Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-29 / 44. szám
2 TOLNAMKGYBI KÖZLÖNY 1916- október 29. Délkeleti hadszíntér: Albániában nincs no- ▼ecetesebb esemény, Hőfor altábornagy, ■ veiéfkir főnökének helyettese. I A német nagy főhadiszállás jelentése. Bertie, október 27. j A n^gy főhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér: Kupprecht trónörökös badcaoportja: A Somaiétól északra erős tüzérségi tevékenység mellett csak felderítő osztagok ütköztek meg. A déli .parton az ellenséges árkokra irányuló hatásos Űzünk a franciáknak a fresnes—malanconrt— nanlnesi vonalon készülófélben lévő támadását 'efogta. —- A trónörökös hadcsoportja: A Maas keleti partján a Foivre-hegybát és a Voevre kö zött a nap folyamán a tüzérségi harc igen erős volt. Délben a franciák a Donanmonttól keletre lévő állásainkat megtámadták. Nagy veszteségük- kel visszavertük ókét. Keleti hadszíntér: Lipót bajor herceg vezértábornagy hadcsoportja: A Szcara mentén az oroszok még kétszer megismételték hasztalan támadásokat. A rohamozó századokat az árkokat megszálló csapatok tüze viaszaüzte. Tovább délre | a Vedzma torkolatánál sziléziai landwehr csapa- tok egy orosz előállást elfoglaltak és 1 tisztet és 88 főnyi legénységet elfogtak. A lucki arcvonalon Kisielin szakaszában az oroszok erős ágyu- tüze tovább tartott. Éjfélkor támadás következett, amely akadályaink előtt tűsünkben össze omlott. — Károly főherceg lovassági tábornok I barcvonala: As Erdős Kárpátok déli részében az oroszok és románok újabb támadásai meghiúsul lak. — Erdély keleti határán az ellenség előre- I töréseit visszavertük. Predeáltól délre és Kam- poluDg irányában támadásainkkal előbbre haladtunk. Balkáni hadszíntér: Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: A megvert Dobrudzsa- hadsereg üldözését tovább folytatjuk, A szövetséges csapatok elérték Hirsova vidékét. — Macedóniai harcvonal: Nincs lényeges esemény. Ladendorf, első főszállásmester. Törik hivatalos jelentés. KoMteattaápety, október 27. A főhadiszállás jelenti : Dobrudzsái-front: Csapataink folytatják a megvert ellenség üldözését. A többi arcvonalon nem volt jelentős esemény. Douaumont parancsnokát nőm fogták ol a franciák. Berlin, október 27. A verdnni francia sikerekről szóló győzelmi jelentésekkel szemben meg kell állapítani, hogy Donanmont elfoglalása tnlajdonképpen csak vé letlennek köszönhető. Az erős köd megkönnyítette a franciák támadását a a németek ciak akkor vették észre a támadókat, mikor már néhány lépésre voltak a lö vészár koktól. Douaumont erődjében kigyulladt a beusinraktár s ezért kellett kiüríteni az erődöt. Mikor a franciák odaértek, tr.ár egyetlen egy német védő sem volt az erődben. KÜLÖNFÉLÉK. Menyasszonyomhoz. Kalapom lengetem, Zokogva könnyezem; Bős szivem búcsúzni késtél, A főorsóm elvezet. Számomra más helyet Rendelvén ki osztályrészül. Messze, zord bércek tövén, Kicsi falu int felém; Oda kell sietnem. Ahol mér nem lelem 1 Elvesztett nyugtom, békém. Messze lesz mér a hazám. Csendes szobám s a (alán ... Egy fénykép csupán. Add kacsód kezembe S ne legyen feledve Soha mit adtál a Ígértél! Habár most elmegyek, Elhagyva ne legyek:'* Akard, hogy majdan elérjél I Szivedre bánat borul, Ne keress mást vigaszul 1 Viseld a gyűrűmet, Mely