Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-06 / 32. szám

TOkNAMEGYEI KÖZLÖNY dogitó tudatban, bogy derék nemzetem valóban megérdemli a diadalt és a hívőnek azzal a rémé nyével, hogy az Úristen kegyelme és igazságos­sága nem fogja tőlünk a győzelmet megtagadni. Szükségességét érzem, hogy ezekben a ko­moly, de reményteljes emléknapokban kifejezésre juttassam, hogy büszke örömmel tölt el a nem­zetnek -soha nem lankadó hazafiul áldozatkész* Bégé és hogy hálás szívvel ismerem el a végleges sikert biztositó elszánt magatartást. Megbizom önt, hogy ezt Nevemben köz­tudomásra juttassa. Kelt Bécsben, 1916. julius 31. Ferencz József s. k. Tisza István gróf s. k. KÜLÖNFÉLÉK. Ima a hazáért — Irta: Hechinger Gézéné. Megzenésítette: Pavetics Manó körmendi polgári iskolai tanár. — Hozzád fohászkodunk szűz anvánk Mária! Ne hagyj el bennünket e nehéz órákba I Te szived is vérzett Szentséges Fiadért, Mikor a világért keresztre fesziték. Nézd a sok özvegyet, tekintsd a sok árvát I Nem hallod-e mindnek téged kérő szavát? Istennek szent anyja, egek királynéja 1 Emeld fel védő leg kezed e hazára I Légy a mi szószólónk a te szent Fiadnál 1 A szegény magyar nép kegyelmet tőle vár. Aki igazságos, ki mindeneket lát, Ne hagyja elveszni a sok szegényt s árvát. Ne hagyja elveszni ezt a magyar földet, A hol oly lángolón ég a honszeretet I Mi esak'ezt akarjuk, csak ezért harcolunk Nyugalmas békéért mindent feláldozunk. Apát, férjet, testvért, édes magzatunkat Adhatunk-e ennél, szűz Anyánk nagyobbat? Tárd ki két karodat védőleg felettünk! Segítséged nélkül — érezzük — elveszünk. — Az órvaszéki elnök szabadságon. Kurz Vilmos kir. tanácsos, vármegyei árvaszéki elnök 4 heti szabadságon van, — Steinfeld Béla he­lyettes árvaszéki elnök helyettesíti. — Előléptetés. A m. kir. pénzügyminiszter György Dénes tamásii m. kir. adóhivatali ellenőrt a Vili. fizetési osztályba főellenőrré kinevezte. — Postamesteri kinevezés. A kereskede­lemügyi miniszter Müller Teruskát kistengelicre postamesterré kinevezte. — A tereli tanítók. Az egyiket, Main Józsefet hőziességéért most léptették elő had- naggyá. A másik, Schoner Simon, több mint egy évi küzdelmes és nehéz harctéri szolgálat után most ment el betegen kórházba. Mellén négy vitézségi érem: nagy ezüst, két kis ezüst és bronz. Tudtunkkal ő az első és egyedüli, akit póttartalékosból hadapróddá neveztek ki. Ez tör tént meg Sopanów táján az Ikva partján ... a volhyniai síkon. Ilyenek ők a békés népnevelők. — Helyettesi kinevezés. A központi já­rási főszolgabíró Kovács Zoltán dijnokot Báta községbe irnok-végrehajtói állásra helyettesül ki­rendelte. — Napidijasi kinevezés. A központi járási főszolgabírói hivatalhoz Kun Lidia napidijassá kineveztetett. — Áthelyezések. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter áthelyezte Kun Kálmán paksi állami polgári iskolai tanítót a putnoki állami polgári iskolához és megbízta az igazgatói teen­dők ideiglenes ellátásával is ; áthelyezte továbbá Pelle László kismartoni állami polgári iskolai rendes tanítót a paksi állami polgári iskolához, Molnár György makói főgimnáziumi tanárt pedig saját kérelmére a dombóvári kir. katholikus fő­gimnáziumhoz­— Letartóztatják a sorozásról elmarad- takat. A sorozásokról elmaradt állitásköteleBek sorsa felől intézkedik a minap leérkezett újabb kormányrendelet. A rendelet értelmében a köz- igazgatási hatóságoknak jogukban áll az elmarad- takat — amennyiben azok szökésétől tartania lehet — a legközelebbi sorozásig őrizetbe venni. E célra nemcsak községi és közigazgatási börtön, hanem bírósági fogház is igénybevehető, mely utóbbi esetben az őrizetbe vett személyek rabokat illető ellátásban és elbánásban részesülnek. A királyi ügyészségnek ilyen költségei külön szá­moltatnak el. — Nincsen liszt Szekszárdim. Még á múlt héten elfogyott a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank gabonája s azóta liszthiány van Szekszárdon. Hasztalan járja a közönség a liszt jegyekkel a boltokat, nincs liszt, pedig a malom jár, — de nem a szekszárdiak részére őrő). Nem akarunk vádolni senkit, de valaki csak oka an­nak, hogy a szekszárdiak nem kapnak ily hosszú időn át lisztet. — Ha a Hadi Termény gondolt arra, hogy Szekszárdról összeszedje a gabonát, gondoljon arra is, hogy egy hétnél tovább is ne legyenek csukva a lisztesboltok, liszthiány miatt. Mert nagyon sokan vannak itt Szekszárdon, akik egy hétre nem tudják előre egyszerre beszerezni a iisatszükségletüket. Vagy talán várják augusz­tus 15-ét, amikor az uj gabonára megállapított magasabb lisztárak lépnek érvénybe. Azonban ez hasznos várakozás lehetne a . H. T.-nek, de hogyan várhassanak azok, akiknek nincs lisztjük ! ? — Lelkigyakorlatok az egyházmegyei papsó? részére. Egyházmegyéje lelkészei részére gróf Zichy Gyula püspök augusztus 21—25 én Pécsett a Pius-internátuaban lelkigyakorlatokat tartat. A részt venni akaró papoknak augusztus 15 ig kell részvételi szándékukat bejelenteni. — Négyezret meghaladja a háztartási és gazdasági szükségletre való gabonafélék vásár­lására éB megőrlésére a városházán kiadott igazol­ványok száma, tehát igen tekintélyes munka­anyag szakadt a város nyakába az uj rendszer­rel. Az első napokban a rendőrségi részen Hel­»fért István polgári biztos próbálkozott kiszolgálni a jelentkezőket, de csakhamar szűk lett a város­háza és kevés a munkaerő. Berendelték hát a népiskolai tanítóikat is s most a kis tanácsterem­ben 6 munkaerővel gyártják az igazolványokat nap-nap után, az igazolványt kérők pedig a vá­rosháza udvarán tolonganak a kistanácsterem két ablaka alatt, várván, mig a sor rájuk kerül és megkapják az Írást, merthogy valamelyes rend­szert nem tudtak kiokoskodni a torony alatt, mely egyrészt az igazolványkezelők dolgát köny- nyitette volna, másrészt a közönségnek is keve­sebb munkaidő veszteséggel és kellemetlenkedé­sekkel tette volna lehetővé az igazolványok meg­szerzését. Mert hát, elismerjük, hogy egy ember elvesztheti a fejét és higgadtságát, ha százával rárohannak a felek. De kérem átossággal, a nagy közönség sem kutya, tehát ha valamelyes hivata- talos ügyben, — mint most a gabonaigazolvány okáért, — hivatalos fórumokhoz kénytelen el­zarándokolni, talán még egy olyan városban, mint Szekszárd, sem helyén való és illő dolog az adózó polgárokat kizárni, be ;sem ereszteni abba a hivatalos helyiségbe, ahol dolguk akad, hanem mint valami meghódított tartomány birka­módra