Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1919-12-24 / 16. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1919 december 24. ▼etette felszínre, nem lephet meg bennünket az a jelenség, hogy a változott viszonyok folytán mindenféle törekvés érvényesülni akar az ezeréves magyar állam belső berendezését illetőleg, hogy tehát az érdekek és velük együtt a vélemények és a jelszavak harca is hevesen tombol, sőt el is fajul. Ez magában véve nem volna végzetes baj, mert csak átmeneti beteges állapot, de nagy baj volna, ha az eljövendő nj magyar állam alapjainak kiépítésénél valamilyen divatos jelszó volna a döntő ahelyett, hogy olyan rend megállapítását keresnők, amely minden erőforrásra tekintettel van és a különféle érdekek legjobb összehangolását keresi. Állami életünk kiépitéséaek ezek a nagy problémái már hónapok óta gondolkozóba ejtették azokat, akik akár hivatásukból kifolyólag, akár azért, mert választottaknak érzik magukat, foglalkoznak népük, nemzetik boldogulásának ügyével. Mindenki tudja, hogy ősrégi a magyar szivükben a ragaszkodás a szent korona iránt, meg- ezoktuk, hogy bajban, veszélybe* hozzáforduljunk. De soha, mióta a haza fennáll, mióta as ős hár- mashegy koszornzta földet magyar bírja, a szivek mélyéből eredő tisztelet és hazafias lelkesedés nagyobb erővsl nem nyilvánult meg sme ereklyénk iránt, mint a mai szomorú, sivár időkben. De talán sohasem is volt nagyobb okunk emlegetBÍ, ápolni tradícióinkat, keresni aa összeköttetést, az erőt, bizalmat adó múlttal, mint most, mikor nemcsak ellenségeink, hanem belső jóbarátaink ia nemzeti létünket fenyegetik. lenen van az, hogy a szent koronára emlékezve lelki szemeink elé azonnal odarajzoiódik háttérül a régi Magyarország az ő puritán erkölcseivel. A szent korona volt az a kincsünk, mely az ezeréves ország törtéuetót megnyitotta é* njjá teremtve a nemzetet, a népet és országot elindította uj történetének útjára. Ea az ereklye tehát elválaszthatatlan Magyarország mai történetétől, de elválaszthatatlan attól a régi mesékbe szóló időktől is, amelyhez éppen most annyi finom és eltéphetetlen szál vezet vissza. A magyar nemzetnek e hagyományos ragasz- '| kodása a szent koronához, kifejezésre jutott a törvényes király iránti hűségben és hódolatában is. De ez a hódolat és ragaszkodás valójában csak addig volt őszinte és megbízható, mig a nemzet és király akarata találkozott és amíg mindkettő az állami lét alapjainak megszilárdításában együttműködött. Mikor azonban a nemzeti akarat kénytelen volt a királyi akarattól különválni, mert ez utóbbi akarata erősebb lett a nemzet akaratánál, akkor a szent korona fénye sem sugárzott át többé a felkent királyra és a királyhüség nimbusza is ködfátyolba sülyedt. A moh,'esi vész után nyilvánvalóvá lett a Habsburg királyok törekvése : Magyarországot egy egységes császári birodalomba beolvasztani, nyelvétől és faji jellegétől megfosztani. Ez a négy- százéves dinasztikus törekvés — mely állami létünk teljes megsemmisítésére vezetett volna — — Én ? — Szólt a délceg fiatal aljegyző. Hát elfelejtitek, hogy ma 31 ke van. (Neki mindég az volt 1) Az én fizető napom legfeljebb a hónap elseje, mert már másodikán nincsen egy veszekedett vasam se. — Hát akkor Szeremley .. .