hozzám elvezet Egykor elyálhatlsnul. Messze lesz már a hazám, Csendes szobám s a falán... Egy fénykép csupán. LINK JÁNOS. — Királyi kitöntstés. A király Késmárky Dezső határren dőrtanácsost, a fiumei határrendőrség vezetőjét, a háborúban teljesített kitűnő szolgálatáért, a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. — Tanítói kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter a decsi róna. kath. iskolához egy menekült székely tanitót nevezett ki helyettesnek. — Kitüntetés. A király Bálint Ferenc pécsegyházmegyei tábori lelkészt a lelkészt érdemkereszt 2. osztályával tüntette ki. —■ Oltársgyesületek. A pécsi Oltáregyesület műit vasárnap Wajdits Gyula praelátus kanonok elnöklésével tartotta meg évi közgyűlését, mely alkalommal az előterjesztett jelentésből kitűnt, hogy a pécsi anyaegyesületen kívül, a Pécs- egyházmegyében 50 egyesület van 4645 taggal. A vidéki egyesületek közül a jelentés különösen kiemelte a szekszárdi, dunafoldvári és a tolnai Oltáregyesületek eredményes működését. A közgyűlést gróf Zichy Gyula püspök szép beszéddel zárta be. — A pécsi ügyvédi kamara köréből. A pécsi, ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Fekete Mihály pécsi ügyvédet elhalálozása folytán az ügyvédek lajstromából törölte és irodája részére gondnokul Sey Károly pécsi ügyvédet rendelte ki. — Névmagyarosítás. Guttman Miksa paksi kereskedő családi nevét „Guti“-ra magyarosította. — Eljegyzés. Német Árpád nagyszokolyi főjegyző, tart. főhadnagy eljegyezte Fájth Iluskát Dunaföldvárról. — Takarékosság a világítással. A herceg* prímás kezdeményezésére gróf Zichy Gyula dr. pécsi megyéspüspök is a most kibocsátott XVII. körlevelében felhívja a papságot, hogy a templomokban és kápolnákban takarékoskodjék a használni szokott világítási anyagokkal. — Adományok. Gyorkovics Ferenc Katalin- pasztáról 10 koronát adományozott a harctéren elhnnyt tolnamegyei szegénysoron katonák árvái és hozzátartozói részére. — Jasek Sándor vármegyei jegyző pedig 10 koronát küldött a harctéren megvakult katonáknak. I I kiveti őket . . . Betörnek a másik helyen . . . de véres fejjel rohannak vissza a kisegítő bajor csapatok szuronyai elől . . . Amott, a szikla- kúpnál, egy nagy tömeg kapaszkodik föl a főálláshoz . . . Gertig hadnagy egy szikla mögül maga irányítja rájuk a géppuskát . . . Hullik a muszka és gurul lefelé a meredek lejtőn, mint a telt zsák . . . Es ezt jól látja a muszka tüzér megfigyelője . . . „Azt a géppuskát ott el kell némi tani* ... és oda irányítja a tüzet . . . Már jön is a tizennyolcáé gránát ... Jól célzott: ott fröccsent szét a Gertiget védő sziklán . . . Aztán rövid időközönkint jön még több is, de Gertig még a gránátíüstön keresztül is veti a halált, szórja * golyót, mintha nem is neki szólnának a muszka tüzér mennydörgő üdvözletei . . . És ez igy tartott négy napig szakadatlanul. Telefon persze sehol sem volt, mert a pokoli gránáttüz valamennyi vonalat szétszaggatta. Hiába erőlködtek halálmegvetóssel a szegény telefonisták. Az ezredparancsnok egy ideig várt, hogy majd csak helyreáll a telefonösszeköttetés, de nem sokáig volt türelme. Hiába intette, kérte segédtisztje, amikor a leghevesebb volt a harc, amikor a legjobban vijjogott a gránát és legsűrűbben hullott