kezelt pária-lakosságát, egy Krimiából be­vonult tatárhadvezér magas színe elé sem bocsájtva hagyja tolongani, nyomorgani, lökdösődni, ordí­tozni bezárt kancelláriájának ablaka alatt, úgy itt is kiki félholtra törve, egy csomó kaszárnyái mo­dorban ablakon át fejéhez vagdalt szóváltás után kapja meg boldogtalanitó céduláját. Engedőimet kérünk, de ilyen hivatalos kezelését a nagyérdemű közönségnek nem írja elő semmiféle miniszteri rendelet. Azt ki lehet írni egy hivatalos szobára, hogy kutyákat bevinni tilos, de adófizető pol­gárokat az udvarról az ablakon át kezelni már niég sem lehet. Ha egyebet nem,* de tisztességes hivatalos formában, modorban és helyiségben való kiszolgálást, (igenis kiszolgálást) megkívánhat a lakosság. Nemcsak városunkban, más helyeken is több kevesebb zavart hozott az igazolvány rend­szer. Dehát sehol sem dobják ki az igazolványt kérőket, se ki nem zárják, se az ablak alatt, a szabadég alatt tolongani nem hagyják. A mai szorgos munkaidőben földmivesek, iparosok, ke­reskedők pénzt veszitenek a félnapi tolongással, hivatali foglalkozásúak nem is mulaszthatják el nap-nap után 9 órától 12 óráig hivatalaikat, — mert ez időben kaphatók ki az ablakon át is az igazolványok. Elismerjük, hogy nem lehet egy­könnyen megoldani ezt a bajt, de valami rend­szert próbálnának legalább.. Például házsorszám szerint felosztva jöhetnének a jelentkezők, — és aztán az egyes hivatalokba, takarékokba, válla­latoknál, ahol több fogyasztó van, — jegyzékbe összeirathatnák az igazolványt kérőket s aztán lehetne talán reggel 9 óra előtt és déli 12 óra után is működni. S legfőképen emberhez illő modorban és módon szolgáltatni ki az igazolvá­nyokat. Mert elhisszük, hogy nem elsőrendű fog­lalkozás az igazolványok kiállítása, de tessék el* I' bioDÍ, a publikum' sem jókedvében állíttatja ki azokat. A kormányrendelet csak az igazolvány I váltását írja elő, á& nem rendeli el annak ember* ’ hez nem méltó módon és modorban való ki- szo'gáltatását. — Szabad a vámőrlés. A Haditermény R. T. az egyes vidékek malomvállalataival az uj gabonaőrlésekre nézve olyan szerződést kötött, melynek egyik pontjában arra kötelezné magát a malom, hogy privátőrlést nem szabad vállalnia. Hogy milyen saját célját akarta a H. T. ezzel szolgálni, azt nem tudjak, ellenben tudjuk azt, hogy a saját szükségletre bevásárolt vagy termelt gabonát azok sem rághatják meg a fogukkal őr­letlenül, akik nem a H. T. lisztjét eszik s hogy amig a hatóság; őrlési igazolványt ad ki, addig nemcsak a publikumnak van joga az igazolvány alapján őröltetni, hanem a malomnak is köte­lessége az őrlést teljesíteni, mert ha akár a H. T. szerződésére, akár az indiai maharadzsa tiltó parancsára hivatkoznék is, a közigazgatási ható­ságok törvény erejével kötelezhetik az üzembeír tartott malmokat a helyi szükséglet első sorban való megőrlésére, sőt hatósági üzembe is vehetik a malmot addig, mig a helyi szükségletet meg- őrli. Különben, hir szerint, kormányrendelettel is hatálytalanítani fogják a H. T. őrlési szerződé­seinek ezt a közérdekellenes pontját, melyet a malmok kényszerből fogadhattak csak el. — A szekszárdiak gabonavásárlása. A vármegyei alispán felterjesztést intézett a