Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-02-14 / 7. szám
II. évfolyam. Szekszárd, 1920 február 14. 7. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ár: egész évre 40 K, félévre 22 K, negyedévre 12 K. Vidéken 5, illetve 2—2 K-val több. — Egyes szám ára 1 K Jegyzetek. A politika boszorkánykonyháján izzik, forr as fist. A nemzeti gyász sem békiti ki a magyar testvéreket, az örökség még ádázabb ell nségekké teszi őket. Az ideiglenes államfő személye körül folyik a harc a legszenvedélyesebben. Megindult a mozgalom József kir. herceg kormányzósága mellett. Erre később az antant tiltakozása, támogatva Jugoszlávia csatlakozásával. Azután gróf Apponyi Albert személyét igyekeztek előtérbe tolni és amikor ez a nagy államférfiu, — aki magas kora dacára mindent elkövet, hogy világtekintélyével, óriási tudásával és izzó hazaszeretetével a magyar nemzet érdekeit az antanttal szemben eredményesen megvédje, — elhárította magától a napi politika torzsalkodásának és gáncsának kitett kormányzói tisztet és maga helyett Wlassits Gyulát, a főrendiház elnökét hozta javaslatba, akkor Horthy Miklós fővezér személyisége került előtérbe. Úgy látszott, hogy a nemzeti hadsereg életrekeltőjónek és közszeretetben állé vezérének személyében, aki mellett a vármegyék és városok Dunántúl és a Duna—Tisza között is egymásután nyilatkoznak meg, a politikát vezető tényezők is megnyugosznak. Az újabb hírek ^zon ban azt a látszatot keltik, hogy Friedrichék nem kivánják Horthyt a kormányzói tisztben, Mi Horthy kormányzóságában nem látunk veszélyt, mert tudjuk, hogy a nemzeti hadsereg közszeretetben ál.'ó vezére, aki az ország sok vidékén megismerhette a nép érzését, tudja, hogy a magyar nép nagy zöme királypárti, da a Horthy Miklós pártpolitikán felül álló személyisége, bölcs mérséklete, külföld előtt is tiszteletbenállósága, szerintünk garancia arra, hogy kiváló közjogi állásában csakis amellett foglalhat állást, aki ennek a szerencsétlen ország területi integritásának leghatásosabb biztositá sát, gazdasági és kulturális fellendülését kozhatja. # A Friedrich féle ügy még mindig kisért. A minisztertanács és a keresztény nemzeti párt állás- foglalása után, a tábornokok zsűrije fog dönteni. | Szerettük volna, ha a keresztény politikai kurzus ezen exponált férfiúi ellen nem hangzottak volna fel oly gyanúsítások, amelyek habár nem is elégségesek egy ember perrendBzerü elítéléséhez, de amelyeknek látszata is lerontja egy politikai vezér j presztízsét és ezzel nemcsak egy pártnak, de az' egész országnak is a külföld előtti súlyát. Politikai i ellenfelei Friedrichnek azt vitatják, hogy gyanú alatt álló /érfi vonuljon vissza közjogi méltóságából, mig az arra hivatott független bíróság nem döntött, hogy ne mondhassa senki, hogy a miniszteri palást védte meg, az bénította meg az igazság sújtó kezét. Úgy tudjuk, hogy ezzel szemben Friedrichék álláspontja az, hogy a magyar igazságszolgáltatás három kiváló ügyészének Írásbeli véleménye alapjan Bárczy István igazságügyminisz- ter, aki nem mondható Friedrich politikája hívének, két ízben igazoltnak találta Fnedrichet, tehát Friedrich visszavonulására szükség nincs, tisztázva van és visszavonulása csak a bűnösség látszatát j keltené nemcsak itthon, de a külföldön is. Hivatkoznak arra is, hogy a keresztény kurzusnak Friedrich a legerősebb és leghatározottabb exponense, a mai nagy fontosságú tárgyalások idejében az ő bátor és egyenes személyiségére szükség van. * Befejeződtek a pótválasztások is. Nemsokára tisztán latjuk, hogy a világ legradikálisabb választási formájával melyik párt került ki többséggel. — Már előzőleg is, főként megyebeli képviselőink agitációjára erős mozgalom indult meg, hogy sí keresztény alapon álló kisgazdapárt és a keresztény nemzeti egyesülés