Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-11 / 15. szám

1915 április 11.

i I kőtclességtMdás szimbóluma. Rava- ruska köze eben egy mély útban állottak ágyúink de meg a lovakat sem foghatták ki a russzoíilek árulása miatt, már oda lőtt az orosz tüzérség. Egy lovat vágott hátba a srapnell; irtózatos sebet nynott a szegény állat hátán, Patakként ömlött a vére. Kifogták és félrevezették. Aztán elindították az ágyukat, hogy uj állást keressenek. A szegény legyengült ló pedig, mikor látta, hogy elindultak társai, oda vánszorgot és beált a rud- hoz a társa mellé. Cafatokban lógott a húsa, alig volt pára már benne, mégis teljesíteni akarta kötelességét. Egy altiszt megkönyörült rajta és főbe lőtte, de előbb szeretetfei megsimogatta és megölelte a hű állat fejét.

A madarak és fák napjának érdekében kiadta már az 0. Á. V. E. a körleveleket. Az idén nemcsak a kir. tanfelügyelőséghez és egyházi főhatóságokhoz, hanem a törvényhatóságok közigazgatási bizottságaihoz és az' egyházi főtan- felügyelókhöz is fordult kérelmével és ezenkívül közvetlenül is fölkereste a tanítóságot a lapok utján. Az Országos Állatvédő Egyesület a tanker, kir. főigazgatókhoz ismét kérelmet intézet, hogy a középiskolákban is érvényesítsék a természetvédelmi nevelőoktatás irányzatát. Ezenkívül az idén másodszor kérték a vallás- és közoktatás- ügyi minisztériumot, hogy a madarak és fák napját és a madárvédő ligát folytatólagosan az ismétlő, polgári- és középiskolákban is rendelje el. Az V. évkönyv sajtó alatt van.

— A szekszárdi Vöröskereszt Egyletnek adományoztak: Horváth Antal postafelügyelő 20 koronát, Mutsclienbacher Ödön 50 koronát, dr. Herczegh Gyula 25 koronát, Keserű Istvánná Ocsény 50 koronát, mely adományokért hálás köszönetét fejezi ki az egylet nevében Rácz József pénztáruok.

— A középiskolai tanárok és a háború. Az „Országos Tanáregyesületi KözlöDy“-höz újabban beérkezett adatok összegezése szerint bevonult 773, megsebesült 59, elesett 40, eltűnt 4, hadifogságba került 30 és kitüntetést kapott 23 középiskolai tanár.

— Mozi a Rom. Katii. Körben. A belvárosi Róm. Kath. Körben vasárnap, április 11-én rendkivül érdekes mozi-előadás lesz. Előadások

d. u. 4, 6, este fél 9 órakor tartatnak.

— Leszállóit a cselédek bére. Az ország nagyobb városaiból jön a hire, hogy a nehéz élelmezési viszonyok folytán több városban annyi cseléd vált helynélkülivé, hogy tisztán az élelmezésért és némi ruháért ajánlkoznak szolgálatba a cselédlányok. Ugyanis sok háztartásban megszüntették a cselédtartást, részint, mert élelmezése drága, részint, mert ha van is pénz bőven, nem kapni élelmiszert oly könnyen, csak a legszükségesebb mennyiségben: Szekszárdon a gazdasági munka sok cselédleánynak ad foglalkozást s igy itt ily mértékben még nem érezhető a cseléd- kínálat.