\ — Csakhogy ő meg éppen ma elutazott. — Már pedig én nem fizethetek — szólt Vilmos bácsi, a tiszti főügyész. Megint besrófolta rajtam az adót a végrehajtó. Ki kellett váltanom a két okos sárgát. Hiszen jobban tudják ezek a derék paripák az adó-angária idejét, mint maga az — adófelügyelő. Már csak úgy maguktól oda állanak a városházán licitálásra összehordott adótárgyak közé. . . — Hát én meg nem is akarok fizetni, — szólt Gyula bácsi. Hiszen, ha jól emlékszem, tegnap is én fizettem. Sőt ha jól emlékszem, tegnapelőtt is . . , De hát azért kitalálunk valamit. Eredj csak Lajcsi fiam, nézd meg Béla bácsit, a főszolgabírót, felhuzta-e ma is az nj csizmáját ? Mert, ha nem, akkor ma — 5 fizet ! A gyorslábú aljegyző, — sejtve, hogy valami tréfa készül. — nemsokára jött az üzenettel, hogy : nem. A régi csizma van a lábán. — Akkor jól van 1 — mosolygott Gyula bácsi. Csengetett a szolgának : — No, Imre, elmégy a tekintetes főszolgabíró úrhoz, (akkor még tekintetes urak voltak a főszolgabirák, sőt még a vicispán is ) s azt mondod a tekintetes asszonynak, hogy tisztelted a tekintetes főszolgabíró ur, (de jól megértsd, a főszolgabíró ur és nem én !) hogy legyen szives, adja oda a tekintetes ur most készült uj csizmáját. Ha azt találja kérdezni: minek ? — csak annyit mondj, hogy valaki éppen olyat akar csináltatni. De szedd ám a nyakadba a sánta lábadat, mert ha nem, a hátadra kerül a két mankóm. Ha sietsz, két pohár habos sör locsolja a — vizet nem ivó gégédet. titáni küzdelemre sarkalta a nemzetet, amely küzdelem éle a koronás király ellen irányult. E százados harcok alatt az állami rend gépezete megakadt, a jog egyensúlya felborult és a jog helyett az erőhatalom vette át bitor uralmát. Vér és köny, a zsarnokság és korrupció, dölyf és bizantinizmus fészke lett hazánk. Ahol királyaink és környezetük szabadságot vettek észre, azt megfojtották, ahol meggyőződést, azt letorkolták, ahol szegénységet, azt megvetették, ahol ellenállást, azt véresre verték, ahol minden fegyverből kifogytak, ett vesztegettek. A Habsburgok négyszizesztendős álmának, a kioutott tenger vér árán kergetett e fantoménak jelző oszlopai Bocskay, Bethlen, Thököly, a két Rákóczi felkelései, Kossuth Lajos szabadságharea, az ónódi és debreczeni országgyűlések detronizáló határozatai, melyek örök időkre igazolják, hogy a beolvasztásban a Habsburgok négyszázesztendő alatt is alig keadték meg a tanulást — az elszakadásban pedig a nemzet a feledést. A király és a nemzeti akarat ezen átkos mérkőzéséből most már egy főtanulság szól a nemzetnek és egy a trónjától megfosztott uralkodócsaládnak. A kétségbevonhatatlan történeti tények után alkotmányunkban olyan közjogi biztosítékokat felállítani nem tundnánk, melyek a Habsburgok magyar nemzeti érzésének, törvénytiszteletének és a nemzeti aspirációk elismerésének megdönthetetlen séget garantálhatnák. A közjogi lélektan útmutatása szerint tehát még állítólagos magyar érzelmű Habsburg sem foglalhatja el Bzent István trónját, mert a múlt gyászos eseményei után a nemzet bizalmát maga részére biztosítani képes nem lenne. Az általános választói jogon felépülő nép- p&rlament bizonyára mérlegelni fogja ezeket a tör téneti tényeket és az ország sorsát oly államfő kezébe teszi le, aki múltjánál és összeköttetéseinél fogva alapos reményt nyújt arra, hogy a szent korona régi fényét és dicsőségét visszaadja a magyar nemzetnek. Dr. zsigmond Ferenc. A Dunántúl szervezi a magyar ifjúságot. Bár a világháborúban