Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1919-12-24 / 16. szám

1119 december 24.

gálái, * testi nevelésén felül a szellemi színvonal emelését is akarnia kell: az ének művelése és a szép megszerettetése révén kell a falu fiainak éle tét szinesebbé, tartalmasabbá lenni.

Az értekezlet azután a mozgalom Keresztülvitelére szükséges bizottságot kiküldötte, amely működését azonnal megkezdi.

Az értekezletet megszakító ebéden nagy ha tist váitott ki Barabás menekült kolozsvári ref. főesperes felköszöntője, aki a Dunántúl népét, a megújhodás forrását köszöntötte fel és Bilkey székesfehérvári apátpiébános szónoklata, aki sokai szenvedett erdélyi véreink balsorsáról emlékezett meg. A többi fölköszöotőkben is visszatükröződött Magyarország szomorú sorsa. A régi sablonok helyett egészen uj hangok ütötték meg füleinket: hontalanná vált erdélyiek fájdalmas panasza, a felvidékiek kétségbeesett lemondása, mindkettőnek fölcsillanó reménykedése és a dunántúli kemény magyar dacos s kitartó bizakodása.

Hivő lélekkel bízunk a jobb jövőben és ki vénünk kedves olvasóinknak minél boldogabb ka rácsonyi ünnepeket és kérjük őket, ne feledkezze nek el hazátlan magyar testvéreikről, adakozzanak lapunk utján azok segélyezésére, akik magyarságukhoz való ragaszkodásért ma fütetlen szobákban vagy vasúti kocsikban éhezőn dideregnek.

Dr. Őrffy Imre szekszárdi programmbeszéde.

A szekszárdi választópolgárság nagy érdeklő dése mellett^ vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg dr. Őrffy Imre, a kerület országgyűlési képviselője öltje prograuimbeszédét. A társadalom minden rétegéből való érdeklődők sz nültig meg töltötték a városházi hatalmas udvarát és mikor a jelölt a pártvezetőség kíséretében megjelent az egyik emeleti helyiségben, araelym k ablakából programmját ismertette, máris meleg ovációkban részesítették az njjáébredt Magyarország keresztény és magyar érdekeinek ezt az érdemes és fiatal harcosát. S ónoki hévvel előadott beszédét, amely teljesen mentes volt az ilyenkor szokásos nagyhangú frázisoktól, nagy figyelemmel hallgatták és mikor tömör fejtegetései során rámutatott a letűnt reudszerek hibáira óe végzetes bűneire, ugyanolyan lelkesedéssel ünnepelték, mint mikor arról beszélt, hogy miként kell ezt a sokat szén vedett, minden oldalró; marcangolt, ezer sebből vérző magyar hazát mindnyájunk fáradhatatlan munkájával lábraátlitani, uj életre kelteni.

Á pártvezetőség nevében Nagy János Prantner pontban 11 órakor rövid beszédben vázolta a pol gérság előtt az összejövetel célját, és felkérte a jelöltet, hogy mondja el programmbeszedét.

Dr. őrffy Imre, akinek nagy érdemei van nak abban, hogy Tolnuvármegye egyetlen és egységes pártba tömörülve megy e történelmi időkben a választások elé, rámutatott arra, hogy micsoda gyönyörű eredmény a vármegye közönségének ez a páratlan és egyedülálló állásfoglalása, amellyel diadalra akarják juttatni azt a programmed, amely a kereszténység és a nemzeti eszme körül tömörül. Ismertette azt az akciót, amelynek eredményekép a kisgazdapárt a keresztény értelmiséggel együtt halad. Rátért ezután progrnmmjának, a mai idők legfontosabb tárgyam, az államforma kérdésére, a királyság hívének vallván magút Vázolta azt a bűvös erőt, amely a magyarság szent ereklye jében, Szent István koronájában rejlik és ame'y közel ezer esztendőn keresztül, jóban-rosszban összetartotta az országot. A szent koronában rejlő erőről a magyarságnak lemondani nem szabad, mert ennek a kincsnek eszméje sohasem élt, sohasem lángolt a magyar nép lelkében olyan élénken, mint most, az elmúlt szomorú események után. A magyarságnak az a titkos reménysége, az a vigasza, hogy királyt akar, királyt követel a nemzetnek ! Kijelentette egyúttal azt is, hogy a Habs burg dinasztiának a trónra való visszahívása ellen küzdeni fog. Erre vonatkozólag a következőket mondotta:

