lehetne abba törődni, ha hihetetlen anyagi felvirágzásával és politikai nekilendülésével lépést tartana — az etikája is! Ámde e tekintetben olyan formán van, mint a hirtelen felnőtt ifjú, akinek tulgyorsan a magasba szökő termetével nem tart lépést a szív természetszerűen lassúbb fejlődése s ezért a nagyságban, erőben visszamaradt szív nem képes a rohamosan megnőtt test vérkeringésének aránytalanul nagy munkáját kellőképei* lebonyolítani. Termelő népünk etikája is — a helyes életfelfogás szive — bizony gyenge arra, hogy túltengő jólétének nagy testét az emberszeretet vérével kellően ellássa és átömlessze. Nem tudja még, hogy nemcsak a „nemesség“, hanem a „gazdag- ságu is kötelez s hogy a jóiét, gazdagság, mely megfelelő etikától kormányozva tömérdek áldás és minden jó kutforrása lehet, a zsugori kapzsiság vastag bőrtarisznyájába gyömöszölve és a lelketlen önzés kötőfékével jól körülcsomózva csak gyülőlséget, átkot teremt és minden rossz, minden társadalmi veszedelem melegágyává válik. Az úgynevezett „keresztéiig etika“ jegyében élnénk; ámde abból a nemes evangéliumi szellemből (melyet e lapnak egy régebbi és két legutóbbi kiváló cikke oly megkapóan kifejtett), valóban keveset látunk, keveset tapasztalnék ! A keresztény erkölcs nem merül ki a templomba járással, sőt inkább a templomon kívül kell kezdődnie ; künn kell valóra váltania, amit a templomban hallott. A sziveket melegítse fel, az értelmet irányítsa, a kezeket vezesse az evangélium szelleme. Mert valósággal megdöbbentő dolgok történnek: A város első fdnkciónáriusának temetési költségei szégyenletes közgyűlési vitát provokálnak ; egy szegény napszámos embert, aki drága pénzért egy darab szalonnát kér bőségben fulladozó szomszéd jától, azzal utasít el a még tavairól visszamaradt készletekben dúskáló, gazdag felebarát, hogy „nem adok el szalonnát, kell kocsikenésre, mert a ko- csikenó nagyon drága“; egy másik nem ad el tejet, mert a malacoknak kell; a harmadik nem ad el búzát, mert a baromfiaival eteti fel, stb. Németországban súlyosan megbüntetik azt, aki a mai Ínséges időkben közszükségleti cikkekkel igy bánik, maga a lakosság pedig meglincselné, ha rájönne ; de nem igen fordul elő, vagy csak nagyon kivételesen, mert a germán lélek evangéliumi szellemű, társadalmi kötelességérzetét, becsületes szolidaritáséi semmiféle és semmi irányú forradalom sem képes megingatni. Nálunk is tilos — Úgy tudom — de maga az, hogy nálunk a nép széles köreinek lelkiismerete (jobban: lelkiismeretlensége) az ilyen szívtelen prédaságon legfel jebb nevet egyet, de annak bűnös, hazafiatlan alantasságát át nem érzi, mutatja az erkölcsi fo gyatékos8ágot, a zászlóra irt keresztény szellem vérlázitó hiányát. Hát még az a sok cinikus, piaci kiszólás, amit nyomorgó tisztviselőink kispénzű asszonyainak kell hallani, mig egy-egy silány ebéd anyagát keservesen összeszedik, vagy az a 8»k sértő, felfuvalkodott gőg, amit basoncélu házalásaik közben elszenvedni kénytelenek ! ? Igaz keresztény szellemet a telkekbe tehát, mely nem politikai jelszavakban és nem egyegy gyüjtőiv alamizsnaösszegének hivalkodó oda- jegyzésében s a kékpénztől szinte megrepedő, nagy „harmonikák“ nehány bankójának pöífeszkedő oda- vágásában merül ki, hanem, amely él, érez és szeret s amely akkor és olyanokban is irányítja sugallnával cselekedeteinket, mikor