— Halálozások. Általános részvétet keltett Lágler Sándor nyug. kölesdi ág hitv. lelkésznek halála. Hetvenhárom éves korában szólította magához az Ur hívséges szolgáját, aki 50 évet töltött papi hivatalában. Az elhunyt nagytiszteletü lelkész szép sikerrel működött az irodalom mezején, különösen az egyházi irányt művelte. Kálmán Dezső kölesdi ref. lelkésszel sokáig együtt szerkesztette a „Protestáns Pap“ cimü egyházi lapot. Elhunytáról az alábbi gyászjelentést vettük : „özv. Lágler Sándorné szül. Csúthy Julianna, a saját és gyermekei : Sándor, Béla, Ilonka, István, Mariska és az alulirt, valamint a többi rokonság nevében, fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy a hőn szeretett férj, felejthetetlen drága édesapa, nagyapa, sógor és rokon : Lágler Sándor nyug. (volt kölesdi) ág. hitv. ev. lelkész hosszas szenvedés után életének 73-ik, boldog házasságának 39 ik évében folyó hó 5-én d, e. 5 órakor jobblétre szenderült. Drága halottunkat folyó hó 7-én d. e. 10 órakor temetjük a kölesdi ág. hitv. ev. sirkertbe. Kölesd, 1915. évi április hő 5 én. Kedves halott Isten veled! Csendes legyen nyugvóhelyed ! Özv. Witt Sándorné szül. Csúthy Róza, Csúthy László és neje Kimithy Jolán, Gyalog István és neje Csúthy Karolin sógornői és. sógorai. Ifj. Lágler Sándorné szül. Szabó Vilma, Lágler Béláné szül. Soós Piroska, Lágler Istvánná szül. Mayer Paula menyei. Szepesi János, Kozma Sándor vejei. Lágler Olgica, Lágler Sanyika, Lágler Béluska, Lágler Dezsőké, Lágler Rózsika, Szepesi Janika, Szepesi Pistika, Kozma Sanyika, Kozma Ilonka, Kozma Béluska unokái.“ A kölesdi ág. hitvallású egyház külön gyászjelentést adott ki

Tóth Lajos vármegyei ajtónálló életének 50-ik évében elhunyt. Folyó hó 8 án délután 4 órakor temették el

— Uj postahivatal. Az apari postaügynökség április 11-én postahivatallá alakul át az eddigi körzettel.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

Községi jegyző urak figyelmébe!

A liszt és élelmi cikkek kiszolgálására készült bárca rendszerű nyomtatványok elkészültek és beszerezhetők a Molnár-féle r.-t. nyomdai müintézetében Szekszárdon.

^— A legolcsóbb hatósági húsár. Aranuos- marótról jelentik, hogy a város hatósága az elsőrendű marhahús árat 1 korona 60 fillérben állapította meg. Ez a legolcsóbb húsár az országban. A maximális árról szóló rendelet betartásán szigorúan őrködnek, egy mészárost, aki két koronáért adta el a marhahús kilogrammját, 100 korona pénzbírságra Ítéltek.

— Detektivdráma a „Világ“-mozgóban. Szombat és vasárnap bemutatásra kerül „A szélhámos trió“, szenzációs detektív történet 3 felvonásban. — Leleményesebb szélhámosokkal és ügyesebb detektivekkél még nem találkoztunk soha a vásznon, mint „A szélhámos trió“ főszereplőivel. Az egész előadás oly érdekfeszitő és telve van epizódokkal, mely a dráma helyzetét oly bonyolulttá teszi, hogy bátran nevezhetjük ezt a darabot a detektiv drámák királyának. — Ezenkívül humoros és aktuális képek. A műsor a falragaszokon olvasható.

