Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)

1918-04-21 / 16. szám

2 1918. április 21. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY szoruló özvegyeket és árvákat ; az összeírásnál a legnagyobb körültekintés szükséges; ellen­őrizni kell a bemondott adatokat, meg kell álla­pítani azt, hogy vannak-e jómódú rokonaik, kik az árvákat, csekélyebb támogatás mellett, felneve­lésre elvállalják; továbbá, hogy az árvák milyen kényérkereseire alkalmasak; másodszor: az öz- vegy- és* árvaalapokat vármegyénként egyesí­teni kell. Nézetem szerint az özvegy- és árva­alapnak nem kamatozni, hanem azonnal segíteni kell és 2?0—22 év múltán teljesen el kell tűnnie. Természetes, hogy oly adományokat, melyek speciális céllal bírnak, mint például „egy hősi halált halt családtag emlékének megörökítése“ stb., az ezrédek kezelésében' még kell hagyni, hisz ezek*tradiciókat képeznek, nevelő, lelkesítő hatással bírnak. Az alapoknak a fővárosba való koncen­trálása súlyos hiba volna, mert a'segély ki­utalását nehézkessé teszi, bürokratikus, sablonos elintézéseket produkál; e kérdéseket vaskalapo's kaptafamódon elintézni embertelen, szívtelen dolog volna. Minden megyében vannak megbízható pénz­intézetek, a megyék székhelyén vannak árvaszé­kek, a pénzintézetek hivatalnokai csekély tiszte- letdijért kezelik az alapot, az árvaszék ellenőrzi őket és utalványozza a segélyeket; a sok millió­kat nem azért adományozták a jólelkü emberek, hogy azokat a fővárosi nagybankok forgassák, hanem azért, hogy a hadiárvának vagy özvegy­nek legyen cipője, meleg szobája, szerény ellátása, becsületesen megfoltozott ruhája, s hogy az árva oly pályára képeztessék ki, amely néki jó meg­élhetést, a nemzetnek pedig megerősödést és ver­senyképességet biztosit. Miként ellenőrizzük most az özvegy- és árva­alap felhasználását, az árvák nevelését, az özve gyek életmódját ? Társadalmi utón, egyes állami közegek, mint a tanfelügyelő, iskolai vagy inté­zeti igazgatók bevonásával; minden megyében szervezkedni kell a közönségnek; meg kell ala­kítani minden megyében, minden városban, min­den faluban a szociális érzékkel bíró emberekből a felügyelő-bizottságokat, melyeket az állam­nak a központi szerve, mondjuk „egy özvegy- és árvafelügyelőtanács“ nemzeti irányba irányit. Ezek a falusi, városi bizottságok. állandó érint­kezést tartanak az árvákkal és az özvegyekkel, meghallgatják az ő kívánságaikat, bajaikat, támo­gatják őket tanácscsal, gondoskodnak az ő jó el­helyezésükről, ellenőrzik az ő magánviszonyaikat, a segélyek kiutalását és felhasználását, stb. Az egész nemzetet tehát egy nagy, hatalmas szerve­zetbe kell beállítani, nincs itt szükség beamte- rekre, hanem csak jószivü, áldozatkész, szociáli­san gondolkozó emberekre, mert ez olcsó és a bürokratizmustól mentes megoldás. És vájjon elegendő-e az a többtermelés szem­pontjából, — aooi állami érdek — ha az árva földműves gyerek csak praktice tanulja meg a * földművelést, például mint szántógyerek, kisbéres vagy gazdasági napszámos ? Elegendő az ma, ha az árvagyerek gyakorlati utón megtanulja azt, hogy „miként kell a földet megtrágyázni, meg­szántani, hogy miként kell a kukoricát, burgonyát stb. megkapálni, vagy hogy miként kell ellátni a lovat, a tehenet, a borjut stb. ? Bizonyára nem ! A mezőgazdasági munkás is tanult ember legyen, hogy a konvenciós kukoricaföldön rationalisan tudjon gazdálkodni, azt belterjesen tudja meg­művelni ; Sz is nemzeti érdek; a földműves ár­váját tehát a földiművelésben kell tanítani az árva­alapnak költségén. Mit akartam én a fentiek által vázolni'? összegezem az egészet. Az árvák ügyét társadalmi utón kell meg­oldani először azáltal, hogy az árvát a családban iparkodunk felnevelni, az alap pénzbeli támoga­tásával, mert „amilyen a család, olyan az állam; másodszor: ha a család viszonyai foly­tán a családi nevelés lehetetlen, az árvát az árvaházak és egyéb internátusok által tegyük keresetképessé; harmadszor: az árvákból akar­juk létesíteni a középiskolai műveltséggel bíró, hivatásos altiszti és az európai műveltséggel bíró, hivatásos tisztikart; negyedszer: befolyásolni akaijuk a pályaválasztást az egyén és a nemzet érdekeit összhangba hozva, még pedig akként, hogy a társadalmi rétegek eltolódása ne legyen tulnagy; ötödször: az összes árvák nevelésének ellenőrzése, illetőleg neveltetése által fejleszteni akarjuk a nép kulturfokát; végül hatodszor; gondoskodni akarunk arról, hogy az ifjúkori bűnösök becsületes, hasznavehető állampolgárokká váljanak. Az özvegyeket illetőleg a nézetem az, hogy csakis a munkaképteleneket támogathatja az alap, illetve azokat, kiknek vagyoni helyzete a támogatást feltétPnül megköveteli, mert a fő- sulyt az árv k biztosítására kívánom helyezni. Hogy az orszgban az eddig gyűjtött alap mily terjedelmű, : nem tudom; kétségtelen azonban, hogy ily :> gyszabású akcióra nem ele­gendő ; ezen segíteni kell, még pedig következő­képen : ‘ progresszív módon meg kell adóztatni a legényembereket és az agglegényeket, fel kell emelni a mulatóhelyek, az orfeumok, a színházak, a mozik, a kabarék, a lóversenyterek belépti­dijait, s a befolyt összegeket naponta le kell számolni és be kell szolgáltatni. Fel kell emelni a pezsgő árát, a finom szivarokét, meg kell adóz­tatni a kártyagyárosokat, a klubokat, ahol nagy­stílű kártyajáték folyik s mindezen összeget az árvaalap gyarapítására kell fordítani. A háziurak emeljék fel az árvaalap javára a kávéházak, a klubok stb. lakbéreit, szóval meg kell adóztatni aki mulatós, kártyás, iszákos stb. és ha az igy befolyt összeg még mindig nem- elegendő, gyűjt- sünk tovább és mindaddig, mig minden árva és özvegy sorsa — emberi számítás szerint — biz­tosítva nem lesz. A kérdés megoldásánál keres­sük az egyszerűséget, az olcsóságot s a gyor­saságot a segélynyújtásban; ne szónokoljunk,^ne gyülésezzünk, ne ankétezzünk, ne banketezzünk, hanem cselekedjünk tétovázás nélkül, mert minden perc drága. Amiket én itt, a harctér magányában pa­pírra vetettem, csak laza, csiszolatlan gondolatok: eszmék, amelyeket talán meg se lehet valósítani. Én azzal nem törődöm: a kérdés megoldására hivatott nem vagyok, hisz más a mesterségem. Én csak azt érzem, hogy e kérdés helyes, köz­megnyugvást előidéző megoldása létkérdést jelent, annak megoldása ki fog hatni a jövendő nemze­dékre, ki fog hatni az egész állami élet egész­séges kialakulására; ragaszkodást, szeretetet fog ébreszteni azokban, kiket a sors keze oly érzékenyen sújtott. A megoldásnak ezen módja viszont tisztán az emberszereteten, a szociális ér­zéken, a jósziven épült fel és ez nálunk, kik 3Va év óta kutyahüséggel, sziklaszilárd álhatatosság- gal, önzetlen kitartással védjük királyunkat és hazánkat, ne volna lehetséges! ? Nem és ezerszer nem, én ezt nem hiszem! Ha pedig mégis úgy volna, akkor magyar vitézek, kik ott pihentek a szélrózsa minden irányában elszórt fakeresztek alatt, keljetek ki sírjaitokból, ragadjatok seprűt és kergessetek ki bennünket, élőket a világ leg­szebb országából, mert hozzátok méltóknak nem bizonyultunk 1 Radautz, 1918 március hó 12. KÜLÖNFÉLÉK. — Katonai