a föld népe, a magyar parasztság óriási vérveszteséget szenvedett, mégis az ő hatalmas, meg nem őrölhető ereje van hivatva arra, hogy az ország újjáépítésének szinte leküzdhetetlen feladatát a keresztény középosztály vezetése mellett megoldja. Magyarország e pilléreit azonban céltudatosan kell nevelni, kultúrában fej leszteni, testben és lélekben megerősíteni, hogy történelmi hivatásukat nemcsak megérteni, de megvalósítani is képesek legyenek. Ez a cél lebegett őrgróf Pallavicini György, a dunántúli központi kormánybiztoz előtt, midőn megindította és élére állott annak a mozgalomnak, amelynek végső célja a magyar parasztságnak a fönti föladatok megA szolga természetesen elloholt. — No, Lajcsi fiam, te pedig kerítsd elő az öreget. Nem tudom mi leli, hogy ma olyan hosz- szu napot csinál a hivatalában ? — Köhécsel már, hallom. Azonnal itt lesz. Meg is jött nemsokára. Alig szóltak még egy két szót, a szolga is ott volt az -uj csíz. mákkal. — Hát ez miféle csizma ? — szólalt meg a főbiró. — Nem tudod ? Szeremleyt kiszabta a susz- tarja. Kért, hogy adjam el bármi áron valakinek. Gondoltam, hogy úgyis együtt leszünk. No Lajcsi, mutasd a iábodat. — Dejszen Gyula bácsi engem nem csapsz be. Sajnálnám az ingyen lakásom a vármegye- házán. (Akkor a fiatal aljegyzők még benn laktak a saját hivatalos szobájukban.) Mert hát olyan nagy ez a hapdák, hogy legfeljebb hónapos szobának használhatnám. — No, akkor te próbáld fel Vilmos. — Én ? amikor Szeremieynek is kicsi ? — Igaz . . . Persze gyerekek nektek se jó ott a sarokban ? Akkor talán te — Béla ? — Nekem ugyan nem kell. Hát nem láttátok tegnap a lábomon azt a rangos, remekbe készült uj csizmát ? Ilyen szedett vedett vásári munkát csak nem húzok fel ? — Hallod e, pedig pohárból, gyerekből, de legkivált csizmából soha sem lehet elég, kivált a — Sárközön . . . Hát legalább próbáld fel . . . — De mikor úgy se kell, minek vesződjem vele ? — Akkor nem is hiszem, hogy nem lyukas a harisijjyád 1 — Csapta le haraggal Gyula bácsi a csizmát. — Ne bántsd — kontrázott Vilmos bácsi — bizonyára régen volt a háznál — nagymosás, azért nem meri felpróbálni. — Hát adjátok ide azt a fene csizmát. Tuoldhatása oéljából szabad szervezetekben való tö- möritóse. Pallavicini a legnagyobb magyar példájára, öt évi jövedelmének felét ajánlatta föl a moz. galom céljainak megvalósítására. Órgróf Pallavicini György a mozgalom rész- leteinek megvitatására december hó 18-ára Székes- fehérvárra értekezletet hívott össze. Az értekezleten a dunántúli összes vármegyék teljes számban képviseltették magukat, azonkívül megjelent dr. Baltlay Dezső TcHnamegye kormánybiztosa is. Az értekezletet őrgróf Pallavicini hatalmai beszéddel nyitotta meg és az ország siralmas helyzetét, közéletünk válságát megkapó szavakkal vázolta. Munkára és erőre van szükség, — úgymond — mert azt akarjuk elérni, hogy a nép sorsának irányítását maga vegye a kezébe s hogy ezt az irányítást sem belső, sem külső ellenség kezéből ki ne ragadhassa. Szükséges, hogy mindenekelőtt fölrázzuk a még mindig szunnyadó magyar népet és sürgősen pótoljuk azokat a hiányokat, amelyeknek köszönhetjük hazánk mai szégyenteljes helyzetét. Magyarország gerince a földműves nép. Most a választások előtt a falu népét'kell fölrázni apathiájából, rá kell mutatni hibáira, amelyek sajnos, ugyanazok, mint a magyar úri osztály