Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-29 / 44. szám
44. szám. XtW. éBfoHmm, Szekszátd. 1916. ohtúber 29. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle. nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkfildemények intézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, V* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig S korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. Ml dönt! el o MM ? Maguk, akik keverték a kártyát és a háborút emelték, legfeljebb ha pár hónapi fegyveres mérkőzésre gondoltak. Ez a szá- jnitás, mint sok annyi más, nem vált be, immár három éves kálváriáját járják a mozgósított népek a véres háborúnak. Azóta többször merült már fel a kérdés, hogy mi fogja e háború sorsát eldönteni. Az emberanyag-e, vagy a pénz, vagy az élelmezés, vagy a munició-kér- dése ? A győztesnek majd egy utolsó ezüstgolyót, majd egy utolsó darab kenyeret (jövendőitek, amivel tovább bírja, mint ellenfele. Kitalálták az erős ideget, mely a győzelemhez vihet. Építettek tulnan a másik gyöngeségére, de mi mindenkor a saját erőnkre ! És a mellett bizakodtunk mi még va- I lamiben, — az igaz ügy diadalában vetett hitben, bizakodtunk abban a minden erőknél erősebb hatalomban és erősségben, ami a világrendben és az emberiség történetében mindenkor a végén győzedelmeskedett, bizakodtunk eleitől kezdve a magyarok mindenható Istenében. Mert lehet ez a háború a maga borzalmasságaival az egész emberiség bünhő- , elése, mert hiszen győzőnek lenni is szenvedés: de mi, Mária országának lakói erős bizakodással hittünk mindenkor abban, hogy az emberiségre mért büntetésből, a háborúnak pusztulásaiból a nemzetek érdemeik szerint veszik ki a magukj részét. És ezt a hiedelmünket csak igazol-| j ják és erősbbitik a háború eddigi eseményei. A király-gyilkos Szerbia, mint közvetlen okozója e világégésnek, a maga egészében martalékává vált az általa felidézett veszedelemnek. Nem a mindenek fölött ■ álló . igazságnak a kielégítése kivánta-e Szerbia halálát ? S nem az igazságot hivta-e ki maga ellen minden erkölcsrend felrúgásával Románia, mikor rablási szándékkal ellenünk tört s ezzel meghosszabbította a nagy mérkőzést ! ? És nem a sors betelését mutatják-e a román hadsereg katasztrofális vereségei, amikor éppen napjainkban a végzet bárd- ját suhogtatják meg a románok gaz feje fölött Mackensen szövetséges seregei? Minden jó érzés, minden paránya az igazságon felépült világrendnek, mind az a következetesség, amely a világ teremtésétől kezdve mai megzavarodott folyásáig, mint összekapcsoló erő húzódik végig, kívánja meg, hogy Románia bűnhődjék bűne szerint és Románia már is Szerbia sorsára emlékeztető módon veszi el méltó büntetését. Nem távolodott el a világok fölött álló Isten a világháborúba belebódult nemzetektől, hanem meglátogat inkább mindenkit érdeme szerint. Büntető véres Angyala ott van a győzők szuronyain, ott van a mi fegyvereink élén és mert a bűnnek bűnhődnie kell: kellett, hogy megsemmisüljön Szerbia, hogy hasztalanul ontsa sovány véreit a francia, senyvedjen el eredménytelen küzdelmek között a hitszegő olasz, harmadolja meg magát oktalan hullámtörésekben a mindent fölfalni akart szlávság s ! hogy tapossa agyon most az Igazság nagy j mérkőzése, mint hitvány, útban került fér- j get, Romániát. És mert minden bűnnek bűnhődnie j kell: kell, hogy a sor rákerüljön a legfőbb j intrikusra, akit saját szövetségesinek meg- gyöngitésére is számítva igyekszik huzni ezt a háborút az összes szereplők utolsó I vérveszteségéig: Angliára is, akit majd saját | mostani szövetségesei fognak leghangosabban halálra követelni.' Azért rpondhatjuk mi az eddigiek után fokozottabb hittel és bizalommal, hogy saját erőnkön kivül minden bizakodásunkat helyezzük az örök Igazságban, mert legvégén is az dönti el az emberi bünök- ; bői fakadt háború sorsát. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai, I Predeóllól délit és Kampalungnttl eléreholiidugk. Höfer mai jelentése. Budapest, október 27, Keleti hadszíntér: Károly főherceg lovassági tábornok hadcsoportja : Kampolnngtól északra és Predeáltól délre támadásainkkal előbbre ha- I ladtunk. A magyar román keleti határon az el- J lenség ellentámadását visszavertük. Sara-Dornei- né)' csapataink egy orosz magaslati támaszpontot elfoglaltak. Az oroszok ellentámadásai meghiu- | suitak. — Lipót bajor herceg vezértábornagy I harcvonala: Az osztrák magyar haderő körében nincs jelentés esemény. Olasz harctér: Az ellenség tüzérségi és I aknavető tevékenysége, amely a Karszt-fensikon I és a mögötte fekvő terepen lévő állásaink ellen I irányult, időnként nagy hevességre fokozódott. A poklok hegye.