Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-25 / 47. szám
Szekszűrd. 1911 november 25. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Ftirdőház-utca 1129. szám, hpvá a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények fntézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ 'Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 24 K, Va évre 12 K, Vi évre 6*— K Számonként 28 iillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 korona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 100 fillér. Tolnauármegye bizalma egyhangú lelkesedéssel nyilatkozott ;meg a folyó hó 21-ik őszi fnegyegyülésen a We- kerle-kormány' mellett, mert mint az állandó- választmány által szövegezett bizalmi nyilatkozat mondja: Wekerle és kormánya „erős biztosítékot és reményt nyújt arra, hogy az országot a mai rendkívüli viszonyok által teremtett nehéz helyzetből biztos kézzel fogja kivezetni.“ Maga a munkapárti vezérszónok erősen hangsúlyozta annak közóhaját, hogy a bizalmi nyilatkozat szavazás nélkül egyhangúlag fogadtassák el ; . . . .Elénk emlékünkben él még vármegyénk törvényhatósági bizottságának nyári, közgyűlése . . . Nem akarunk rekriminálni, hogy arra emlékezünk. Akkor — mint jól tudjuk még- az Eszterházy elnöklete alatt állott mai kormánynak kinevezését tudatott miniszterelnöki leiratra azt a választ adla a törvényhatósági bizottság Simontsits Elemér indítványára, hogy politikai és háborús üdvössége letéteményeséül: még mindig gróf Tisza Istvánhoz, az országos közvélemény megnyilvánulásának hatása alatt királyi szóval az ügyek éléről elszólitott volt miniszterelnökhöz van megingathatatlan bizalommal, -stb., hiszen emlékébe maradhatott a munkapárt által akkor inscenált bizalmi hattyúdal mindenkinek, ha egyébről nem, dagályos, bombasztikus megszövegezéséről. És mire a nyár'őszbe hajlott át, pár hónap lefolyt eseményei megmutatták a könnyen hívőknek, hogy a politikának nem lehet csalhatatlan pápája; az érdekszálakkal pórázon tartottaknak, hogy a kormány- hatalomhoz való szívós ragaszkodás még nem eredményezheti annak elbirtoklását s a gondolkodóknak és hazájuk sorsán ka*1 molyán aggódóknak, hogy az országos közérdek szolgálatában nincsenek egyedül üdvözítő politikai Messiások örökéletre, hanem mindenki annyit ér, amennyit nyújtani tud a nemzeti jólétnek és addig éri azt meg csak, amig hasznavehetetlennek nem bizonyul. 4 * S amikor ez bekövetkezik, akkor mehet továbbiakkor át kell engednie helyét az újnak, hogy az is nyújtsa mindazt a jót, amire képes s aztán azzal is tovább. Mert csak egy önzés jogosult és ez ' a közérdek önzése. Emellett személyi tradícióknak, előjogoknak, bármiféle tekinteteknek félre kell állania! Tehát még, akik esküdtek is Tiszára addig, mig a háborús viszonylatok tanulságai be nem igazolták, hogy-semmi sem lehet örökké jó és kívánatos, kénytelenek belátni, hogy ma már más biztosítékok, más emberek, haladottabb elvek és szabadabb- felfogások kellenek abban a kormányban, amelyik a világháború bonyodalmaiból képes lesz ki is vezetni bennünket. Appouyi Rezső gróf íőispán személyes kedveltsége és egyénisége talán hozzá járult a nálunk immár bizalmi nyilatkozatban is kifejezést nyert nézet-tisztuláshoz, de semmiesetre sem oly módon, hogy az a politikai szabad vélelemnyilvánitás ke- vésbbé nyilatkozhatott volna meg szaba- dábban most az őszi megyegyűlésen, mint a nyárin, amikör tudjuk, hogy éppen a letűnt rezsim befolyása teljes megfeszítésével akart demonstrálni nálunk is, mint több helyen, hogy csak azért is Tisza! Dehát a politikában még tárgyi axiómák is csak olyanok vannak, amiket egy párt sem sajátíthat ki csak magának az az örökéletre való jogcímül, még kevésbbé áll' ez személyiekben. Ha volt mit élégedet- lenkedni a nyári közgyűlés után Tolnavármegye mindenkor függetlenségre hajló és a történelmi fejlődés iránt évszázadokon keresztül fogékonyságban vezető helyen állott közvéleményének Törvényhatósága maradiságban* fogant akkori határozata miatt, legkevésbbé van ma szégyenkeznie annak a Törvényhatóságnak, a melyik mostani határozatával fényesen dokumentálta, hogy csak fel kell szabadítani a politikai mesteremberek befolyása alul és mindjárt tiszta érzékkel meg látja a helyeset és a jót és mindjárt nem ront egymásra két pártra szakadva, hanem igenis pártpolitikai frakcióra - való tekintet nélkül egyhangú megértéssel és* a politikái hajcsárok érdekein fölül .a haza érdekét és üdvét tekintve mondja rá arra, amit jónak j ismert fel, hogy az igenis jó, hogy We- ke^lét, Batthyányi, Vázsonyit, Ugront, meg a kormány többi tagjait igenis „bizalomteljes megnyugvással“ lehet látnunk a kor- mányrudjánál, hogy tartalmas programm- juk megvalósítása a magyar nemzeti államot csak erősbbiteni van hivatva s hogy kormány-terveik megvalósításához nem gáncsoskodni, hanem támogatással, egyesített erővel kell lenni mindenkinek. Tolnavármegye törvényhatóságának bizalmi nyilatkozatai sem nem támasztottak fel kormányokat, sem nem döntenek le. A legtöbbször ferde tükörképet adott az a múltban a megye független érzelmű lakosságának politikai, érzületeiről is. A mai határozatot nem csak azért üdvözöljük, mert ezúttal az általános megyebeli közhangulatnak vált kifejezőjévé, hanem azért is, mert a munkapárti vezérszónok kijelentései például állíthatók oda az országos munkapártnak is, hogy aprólékos kormánycsipkedések és gáncsvetések ma nem helyénvalók egy hazafias ellenzék kezében, mert mint a munkapárti szónok ..helyesen mondotta: „a mai nehéz időkben, amikor a világháború folyamán nem- _ csak fegyveres ellenségeinkkel kell harcolnunk, kik belső kárörömmel lesik bajainkat és esetleges viszályainkat, hanem még az ausztriai szláv népek támadásai ellen is kell küzdenünk, szükséges, hogy erős benső összetartást mutassunk!“ Úgy van! És ezt megtehetjük, mert arra különösen, alkalmas kereteket nyújt Wekeríéék kor- mány-programmja a maga dús nemzet- gazdasági, finánciális,- szociális és demokratikus tartalmával. e> !■ Vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó bó 21-ikén délelőtt 10 órakor tartotta meg őszi rendes közgyűlését dr. Apponyi Rezső gróf főispán elnöklésével. — A bizottsági tagok nagy számban jelentek meg a vármegye legtávolabb vidékéről is. A közgyűlési terem karzatát előkelő hölgyek foglalták el, köztük láttnk főispánunk bájos, ifjú nejét is, aki mindvégig élénk érdeklődéssel kisérte a közgyűlés lefolyását. Dr. Apponyi Rezső gróf főispán pont 10 órakor éljenzé? közt foglalta el az elnöki széket és a következő lendületes beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Üdvözlöm Önöket bizottsági tag urak szives megjelenésük alkalmából, mellyel bizonyságot tesznek arról, bogy a kinos és áldozattal járó közlekedési viszonyok dacára, éber érdeklődéssel kisérik a megyei eseményeket és részt kérnek megyei közéletünkből. Üdvözlöm Önöket szives megjelenésük alkalmából, midőn áldozatot nem kiméivé, fáradságot nem sajnálva összósereglettek ide a vármegye minden tájékáról lelkes részt kérve vármegyénk közéletéből és részt véve törvónyható • ságUBk kormányzatában. Fokozta a mai bejövetel nehézségét azon körülmény, hogy október hónapban tartandó őszi közgyűlésünket november végére kellett halasztani, mely halasztást az tette szükségessé, hogy a számvevőség, munkaerő hiányában, nem volt képes a költségvetést kellő időben elkésziteni. Mivel pedig á törvényhatósági gyűlésre szóló meghívókat szabályszerint legalább 14 nappal kell az ülés előtt kibocsátani, emez november 2-ik fele elölt nem volt megtartható. Mély megilletődéssel és őszinte megdöbbenéssel vettünk hirt róla, hogy milyen tisztelt és forrón szeretett felséges királyunkat délolaszországi harcterünkön könnyen végzetessé válható balesét érte. Hála azonban az isteni Gondviselésnek, valamint királyunk bátor lélekjelenlétének, Felséges urunk szerencsésen és minden kellemetlen utóhatás nélkül menekült meg. Midőn e fenyegetett veszély elhárítása a legmélyebb hálát és örömöt vál'ja ki belőlünk, úgy hiszem, vármegyénk egész hozzájárulásával fogok találkozni, midőn azt a javaslatot teszem, hogy a Törvény- hatósági Bizottság feliratilag üdvözölje Felséges királyunkat szerencsés megmenekülése alkalmából. Egyúttal ma van az évfordulója annak, hogy Istenben boldogult /. Ferencz József királyunk örökre hunyta le szemét. Hosszt^ áldásos, pihenést nem ismerő működésének mintegy koronázása volt egy katonához és államférfihoz méltó halála, mely midőn birodalma minden határon lángolt, államügyek végzése közben érte őt, valóra váltván egész életén át táplált félelmét, hogy ó, ki uralkodását háborúval kezdte, háborúval fogja azt befejezni. Vitéz katonáink azóta babért-babérra öltve dradalról-diadalra síéivé, mindenütt ellenséges országba vitték át 1 harcteret; újabban pedig hitszegő volt szövetségesünk ellen csodával határos emberfeletti eredményeket mutatnak fel. Immár recseg, ropog az entente vasgyürüje és az orosz forradalom chaoszából a béke pirkadása dereng, világit felénk. Midőn azonban a harctereken páratlán vi • fézeink — vállvetve német szövetségesünkkel — egy hatalmas erőfeszítéssel az utolsó nagy csapást készülnek mérni ellenfeleinkre, nekünk itthon maradottaknak elengedhetetlen kötelességünk a háború dicsőséges befejezéséhez szükséges anyagiakat rendelkezésükre bocsátani. Ők véröket és életüket, családjukat, mindenüket készek a hazáért odaadni, mi meg a pénzünket sajnálnók tőle, midőn hazafias cselekedetünk mellett mégnem is tudnék azt kamato- zóbban elhelyezni? Nem ! ügy hiszem nincs szükség buzdításra vagy rábeszélésre akkor, midőn
