Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-02-14 / 7. szám
2 február 14. ▼ed. Ennek a hatása alatt dobta el a fél évtizedig oroszlánként harcoló magyar katoaa a fegyverét és ez a szerencsétlenség sohasem ssakadt volna reánk, ha a magyar sajtó meg nem mételyezi a lelkeket. Át kell tehát alakítani a sajtót, hogy az keresztényi, becsületes szellemben nevelje a haza polgárait. Bestédé végén felolvasta dr. Örffy lm rének, a szekszárdi kerület képviselőjének, táviratát, aki üdvözli a népgyülést, sok sikert kíván és elnézést kór, hogy Budapesten folytatott rendkívüli fontosságú fúziós tárgyalásai miatt Szek- stárdra le nem utazhatott. Taksonyi János volt a következő szónok- Rövid, tömör, bármely iskolázott szónoknak is be' csületére váló beszédében fejtegette, hogy milyen rettenetes nagy a sajtó hatalma, amely nemcsak országokat, hanem világrészeket is hatalmában tarthat a nyomtatott betű varázsának erejével, mert a betű éltet is, de öl is. Ha a sajtó a erkölcstelenséget hirdeti, fertőbe sülyeszthet mindent. Megbóral»8ztja a társadalmi rendet és a családi életet egyaránt, ha sárral dobálja a közélet becsületes nagyjait és a becsület hitvallásának apostolait. Pedig a társadalom egyes rétegeit egymásra uszítani a legnagyobb vétek, mert a társadalom minden rétege fontos hivatást tölt be, úgy mint ahogy a test egyes szervei is csak együtt képesek működni. Szükséges a hadsereg, mint a fegyelem és béke fentartója, szükséges az intelligencia, amely ugyanazt a szerepet tö ti be, mint a testben az agy velő, amely szabályozza a nem zet gerincének, a munkásságnak a működését. A keresztény nemzeti sajtóra vár a hivatás, hogy a magyar hazát az uj élet révébe vezesse, azért mindenkinek kötelessége, hogy a keresztény nemzeti sajtót teljes erejéből támogassa. ‘ Schne.ider János, lapunk felelős szerkesztője, szólott ezután Mint a helyi keresztény lap szerkesztője kórt meghallgatást és szóvá tette azokat a társadalmi bajokat, amelyek nemzetünk nagy katasztrófáját okozták azáltal, hogy a hazaszeretet szent érzése helyett a nemzetietlen sajtó befolyására minden téren az egyéni önzést tolták előtérbe. A társadalmi vízözön után tapasztalhatjuk az iszonyú rombolást, a sok lelki szennyet és piszkot. A világháború vérözöne eldurvitotta érzésünket, kiölte agyunkból az emberies gondolkozást, a ■aeretet érzése helyett a gyűlölet fejlődött ki bennünk, az áldozatkészség helyett az önzés érzése, imádság helyett káromlás fakad ajkainkon, a tem plom helyett a kocsma felé visz a lábunk és mintha kiveszett volna a haza fogalma, a szabadság érzése is. Hogy ennyire jutottunk, abban a legnagyobb része a sajtónak van, amely a mérget belopta milliók leikébe. Ahogy a kereszténység is akkor született, amikor Róma az erkölcsi sülye- dés legvégső pocsolyájában fetrengett, megtévelye- désünk és romlottságunk óráiban nekünk is a keresztény erkölcsökhöz kell menekülnünk, hogy uj életet kezdhessünk. A kereszténység magasztos érzéseivel kell megtisztítani a lelkünket az aljasságoktól és keresztényi bátorsággal kell síkra szál- lanunk, hogy ki merjük mondani a jelszót, hogy az ország szekerének irányításában, a társadalomban, a családi életben a keresztény erkölcsöt és leírását, mely igazán feledhetetlen nyomokat hagyott lelkűnkben s ezek után nem csodálkozhatik aa ember, hogy az orosznak annyi szentimentális éneke szól a szép Volgáról, a folyók anyjáról.) Nissnijnowgorodtól Moszkváig vasúton tét tűk meg as utat, mely