a srapnelIgolyó, fölment a hegyre, a csapatok közelébe, hogy a védelmet és ellentámadásokat személyesen irányíthassa és az fesszes szükséges intézkedéseket nyomban megtehesse ... Ilyenkor a legkisebb mulasztás is végzetes következményekkel járhat és éppen ez volt az oka, hogy az ezredparancsnokot semmiképpen sem lehelt visszatartani s amíg el nem ült a pokoli vihar, a világárt sem jött volna le a gyehenna tűsében vonagló hegyről. Nincs az a ragyogó fantázia, az az irói készség, amely valaha úgy le tudta volna írni a poklok borzalmait, mint a hogy azt mi itt érzékeltük. Most látszott csak igazán, hogy mily nagyok, mily hősök, mily kitartók, mily fáradhatatlanok a mi honvédőink, válogatás nélkül tisztek és legénység egyaránt. A zászlóaljparancsnokok, mintha a hősregéknek alakjai volnának, a gráoátfilsttől övezve osztogatják csatadöntő parancsaikat. S. százados — mint ilyenkor mindig — most is higgadt és kevésszavu. — Fiuk, mindenki tudja a kötelességét .. . Elő muszka nem jöhet föl a „mi hegyünkre“. I Én bizom bennetek. És honvédéi az őszinte szeretet és ragasz- I kodás kifejezésével tekintenek rá, mert tudják, i hogy amíg őt látják, addig minden rendben i I van . . . még sohasem fogott ki rajta az ellenség I ravaszsága, sem fe szerbé, sem a muszkáé. B. őrnagy már beszédesebb temperámén - I tum. Mindig szelid és sima hangja most valóság- | gal megható: — Honvédek, az Istenért, vigyázzatok, nagyon vigyázzatok! . . . Tudjátok, hogy ha ez a hegy elveszik, minden elveszett . . . Ez a hegy Magyarország kapuja . . . Védelmez- | sük az utolsó csepp vérig s ha kell meghalunk j mindnyájan . . . veletek én is ... de nem en- gedünk . . . És nem engedtek! Mindenki a helyén volt és mindenkinek helyén volt a szive is ... A rémes négy napon keresztül egyik roham a másikat érte, de egy I sem tudott erőt venni a hős honvédek és a bajor l segitőcsapatok megtörhetetlen ellentáilásán. — Cukor, petróleum és a többi. Hogy a háború harmadik évében nem dúskálkodbatunk mindenben, az magától értetődik. De, hogy ólyaiB közfogyasztási cikkekhez ne lehessen hozzáférni, amelyek vannak, ez a legfőbb hibája közélelmezési viszonyainknak, melyeket joggal nevezhetnénk inkább közélelmezetlenségi viszonyoknak. Mert például cukor van, de *van, de nin- cset» játszik a publikummal, a Cukor centrumtól kezdve a szatócsig, aki előtt úgy kell pironkodnia a vevőnek, mintha a pénzéért alamizsnát, könyöradományt koldulna. — Petróleum is van, de először körömhegyig hagyják kifogyni a közönséget belőle s aztán valósággal ki kell harcolni, verekedni, bordáját betöretni csendőrségi és rendőrkapitányi asszisztenciával, mig végre hozzáférkőzhetik. — SÓ is van, de ember legyen a gáton, aki hozzá tudja magát küzdeni ahhoz a bolti asztalhoz, ahol mérik. — Aztán ott van a trafik is, dohány is van, de hát nem ér ide s ha valamelyes ide is ér, azért megint bicskával kell kitülekedni, hogy oda juthass, ahol árusítják. — Ebben az általános nincsetlecségben tehát, amikor minden van azért, mi hiányzik hát csupán tulajdonképen f Tulajdonkép an hiányzik egy megfelelő helyhatóság, amely érdeklődnék a helybeli közfogyasztás szükségletei iránt, aki figyelemmel kisérné a kereskedések raktárait, közrehatna, hogy a Cukor-centrum a város teljes