Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-03-27 / 13. szám

2 1920 március 27. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG A tolnai gyalogezred zászlószentelése. A szekszárdi Leányklub tudvalevőleg Szűz Máriás selyemlobogót ajándékozott a tolnai gyalog­ezrednek, amely a gyönyörű zászlót csütörtökön délelőtt szenteltette fel a szekszárd-belvárosi róm. kath. templomban!. Az impozáns ünnepségre az ezrednek tolnai és szekszárdi helyőrségéből ala­kított zászlóalja Putz őrnagy záBzlóaljparancsnok valamint Erdélyi, Isovics, Nagy századosok és Machav főhadnagy vezérlete alatt katonazenével vonult a templom elé, ahol pontban tiz órakor kezdődött az ünnepi mise, amelynek keretében lefolyt a zászlóavatás. Zsúfolásig megtelt a templom a meghívott honoráciorokkal, a be nem osztott tisztekkel és a város minden rendű és rangú polgárságával, hogy kiki tanúja lehessen hazánk újjáépítésének törtó- neténeimi óráiban ezen lélekemelő hazafias ünne­pélynek. Dr. Fent Ferenc apátplébános, püspöki helynök által celebrált mise alatt a Szekszárdi Leányklub tagjai énekeltek, mig a magánszóla­mokat dr. Reach Aurélné adta elő. A mise vége felé a zászlóalj szekszárdi százada Erdélyi százados vezetése alatt dr. Ery Mártonná zászlóanya lakásáról a templomba vitte a zászlót, amelyet a mise végén szentelt meg dr. Fent Ferenc apát, pécsi püspöki helynök. Az avatás szertar­tása előtt és után a temlomi közönség a Hym- nuszt énekelte. A felszentelés után a közönség kijött a temp­lomból, hogy tanúja legyen az ünnepség Isten szabad ege alatt lefolyó második részének A lila apáti díszbe öltözött püspöki helynök a templom előtti téren mondotta el szent beszédét, méltatta a zászló jeletőségét és figyelmeztette a katonasá­got a zászló iránt való arra a hűségre amellyel a hazának mindig tartozunk. A szentbeszéd után a daliás zászlótartó a szónoki pódiumra vitte a lobogót, amelybe az első szöget a felavató püspöki helynök verte. Hazafias, mélyérzésü szavakkal szögezték a zászlót Ribiczey alezredes, az ezred parancsnoka, dr. Éri Mártonná zászlóanya, Markóczy Antal ezredes, dandárparancs- | nők, a körletparancsnok képviselője, Forster Zoltán alispán a vármegye, dr. Bús Lajos szekszárdi városi tanácsos a város, Gödé Lajos a ref. egyház, Németh Gyula az evangélikus egyház, dr. Pesthy Pál törvényszéki elnök a bíróság, Rácz József rendőrkapitány az államrendőrség, dr. Berze Nagy János tanfelügyelő az iskolák, dr. Resch Aurél főgimn. igazgató a középiskolák nevében. Az aján­dékozó leányclub képviseletében dr. Resch Aurélné lady patronesse, továbbá Horváth Ida, Vinkov ts Gabriella és Kurdy Józsa vertek be szegeket. Utánuk következtek Szegheö alezredes Tolnavár­megye katonai parancsnoksága, Szathmáry alez­redes, az igazoló bizottság elnöksége, Havranek százados a csendőrség és Putz őrnagy a zászlóalj képviseletében, valamint a tiszti, altiszti és a legény ségi küldöttség. A szögbeverés szertartása után a katonaság négyszöget formált a téren, amelynek közepén a tisztjeitől körülvett Putz őrnagy figyelmeztette a sastollas vitézeket a zászló iránti hűségre, végül Schill százados ezredsegédtiszt felolvasta az nj eskümintát és az egész katonaság felesküdött az uj zászlóra. Eskü után imához vezényelt a parancs­nok és a közönség a katonasággal együtt mély áhítatba merülve, meghatottan hallgatta a zenekar által intonált magyar hymnnszt, amelynek végez­tével a zászlóalj diszmenetben elvonult a körlet és az ezred képviselői előtt. A zászlótentelés alkalmából a legénység ünnepi ebédet és bort kapott.. Délben a tisztikar diszebédet adott a