— A fémrckviráló rendeletik. Ismeretesek azok a rendeletek, amelyeket a kormány az egyes meghatározott fémekből és ötvözetekből készült fél és készgyártmányok kötelező bejelentéséről és egyes fémek lefoglalásáról a hivatalos lap március 30-iki számában kiadott. A bejelentés természetesen egyetemesen kötelező, ellenben a lefoglalási rendeletek merevségét bizonyos mértékben megenyhitette a kereskedelmi miniszter külön rendeleti, amely a lefoglalásra kötelezett fémek egy részét a saját üzem fentartása céljából a tulajdonos saját rendelkezésére bocsátja. — E rendeletek végrehajtására vonatkozó intézkedéseket a kereskedelmi miniszter már megtette s az elsőfokú ipaihatóságokhoz irányított körrendeletéhez a szükséges bejelentő lapokat is mellékelte. Az érdekelt ipari éB kereskedői szakmáknak mindenesetre érdekükben van e rendeletek alapos áttanulmányozása. Nevezetesen a bejelentés az összes kereskedőknél és gyárosoknál található fél- és készgyártmányokra kiterjed, holott a lefoglalás csak azokra az anyagokra vonatkozik, amelyeket már február 6-ikán lefoglalt a kormány s amelyeknek most az azóta keletkezett és a jövőben termelendő készletei foglaltatnak le. — A kereskedelmi miniszter rendeletében különös figyelemre érdemes az a rendelkezés, hogy a saját üzemhez, illetve eladásra okvetlenül szükséges és a rendeletben megállapított részmennyiségek felszabadításán kívül fel van szabadítva minden ezentúl külföldről behozandó készlet, bármily mennyiségű is legyen az, s azért itt a kereskedelemnek igen gyümölcsöző vállalkozásul kínálkozik az esetleg kipuhatolható fémbebozatali alkalmak minél bőségesebb kihasználása. Mindenesetre fontos, hogy az ilyen külföldről behozott fémek a küldemény beérkezése után azonnal bejelentessenek a kereskedelmi minisztériumnak, amely a fémeket csak a bemutatott beszállítási bizonyitványok arányában szabadítja fel.

— Eltévedt kutya. Mutschenbacher Ödön szekszárdi fakereskedőhöz a napokban betévedt egy tákszl. Jogos tulajdonosa bármikor a fatelepen átveheti.

— A szekszárdi kir. postahivatalban minden fajta hadisegély postai frankójegy kapható. Ma mindenkinek hadisegély postabélyeget szabad csak használni. Minden fillér egy árva könnyét törli le.

CSARNOK.

Levél töredékek Przemyslböl.

Közli: Koritsánszky Ottó*)

Bömbölő bőgés közben, földet megrázó, eget oetromló robajjal, tüzet okádva, éhségtől gyötört erejét összeszedve még egy olyat dobbantott, hogy az ellenséges túlerő összeborzadt tőle s a világ elámult némán, meghökkenve, összerezzenve : hogy ilyen is lehet. . . S elterülve a romhalmazzá lett félelmetes, ezer halált osztó, az ellenség által is legendákkal glorifikált semmivélétéig hatalmas vár: Przemysl. Dicsősége, kitartása, hősiessége bevehetetlensége, verhetetlensége nemcsak a múlté, a jövőé lesz az örökkön örökké s hirdetni fogja minden időkben a mi testvéreink, fiaink, vitéz

*) Lapunk barátjának öccse, Koritsánszky Viktor, tart. zászlós szorgalmasan irt leveleket az ostromlott várról, ahol a háború megindulásától kezdve végezte szolgálatát. Ezekből valók e hangulatos tárcába foglalt kivonatok, melyek mindenkinek lelki megnyugvásra szolgálhatnak. Szerk.

3

katonáink halálra szánt készségét, ha a becsület példa mutatásáról, a haza megvédéséről, az ellenség előtti rettenthetetlenségről lészen szó bármikor is.

Volt ....

És ahol — nem is oly régen — a mi vérünkből való véreink — bizakodással elteltek írták légi postán hozzánk juttatott leveleiket s ahova a rajtuk kívül bizony csak a madár meg a repülő ember, de semmiféle ellenséges túlerő benem juthatott, ott az otromba ellen üli ma a romhalmaz közt és százaknak éhségtől elgyötrött testét fedő békés sirdombok tetején a „nagy diadalnak minősített, tehetetlenségét bizonyító szomorú megtörténé3 torát.

Mi meg, arcunk lángvörösre gyulva, szivünk édeseink feletti aggodalommal eltöltve, de bizakodva, erős lélekkel viseljük a szomorú megtör- ténést. És elénk vesszük a kiscsomóba kötött szép rendjébe megsorszámozott rózsaszín, meg zöld, meg sárga tábori és vékonyka légi lapokat, itt ott egy egy levelet s azt böngésszük, azt olvassuk könnybelábadt szemmel, el-elszoruló szívvel, de bitünkben, reményünkben egyre megerősödve.