utón először szereztünk közvetlen tapasztalatot a vörös Oroszország gazdasági, társadalmi s politikai viszonyainak ijesstó valóságáról. A Moszkvába' érkező foglyokat az osztrákmagyar szovjet által fenntartott „Hadifogoly Kollegium* fogadta. A német foglyokat azonnal külön vették tőlünk, másutt helyezték el. Később megtudtuk, hogy a németek «j ruhát, két rend fehérneműt, konzervet, kétszersültet, naponta rendes ellátást és egy font kenyeret kapnak, mig mi szegény elhagyatott, teljesen lerongyolódott ruhája, a rossz táplálkozástól elcsigázott osstrák és magyar foglyok negyed font kenyeret és naponta egyszer, füstölt halból főtt levest kaptunk. Elkeseredésünket még jobban fokozta az a tudat, hogy hogy a németeket néhány nap múlva Minszkbe ▼agy Drinszken keresztül hazaszállítják, ránk pe dig a legbizonytalanabb jövő vár. Naponta agitátorok jelentek meg közöttünk és aszal biztattak, hogy ha önként nem állink be a vörös hadseregbe, úgy is besoroznak, mert mindnyájunk közös érdeke, hogy fegyverrel csináljunk «tat Magyar országba. Tíz napi keserves koplalás után négyen elhatároztuk, hogy Moszkvából megszökünk és utat keresünk hazafelé. Az összes orosz hatóságokat felkutattuk, hogy engedélyt szerezhessünk az utalásra. Az orosz hivatalok azonban egybehangzóan mind azt válaszolták: „Fogoly üggyel nem foglalkozunk, van osztrák magyar szovjet elnökség, forduljanak oda.* Engedély nélkül pedig a pályaudvarokat még világnézetet óhajtjuk diadalra juttatni. Mindezt pedig a keresztéuy sajtó utján kell megtennünk, a mely sajtót teljfea erőnkből támogatnunk kell Be Bzélt azután a sajtó kötelességéről és hivatásáról, amelynek a szebb jövőben egybe kell forrasztani a magyarság minden rétegét, hogy a haza ismét nagy, erős és fiai boldogok lehessenek. A nagy helyesléssel fogadott pompás szónoklat után Felber Pál, a Központi Sajtóvállalst kiküldöttje lépett a közönség elé. A dunántúli fiatal költő és újságíró, aki egyike a legpompásabb népszónokoknak, pár perc alatt közel férkőzött hallgatósága leiké hez és a polgárság életéből vett pompás hasonlataival hamarosan kimutatta, hogy mennyire szükséges a magyar keresztény sajtó megerősítése, támogatása. Azzal kezdte, hogy két hatalom van a világon. Ez a két hatalom azonban nem a pénz és a tudás, hanem az igazság és a hazugság, amelyek mindig küzdöttek egymással. A két hatalom halálharcában azonban most az igazság győzött és ezt a győzelmet ki is kell használni, ki is kell aknázni. A fegyvert, a keresztény sajtó fegyverét nem szabad kiengedni a kezünkből, hanem folytatni kell a harcot addig, amíg a hazugságokból táplálkozó nemzetietlelj idegen szellemű zsidó sajtót teljesen le nem győztük. Nem szabad engednünk, hogy az idegen szellemű, zsidó erkölcsű sajtó álljon oda birának a mi ügyeinkben és uszítson bennünket egymás ellen. Mert az idegen fajzatnak ez az uszi- tás az üzlete, óvakodni kell tőle, mert az igazság mezébe öltözve jelenik meg, miut a hazug, aki sohasem azzal kezdi, hogy ő most hazudni akar, hanem kikeresi az egyének gyöngéit és azokat le- gyezgeti. Meg kell teremteni a magyar keresztény sajtót, mert nincs abban semmi méltánytalanság a zsidókkal szemben, ha a sajtó terén is keresztények akarunk lenni akkor, amikor minden 100 keresztényre 5 zsidó esik. Bízik a magyar polgárság erkölcsi erejében, haza és fajszeretetóben, amely hozzásegíti a sajtót igazi hivatásához, amely nek segítségével elérhetjük majd azt, hogy a munka jobbau megbecsültessék