Ám amikor ezt kijelentjük a nemzetnek, más mondani valónk is van ! Mi királyt akarunk, de nem olyanokat, amilyenek eddig voltak. A mi királyunknak el kell telve lenni a szent korona eszméjében gyökerező mély nemzeti gondolattal, ennek a királynak mi, a magyar nemzet sohasem lehelünk saját külön céljai, eszköze, hanem minden királyi aktusának végcélja.

Mi nem akarjuk, hogy átkos Habsburg- dinasztiaként a nemzeti érdekek világpolitikai, családi, idegen érdekeknek alá vettessenek, — azt akarjuk, hogy a király első ura, de egyben első szolgája is legyen nemzetének. Egy minden gondolatában, érzésében magyarrá váló dinasztia kell nekünk! Hogy ez melyik lesz ? Arra ma, akiben egy esepp is van a politikai felelősségérzetből, határozott feleletet nem adTQLNAMEOYE1 ÚJSÁG

____

ha

t. Testvéreim, ha rám fog hárulni a királyválasztás rettenetes felelősséggel járó szerepe, csak azt ígérhetem, hogy semmit mást, mint szeretett hazám érdekeit fogom megközelit- hetlen tiszta becsületességgel szem előli tartani.

A Habsburgokra vonatkozó, nagy hatást kellő, önérzetes fogadalma után vázolta a kiagazda- és földmive8 osztályban rejlő hatalmas erőt, amelyre a jövő politikai iránynak támaszkodnia kell, megerősítvén ezt az osztályt a kultúra, a politika és a gazdaság minden eszközével. Mert es ik az a Magyarország fog a többi osztályoknak is nyngodt, boldog megélhetést biztosítani, amely erejéi a kisgazda és földmives társadalomra épiti. A jó birtok politikával biztosítani kell az*, hogy mindenki, aki akar és tud földet munkálni, az házzá is jut hasson a földhöz. Jogosnak jelentette ki a kisüstök visszaállítását és a sRiát szükségletre való dohány termelés lehetőségét. Rátért ezut-in a szövetkezeti eszmében rejlő erő ismertetésére és hangoztál ta, hogy a rendes viszonyok helyreállta után a gazda társadalomnak szövetkezetekbe kell tömörülnie, mert fáradságos munkájának hasznát úgy láthatja legtökéletesebben. Bátor és okos szavakkal szólt a zsidókérdésről, amely szörnyűséges súlyával az országra nehezedik és amely ellen a szükséges orvosságot meg kell tálálni.

— A legnagyobb igazságtalanságnak és korlátoltságnak tartanám — úgymond —, ha nem tennénk különbséget ZBÍdó és zsidó között. Lehet, kogy a vak gyűlölettel elteltek nem fognak velem tartani e kérdésben, de ki kell jelentenem, hogy a keresztényi felfogásra emelkedett zsidót, aki nem fut vadul a haszon után, aki jót tesz, aki a közt szolgálja, közénk kell vennünk és reá kell bírnunk, hogy lépjen fegyverszövetségbo velünk a piszkos eszközeiben nem válogatós, vallástalan, erkölcstelen fajtestvérei ellen.

Gyönyörű szavakkal hivta fel a keresztény felekezeteket a testvéri szeretetteljes együttműködésre, a bizalmatlanság és a súrlódások kiküszöbölésére annál is inkább, mert az összes keresztények egyformán Krisztus katonái, akik között valláserköícsi felfogás tekintetében különbség nincsen. Erre az együttműködésre azért van szükség, mert a magyarságnak nemcsak belső, hanem külső ellenségek ellen is kell védekeznie. A külső ellenségekkel, amelyek országunkat feldarabolni, megsemmisíteni igyekeznek, te kell számolni. Erre a nagy leszámolási/, a nagy Magyarország újból való helyreállításának az eszméjére kell nevelni a gyermekeket, hogy minél előbb visszaszerezhessük azt, amit a számunkra készülő szigorú békefeltételek elrabolnak. Frenetikus hatást ért el a fiatal képviselőjelölt. amikor nekipirulva harsogta :

— Én magam is, kisodródva a politika porondjára, ennek fogom munkám minden erejét, idegszalaim végső feszitésóig szentelni, nem habozva abban sem, hogy ha tudtam 4 és fél évig idegen érdekekért a harctéren küzdeni, egészségemre és koromra való tekintet nélkül egy percig sem fogok habozni, ha a szent harsona megszólal, az idegenben sitiylődő testvéreink hivó szavának engedel- meskedulink kell. Hiszem, hogy akkor egyek leszünk miudnyájan, hogy a Dunántúl népe megint magához ragadja azt a vezérszerepet, amelyet a mostani nemzeti újjáéledésben vitt, hogy részt vi hetek abban a győzelmi menetben, amelyben az erdőkoszoruzta Kárpátokig meg nem állunk.

A nagy tetszéssel fogadott programmbeszé.d után ismét Nagy János Prantner szólalt fel és megköszönve a választópolgárok érdeklődését, a párt nevében is kérte a polgárságtól dr. Őrffy Imrének az ismert programúi alapján való támogatását.

VV“ mmmm m « ++ . . ■ . ■ ^ *+ ■ - ■ » ^ * *

Cudar vllás •..

' Ebben a mai világban mindenkinek rosszul megy a dolga. A képviselőválasztás sem olyan, mint régen volt. A választók a sok ígéret mellett a múltban legalább kaptak egy zászlót, amelynek vászna hat évig jó volt függönynek, a rudja pedig, ha az egymás meggyőzésében össze nem tört, szén- vonónak A kortesekre is rossz világ jár, azelőtt egy jó jelölt mellett, ha más nem, az alapos gyomor rontáson kívül egy házacskára, vagy egy barázda földre, esetleg pár évi feorcsmakontó kiegyenlítésére való alkotmányos költség maradt. Ma ez is másként van. Egy vidéki ügyvéd barátunk, aki ma sem enged a negyvennyolcból és természetesen kisgazda jelött mellett kortoskedik erősen (Hát van másféle jelölt is a vidéken ?), — panaszolta el szerkesztőségünkben egy múlt heti kalandját. Egy jó papi ebéd után a jelölt nagy lelkesedéssel beszélt ügyvéd barátunkkal való megállapodás szerint, a királyságról, a kisgazdák érdekeiről, a kisüstöb- ről. Barátunk, a főkortes erősen éljeuzett, hogy buzdítsa a választópolgárokat. De vesztére tette, a jelölt valahogy elvesztette a beszéd fonalát, pár pillanatnyi szünet .állott be és a piros pozsgás választók közül is élénk színben csillant ki fiskális barátunk tekintélyes orrocskája. Ez az orr, amely pedig annyi csalódásra adott alkalmat, kisegítette

3

a jelöltet. Az orr után meglátta annak biztató mosolyu tulajdonosát és olyan nagyhatású beszédet mondott az ügyvédek ellen, hogy már barátunknak

nem is kellett a lelkesedés fokozására élénken helyeselnie.

— Ilyen ma a kortesek jutalma, sóhajtott fel barátunk, hát ez már igazán cudar világ!

**<%**%*%■ >

Betlehemi csillag.

Ma, annyi fájó, bús tespedés után '

Remény dereng a kicsi jászolon.

A véres korszak várva-várt alkonyán Életre kel újból a bizalom.

Csengő szivesengők hozsánnát zenélnek, Felgyuladásán a szép égi fénynek.

Ma annyi drágánk földre omlott vérén Virágba szökik a meddő ugar.

S az életmagbó! kisarjadó békén Hitbimbózásban a szív nem fukar.

Ezernyi élet néked áldozott,

A szeretet párnázza jászolod.

Karácsonyfácska, te, szegényes fényű,

Mégis csak drága karácsonyfazöld.

Lángod eloltá a sok bú s a könnyű,

Mii véres évek óta szült a föld.

Csüggedt tűrés és szárnyszegett remény:

Ma elhesseget a szeretetfény.

S bár csak szál gyertya pislog a kicsi fán,

De hitet lángol a gyenge sugár.

S nem gubbasztunk már kishitüen, árván, Beköszöntött a békességfutár.

S szelíden biztat: óh ne sírjatok,

Kigyulnak már a reménycsillagok!

Brandeiszné Frey Melanie.

Karácsonyest.

»Krisztus Urunknak áldott születésén,

Angyali verset mondjunk szent ünnepén...«

1915-öt irtunk. Ezredünk ott feküdt a Mali- Dorogosztájtól Palkowcizna felé húzódó vonalon. Ezredtörzsünk Koloni Brosca legkeletibb házában. Amint az Adamóvából jövő dülőut beletorkolik a luck—dubnói müutba, azon a szögletet! tanyázott az ezred utászosztagja, lankás domb oldalában, susogó fenyők alatt. Az osztag legényei legnagyobb részben bihari kálvinista fiuk. Arról voltak ismeretesek, hogy nagyon szerettek énekelni. Mikor a dologról haza tértek, eiő-elővettók az öreg zsol- tároskönyvet -'.s énekeltek. Alkonyatkor, vagy késő este, gyakran kiáradtak az alacsony fedezékekből a zsoltárok és dicséretek ismerős dallamai. Sokszor oda csaltak a hangok engem is. Sokszor elbeszélgettem, elbibliáztam velük.

Eljött a karácsonyest. Én „otthon“ ültem szpbácskémbaD. Amint beboritott homályával az alkonyat, úgy borította bo szivemet is valami ki mond hatatlan fájdalom. A karácsony est, családunktól távol, nagyon szomorú. Gondolatom enyéimnél időzött: — Mit csinálnak otthon ? — Van e boldog karácsonyuk ? . . . Szobácskám szomorú csendjét az ajtó csikorgása törte meg. Az utászok szol gálattevő őrmestere jött hozzám. Jelentette, hogy a legények együtt vannak. S kért, bogy menjek hozzájuk templomozni. A nyitott ajtón már be is csapódott hozzám az örökszép dicséretnek egy- egy foszlánya „Az Istennek Bzent angyala . . .“ És szállott az ének. Szeliden, lágyan, bársonyosan. Sebeket gyógyitón, nyugalmat árasztón. Olyau tiszta érzés, annyi szomorúság és annyi bit egyesült benne, mintha Angyalszárnyakon repült volna. Angyalszárnyakon, melyeket könnycseppek tettek harmatossá Mintha a mi utunk is szebb, simább lett volna, mint máskor.

Belépünk az ajtón. Az összeácsolt, durva asztalon karácsonfa áll. Szép kis fenyő. Ágai közt apró gyertyácakák. Gyertyák között kis csecsebecsék, cukorkák, melyeket hazulról küldött az aggódó szeretet. Vájjon mire gondolt az, aki ki vágta a fát ? Mire gondoltak, akik diszitették, mikor díszítették ? A kérdésre megadja a választ az asztallal szemben ülők tekintete, akik szinte úgy tartják a kezüket mintha egy egy kis gyermeket ölelnének magukhoz.

Az ének elnémult. Előveszem a bibliát. Fei- • olvasom a karácsonyi történetet. És beszélek arról az isteni szeretettől, amely az idők teljességében az ő egyszülött fiát küldötte a bűnösökért. Az isteni szeretettől, amely most is ott virraszt felet tünk, mint amaz első karácsonykor. Amely nem ismer távolságot. Amely egyaránt itt van nálunk és ott van otthonlévő testvéreinknél és itt is, ott is ugyanaz. Amely összeköti a távolban élő, de egymásért élő sziveket, elviszi messzire, Bihar hegyei közé és a Tisza—Duna síkjára a mi sóhajtásunkat és arcunkat a mi édes szülénk, feleségünk, gyermekeink könnyeivel nedvesíti be . . . A szemek mind csillogóbban verik vissza a gyertyák fényét. Az én hangom mind fátyolosabb lesz, mindegyre halkul, . . . mái’ csak úgy hang-