Katolikus Olvasókörben levő tiszti étkezdében, ahová hivatalosak voltak a zászlóanya és kísérete, valamint a honoráciorok. A lakomán Forster Zoltán alispán fel- köszöntőjében a kormányzót éltette, Ribiczey alezredes megköszönte a Leányclub ajándékát, dr. Éri Mártonná zászlóanya a hazafias magyar érzés mindenkit összeforrasztó szükségességét hangoz­tatta, Markóczy ezredes a polgárság és katonaság együttműködésére emelte poharát,* mig dr. Bús városi tanácsos a város nevében intézett üdvözlő szavakat a nemzeti hadsereg tisztikarához, amely oly méltóságteljsen ünnepelte meg a zászlóavatást. Újdonságok. — A belügyminiszter leirata a törvényható­sághoz. Dr. Simonyi-Semadam Sándor a m. kir. belügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök leiratban értesítette a törvényható­ságot, hogy a m. kir. belügyminisztérium vezeté­sét átvette és kérte a törvényhatóságot és annak tisztviselőit, mint felelősségteljes, nehéz inuukájának támaszait, hogy őt a belügyi kormányzat terén reá váró nagyjelentőségű feladatok sikeres tneg- áldásánál a köztigyek iránt mindenkor tanúsított hagyományos odaadásukkal és igaz magyar érzé­sük teljes hazafiasságával támogassák. Viszont biz­tosítja a törvényhatóságot arról, hogy közhasznú törekvéseiben és a haza újjáépítésére irányuló nemes munkásságának minden mozzanatában leg­készségesebb közremüködesére mindenkor szá­míthat. — Dr. Őrffy Imre a kibontakozásról. A szek­szárdi kerület agilis nemzetgyűlési képviselőjének immár második nagyszabású politikai cikkét jelen­tette meg vezető helyen a „Szózat“, a fővárosnak ez a tekintélyes napilapja. Az első cikkben hű képét adta a ma kormányon levő kőt párt össze­tételének és megállapította, hogy külön táborba jutottak olyanok, akiknek nemcsak egyéni meg­győződésüknél fogva, de az ország érdekeire való tekintettel is egy egységes pártban kellene len­niük. A cikk szerint a helyzet kulcsát a két párt föltétlenül agrárérzésü elemeinek egyesülése képezi akként, hogy ezek szoros együttműködésben ma­radjanak az agrárpolitikát csak fentartással vált­ható keresztényszociális városi elemekkel. A má­sodik cikk, amely a „Szózat“ szerdai számában jelent meg, a választások óta beállt tünetek vizs gálata alapján megállapítja, hogy a képviselők cselekvésének az irányát saját lelkiismeretűk mel­lett elsősorban a választók kívánsága szabta meg. A kisgazdapárti programmal megválasztott képvi S8löket kötötte a föidmives választók határo­zott akarata, amellyel szembehelyezkedni a kor mányzópárt megalakításánál nem mertek és ezért a fúzióba bele menni nem akartak. Mivel a párt föidmives képviselői között szélsőséges elveket vallók nincsenek és mert ezek valamennyien kon­servativ gondolkozásnak, Őrffy szerint ennek kell lennie a kormányzópártnak már csak azért is, mert a föidmives- és kisgazdapárt programmjában implicite benne van a kereszténynek nevezett faj­védelmi programm. A cikk végső következtetése az, hogy a helyzet rövid időn belül viharszerüen tisztázódni fog, mert a Keresztény Nemzeti Egye­sülés pártjából ki fognak lépni a konzervatívabb agrárhajlaudóságu képviselők és meg fog születni az egységes agrár kormáúyzópárt. — A földreform helyes megoldása címen Benkovich István nyugalmazott főjegyző, szek­szárdi kisbérlő a Molnár Dyomda utján közzéadott tanulmányában foglalkozik ezen annyira aktuális kérdéssel. Ő főképen arra mutat rá, hogy egészen más birtokkategória kell a városokhoz közelebb és azoktól távolabb eső termelő területeken. Az utóbbiakon 20—40 holdas kisbirtokok létesítése időveszteséggel járna, tehát szerinte célszerűbb volna 100—200 