kor­mányhoz, hogy a szekszárdiak részére engedje meg a minisztérium a szomszédos községek terü­letén is a gabona beszerzést, mert városunkban tudvalevőleg elenyésző csekély gabonát termel­nek. A minisztérium kiterjesztő rendelete még nem jött le, pedig sürgős szükség van a vásár­lási jog kiterjesztésére, mivel a szekszárdi, deesi, fácánkerti malmok is kaptak a Haditerménytől a Haditermény részére vásárlási igazolványt s igy ezek megbízottai az eladásra kerülő gabonát egy-kettőre összeszedik s mire a vásárlási jog kiterjesztése leérkezik, nem lesz semmi gyakor­lati haszna, ha soká késik, mert addigra nem lesz vásárolni való gabona. Különben is a kiter­jesztést nem csak egy-két szomszédos községre kellene kiterjeszteni, hanem az egész vármegyére.-T- A fémrekvirálást nem halasztottók el. Több napilap azt a hirt hozta, hogy a honvédelmi miniszter a háztartási fémtárgyak beszolgáltatá­sának határidejét ez évi december 31-ig elhalasz­totta, Ez a hir teljesen helytelenül magyarázza a honvédelmi miniszternek a „Budapesti Közlönyé­ben közzétett rendeletét, mert ez a rendelet nem a fémtárgyak beszolgáltatását halasztotta el, ha­nem azt a határidőt hosszabbította meg decem­ber 31-éig, amelyen túl azok a birtokosok, akik­nek bizonyos mennyiségek visszatartását enge­délyezték, az ennélfogva jogosan náluk meg­maradt tárgyakkal szsbadon rendelkezhetnek. — A fémtárgyak beszolgáltatásának elhalasztásáról tehát nincs szó. — Szegény embert még az ág is huzza. Ennek a szomorú igazságnak a súlyát tapasztal­ták a szekszárdi városi dijnokok magukon akkor, midőn a kormány a város többi alkalmazottai háborús segélyét a folyó évre megküldte, a dij- nokokét pedig nem, mert későbben kelt a dij­nokok segélyezéséről szóló kormányrendelet. Már több mint a fele eltelt az 1916-ik évnek, mégis csak rendelet jött, de pénz nem a városhoz, — mely rendelet a dijnokok segélypénzének meg­küldése előtt arra hívta fel a várost, hogy köz­gyűlési határozatban állapítsa meg a dijnokoknak a rendelet alapján járó segélyeket s a törvény- hatóságilag is jóváhagyott képviselőtestületi hatá­rozatát a város küldje fel a belügyminisztérium­hoz, hogy annak alapján a segélypénzeket meg­küldje a dijnokok részére is. Mivel pedig a kor­mány is jól tudta, hogy a képviselőtestületi ha­tározat és megyegyülési jóváhagyás hosszabb időt vesz igénybe, már a rendelet felhatalmazta a vá­rost arra, hogy akár a háztartási pénzéből, akár bármely alapból előlegezhesse a dijnokok havi 30 koronás segélypénzeit. A szekszárdi városi dijno­kok, számszerint hárman, be is adták alázatos instanciájukat a város fejéhez, hogy a rendelet­ben nyújtott lehetőség szerint előleg formájában fizessék ki a f. ó. január 1-től járó háborús se­gélyüket addig is, mig az államsegély leérkezik. Kérésük azonban nem talált meghallgatásra. — Szekszárd város nem tudott olyan belátással lenni legkisebb hivatalnokai iránt, hogy kifizette volna BIZTOSAN G9ÍG9IT: Alkalikus, sós» jódos vizek rhcun&t, isohiast, anyagcse­rezavarokat, cukorbetegsége­ket, alkati bajokat, gyermek kórokat, csonttöréseket és —— ■ izzadi&syokat — Radioaktív források 64» C. HvAri és léli,kúra « Hívásátra prospsktw ingysa

Next

/
Oldalképek
Tartalom