Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-10-02 / 41. szám
II. évfolyam. Szekszárd, 1920 október 2. 41. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP 8zcrkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 60 K, félévre 32 K, negyedévre 17 K. Vidéken: 65 K, 35 K, 19 K. — Egyes szám ára T50 K. Hirdetitek kral: A legkisebb hirdette dija 25 koros« A hirdetés ez utoM Dldsloa egy 60 aillméter széles beiében ai Ha éter soronként 1 körösibe, s szóvegoldalos I korosa 50 fillérbe, e hírrovatban elhelyezett reklámbir valealot a syilltér 2 körösébe kerül. Cseléd! hírek és vélleletl hirdetések külön árszebis sertsb Dr. Klein Antal főispán beiktatása. Két esztendőn kérésztől, mely két esztendő nemzetünk történetének örök időkön keresztül legszomorubb lapjait töltendi be, állt trésén vármegyénk főispáni méltósága. Mint egy cikkünkben már régebben kifejtettük, az alkotmányos kormányzás alapjára való visszatérés jelenségének látjuk azt, ha a vármegyék élén főispánok állanak, akik nemcsak kormányhatalom exponensei, akaratának és kívánságának végrehajtói, hanem olyanok, akik a törvényhatóság színe előtt esküt tévén, a vármegyei közéletbe is bele kapcsolódnak és j—■• amint mem egy eset bizonyltja Tolnavármegye főispánjainak történetében, — a vármegye közönsége óhajainak nemcsak tolmácsolói felfelé, de állásoknak súlyával védelmezői is a vármegye jogainak és érdekeinek. Ma, amikor a demokratikus áramlat öklével döngetik az ősi vármegyék kapuit, ma, amikor a ezeréves Iához, amely annyiszor adott a zivataros időkben menedéket és védelmet, nem a lombozat felfrissítéséhez szükséges nyirő ollóval közelednek, hanem fejszével, amelynek durva csapásai alatt nem tudjuk nem-e vész el az egész fa, ebben a gondteljes időben a főispáni állás betöltésének nagy jelentőségét látjuk. ^ főispáni beköszöntő gyönyörű szavaiból és gondolataiból erősen megragadták figyelmünket azok a törhetetlen ragaszkodását kifejezők, amelyekben a vármegyék önkormányzatának szükségét és az átalakításban való böjcs mérsékletet szögezte le. Úgy éreztük ott, az évszázadok küzdelmeit, viharait látó közgyűlési teremben és úgy érezzük most, amikor a krónikás szerepét visszük, hogy ezekben a nehéz időkben nem kerülhetett volna alkalkaimasabb férfi a történelmileg nevezetes főispáni székbe, mint dr. Klein Antal, akinek demokratikus származása és gondolkozása gyökeret biztosit lefelé azok körébeD, akiket a közigazgatás átalakításának nagy törekvése érint, de akinek éppen azért, mert mögötte a vármegye „népe* áll, felfelé is meg van az a súlya, hogy a vármegye jól felfogott érdekeinek hatalmas védelmezője legyen. Soha oly fontos nem volt a fő- ispáneág, mint közjogi méltóság, mint ma, amikor a kormányhatalom ki- ■ váoságait összhangba keli hozui a vármegye érdekeivel. Mi, akik ismerjük nem csak az ünnepi beszédből, de egyébként is az uj főispán érzését és gondolatát, nyugodtan nézünk a jövő elé. Ha minden megye élén az ősi vármegyének oly megértő és még hibáiban is szerető fia állna, mint dr. Klein Antal, akkor nem keli félni a sötétbe ugrástól, nem kellene kétségbe esni, hogy az operáló, olló helyett fejszével mennek,' mehetnek a vármegye ősi fájának. Tagadhatatlan, hogy a vármegyei rendszer átreformálásra szorul. De ennek a reformnak nem szabad olyannak lenni, hogy ezzel a történelmi osztály képviselői, akik „nobile officináiból“, nem hatalmi érdekből, de hazafias kötelességtudásból egy évezreden át sok zivatar és hullámverés közt vitték a vármegye ügyeit, kiszorittas8anak, megfosztassanak az ügyek viteléhez való hozzászólástól. Nem tesz szolgálatot a demokráciának, nem a vármegye népének, de főként nem ennek az ezer sebből vérző, nyomorúságban és reménytelenségben vergődő nemzetnek, aki úgy akar jogokat adni és biztosítani, hogy másokat azoktól megfoszt. Á vármegyék tanácstermében ott kell ülni a szélesebb látkörü, fiuomultabb ízlésű főárnak, ott a