és amitől a nagy hasznok talán kiesebbre zsugorodhatnak. Ha majd az ilyen evangéliumi etika s az abból sarjadó nemes kultúra igazán és minden vonalon átitatja őstermelőink lelkét s ezen magasabb knltura megértővé teszi őket a szellemi értékek s a tudás és műveltség kispénzű képviselőivel szemben is s ezek teljes megbecsülését is magukévá teszik: akkor senki sem fog félni uralmuktól s akkor nemcsak az ország és a hatalom lessz az övék, hanem — a dicsőség is! — n. A kormányzó a Magyar Adria Egyesülethez. A tíz évvel ezélőtt alakult Magyar Adria Egyesületnek rövid idő alatt sikerült a tenger kultuszát bevinni a magyar nemzet szivébe. A jövőre kiható nagy terveket azonban derékban törte ketté a világháború folytán reánk szakadt összeomlás, amely erőszakosan elszakította tőlünk Fiúmét és vele adriai tengerpartunkat. Ez a katasztrófa kell, hogy fokozott tevékenységre bűzd tson minden magyart a tengerhez fűződő nagy nemzeti érdé keink ébrentartására Bárhogy alakuljon is hazánk sorsa, nekünk nem szabad lemondanunk arról, hogy ismét kijussunk a tengerre, melynek birtoklásához nyolcszáz évet meghaladó történelmi hagyományok fűznek. Az adriai tengernek az egyesület által megkezdett tudományos kutatását a jövőben bizonyára minden akadály nélkül lehet majd folytatni, sőt ezt a kutatást a Dunán keresztül ki lehet még terjeszteni a Fekete tengerre is, ahol kulturális fölényünknél reánk vár a kezdeményezés. Tengeri hajózásunkat ugtf az Adrián, mint a dunai hajózással kapcsolóiban a Fekete tengeren át a jövőre önálló gazdasági helyzetünknek megfelelően az eddiginél nagyobb arányokban kell, bárminő áldozatok árán is, fejlesztenünk. E tekintetben nagyfontosságu feladatok vár nak a Magyar Adria Egyesületre, amelyet orszá gos érdekű törekvéseinek elérésében az egész magyarságnak támogatni kell. Az egyesület fontosságáról Horthy Miklós kormányzó ezeket irja: „Magyarország újjáépítésében fontos szerep vár az „Adria Egyesület*1-re is ! Programúja ma is a múlt század két nagy magyarjáéi Az egyik az Adriára mutatott s azóta szállóigévé vált a „Tengerre magyar /“, a másik, a „legnagyobb magyaru, a legmagyarabb folyót szabályozta és eltávolította az Al-Duna szikláit. Adria és a Duna ! Nyugat és Kelet! Kivitelünk és behozatalunk iránya, gazdasági-kereskedelmi múltúnk és jövőnk ! A Kossuth és Széchenyi örökségét őrzi féltő gonddal e nehéz napokban is az „Adria Egyesületamely egy reálpolitika nagy jelentőségét tartva szem előtt, ápoija az Adria kultuszát és ezzel n nemzeti tradíciót. Adria és a Duna, a tengeri és a belvízi ut az, gmelyen a maroknyi magyarság belekapcsolódhatik a vilógforgu- lomba, amelyen érinHezhetik a világ ösz- szes népeivel I Nagyjaink példájának követésére hívok fel minden igiz magyart: Álljon az Adria Egyesület zászlója alá, hogy fiaink megérhessék, amit ap unk jövendőitek : „Magyarország nem volt, hanem lesz !a HORTHY s k altengernagy, Magyarország kormányzója. Aki csak teheti, vegye fontolóra a kormányzó szavait és támogassa az Adria Egyesületet kulturális és nemzeti feladatai megvalósításában. Az egyesület pártfogói 5000 koronát, alapitó .tagjai egyszersmindenkorra legalább 1000 koronát fizetnek. Rendes tagok évenkénti tagsági dija magán- személyek részére 20 korona, közhatóságok, kaszinók, társaskörök, egyesületek és vállalatok részére 100 korona, amelynek