hibái. Érzéketlenség a közzel szemben, önzés a magán- és társadalmi életben, az áldozatkészség hiánya akkor is, amikor előrelátás lenne már a pillanatnyi áldozat is, amely dúsan megtenni gyümölcsét. Ezeket a hibákat csak alakitó, nemzetnsveli munkával lehet kiküszöbölni és ezt a munkát csak az egyesek szabad társulásai végezhetik. Ezután részletesen rámutatott a mozgalom céljaira és azzal fejezte be előadását, hogy miután még hosszabb idő telhetik el addig, áruig az általa említett céiok törvényhozási utón intézményesen is megvalósíthatók, a szervezkedést magasak a társadalomnak kell előkészíteni és végrehajtani. Ezután Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök varázslatos ékesszólásával mutatott rá arra, hogy a nép lelkét kell megnyerni a mozgalomnak és elsősorban arra a kapcsolatra kell építenünk* ami a volt katonákat csapattesteikke! ösz- szefüzi. Dr. Karafiát Jenő államtitkár rámutatott a nálunk elhanyagolt szabadtéri sportoknak óriási nemzetnevelő jelentőségére. Alapos tanulmányával megállapította a következő irányt és megvonta a mozgalom elméleti határait. Dr. Czettlei Jenő a Magyar Gazdaszövetség igazgatója, egyszersmind a magyar paraszt életének a legalaposabb ismerője, beszédében utalt srra, hogy a magyar nép józan kritikai képességével számolni kell s a meglevő, jól bevált, ismert é* népszerű szervezeteket, elsősorban a Magyar Gazdaszövetséget és a gazdaköröket kell a mozgalom bázisává tenni. Mélyen- járó eszmékben és értékei tanácsokban gazdag beszédével Mátray Jenő cisztercita főgimnáziumi igazgató is nagyban hozzájárult az uj szervezet kereteinek és irányának megállapításához. Kiemelte, hogy ennek a mozgalomnak, akár uj szervezetben fog megteitesedni, akár a régieket fogja felhaszdom úgy se jó . . . (Kis idő múlva.) De mégis jó . . . Sőt gyerekek, mondhatom, mintha a lá- bomra öntötték volna. Igaz, a bőre nem valami elsőrangú. Szükségem meg éppen nincsen reá, no, de Isten neki, adok érte — két pengőt. — Kettőt ? Én adok érte négyet — szólt Vilmos bácei. Hóttig áld majd érte a vincellérem... — No, hogy egymásra ne licitáljatok — én szabom meg az árát, vágott közbe Gyula bácsi. Fizess Béla öt peDgőt. Aztán szépen elsörözzük. Megbüntetjük Szeremleyt, amiért megszökött a mai fizetség’elől. ó lett volna a soros. Ez már más I — szólott Bél» bácsi. S kivágta az ötöst, amelyet aztán tüstént elsöröztek. Persze délben kiderült a turpisság. Épp akkor állított be a sánta Pítz hajdú a csizmákkal, amikor Béla bácsi nevetve újságolta a tekintetes asszonynak, hogy milyen pekkes ez a Szeremley, hiszen még csak nem is ihatott a — saját csizmájából. — Jesszus Mária — hiszen te szerencsétlen, akkor a saját csizmáidat vetted meg I A főbiró úrral keringeni kezdett a világ. Nem akarta elhinni az egész dolgot, amig a hajdú át nem adta a tekintetes főjegyző ur levelét: „Kedves Béla bátyánk! Hálás köszönet, hogy bennünket megsöröz- tettél. Mivel azonban a megcsapolt csizmából már nem került ki a csizmahordónak ígért két pohár sör, ismert úri gavallériádra bízzuk őt. Hiszen úgyis potom árért jutottál a remek csizmákhoz. Viseld egészséggel . . .“ Nem volt mit tenni, mint két hatos erejéig ismét a zsebbe nyúlni. Amire azonban a tekintetes asszony megjegyezte: — Elég lett volna annak a sánta gazembernek egy hatos is. Hiszen még a kapuból is ide hallom a — rötyögésót. . .