középbirtokos nak,' a gazdasági életben tapasztalattal és szakértelemmel rendelkező kereskedőnek, a fejlettebb szociális érzékű iparosnak és munkásnak, a kisbirtokosnak és a napszámozó józan munkásnak, mert ezeréves küzdelmeinkben sohasem volt olyannyira szükség arra, mint ma, bogy az együttes és egyértelmű munkában forrjon össze ennek a Csonka-Magyarország- nak minden fia! < A vármegyék reformjából nem széthúzásnak és gyűlöletnek, hanem az .egymást megértő megbecsülésnek kell fakadnia. Uj főispánunk személyisége és gondolkozása garancia, hogy gyönyörű programmjának ezt a sarkalatos pontját, közjogi méltóságának tekintélyével, férfias bátorságával és egyenességével megvalósítja, beiktatásának ünnepélyes pillanatában tehát a legteljesebb bizalommal, mély tisztelettel és őszinte szeretett«! köszöntjük. S. A közgyűlés. A főispán beiktatására e hó 2-éra összehívott közgyűlésre a megyebizottsági tagok és vendégek szép számmal jelentek meg, az emeleti karzatokat pedig zsúfolásig megtol-/ tették a közügyek iránt mindenkor meleg érdeklődést tanúsító hölgyek. Az ülést délelőtt 10 órakor nyitotta meg Forster Zoltán alispán a következő szavakkal: Tek. Törvényhatósági Bizottság! Üdvözlöm a Törvényhatósági Bizottság szép számban megjelent tagjait és kedves vendégeinket, kik szives megjelenésükkel a mai közgyűlésünket emelik, szeretettel üdvözlöm mindnyájukat, amidőn alkotmányos ; életünknek a vármegye körében egy- ; időre hiányzott láncszemét, a vár- megyének az ország kormányzójával I mintegy összekötő kapcsát ismét meg- | felelő helyére beiktathatjuk: Örvendetes ez az esemény főleg két szempontból. Az egyik az, hogy' a főispán, mint a kir. kormány képviselője azáltal, hogy hivatali esküjét a törvényhatósági bizottság színe előtt teszi le, magát az ország alkotmányosan kormányzó hatalmát hozza a vármegyével s ennek közönségével ezeréves közjogi kapcsolatba p a másik | az, hogy mig egyrészt a főispáni méltóság a nemzeti hagyományokon gyökerező azon tekintély, melynek az általános közfegyelem betartását s a haza és vármegye közjavát célzó törekvései előtt, az ősi hagyományokhoz ragaszkodó néphajlam legszívesebben hajol meg: másrészt ez az a tekintély, melyhez a vármegye közönsége a maga közóhajtásainak a kormányhatalomhoz juttatása és teljesítése végett meghitten, bizalommal fordulhat. Amidőn tehát vármegyénk kormányzását ismét az ősi méltóság megszemélyesítője, a főispán veszi át, nekünk szoros és hazafias kötelességünk az adott szomorú viszonyok közepette, hogy a nagy és szent cél elérésére, ősi Magyarország teljes területének visszaszerzésére irányuljon minden gondolatunk, érzésünk és cselekedetünk, mert : Csonka Magyarország nejn ország, Egész Magyarország menyország! Félre a maga hasznát néző és kereső önzés rut lelkületével, félre az ilyen lélekből fakadó nemtörődömséggel, félre a közös munkálkodást gonoszul gátló osztálygyülö- lettel, félre mindazokkal a lelket mételyező indulatokkal, melyek csak az embertelenség és tétlen hazafiat- lanság melegágyai! A tiszta keresztényi emberszeretet, a társadalmi osztályok egymás iránt való megbecsülése a közös munkában, a vezető egyének tekintélyének tiszteletbentartása, egyetértő és kitartó gazdasági és kulturális több munka végzése, minél több anyagi és szellemi áldozat hozatala a haza oltárára közös gondolattal, közös érzéssel és közös mukával : legyenek azok az emberi és honpolgári erények, melyeknek önzetlen lélekkel, szüntelen és minél nagyobb mértékben való gyakorlása adja meg és egyedül biztosítja azt a legyőzhetetlen erőt és hatalmat, melyre nemzetünk támaszkodhat Magyarország ősi nagyságának visszaszerzésében ! Magyar a magyart kézenfogva segitse, magyar a magyarral kézenfogva dolgozzék. Mindenki, aki ezeréves hazáját igazán szereti: reggel, mikor álmából felserken, este, mielőtt álomba merül, toldja meg imáját egy fohásszal, tanítsa meg reá családjának tagjait, hogy gyermekei