Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-28 / 48. szám
XLI1I. éufoiyam. 48. szám. SzeKszdrd, 1915. noweitifter Z8. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkűldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, '/a évre 6 K, lU évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. —Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. A rézsállc és szénkénes. A tél már beköszöntött, néhány hónap és ismét egész borzalmasságában napirendre kerül a rézgálic kérdése. Nem szükséges bővebben fejtegetnünk, hogy az ország lakossága százezreinek léte, jövője attól függ, lesz-e elegendő rézgálic a folyton veszedelmesebbé váló peronospora elleni védekezésre. Nem megyek messze, itt maradok Szekszárdon, hol a múlt évben alig 15 gazdának volt néhány száz hektóliternyi bortermése, pedig határában 4000 hold szőlő van s annak átlagos termése évenként legalább 40—60.000 hektoliter szokott lenni. Ezt a nagy visszaesést pedig egyedül az okozta, hogy nem volt a gazdaközönség számára elegendő rézgálic és igy a védekezés nem volt keresztülvihető. az okok után kutatuqk, melyek a nagy bajt előidézték, Mi történt ugyanis a foLyó év tavaszán ? Az történt, hogy a kormány a belföldi készleteket foglalta le s azt kis adagokban, melyek a célt egyáltalán nem szolgálták, bocsátotta az egyes gazdák rendelkezésére. A helyzetet azután alaposan kihasználták a minden téren gomba számra szaporodó lelketlen uzsorások. Tudok esetet, hogy egy húszezer koronás évi jövödelemmel bírók sorába tartozó kapzsi kereskedő már a múlt év végén nagy mennyiségű réz- gálicot adott el s arra foglalókat vett fel, midőn a rézgálic az állítólagos lefoglalás alól felszabadult, nem a vevőknek szolgáltatta ki, hanem ötszörös áron másoknak adta el/megbízottja utján. Kézen fekvő tehát, hogy ha a kormány Magyarország ezen fontos gazdasági ágát a pusztulástól meg akarja menteni, nem lefoglalás, hanem a külföldről való beszerzés utján kell haladnia. Hitelt érdemlő közlések ugyanis azt állítják, hogy Ausztriában és Németországban nincs hiány rézgálicban. s onnét a kellő mennyiség könnyen beszerezhető; csak hogy erről most kellene gondoskodni és nem akkor, midőn már ismét késő lesz. A semmiházi uzsorásokat pedig kímélet nélkül' hűvösre kell tenni, hogy embertársaik megrontása nekik lehetetlenné tétessék. Ha az egyes gazdáknak módjukban volna vagyonuk megmentése, hát nem várnánk a kormánytól segítséget, de hol 1 van az a szőlősgazda, ki erre képes volna. Utazzék talán Németországba, hogy a kellő i mennyiségű rézgálicot beszerezze, midőn a múlt évi katasztrófa folytán a megélhetéssel küzd. Egyedül tehát, a szükséges hatalomhárul a felelősség, hogy annyi százezer magyar honpolgár anyagi létét biztosítsa J s azokat a tönkremenéstől megóvja. De az Istenért ne késedelmeskedjék. A peronoszpóra elleni védekezés ideje már négy hónap múlva beáll s akkorra már, az uzsoráskodók teljes kizárásával elegendő mennyiségű rézgálicnak kell az országban lenni. Ha lesz, szive en írjuk a múlt évi eljárást a tájékozatlanság és tanulás rovására ; ha nem lesz,, akkor feleljen érte az, ki minden kínálkozó alkalmat fel nem használt hazánk virágzó borkultúrájának megmentésére. Éppen igy vagyunk a szénkéneggel. Erre a szőlőfenntartás szempontjából éppen olyan nagy szükség van, mint a réz- gálicra. Vannak ugyan egyes helyek, hol még van készlet a raktárakban, de a szekszárdi már üres, pedig még csak tavasz- szal áll be leginkább a szénkénegezés ideje. Szénkéneg gyártásra meglehetősen be van az ország rendezve, működjenek tehát azok a gyárak, mert az nem baj, ha a raktárakban van szénkéneg, de ha nincs, az már a bajok egyikének a legnagyobbika. Boda Vilmos. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, november 26. Szerb hadszíntér. A Drina felső folyásánál küzdő császári és királyi csapatok az ellenséget a Golesen és a Kozara-nyeregen túl szori- tőtták vissza és elfoglalták Cajnicet. — Zászló aljaink a montenegróiakat a Giljewa Planinán is, Sjenicától délnyugatra visszavetették. Hadoszlopaink Novipazartól délre a Mokra Planina hegységen nyomulnak felfelé. Mitrovisától délnyugatra elűztünk egy szerb utóvédet. A Rigómező teljesen a szövetségesek birtokában van. Olasz hadszíntér. Á görzi harcvonalon a helyzet változatlan. A heves harcok tovább folynak. Az ellenségnek az Oslavia-szakasz ellen intézett támadásai meghiúsultak. — A Monte San Michele északi lejtőjén a harc éjjel még folyamatban volt. Egy e hegycsúcsa ellen intézett támadást tüzelésünk fojtott el. — A San Martino- szakasz ellen intézett előretöréseket visszavertük. Minél világosabban kénytelenek az olaszok belátni, hogy legújabb támadásuk is teljesen hasztalan, annál sűrűbben esnek nehéz bombáik és gyujtógránátjaik Görz városára, amelyet most már’tervszerűen lőnek romba. A leégett és szét rombolt házak és templomok száma napról-napra növekedik. Eddig épületekben mintegy 25 millió korona értéket képviselő kár esett. A magán- tulajdont, műremekeket, gyűjteményeket sújtó kárt még felbecsülni sem lehet. Orosz hadszíntér. Nincs nevezetesebb esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, november 26. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Az arcvonal számos helyén tüzérségi harcok. Egyéb újság nincs. hadcsoportja: Az oroszoknak azt a kísérletét, hogy a Missén Pulpenél átkeljenek, meghiúsítottuk. Az ellenségnek Berzemindennél és Dttna- burg északi harcvonalán ellenünk intézett támadásait visszavertük. Lipót bajor herceg tábornagy és Linsin- gen tábornok hadcsoportjai: Említésre méltó esemény nem történt.* Balkáni hadszíntér. Sjenicától és Mitrovi cától délkletre az ellenség utóvédéit, melyek e helyeken Mackensen tábornagy hadcsoportja előtt még tartották magukat, visszavetettük. . A legfelsőbb hadvezetőség. nonmarailt Kartársalmhoz. Oroszföldön, 1915 november 12-én. Ismét látom magam előtt a hősök legkiválóbbjait ; ismét sorbaállítják a vitéz somogyi és tolnai bakák hires ezredének — a 44-eseknek — kitüntetett hőseit : feltüzik a vitézségi érmet mellükre. Bár magam a 13. század keretébe tartozom most. a 6. századnál kitüntettek során tekintek végig. (Nem régen helyeztek ide e századtól.) Szükségtelennek tartom felsorolni azok nevét: egyformán hősök Ok mind ! S mégis, amidőn végig tekintek a hősök e során, amidőn visszaemlékezem a 13. és a többi századoknál kitüntettek sorára is, valami belső megelégedés, valami megnyugtató érzelem tölti; be telkemet. Ekkur kétszeresen erősödik meg bßnnem a gondolat, hogy a sorban levőket valami belső erő vezeti; kezdem kutatni, vájjon mi adja meg e szeretett katonatestvéreimnek azt, hogy Ok a lelki nyugodtság legnagyobb harmóniájával járjanak élői s mutassanak példát vitéz bajtársaiknak: Emlékezem az ütközetekre is, melyekben résztvettek Ok; többször rohantam már e bajtársaimmal as ellenség állásai ellen. S midőn ma az akkor tapasztaltakra visszagondolok, megerősödik bennem a tény, hogy nem épen vak - merőség, (avagy a civilizátlansíg ! amint azt sokaknak véleménye elhitetné) hanem az öntudatos lélek biztos munkája vezeti a kötelességtelje» sités határain túl is az e tömegből kiemelkedőket. — Tekintsünk végig a soron ! Önkénytelenül is Schoner Simon tereli tanítón áll meg tekintetünk, (igaz, hogy egy fejjel magasabb a többinél) a legénységi sorban (tiszthelyettes is van ott).' Ö az egyedüli, kinek mellén a kis ezüst mellett .a nagy is ott díszük, s már aranyra is beadatott. Lássuk, ki 0 a harctéren! Mindent megmondtam — mindent — amidőn azt írom, hogy 0 itt is az, aki otthon : tanitó. Gyönyörrel nézem, amint alárendeltjeit lelke teljes meggyőződésével oktatja; lelke nemességének csaknem minden, vonását be- léoitja azok szivébe. A napokban hallom zászlósától : „Oly jó, pontos s ellenség előtt oly bátran viselkedő csoport nincs több, mint Schoner emberei !“ Midőn megszólalnak az ellenség ágyúi (az utóbbi időben elég jól lő az orosz tüzérség), amidőn a szivekben már-már a végső remény is eltűnik, ott ül 0 a megszokott nyugodtságával; nem látszik arcán egy vonása Bem a félelemnek, de leri minden viselkedéséből, hogy szive teljes meggyőződésével már rég felülemelkedett a srapnellek és gránátok utján: lelkében él a hit, az erkölcs s sorsa Isten kezében. Ismerjük Öt otthon. Itt is az 0 : a kötelességtudás, a pontosság! Nem hős: c3ak min- denekfelett kötelességtudó ! De kütelességteljesi - tésében mindig kiséri eddigi életén alapuló belső harmónia: a vallás, az erkölcs, az Isten. S ha zajosabb napokban elhangzik : »előre!«, „utánam“ kiáltja Ö s követik emberei mind, mert szeretik, becsülik, mert lelkűkben élnek elvei; [ nem féltik életüket, hisz ott előttük a »tanító új*«, ki rég megtanította már őket Istenben bízni. S a dekoráltak sorában ott fognak állani előbb- utóbb mind ! De nem Schonert dicsérni célom. Itt vannak a többiek is mind : Tian szakaszvezető, Csík Keleti hadszíntér. Hindenburg tábornagy | §0/T Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