fejében a rendes tagok díjmentesen kapják az egyesület „TeDger“ cimü illusztrált folyóiratát. A tagsági jelentkezések a „Magyar Adria Egyesület“ elnökségéhez (Budapest, Vili., Muzeum körút 10.) intézendők. Bankjegy felülbélyegzés és államkölcsön. Megnyugodhatnak a kishitüek, nincs devalváció. Az a rendelet, amelyet a kormány a bankjegyek felülbélyegzése tárgyában kiadott, hivatva van gátat vetni annak, hogy a pénz betegsége tovább terjedjen és végül megfertőzze és elpusztítsa az országot. A békeszerződés tervezete alapján a kormány elhatározta a Magyarországon forgalomban levő és az Osztrák Magyar Bank által kibocsáj- tott bankjegyeknek magyar felülbélyegzéssel való ellátását, miáltal az önálló magyar valuta kiépítésére döntő jeleutőségü lépés történt; még ennél is fontosabb talán a kormánynak az a/rendelkezése, hogy a felülbélyegzéssel kapcsolatban az Osztrák- Magyar Bank által kibocsátott bankjegyek fele részét n forgalomból kivonja olykep, hogy a beszolgáltatott bankjegyek 50 százaléka a tulajdonosoktól 4 százalékot kamatozó állami elismervény ellenében visszatartja, mig másik felét felülbélyegzéssel ellátva, kifizeti. Ezek az intézkedések Demcsak arra szolgálnak, hogy megvédjék az országot további bank- jegyadóságok felvételétől, hanem arra is, hogy leszorítsák a divatba jött abnormis árakat és ha ezek után oly mértékben indulhat meg a termelés, hogy az ország valamit exportálni is tud, akkor a magyar valuta pályafutása élé reménységgel nézhetünk. A kormánynak a felülbélyegzésre és ezzel kapcsolatos államkölcsön felvételére irányuló intézkedései a gazdasági élet normális mederbe való terelésének első komoly lépését jelentik. Aki a legutóbbi napokban figyelemmel kisérte a pénzpiacon lefolyt eseményeket, a legnagyobb megnyugvással kell, hogy fog dja a Kormány intézkedéseit, mert a túltengő bankjegyforgalom volt az utóbbi időben a gazdasági életünk legnagyobb gátja. A felülbélyegzés és az államkölcsön hírére előbujtak az eldugott milliók és az Osztrák-Magyar Bank bankjegyeit kocsiderék számra szállították be a pénzintézetekhez, holott még egy héttel ezelőtt csak felpénzzel lehetett a kékpénzt megszerezni. Ennek az állapotnak véget kellett vetni es helyesen tette a kormány, hogy a kényszerkölcsönböz folyamodott. Megkönnyebbülhetnek azok, akik a devalváció remétől féltek. De tnég csak a cseh példára sem Avatkozhatnak, mert az állami elismervény utáD a kincstár 4 százalék kamatot térit meg és az elismervény tulajdonosainak több oly előnyt biztosit, amelyet a csehek nem adtak meg. Nyomasztó érzéstől szabadult meg az ország és ezek után remélnünk kell, hogy megindul az a folyamat, amely visszatereli medrébe a gazdasági életet elöntő vadvizeket, az árterületek megtisztulnak az egészsegtelen péozáradattól és a rendes gazdasági élet rendes menete megindul. Visz- szaterbt‘tnek tehat ismét a tőkék a pénzintézetekhez, megindubat a' normális hitelélet. Végre elérkezett tehat a döntő fordulat, amelytől a gazdasági élet jórafordulását várhatjuk. Szűnjenek meg ezért a pénrforradalmak és Magyarországon,adjanak kAyet a békés munkálkodás. a termeié- tejes rendjének. Szibériai hadifoglyaink hazaszállítását segiti elő, aki külföldi pénzeit napi árfolyamon Tolnavarmegye kormánybiztosi hivatalánál vallja be. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.