holdas középbirtokok kihasitása. Ezeken a birtokokon tanyásgazdaság volna űzhető. Szerinte az ilyen tanyarendszer biztosítaná a föld­nek és a munkaerőnek legintenzivebb kihasználá­sát. Benkovich tanulmánya állást foglal amellett, hogy a nagybirtok bizonyos maximuma épségben legyen meghagyható, nehogy középosziályunk tönkremenetelének példájára az államalkotó ma gyár földbirtokosság is elveszítse lábai alól a hazai talajt. További elmélkedése során rámutat a tanul­mány, hogy a háború előtt a nagybirtokok évi átlagos haszonbére katasztrális holdankint 10 koro­nára, a búza ára pedig métermázsánkint körül­belül 20 koronára rúgott. Szerinte ezen az alapon a földváltság évi járadéka ötven kiló búzában, illetve ennek megfelelő pénzmennyiségben volna megállapítandó az elsőosztályu földek után. Ezen a módon az állam — úgymond — évenkint oly nagymennyiségű gabona birtokába jutna, hogy egyszersmindenkorra megszabadulna a közellátás bajaitól. Ami a búza mindenkori árát illeti, azt évről-évre a pénzügyminisztérium közbejöttével országos bizottság állapíthatná meg. A városok és községek közelében levő földek fél, vagy egy holdas parcellákban, aszerint, amennyi a kioszt­ható föld és amennyi a jogos igénylők száma, vagyontalan tisztviselők, iparosok és ipari munka sok közt lennének kiosztandók, hogy azokon ma­guknak konyhakertet létesíthessenek. — A miniszterelnök leirata. Dr. SimoDyi- Semadam Sándor m. kir..'miniszterelnök hivatalba lépése alkalmával a kormány kinevezéséről a tör­vényhatóságot leirátilag értesítette, egyúttal ama vágyakozásának adott kifejezést, hogy a törvény­hatóság ót és minisztertársait nehéz feladataik megr oldásánál törvényes hatásköréhez képest hazafias buzgalommal és eréllyel fogja támogatni. — A paksi mártírok emlékünnepe. Március hó 15-én impozáns módon rótta le részvétét Paks közönsége a kommunizmus ideje alatt ártatlanul kivégzett Csala Bálint és Bakonyi András vértanú csendőrök vesztőhelyén, a Szent István-téren, ahol a vörös terror egyonlövette a két derék katonát. A koszorúkkal feldíszített „vesztőhelyen Vittich százados, a Move paksi titkára beszélt az igazi katona hősies és a hazáért minden áldozatra kész honszeretetéről, majd dr. Erdélyi Aladár egyetemi magántanár tartotta meg ünnepi szónoklatát, mely­ben a két vértanú emlékét glorifikálva, a haza érdekében való önfeláldozásra, egyetértésre és sze­retetteljes munkálkodásra buzdította a résztvevő közönséget. Este az Iparos Körben folytatták a hazafias ünnepélyt és március 15-ének méltatásá­val egyidejűleg rótták le a mártírok emléke iránt tartozó kegyeletet. — Értesítés. Az ti- n. Tanácsköztársaság ideje alatt a tolnamegyei vörös őrség és a dunn- szentgyörgyi vörös katonák által elrabolt ágy- nemüek, függönyök, párnák, szőnyegek, nyereg­takarók, hozzávaló lószerszám, nyergek, pokrócok, kendók, diszmente, atilla, fekete diszmagyar, férfi öltönyök, női ruhák, kötények, férfi alsónadrágok, (magyar gatya is), paraszt ingek, könyvek (Wil C8ektől), gyermekruhák, lepedők, diszmagyar kész­let, abroszok, törülközők, szalvéták, zsebkendők, kalapok, gallérok, kézellők, keztyük, szappan és még egyéb elvitt holmi egy része megkerült és Szekszárdra szállíttatott, ahol is a megyeháza köz­gyűlési termében e tárgyak őrizetbe vétettek. Fel­kérem vesztes tulajdonosokat, hogy eluablott hol- miaik felismerése es átvétele céljából nálam, leg­később folyó évi április hó 20 áig jelentkezzenek, mert ellenkező esetben a megmaradó holmik jóté­kony célra elárvereztetni fognak. Szekszárd, 1920 március 26. Az alispán helyett: dr. Éri Márton főjegyző. — Tolnamegyei