ajkáról kastélyban-kunyhóban egyaránt csendüljön és zengjen gyönyörű visszhangja a magyar imának : Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! A lelkes éljenzéssel fogadott szép megnyitó után dr. Éri Márton főjegyző olvasta fel a főispáni kinevezésről szóló belügyminiszteri rendeletet, amelyet a törvényhatósági bizottság tudomásul vett és az uj > főispánt, a gyülésteremben való megjelenésre felkérő bizottságba megválasztotta: báró Schell Józsefet, dr. Fent Ferencet, Horváth Sándort, Renczes Jánost, Schneider Jánost, dr. Örffy Gyulát, Illés Gyulát és Gyenes Istvánt. A küldöttség eljárván megbízásában, dr. Klein Antal a teremben lévők lelkes éljenzése közben meg* jelent a közgyűlésen és Forster Zoltán alispán rövid üdvözlő szavai után a hivatalost esküt letette, amire az elnöklő főispáni széket elfoglalta. tIsi szokás szerint a főszolgabirák által háromszor felemeltetvén, a közgyűlést a következő szavakkal nyitotta meg : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Erőt. a munkához Isten ád, kitartást a küzdelemben a Minden ható nyújt, eredményt a célhoz a Mindenek Ura biztosit. Midőn én most már mint e vármegye esküt tett főispánja ülök itt, minden sza vamat, minden tettemet előzze meg az ima! Fölkérem ennélfogva a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság mélyen tisztelt tagjait, hogy vonuljunk Isten házába imádkozni, kérni: munkámra Isten áldását, megyémre békés fejlődést, szegény szerencsétlen nemzetemre egy szebb és jobb jövőt! A törvényhatósági bizottság a felhívás folytán átment a belvárosi rk. templomba, ahol az ünnepi isteni tiszteletet dr. Fent Ferenc püspöki belynök celebrálta. A mise után újból visszatértek a megyebizottsági tagok és meghívott vendégek a közgyűlési terembe, ahol a főispán a következő beszédet mondotta el: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Megerősödve hitemben, meg- njhodva reményemben és megszilárdítva szereletemben, szőlők most Önökhöz. A Kormányzó Ur Öfőmé!- tósága akarata, a törvény határozott parancsa, szivem lelkem óhaja vágya, hogy esküm is kössön ahhoz, ami nekem szent: Hű lenni Magyarországhoz, hfi lenni annak fejéhez a kormányzóhoz, megtartani a törvényt, dolgozni ernyedetienül hazámért, megyémért ! Az igazságos jutalmazó és büntető Isten engem úgy segéljen 1 Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Rövid két hónappal ezelőtt e teremben kifejtettem már részletesen programmomat. Volt alkalmam kifejteni és megismertetni azokat az irányelveket, melyek működésem vezéreszméi; Ezek: 1. Egy türelmes, a i felebaráti szeretet, Isten, vallás és erkölcs törvényei szerinti keresztény, 2. minden internacionalizmust üldöző, izig-vérig magyar, 3. minden demagógiától mentes demokrata és végül 4. minden osztály uralomra való törekvést kizáró agrár-politika! Engedjék meg, hogy mai székfoglaló beszédem főtárgya: 1. az e programul hoz alkalmazkodó belpolitika és 2. az általános külpolitika legyen. Midőn a világtörténelem színpadán a legborzalmasabb tragédia az utolsó fölvonásához érkezett s midőn minden nemzet legjelesebbjeit és legkiválóbbjait léptette fel, nálunk ököllel tört magának utat a statiszták és komédiások söpredék hada! A világháborúban megfogyatkozott és meggyengült nemzet nem tudott ellenálni a destruktiv irányzatok kalandorainak, kik kihasználva az általános békevigyat és gazdasági válságot, a magyar lélektől idegen forradalmak ingoványos, süppedé- kes talajára vitték a nemzetet. Szétzüllesztve hadseregünket, megbontva jogrendünket, tönkretéve gazdasági életünket, megásták sírját ezeréves alkotmányunknak! A nemzet megkérdezése nélkül magukhoz ragadták a hatalmat és azzal a ieg- brutálisabban visszaéltek. Az 1918. és 1919. évi forradalmak nem a restauráciát jelentették, hanem nemzetietlen irányukkal megsokazorox\ Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Megjetenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők.