és ezentúl nagyobb darab keresztény kenyér jusson annák, aki a magyar haza felvirágoztatásán dolgozik. Ne engedjük magunkhoz közel a zsidó sajtót, — úgymond a szónok — mert csak igy érhetjük el, hogy a munka becsülete feltámaszthassa az országot és hogy a munka becsülete nyomán kiviraljon a boldogság háromszinü rózsája. Végül felhívta a jelen volt lányokat és asszonyokat, hogy járják be tiz házanként a várost és mindenkivel érttesaék meg azt, hogy a keresztény saj ó támogatása a magyarság legelemibb és egyúttal legszentebb kötelessége. A fiatal szónok mindvégig élvezetes, pompás humorral fűszerezett hosszú beszédét zajos helyesléssel fogadta a népgyülés közönsége, amely lelkes hangulatban azzal a fogadalommal távozott a városházáról, hogy teljes erejéből a keresztény sajtó mellé áll és Szekszárdon is hatalmas propagandát fog kifejteni a sajtótermékek terjesztése érdekében. Itt említjük meg, hogy a sajtópropaganda egy részét derék cserkészeink vállalták magukra és szabad idejükben ők is felkeresik a lakosságot, | hogy megrendeléseket gyűjtsenek a központi sajtó_______ TOLNAMEGYEI ÚJSÁG__________ •s ak megközelíteni sem lehetett. Gyalog indultunk tehát útnak nyugat felé és két napi gyaloglás Után a moszkva—szmolenszki vasútvonal egyik állomásán 100 kilométernyi útra kaptunk jegyet. A vonaton azután megtudtuk, hogy „vojenopleni“ jegynélkül is utazhatik, neki „bilet nye nuzsno“. Felhasználva ezt a kedvező hírt, sietve szálltunk át a szmolenszki vonatra, majd Orelon keresztül minden akadály nélkül Minszkbe érkeztünk. Itt több fogolytársunkkal találkoztunk, kik szintén egér-utat kerestek a lengyel fronton keresztül. A front ekkor Minksz előtt 15—20 km.-re állott. Szomorúan vettük itt tudomásul, hogy ezen a részen a vörös hadvezetőség senkinek sem ad engedélyt a fronton való átjutásra, mivel kémkedéstől tartanak. Sokan kedvüket vesztve, vissza utaztak az ország belsejébe s a falvakban a parasztokhoz munkába álltak. Én pedig néhany&d magammal, akik önként csatlakoztak hozzám, Gomelbe utaztam, hogy ezen a része* próbáljunk szerencsét. Pár napi ott tartózkodásunk alatt érdeklődtünk a frontról visszaérkezett sebesültektől és egy német fogságból megszökött orosz hadifogolytól a front-helyzetről. Reánk nézve ki kedvező, ki kedvezőtlen hirt mondott. Sok utánjárás- zal sikerült végre a XII. armé parancsnokeágtól (propus*t) engedélyt szereznünk, hogy. a gomeli njezden szabadon mozoghatunk. így magunkat némileg biztosítva, egy ejjel tovább utaztunk a gomel—pinsiki vasútvonalon Mozttr állomásig. Ez végállomás volt, honnét a harcvonal kb. 40k m.-re állott. Tervünk az volt, hogy a frontot 80—100 km.-nyire a vasútvonaltól megkerüljük, mely távolságban már gyengébb harcok vannak. Moztir- től déluyugoti irányban még négy napi kitartó gyaloglás után Zelonimuk nevű telepre értünk, a hol két nappal előbb komoly harcok voltak, mi { azonban itt egyetlen lelket sem találtunk már. vállalat termékei számára, amelyeket Szekszárd forgalmas helyén bérelt külön helyiségben fognak árusítani. wiin_r»>v‘ ‘ *‘ * ‘“**‘*‘ * “*‘*‘*A * Gyűjtésűnk a menekültek részére. A menekültek részére újabban adakoztak: Gróf Széchenyi Domokos Dr. Gőzsy Tibor Dokumlási uradalom Bogyiszló N. N rom. kath. lelkész dr. Káldy Gyula R. A. özv. Máté Józsefné 10000 500 500 500 200 100 20 E heti gyűjtésünk : 11820 — Eiőző gyűjtés: 33037 — össszesen : 44857'— K Természetben adakoztak: ifj. Leopold Lajos 10; darab nyulat, ócsény