* A 19-es honvédek hősi küzdelme az oroszok ellen. — A főhadiszállás sajtóbizottsága által engedélyezett közlés. — Orosz harctér. Az oláh árulás óta — hogy a szöyetségesi hűségnek és az intenzív együttműködésnek tanúbizonyságát adják — Bruszilow csapatai szinte napról-napra fokozottabb vehemenciával döngetik Magyarország egyik legfontosabb kapuját, azt a felhők fölé nyúló nagy, sziklás hegyet, amelyen most a mi 19-ese;nk állanak. Az első nagyobb Bzabásu vállalkozást — szeptember első napjai ban kísérelte meg Bruszilow mester . . . hogy milyen sikerrel, illetve sikertelenséggel, azt annak idején már megírtam. Azóta csaknem minden napra esett valami parázs verekedés, amelyek biztos szimptomái voltak annak, hogy rövid időn belül ismét valami nagyobb lökés fog következni s ezek az apróbb csipkelődések csak arra valók, hogy a mind nehezebben hevülő, boldogtalan muzsikokat valósaggal „belehecceljékM egy kolosszális méretű haláltáncba . . . Nem kellett sokáig várnunk, pár nap múlva jpár megindult az első lavina, de a léleknélküli roham már a tüzérség zárótüzében összeomlott és véres fővel bujt ismét odújába a hírhedt orosz medve ... A levegő azonban már izzott . . . Mindenfelől jöttek a jelentések, hogy a muszka «résen készülődik. A foglyok vallották, hogy .egész hadosztályok vannak érkezőben s minden nap el lehetünk készülve a nagy mérkőzésre ... öt nap múlva már kora hajnalban megkezdődött a bevezető pergőtűz á la Doberdó és Somme s utána rögtön az első és hihetetlen tömegekkel végrehajtott gyalogsági nekirohanás. Ez nem vezetett sikerre, pihenés nélkül jött tehát a második pergőtűz; aztán a második roham, azt a harmadik meg negyedik, tizedik, tizenötö dik . . . négy napon keresztül szakadatlanul, mindig fokozottabb dühvei és mindig nagyobb tömegekkel . . . A lelkem még most is remeg e rémes ,napok őrjítő izgalmaitól . . . Még ma is élénk emlékezetemben vannak a világraszóló „januári offenziva“ borzalmai, a rarancei tömegtámadások véres emlékei, de azt kell mondanom, hogy azok egészen eltörpülnek e napok véres borzalmai mellett . . . Azelőtt a „mi nagy hegyünk“ állandóan ködbe volt burkolva ; ez alatt a négy nap alatt véletlenül tiszta idő volt, azonban a szikiaormok most sem látszottak, mert a köd helyett most a záporként hulló nehéz gránátok füstje övezte a komor hegyet. Borzongás fut rajtam végig, ba rá gondolok . . . Fülsiketítő, idegsokk-termő, őrjítő bőm- bölés, zúgás, robbanás ... A sziklák mögött remegő, halálsápadt, halálra szánt emberek: az egyik szinte tébolyodott, a másik mintha süket, vak és teljesen érzéketlen volna . . . Gondolkodni egyik sem tud, mint ahogy nem gondolkodik a kőszikla, amelyen a rémes jajgatással érkező lövedék szétfreccsen, mint az elhajított tojás ... A pergőtűzben nincs .megfontoltság, nines higgadtság, nincs hősiesség, nincs bátorság, nincs vitéz elszántság : .a pergőtűzben csak idegsokk van . . . És még valami: az életösztönnél, az éiniv ágy ásnál is erősebb fegyelmezettség és kütelességtudás . . . De a tehetetlenség, a teljes védtelenség érzete megzsibbaszt minden ideget . . . Hazudik, aki másként mondja . . . Meghalni a hazáért, öntudatos elszántsággal meghalni, kész mindegyik honvéd, de nem igy, nem ily nyomorultul, a nem látott ellenség förtelmes, pokoli ágyú- tüzelői ... És a sáppadt honvédek imádkoznak : „Isten, engedd, hogy jöjjön már a roham, jöjjön már a muszka, vagy akár a pokol minden ördöge is és mi szembeszállunk, harcolunk, akár egy — tiz ellen is, de legyen már vége ennek a poklok záporának, amely ellen nem tudok védekezni a karommal, a szivemmel, a honszerelmemmel, a szuronyommal és fokosommal . . Egyszer aztán csakugyan elcsendesül a pokoli éretnadarak vijjogása és jön a roham, a „hurri 1“ . . . Csak pillanatok telnek el és íöleszmél, föléled minden honvéd . . . Már nem fél, már nem remeg senki, az arca mindegyiknek kipirul, a szeme vilíáinlik, hiszen már látja a tömött sorokban fölfelé törtető tengernyi muszkát, már szemtől-szem be Iái ja, akikkel meg kell verekednie. Hogy sokan vannak, hogy tízszer, hússzor any- nyian vannak, nem baj, csak jöjjenek . . . És azok jönnek is, sokan, széditően nagy tömegekben, mert űzi őket hátulról a cár kancsukája . . . De amire közel érnek, már meg- ritkitotta őket Gertig, Hasznos, Jelűnek, Schoicz és Rüll hadnagyok berregő géppuskája és S. tüzéralezredes srapnellei . . . Mire az árkokat elérik, már alig jut öt-hat egy-egy honvédra . ,. Nem mese ez! . . . Egy helyen be is törnek az állásba . . . jegy tartalékszakasz ellentámadása • A fenti kitünően megirt, érdekes cikket a szerző gedelmével a »P. N.«-ból vettük át Hátralékos előfizetőinket üoztelottel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beklildóoére- 1H