szükségleteit a helybeli kereskedőknek válogatás nélkül rendelkezésre bocsássa s hogy a petróleum s a többi életszükségleti cikk ideszállitása lehetővé tétessék, aki a helybeli kereskedők között városrészenkint elosztani a rendelkezésre álló készleteket, szóval aki hallana, látna és cselekedne s aki nem viseltetnék süketen, vakon és tétlenül a helyi viszonyokkal szemben. — Nem lesz árpa A szekszárdi állattartó gazdák nevében, mint már jeleztük, kérvény iu- téztetett ismételt ízben a földmivelésügyi miniszterhez, hogy részükre 12 vaggon takarmányárpa engedélyeztessék. A kérelem teljesítését a föld- mivelésügyi miniszter elutasította azzal, hogy az nem teljesíthető. A gazdáknak, mondja a minise tér, „ módjuk bau áll, a kérvényben megjelölt célra tengerit vásárolni.* Jelenleg azonban ez a mód nincs meg, mert a tengeri rekvirálás folyamatban van. Értesülésünk szerint az alispán már a legközelebbi napokban feloldja a kukorica vásárlási tilalmat, amikor aztán igazán lehet tengerit vásárolni, ha ugyan lesz tengeri. — Hirtelen halál. Ausch Mór gyönki kereskedő, a „Gyönki Takarékpénztár* igazgatósági tagja, életének 64-ik évében hirtelen elhnnyt. Neje, gyermekei és kiteijedt rokonsága gyászolja. — A „Gyönki Takarékpénztár* külön értesítést adott ki haláláról. — Egykoronás bankjegyek. A pénzügyminiszter értesítése szerint már nyomás alatt vannak az egykoronás papírpénzek, melyek legközelebb már forgalomba is kerülnek. — Uj hid a Kapos-csatornán. Kardnál uj hidat épitenek a Kapos csatornára, melynek költségvetését és tervezetét a kereskedelmi miniszter már jóvá is hagyta. A hid 40,000 koronába fog kerülni. Minden állásunkat megtartottuk s ma már „arcvonalunk előtt csend* honol s csak a hegyoldalban sűrűn egymás mellett heverő, eltorzult muszka hullák tesznek néma tanúbizonyságot arról, hogy mily pokoli förgeteg dúlt négy napon keresztül Magyarország kapujában . . . * Csak szeptember közepén járunk, de a harcok utolsó napját követő éjjelen hóvihar vonult végig az égbenyuló hegyek felett és reggelre az örök Isten fehér szemfedőt takart a megmerevedett hullák fölé . . . Nekem önkéntelenül is az jutott eszembe, hogy ezeket a nyomorult muzsikokat megilleti az ártatlanság színe, hiszen talán senki sem szereti annyira a békét, mint a minden oroszok cárjának elnyomott, tudatlan népe, amelynek — a világtól, a kultúrától, a nyüzsgő, mozgó élettől elszigetelten —- vágyai, ambíciói nincsenek és semmi sem áll távolabb tőle, mint a világuralmi őrület. Ha ennek a szerencsétlen népnek nem hóhérok volnának a vezetői ; ha a kultúrának az e nép elől tervszerűen elzárt templomába titkon beférkőzött intelléktueijeinek nem a nihilizmus volna a hitvallása; ha e nép ébredező nemzeti és politikai öntudata nem a titkon szőtt és ezért mindig elszigetelt bombavető me rényletekben keresné a felszabadulás útját, hanem egy hatalmas, ellenállhatatlan lendülettel egyszerre és örökre elsöpörné nemzetének fórumáról a szennyet: akkor bizonyosan ez az alapjában véve jámbor nép csak a békét óhajtaná. Ha azonban a kancsukától űzve ellenünk jönnek, hogy országunk szent földjét végig tapossák, mi nemzeti létünk és kultúránk védelmében, irgalom nélkül pusztítjuk őket, mint a testünket mardosó férgeket . . . Ketskés Győző.