pártja egyesüljön. Ámde ennek a fúziónak hagy “akadálya a nagyatádi Szabó István féle kisgazdapárt, amely a maga1 pártérdekét elébe helyezi az ország egysége érdekének és tartózkodik az egy pártba olvadástól,1 enéikül p''dig a sokorópátkai Szsbóck is húzódoznak a fúziótól. Mi, akik a megyei párt egységének megteremtésében tevékenységet fejtettünk ki, nemcsak örömmel, de büszkeséggel is tekintünk megyei képviselőink lelkes tevékenységére, akik átérzik, hogy ma az egész nemzetnek egy partban kell tömörülnie, hidd lássa a külföld, hogy ezt a nem zetet kirabolhatta a múltban a vörös hóid*, le- | gázolhatta a román csorda, megalázhatta a bókét i diktáló ántánt do most egy táborban küzd, csak | Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épQletébsa. Teleíonszám 85 és 102. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. egy gondolat ól agyábaD, egy érzés lángol szivében, egy szent akarattal felépíteni, újra naggyá tenni ezt a rombadöntött országot. S. 5 szekszárdi sajfópropaganda népgyülés. Nem túlozunk, ha megállapítjuk, hogy régen volt Tolnavármegye székvárosában olyan látogatott és a hallgatóság egész érzeimi világát annyira megkapó népgyülés, mint az, «melyet vasárnap délután tartott a Magyar Országos Véderő Egyesület a keresztény sajtótermékek terjesztése érdekében. A rendezőség a városháza nagytermébe hivtá össze a sajtóügy iránt érdeklődő polgárságot, amely azonban olyan zsúfolásig megtöltötte az egyébként nagyméretű termet és a folyósókat, hogy a több ezer főre menő lelkes seregnek a városháza udvarára kellett kivonulni. A meleg, napsütéses délután verőfónnyel aranyozta be a tömeget, amely kipirulva hallgatta és helyeselte a szónokok által hangoztatott igazságokat, a keresztény haza újjáépítésének, a becsületes magyar sajtó újjáalakításának alapelveit. Dr. Fejős Imrénó, a Bajtópropaganda hölgybizottság elnöknője buzgó munkatársai élén üdvözölte a népgyülés szónokait és felkérte Molnár József vármegyei gazdasági előadót, hogy nyissa meg a gyűlést és tájékoztassa a közönséget as összejövetel céljáról. Molnár József lendületes szavakban üdvözölte az érdeklődőket és előadta, hogy a Move, a mely az egész országra kiterjedőig szervezi a keresztény sajtópropagandát, azért hívta össze a népgyülést, hogy Szekszárd közönségét is tájékoztassa a sajtóügyről. A sajtó — úgymond — az az intézmény, amely eszközt ad arra, hogy gondolatait aunak utján kiki másokkal közölhesse ; hitét, igazát másokba átplántálja és hogy mások gondolatvilágát arra a mesgyére vezethesse, amelyet m»ga is helyesnek tart. A sajtónak ilyetónképon nagy a hatalma, nevel, de rombolhat is. Az eddigi magyar sajtó csak rombolt. Istentagadó, erkölcstelen eszméket terjesztett és erkölcsromboló hatásával előidézte azt a rettenetes katasztrófát, amely alatt ma egész Magyarország oly fájdalmasan szén. Hints reményt! . .. Csend, ájult, halotti csend. — Most mondták az: Ament. A gyilkos tör talált, A szívverés elállt. Gyász, komor, siralmas gyász, Vad fogcsikorgatás. Tehetetlenségnek * Tűzlángjai égnek. Hol vagy égnek Ura, hol ? — Óh merre bujdosol? Halld hozzád kiáltok: Rajtunk szörnyű átok. Nézz szegény népedre, nézz! Az átok oly nehéz, Az égbolt oly borult; — Halott a dicső múlt . . . Hints reményt lelkűnkbe, hints ! S az édes békekincs . Szent áldássá nyiljon, — Szemünk már ne sirjon !... Brandeiszné Frey Melanie. Szökés Szibériából. A bolsevizmus hullámai a Csita város mel” letti Piestschanka nevű fogolytáborban értek bennünket. Azt hittük, hogy most már ütött annyira óhajtott szabadulásunk órája. Futó tűsként terjedt közöttünk a közeli hazautazás híre. Örömüuk határtalan volt 1 Már a hazautazó csoportokat is ősz szeállitották és mindenki lázasan készült az epedve óhajtott hosszú útra, mely annyi nélkülözésnek és szenvedésnek lett volna a befejezése. Az idő azonban mást hozott. Saját emberein« gátolták meg hazautalásunkat, ások as emberek, a kik a „Kraszna arinéu kötelékebe léptek és nem nézhették nyugodt le.kiisuiei ette!, hogy a táborban békésen élő bajtársiak hamarosan visszatérjenek szeretteik körébe; ők pedig továbbra is messze idegenben éljék le háuyt-vetett életüket. „Előbb majd mi megyünk haza fegyverrel, azután jöttök ti“, volt a válasz, ha hazautazásunkról érdeklődtünk. Az erőszak legválogatottabb formáját találták ki számunkra, hogy a szervezetbe kényszerítsenek Ily körülmények között ismét felhő bo rult hazautazásunk már már derengő csillagára. Ezerkileucszáztizennyolc nyara azonban változást hozott szamunkra! — Augusztus közepén Verhnyendmszkiuál (Ztbajkál) a szibériai vörösök utolsó erőfeszítését is összerupp mtotta a jól szer vezett, fegyelmezett fi her garda, úgy, hogy gyorsan kellett menekülniük Szibéria legkeletibb részére, az Amur mellé, Blagovcsenszk vidékére, hol már japánok vették fel velük a harcot. Táborunk élete a vörösök futása után ismét a régi kerékvágásba terelődött vissza s mi a közeli hazajutásnak édes reményétől megfosztva, szárnyaszeget- ten álltunk Ekkor érlelődött meg bennem és néhány társamban a szökés gondolata. Hogy a táborból kijuthassunk, munkára jelentkezünk’ az I ső szibériai vasutezredhez, (mely ezred mindég a fronton teljesít szolgálatot) gon dolva, hogy így könnyebben és biztosabban elérhetjük majd a nyugoti vörös—fehér frontot, ahonnét már rövid utón Oroszországba szökhetünk. Számításunk azonban látszólag balul ütött ki, mert az ezred a keleti fronton teljesített szolgálatot egész a késő őszig Telre Omszkba jöttünk vissza, miközben azt is megtudtuk, hogy kora tavasszal a nyugoti frontra megyünk. Alig vártuk már a kegyetlen tél végét, mely idő alatt a hideg borzalmai miatt a szökésre még csak gondolni sem mertünk. Áprilisban már Európában, a Csepca foiyó- Dál dolgoztunk a vörösöktől felrobbantott vasúti hid kijavításán. A hídtól csak 20—25 km.-re állott a front. Egy napon a körülöttünk tapasztalt ideges kapkodásból' hamarosan megtudtuk, hogy itt visszavonulásról van szó. Úgy gondoltuk, hogy ez a legjobb alkalom arra, hogy a megbomlott arcvonalon átjussunk a másik oldalra. A hátrálás azonban oly gyorsan történt, hogy mindm számításunkat megelőzte és igy Permig visszavonultunk. Mikor már a Káma bidját is felrobbantották a fehérek és a vonatok a iegnagyobb rendetlenségben hagyták el a permi pályaudvart, mi csomagjainkká együtt egy épülő fürdőépületben huztuk meg magunkat s vártunk sorsunkra. Szerencsére hamar átestünk a krízisen. Perm városát rövid fegyver- és ágyutüz után átadták a fehérek. Szomorúan kell itt megemlítenem, hogy két társunkat, kiket egy közeiünicbe eső gránát szilánkja megsebesített, a vihar elmúltával n permi kórházba kellett szállítanunk. Az első vörös járőr késő este jött a városba s igy uiuak nyugat feló már szabaddá vált. Az utazási engedély megszerzése után többen a vonatközlekedésre vártak, ami előreláthatólag csak hetek múltán indul meg meg Mi négyén nem vártunk erre, hanem csónakba ültünk és búcsút intve Permnek, eijy aikonyattájban megindítottuk csónakunkat a Káma folyón lefelé. Hónaiban 30 kilométeres ut után 5 hajóból álló hajóraijai találkoztunk, melynek parancsnoka készséggel engedélyt adott a Buchara nevű hajón való utazásra, sőt a legnagyobb előzékenységgel anyagi segítséget is nyújtott, amennyiben rendes élelmezést kaptunk a két heti utazásnak alatt, akár csak & hajó matrózai. (Mellőzöm itt a Kánaán és a Volgán Nizsninongorodig terjedő festői szép vidék Megjelenik mindéi szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét j illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.---- «-------------------