Mindenünknek van ott valami hozzátartozója,

S mi mindnyájan külön is, együtt is büszkék vagyunk e hősökre. Én az én drága kis hősömre, te a tiedre s együtt mindnyájan mindenikönkére.

És látjuk őket, — mert lélekben elszállunk oda — fegyver nélkül, átizzadt, erősen megkopott ruhában, behorpadt mellel, imbolygó járással, de délceg, felemelt fővel s amennyire az elcsigázott erő bírja, felegyenesedő, derékkal. És látjut körülöttünk: amint gyalogosan, vagy hosszú szekereken — kitől, hogy telik — vonulnak messze el, talán Szibériába, vagy másüvé, — a bámész hordát, amelynek igy lerongyoltan, éhségtől gyötörten is tiszteletet, megkülönböztetett tiszteletet panancsol e hős katonát szomorú, de lélekben hozzánk egyenlő erejű csapata. És ez az erő ad nekünk is erőt és ez a tudat bizakodást és a hit reményt, amely feléjük száll, feléjük és az egek Urához, hogy jóságos segedelme által juttassa egytől-egyik majd vissza hozzánk... Az én drága kis hősömet és a tiedet is, meg mindannyijét, kik mindnyájunknak egyenlően hőse, drága édes büszkesége, aggodalma, féltett kincse . . .

És én is lapozok a légi postán jött levelek között, amelyek megerősítenek hitemben és biza kodásomban s amelyek elhessegetnek minden csüggedést és elszomorodást. Itt követkoznek;

Az első ostrom idejéből.

„. . . Mintha otthon volnék dicső hazámban : minden magyar itten. Az utcán magyar szó hallatszik. Este, ha megjönnek a fiuk a kirohanásból, magyar nótától hangos az egész vidék. A kávéház márvány asztalain a legtöbb helyen az itteni magyar lap. Magam is irok néha-néha bele egy-egy versikét. Hisz úgy megkapja itt sok minden a lelkünket . . . Sipkánk mellett az elesett, vagy fogoly oroszok sapka rózsáin a nemzeti szalagból való kokárda. — Büszkén viseljük, mert elismeréssel néz ránk magyarokra itt mindenki . . .

. . . Szeptember 22 ike volt, amikor pozi- tive hirül vettük, hogy körül vagyunk zárva.

15—20 kilómélernyire volt az orosz gyűrű legbelső fala. Kitűnő hírszolgálatunk értesítése alapján idejében kiürítettek mindent, úgy, hogy az üzleti élet is úgyszólván teljesen megszűnt. Természetesen minden katona-kézen és minden katonai felügyelet alatt ... A kávéházi asztaltársam, egy kecskeméti fiú, pl. az ideiglenes konzervgyárnak az igazgatója. A kocsik hosszú sora vonult el a környékből s vitte a polgári lakosságot és annak elszállítható holmiját. Rettentő nehéz dolog volt a folytonos esőzés és rossz idő miatt.

. . . Milyen különös is az ember! Mint észlény, ha szemben találja magát a háború borzalmaival, eltűri békésen s reméli azok elmúltát. Ha valami akadály miatt kimarad rendes idejére a kenyér, az ellátás, legyünk még oly éhesek, tudjuk, hogy valami akadály volt, majd megszűnik az, majd elér minden s rendbejő minden. Hideg van ? Hát betakaródzom! Még is fázom ? Hát -tűrök lehetőleg békésen ; majd elmúlik, majd jobbra fordul minden. — Az állat — ah a szegény lovak — rettenetes a szenvedésüket nézni. Hetek óta igában. Persze a legkitűnőbb ellátásuk sem lehet oly nyugodt biztonságú, mint a békés polgári életben. De az állat ezt nem érti, csak érzi, hogy most valami szokatlan körülmények között van. És türelmetlen és toporzékol és nyivákol, meg fájdalmasan nyerit és nem lehet rajta segíteni; nem, mert háború van s a háború az állatra csaknem borzalmasabb lehet, mint az emberre, aki a legnagyobb kényelem után is meg tud alkudni az esetleges knélkülözésekkel vagy az igények ki- elégitetlenségével . . .