község pótlólag 50 kg. babot, 60 kg. burgonyát, 1 kg. szalonnát, 1 és fél kg. zsírt, 60 darab tojást, fél kg. paprikát, Mözs község pótlólag 2 kg. kolbászt és 2 kg. 20 deka szalonnát. Széljegyzetek. < Talán még sohsem háborodtak az emberek annyira önmagukba, mint napjainkban. Az önzés kultusza ma virágkorát éli s ha ostwaldi frazeológiával fejezhetem ki magam : az egyén ma emberi alakba csoportosított önzés. így van ez minden téren. A politikai, társadalmi, sőt a magánélet sincs megkímélve e mételytől, s hova vezet ez ? — bizonyára nem a révbe. Keresztény kurzusban élünk a felebaráti szeretet teljes hiányával. Olyan fából vaskarika. Tetszetős jelszó csupán, úgy vannak sókan vele, mint az a bizonyos csizmadia, ki cégtáblájára kipingáltatta: Kerekes János csizmadia és kéjgáz. Nem azért, mintha odaillett volna — Isten ments —, de mert tetszetős szó. A kereskedelem? — no arról, ne is beszéljünk. Az uzsora valóságos perpetuum mobile, — önmagát hajtja, táplálja a legpiszkosabb önzés szolgálatában. Undor fogja e! az embert e telhe- tetlenség láttára. Nemsokára úgy leszünk már, hogy vásárlásaink alkalmával még azért is fizetnünk kell, hogy elfogadják — pénzünket. Önzés minden oldalon. így vagyunk mindennel. Istenem, hová vezet ez ? Te szegény, tollforgató felebarátom, ki a Királyhágón túlról, vagy a Tátra bércei körül egy vándorbottal kezedben s mérbetlen honszerelemmel szivedben, mint űzött vad, életösztönöd parancsoló szava által hajtva léptél a földre: gyújtsd maga sabbra honszerelmed mécsvilágát I Lobogtasd fennen, világosítsd meg a sziveket, hogy öntudatra ébredjen a magyar, mely elalóltan fetreug önkarjaiban, hogy önmagát imádja. Meséljed el, mi a honszeretet 1 Mondd, hogy fájó, kesergő fájdalom, — de jóleső érzelem.-ky. , November 26-án alkonyat tájban pillantottuk meg az első lengyel katonát, aki egy hidnál állt őrszemet. Sietve közeledtünk feléje s odaérve kértük, hogy azonnal kísértessen minket a parancsnokhoz. A lengyel hadnagy elég barátságosan fogadott és azonnal engedélyt adott a legközelebbi „zsandarn* hivatalig. Itt átvizsgáltak és Zsitkovics vasútállomásra kaptunk menetlevelet. Körülbelül 200 kilométeres gyaloglás után ismét vasutat értünk. Inoét már gyorsan haladtunk hazafelé. Minden nagyobb helyen a hazatérő hadifoglyokat fogadó bizottságot találtunk, ahol egyket napot időzve tovább utaztunk. — Pinszken, Breszlitowszkon, Warsón keresztül Krakóba érkeztünk. Krakóban Utczás főhadnagy fogadott bennünket. Ott már több fogoly várta tovább szállítását. Harmadnap már 27 emberrel indultam Oderberg felé. Az oderbergi állomáson az elfoglalt területre tartósok iratait külön válogatták a csehek és az embereket is külön csoportba állították. Szegény fiuk könnyezve búcsúztak tőlünk, magyar földre utazóktól. A esehek egyébként nagyon figyelmesek voltak velünk szemben. Oderbergben fürdés és fertőtlenítés után ebédet kaptunk é# vonatra szálltunk. Egy cseh katona kalauzéit bennünket Ho- bsnauig, az első osztrák állomásig. Innét kisérő nélkül utaztunk Bécsig, ott már magyar fogadóbizottság várt és vacsora után a legközelebbi vo- uattal folytattuk utunkat az első magyar állomásig Bruk—Királyhidáig. A hosszú és viszontagságos utazás keserveit, fáradalmait mindegyikünknél egyszerre feledtette az annyira sóvárogva várt és sokszor könnyezve említett édes magyar föld első hantjának megpillantása és felvillanyozott, uj erőt adott az a tudat, hogy „itthon vagyunk*. Szamosi K. önk. ti«.