képviselők szereplése. Csak a mait számunkban adtunk hirt Renczes János megyebeli nemzetgyűlési képviselő parlamenti sze­repléséről és ma már büszke örömmel kell meg­állapítanunk, hogy a tolnamegyei képviselők dere­kasan kiveszik a részüket a nemzetgyűlés mun­kájából. A 18-iki viharos ülésen, ahol Simonyi Semadam miniszterelnök felolvasta Apponyi leve­lét is, Pallavicini György nagy beszédet mondott, kifejtvén a nagy és egységes kormányzópárt szük­ségességét, mert a kisebbségek és pártfrakciók nem bírják a törvényhozás harmonikus menetét biztosítani. Ugyanekkor Pallavicini nagy fontos­ságú társadalom politikai kijelentéseket is tett. Ugyanazon az ülésen felszólalt Bodor György paksi képviselő is, aki a miniszterelnöknek az alkotmányos élet helyreállítására vonatkozó nyilat­kozatait azzal egészítette ki, hogy a kisbirtoko­sok szabadították meg az országot a vörös rémtől. Ezen az alapop Bodor György azt követelte & kormánytól, hogy ezt az osztályt az állam minden erejével támogassa. Bocsáson rendelkezésükre föl­szerelést és muukaerőt, hogy termelhessenek. Eré­lyesen követelte a hadirokkantakról és a hadiár­vákról való gondolkodást és azt javasolta, hogy az alapítványi földeket ezeknek a szerencsétlenek­nek kell bérbe adni. Hisszük, hogy Tolnavármegye képviselői az ország sorsának irányításában to­vábbra is azzal a lelkes buzgalommal fognak közreműködni, amely közéleti működésűket eddig is oly előnyösen jellemezte. — Beniczky belügyminiszter búcsúzó leirata. Beniczky Ödön a belügyminiszteri székből történt távozása alkalmából a törvényhatósághoz leiratot intézett, amelyben elismerőleg állapítja* meg, hogy azt a kivételes és sokoldalú munkakört, amelyet a sors megpróbáltatása gyanánt reánk mért nemzet­ellenes irányzat letörése után az újraalkotás napjai a közigazgatás előtt megnyitottak, a törvényható­ság közönsége és tisztviselői kara rendkívüli oda­adással, az erőknek a hű kötelességteljesités ha­tárait messze túlhaladó megfeszítésével töltötte be és htzafiságának maradandó emlekot állított azzal a titkos buzgalommal, amellyel a forradal­mak nyomán járó csapások enyhítését célzó min den mozgalmit felkarolt és sikerbe segített. Végül úgy a törvényhatóságnak, mint az egész tiszt­viselői karnak leghálásabb köszönetét fejezi ki azért a megbecsülhetetlen támogatásért, amelyben őt részesítettek. — Zeneszerző őrnagy. Városunk sok remény­nyel kecsegtető és szépen fejlődő zenei életenek nagy nyeresége a tolnai gyalogezred szekszárdi zászlóaljának uj parancsnoka, Putz őrnagy, aki maga is kitűnő muzsikus és jóhirü zeneszerző. Áz ő szerzeménye többek közt a Horthy induló, amelyek szövegét Erdélyi százados irta. A hadse­reg fővezérségének rendelete folytán a tolnai gyalogezred ezt az indulót Tolnán történt felállítá­sának emlékére diszrhenet alkalmával »ezred indulónak« használja. Az induló nyomtatásban is megjelent és címlapját a mi hires tolnai pik­torunknak, Garay Ákosnak pompás rajza díszíti. A zenemű 20 koronáért kapható a Move elárusító helyén, valamint az I. zászlóalj irodájában. A jövedelem az jezred jótékony alapjára fordittatik. — Halálozás. Dr. Boór Jenő bonyhádi kir. közjegyző, a vármegyei társadalom közbecsülésben állott tagja f. hó 16-án reggel, élete 67. évében meghalt és 18 án kisérték örök nyugvóhelyére, a bonyhádi ág. év. sirkertben levő családi sírboltba. Az elhunytat özvegyén, szül. Fest Vilmán és gyer­mekein kívül nagyszámú és előkelő rokonság gyászolja, — Orbán Imre szekszárdi városi kép­viselőtestületi tag e hó 17*én meghalt. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom