Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-18 / 7. szám
XL», évfolyam. 1. «ám. SzeKszúrd. 1917. febrpár 18. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Iparos tanoncotihon. A háború után az ipari munka megnövekedett értéke és a különféle iparcikkek árainak fellendülése, különösen azon irányzat következtében, hogy lehetőleg mindenből; magunk tudjuk fedezni szükségleteinket: az ipari pályák nagyfokú keresettségét fogja eredményezni, szemben a nyomorúságos megélhetést és örök szegénységi fogadalmat jelentő tisztviselői, hivatalnoki pályákkal. Szükséges tehát már előre belekapcsolódni városunknak is az uj életrendbe és megértve a jövő szavát, lehetőleg arra törekedni, hogy minél jelentősebb ipari várossá válhassunk. Jó alkalmul szolgál városunk ebbeli készségének és hajlandóságának illetékes helyre való eljuttatására, az a megkeresés, amelyet a helybeli ipartestület elnöksége utján, az Ipartestületek Országos Szövetsége küldött meg városunk polgármesterének és közönségének iparos tanoncotthon felállításának elhatározása érdekéhen. Ebből a megkeresésből hozzuk a következőket: „Tudvalevő ugyanis, hogy a kormány bizonyos pénzalapokból állami segítséggel siet a családos állami^lkalmazottak támogatására és nevelési ^segítséget ad nekik abból a célból, hogy gyermekeiket gyakorlati pályákra tereljék. Ez a segítség abban áll, hogy az ipari pályára szánt gyermek ellátását internátusbán való elhelyezéssel biztosítja és elsősorban olyan iuternátuso- kat vesz figyelembe, amelyek erkölcsi testületek és közhatóságok vezetése alatt állanak. Valószínű tehát, hogy már legközelebb Memoárok. Holdsugaras éjjel Merengő, bús le kém Anyám sírhalmára Zefirszárnyon lebben, És körül csókolj a A korhadt keresztet, Melyre a hajnalpir Gyöngyharmatot hintett. Aztán rám mosolyog Édesanyám lelke: 0 volt valamikor Boldogságom kertje. De mióta meghalt Rám borult az árnyék, Mintha mindig csendes Temetőbe járnék. Sió. Bucsu-levél B...hez. Isten magával 1?,.. Búcsúzom ! Mire levelem kezéhez kapja, talán már nem vagyok, — talán már pihenek. Úgy érzem, hogy e dúló csaták vad zajában el kell esnem. ,. A bömbölő ágyuk, a pergő puskák alatt iszonyúan nyög a föld. Körülöttem, mellettem kínzó szenvedések,, gyötrelmes jaj- kiáltások, csendesen elhaló hörgesek ... Talán éjszakára, talán holnap ott fekszem én is már ... Lehet, moBt álmodom, képzelődöm, bogy holnap már meghalok, hogy holnap már károgó varjak Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. programmba veszi ilyen intézetek felállítását és amennyiben egyes közjogi testületek a maguk elhatározásából nem látnak hozzá ilyen internátusok létesítéséhez, módot fog adni arra, hogy ilyenek felsőbb kezdeményezésre létesüljenek. Ebben az esetben azonban nagy versengés fog megindulni az érdekelt helyek között és ezért célszerű ezt megelőzve már most megtenni minden előkészületet egy ilyen intézet szervezése érdekében. Mindössze arról van szó, hogy a város és a vármegye közönsége munkába vegye a kérdést, tanulmányoztassa annak részleteit, szakembereket kérjen fel megfelelő javaslatok beterjesztésére. Anyagi terhek ebből, de még a megszervezésből sem származhatnak. A beruházási tőke minimális lesz. A fenntartási költségek és az üzemi kiadások biztosan megtérülnek. A felvételt kereső növendékek a magukéból, a mesterek befizetéseiből, a hozzájárulásokból fogják megfizetni a tömeges ellátásból eredő minimális önköltségeket. Intézmények és egyes polgárok alapítványokat fognak létesíteni jóravaló fiuk ipari nevelésének biztosítására és a kormányba helyben már létező iparoktatási intézmények fejlesztésével vagy újak telepítésével fog segítségünkre sietni. Ha a város erre az útra rálép, nagy lendülettel viszi előbbre azt a régi törekvésünket, hogy a város az iparosodó centrumok sorába emelkedhessék. Közgazda- sági jelentőségben, közéletben, szociális intézmények szaporodásában azok a városok vezetnek, amelyek területén jelentős ipar van. Ezt legjobban a nyugati városok keringve szállnak felettem és csendesen hull rám a hó ! Érzi-e, hogy bi csuzom ? . .. Kern érzi 1 . .. M»ga talán vig, bohém társaságban mulatt csendülnek a poharak, szól a zene, udvarolnak Magának s maga könnyelműen kac- g. . . Nem érzi ! . . . Maga talán napsugárba fürdik, fénybe öltözik 1 illatos parfiimös termekben mohón ölelik át karcsú derekát, szerelmes szavakat súgnak piciny fülébe és Maga — gond- talanu siklik tova a fényes parketten... ... Nem érzi, hogy kői üiöttem őrü'etes táncot jár az irtózatos h 11 a I, megtapogat, elsuhan mellettem.. . Nem érzi, hogy ott messze, a hatálon túl, vad idegenben,, a végtelen hótakart pusztaságon, egy ki^ bokor álján, a sötét éjszakában talán mar egy sírt ásnak egy halni ké- szü ő katonának, ki magát nagyon szerette s kit Maga sohasem szeretett. .. Nem hallja, hogy ajkamon egy ima kél, egy utolsó ima — Magához .. Tudom, hogy mikor búcsúlevelem elolvassa, csillogó szemében egy könny log megjelenni, nem fogja hallani a nóta hangját, a szerelmes szavakat; kipirult arca halvánnyá fog válni; lázas, álmatlan ej ele lesz s kínzó gyötrelmei... Lelke, gondolata kint jár majd > fagyos hó viharban, a hulló golyózáporban, hol kegyetlenül arat a halál. . . Látni fogja a fehér bótakarón a piros verrózsákat ég egy — a kínos halállal vergődő testet. É fölveszi majd vezeklő ruháját. Gőgös fejecskéje lehull és vezekelni fog; „Bocsáss meg, ha nagyon sokat vétettem neked.. “ Úgy érzem, ezt fogja mondani!... . És én ezt, ott a sir melyéből, látni fogom s lelkem akkor felszáll Magához, fürge madárElőfizetési ár: Egész évre 14 K, Vs évre 7 K, V* évre 3'50 K Számonként 28 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverést hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. —Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. példáján látható. Pozsony és Győr a modern magyar városfejlődés klassikus példáját nyújtja. És erre csak az általunk ajánlott mód alkalmas. Az a sok fáradság és energia, amit a városok a letelepülést kereső uj ipari , vállalatok csábitgatására forditoltak eddig, az a sok anyagi teher, amit ilyenek megnyerése érdekében vállaltak, sok esetben kárbaveszett és ha eredményes is volt és sikerük egy-egy ipartelepet megnyerni, távolról sem hoz annyit az elérendő cél látható szolgálatában, mint egy állandó nagyarányú iparosnevelő és iparosképző hatósági intézmény, amely ezer szállal szövődik be a magyar gyermekvédelemig iparosképzési és közgazdaságunk megerősítésére rendelt egyéb irányú társadalmi és állami munkásszervezetünkbe és állandóan felszínen tartaná városunkat minden idetartozó újabb kérdés vagy mozgalom felvetődésénél. Kétségtelen, hogy ebben az időben, amikor a háborús közigazgatás ezernyi dolga terheli a város adminisztrációját, az az óvatosság esetleg tartózkodása távol tarthatja a vezető embereket a kérdés napirendre tűzésétől. Ez az óvatosság azonban nem mondható megokoltnak, mert a munka, amit a kérdés előkészítése megkíván, minimális. Megállapítani, hogy a város hány tanoncra berendezett tanoncotthont bir el, elkészíteni ennek építési, berendezési tervét és fentartási költségvetését, számlavenni, miiyen forrásokból, mennyi pénz áll e célból rendelkezésre, kitől, (nevezetesen az államtól, a várostól, az iparka- ma ától, az ipartestületektől, alapokból) szárnyon. Betekintek ablakán lopva, félve a mikor egyedül lesz — egy ezüst sugaras holdas éjszakán — odaxzállok hóf h *r ágya fölé s nyugtalan, megtört lelkét elcsöndesiteni igyekezem : „Mu ásson csak tovább Legyen vig, fiatal és szép, — nekem úgy sem faj már kacagása... Feledje el, hogy voltam, hogy — szerettem Margit.“ Maga feledni fog.. . Ism-t járói fogja mámorosán a táncot, halvány aica újra kipirul, megtört lelke megint felvidul, énekelni fog, nevetni s aztán — szeretni fog valakit. . . ... Férjhez megy. , ... S ha majd egyszer, mint fiatal asrzony boldogtalan lesz, — szobáján egy illatos szedő fog vég g libbenni, tört ablakán egy fénylő napsugár fog benevetoi, csókos ajkát, selyem arcát, puha testét végig simogatja s csak akkor fog onnét kisurranni, ha — M ga újra boldog lesz.. A lágy szellő követni fogja Magát, a forró napsugár glóriát von Maga köré, mert e szellő, e napsugár én leszek.. . .... Már sötét az éj.... Már ropognak a fegyverek, berregnek a géppuskák.. . Mar bömbölnek az ágyuk. . . Isten Magával.. . Mar tombol a harc. . . Bocsásson meg. .. Feledje el, hogy ez búcsú-szó . . Isten M gával. ... Csak egyszer jussak még estébe. . . . csak egyszer még ... . . Ha majd friss, daloló kedvvel hazajönnek a hősök, a győzők s a diadalmas hatcok mámorától csillogni fog a szemük, akkor gondo jón még egyszer — egy elhagyott, beérett virágtalau sírra, melyre csendesen hud a hó... Isten Magával! Egy lizenhetes katona MT Hátralékot előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. smI