kitüntetés. A király Danzer Miksa, a p éesi 52. gyalogezred parancsnokának a II. o. vaskoronarendet adományozta a hadi ékít­ménnyé 1 és kardokkal. — Kik pályáznak a városi tisztviselői ál­lásokra ? Április 20 án járt le a városi tisztvise­lői állások pályázati határideje. Pályáztak: a polgármesteri állásra dr. Szentkirályi Mihály polgármester, a jogügyi tanácsosi állásra : Oszoly Károly ez időszerinti jogügyi tanácsos, és Wendl István ügyvédjelölt ez időszerint tart. főhadnagy. Ez utóbbi pályázott a közigazgatási tanácsosi állásra is. Benyújtotta pályázatát a közigazgatási tanácsnoki állásra Szűcs Ferenp nyilvántartó, ki 22 évi szolgálattétel után várja a jól megérde­melt előléptetést. Szűcs Ferenc annak idején kitüntetéssel szerezte meg a jegyzői oklevelet, még a községi szervezett idején mint felfüggesz­tett akkori közigazgatási jegyző helyettese más­fél évig vezette önállóan a község ügyeit s alig van állás, amelynek dolgait hosszabb ideig mint helyettes anyakönyvvezető, ami tekintve, hogy az anyakönyvvezetői állás sokszor és huzamos időn volt üres, nem kis munkát igényel. Dr. Hirling Á. néhai polgármester a várossá alakulása idején takarékosságból rendőrkapitányi állást nem szer­vezett, hanem e szabályrendeletet úgy alkotta, hogy a nyilvántartó a rendőrkapitánynak szabály­szerinti helyettese, igy ezt a munkakört is< ellátta Szűcs Ferenc 1907-ig, a rendőralkapitányi állás megszervezéséig, s megboldogult Molnár Lajos rendőrkapitány sürü távolléte alatt sokszor egyedül vezette a rendőrséget. Az uj városi , tör­vény életbeléptekor készített uj városi szabály- rendelet az adóhivatali főnök helyettesévé ren­delte ki a nyilvántartó tisztviselőt, de ezen munkakör mellett úgyszólván állandóan 2—3 állás munkáját látja el. Szűcs Ferenc igy a háború óta a főszámvevő ügykörét is kifogásta­lanul tölti be. Csak a^két évtizedet meghaladó munkát becsüli meg a képviselőtestület, mikor a városnak ezt a sokoldalú gyakorlati tudásu és szorgalmas tisztviselőjét azH912 évi LVIII t. c. 27. § ának kedvezmenyes alkalmazásával a köz- igazgatási tanácsnoki állásra megválasztja. A városi pénztárnoki állásra ugylátszik téve désből, pályázat ki nem Íratott, azonban a mostani pénz­tárnok Konstancer László pályázati kérvényét benyújtotta. Az orvosi állásokra, főmérnöki és főszámvevői állásra uj reflektáns nem akadt. A rendőrkapitányi állásra dr. Paulovics Sándor, ki mint a háború tartamára reaktivált százados katonai szolgálatot teljesít, az egyedüli jelölt. Ázt üresedésben lévő adótiszti állásra Sudár József helyettes adótiszt, az iktatói állásra Nemes Andor középiskolai érettséggel biró városi Bzakdijnok pályázott. A közgyáml állásra Kunczer János jelenlegi közgyám és Zsigmond Dezső városi iktató pályáztak. A jogügyi tanácsosi állásra ifj Kiss Ernő vármegyei aljegyző, tartalékos hadnagy js folyamodott. Geresdy János városi dijnok az iktatói, Orbán János, Gombos Gyula és Ben- czerits János, a végrehajtóságra pályáztak. — A szekszárdi Remete kápolnánál folyó hó 27-én délelőtt 10 órakor lesz az idei első ájtatos- ság. A következő szombati napokon mindig dél­előtt 9 órakor tart Mosgai Sándor plébános ezen a kies- fekvésű szép Mária-kegyhelyen szentmisét és szentbeszédet, melyekre a környékből is meg­jönnek az ájtatos hívek. — Adomány. Gróf Zichy Gyula V. b. t. tanácsos, pécsi megyéspüspök 1000 koronát ado­mányozott a Szociális Missziótársulat pécsi szer­vezetének. — Mikor zárják le az iskolai évet? Több napilap közlése után mi is megírtuk, hogy a kormány az iskolai évnek május, hó 17-én, vágyig a pünkösdi ünnepeket megelőzőleg való befeje­zését határozta el. Illetékes helyről annak a ki­jelentésére kérettünk fel, hogy ez a híradás nem felel meg a valóságnak. A kultuszminisztérium­ban az iskolaév bezárásának kérdése mindeddig nem került döntés alá, mihelyt azonban a döntés megtörténik, erről úgy az- illetékes hivatalos té­nyezők, mint a közönség is értesittetni fognak. — Uj élelmezési év. A közélelmezési, mi/ niszternek rendeleté szerint a folyó élelmezési ev Julius 15-én végződik. Az idén julius 16-án már uj lisztnek kell lenni, mert a miniszter igy rendelte. — Halálozások. Ugrósdy Aladár kistormási jegyző, megyebizottsági tag folyó hó 13-áfi 46 éves korában elhunyt. — Dr. Kramolin Viktor győri kir. főügyész, dr. Kramolin Gyula vm. tb. főorvos nagybátyja életének 63 ik évében meghalt. I}r. Tarcsay Gyula nyug, járáshiró, volt szekszárdi aljárásbiró hoszas szenvedés után 59 éves korában elhunyt. — Tanítói gyűlés- A Pécsegyházmegyei Hóm. Kath. Tanitóegylet választ mánya folyó évi junius hó 10-én Pécsett gyűlést tart dr. Igaz Béla kanonok egyházi és Horváth Ignác v. elnök, együttes elnöklése alatt. — Elmebeteg községi jegyző. Fugerth Ká­roly paksi adóügyi jegyző ellen feljelentésekre Becht Ödön főszolgabíró vizsgálatott rendelt el, melynek lefolytatása előtt Fugerth Károly jegyzőn az elmebetegség olyan mérvű tünetei jelentkez­tek, hogy a f. hó 16-án családja mint ön- és közve­szélyeselmebajost a fővárosba szanatóriumba vitette. — A főgimnáziumi Mária Kongregáció elő­adása. A szekszárdi főgimnázium tanulóifjúsága körében működő Mária Kongregáció, szombaton, április 27-én, Zita királyné névünnepén, szini- elő adást rendez, lelkes elnökük dr. Piliván Mihály hittanár vezetése mellett. Az előadás kezdete este 8 órakor. A fiatal kongregánisták már első műsoros nyilvános fellépésükkel, dec. 8-án, megmutatták, hogy mennyire szívvel lélek­kel átérzik szerepöket. Belépő: I. 2’50 K, IL 2 K, állóhely 1 K. A kongregáció az előadás, jövedelmével elsősorban szegénysorsu diákok helyzetén akar segíteni s ezért felülfizetéseket is hálás köszönettel fogad. Előadás után csinos és praktikus lombfürész tárgyak kerülnek kisorso­lásra. Jegyek a számozott helyekre előre váltha­tók a főgimnáziumi r. k. hittanárnál, —^Hetenkint háromszor járnak a buda- pest—mohácsi helyi hajók. A Dunagőzhajózási társaság az ideiglenesen rövid időre megszüntetve volt budapest—mohácsi helyihajó járatokat heti három menettél újból megnyitotta, még pedig Budapestről lefelé kedden, csütörtökön és szom­baton, Mohácsról fölfelé pedig vasárnap, szerdán és pénteken indul hajó a kiadott menetrend szerint való időben. Az első menet Mohácsról Budapestre április 14-én volt, Budapestről Mo­hácsra pedig április 16 án. — Megvannak az elrabolt kegyszerek. Far­kas budapesti detektív múlt pénteken tfblefonon értesítette Hácz József szekszárdi rendőrkapitányt, hogy a szekszárd-belvárosi róm. kath. templom­ból elrabolt szentségtartó — a többi értékes •kegyszerrel együtt összetörve az orgazdánál meg- találtatott. Erre a híradásra* Gelencsér Éereoc városi csendőrőrmester Budapestre utazott, hogy a fővárosi rendőrségnek a rablók kézrekeíitésé- ben segítségükre lehessen. A tettesek elfogatásá- ról lapunk zártáig hiradást nem kaptunk. — Gondnok-végrehajtó választás. A szek­szárdi rk. hitközségi tanács dr. Fent Ferenc apátplebános elnöklése alatt múlt vásarnap tar­tott ülésében a lemondott gondnok-végrehajtó helyett Benczerits Jánost választotta meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom