Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-15 / 7. szám
2 TOLNAMEGYBI KÖZLŐN\ 1914- február 15. irij »»$ . fáj t, de list áz ä~vTläg rendje, Magjait öptitui.stá^at csalódások érjék. Éz tgy volt már, Plató idejében és ma .sincsen máskép: Van azonban egy köamon- elás, mely, kát mondja: az Öröm kétszéráonyi, a bánat felényi, ha megosztják; és vigasztalására mondom, hogy honfiui bánatában, több' ezerén osztoznak. A bajt tehát egybehangzóan konstatáltuk. A népben hiányzik a kellő érdeklődés a felnőttek oktatása iránt. Ha a bajt israeijük, kutatnunk kell annak okát. Ha a népben keressük az okát, akkor azt hiszem sohasem fogjuk megtalálni. Sőt azt merem állítani, hogy nem hibás a nép, mert a tömegek minden országban közös anyagból vannak gyúrva, pedig tudjuk, vannak országok, ahöl a felnőttek oktatása biztató eredménnyel járt. A hibát tehát a pedagógiában kell keresnünk. Mivel az érdeklődés hiányzik, főleg arra törekedjünk,, hogy azt fölkeltsük. Az érdeklődés felkeltése pedig függ az anyag megválasztásától és beosztásától, továbbá az előadás módjától. A népet pedig elsősorban az fogja érdekelni, ami reá haszonnal jár, még pedig oly haszonnal, amelynek tudatában van. Nemcsak a népiskolában legfőbb tényezője a sikeres oktatásnak az érdeklődés felkeltése, hanem’ a felnőttek oktatásánál is, sőt utóbbinál talán még inkább. A sikeres oktatás másik szükséglete az előadás módjában rejlik. Erről nem kivánok szólni, vegye át avaíottabb egyén a szót. Áltálában véve a felnőttek oktatása terén nem csekély fokú sikertelenséget látok, de ez senkit se keserítsen el, mert a fáradozás nincs teljesen eredmény nélkül. De mivel a sikertelenség oka főleg a pedagógiában van, azért nekünk tanférfiaknak még sokat kell kutatnunk, mig megtaláljuk az utat, mely a nép szivéhez vezet. De itt jogosan számíthatnánk a törvény- hozásra is, lévén a törvényhozás a közművelődéssel szoros nexusban, a szociális munkából neki is ki kell vennie a maga részét. Már pedig nagyon sokan élünk még ama „fanatikus“ hitben, hogy az általános választójog megalkotásánál a népiskola elvégzését kell alapul venni. Ha a törvényhozás ezzel a kérdéssel érdemlegesen foglalkozna és ezen az alapon választójogi tör- - vényt alkotna, egy csapásra tüntetné el a törmelékeknek nagy részét, melyek a közművelődés útjában állnak. A nép kézzelfoghatólag látná a tanulás szükségét. Mert, hogy a felnőttek oktatásánál a hallgatóság nagyobb része azok sorából kerül ki, akik az elemi iskolát végezték, az több mint valószínű. Most még csak azon okokat szeretném megvilágítani, melyek cikkíró közleményéből kiemelkedő, a magyarság és németség eltérő magatartását eredményezték. Sajnálom, hogy cikkíró soraiból sokan azt olvashatják, mintha németnyelvű honpolgáraink több érzékkel viseltetnék a kultúra iránt, mint magyarjaink. Szeretném, fia cikkírót ezen véleményétől eltéríthetnem anná I inkább;- mert - ezen törekvésemben százak tapasztalata támogat. Allit- b&tom, hogy iiémetjeiuk semmivel Aém tanusita- nak több érzéket szociális munkálkodásunkkal szemben, ínfűt magyarjaink. S hogy az ön községében mégis a németek több kitartást állítattak, annak én egész más magyárázatot adok. —' Ugyanis oly községekben, ahol magyarok ’ és németek vegyesen laknak, ott rendesen másként cselekszenek a magyarok és másként a németek. Tagadhatatlan, hogy mindkét fajnak kiváló erényei vannak, de erényeik tudatában egyik többre tartja magát a másiknál és ez a tévhit kölcsönösen megrögzött. Pedig úgy ac egyénnek, mint az egész nemzetnek eminens érdeke volna, hogy a versengő fajok végre már kinyitnák szemüket és nemcsak a maguk, hanem a mások erényeit is meglátnák, azokat kölcsönösen elsajátítanák. Ezáltal nemcsak a versengő fajokra, hanem az egész nemzetre nagy haszon származnék. Azért nem tudom eléggé magasztalni azon knl- turtényezők munkálkodását, kik ezen fajelkülö- nitő korlátokat lerombolják A nemzetnek most már igazán egyetértésre van szüksége. Ignotus. A népiskolai szám- és mértan- tanitás célja. A népiskolai reáliák körül lapunk hasábjain' legutóbb lefolyt értékes eszmecsere birta rá Kórody Miklós pécsi tan. képezdei tanár urat, jeles tankönyvirót, hogy a minisztérium megbízásából a szám- és mértan tanításához Írott „Vezérkönyv‘ -e e tárgyat megvilágító nagy érdekű fejezetét közlés végett lapunknak átengedje. I. Történeti megjegyzések A népiskolai szám- és mértan tanitás célját sokféleképen szokták megállapítani. Minden ilyen meghatározásban szerepel két kifejezés. Egyik azt mondja : a szám- és mértan tanitás célja gyakorlati s ez alatt azt érti, hogy minden ember tudjon annyit számolni s a mértanhoz is értsen annyit, amennyire napi tendői és életfolyása közben szüksége van. A másik kifejezés szerint a számolás és méréstan célja formai, ami annyit jelent, hogy a számtannal és a mértannal az emberi lelket a logikai formák szerint való gondolkodáshoz szoktatjuk s ezzel az elmét a pontos gondolkodásban fegyelmezzük. Kétségtelen, hogy e kettős cél nagy fontosságú. Mégis azonban ezek csupán alkatrészei az általánosan meghatározható magasabb indoknak, amelynek okából a szám és mértan a történelmi, sőt valószínűleg a történelem előtti idők óta elsőrangú megnyilatkozását képezi az emberi szellem működésének. Ha az ősember szalad vala mely üldöző vadállat elől, inaiban megérezte az ut hosszát, lábaiban a sok lépést. Ha követ hen- geritett a barlang szája elé, érezte az egyes kövek súlya között levő külömbséget s az felhívta ítéletét a térfogat és su^;i#0|p!^|4^v®,|<|plÖBÍb8ég előzetes meghatározására. j ködös szám- és-mértani fogalmat eredményezett leikébe»; Ha a kultúra .lépcsőjének- élaő főváré -jiStptt énibér, mint pásztor, nyájakat legeltetett, a legelő fiyaj számára terüfétét keresve, tér és számfógál- makkal dolgozott,* 1 fca hálót kötött; a áfeémékét meg kellett száinlálnia, hogy azok a halfaj nagyságához mért hálót eredményezzenek. Ha kova szilánkból fegyvert csiszolt, a csiszolás ideje, a kova nagysága, az elérendő cél aránya stb. mind előre ihegfordült elméjében s tehát számolt. Ha figyelembe vesszük Bíró Lajos jeles természettudósunk ama megállapítását, hogy egyes ujgui- neai darázsfajok mindig pontosan annyi hernyót helyeznek fészkükben s ha egyet elvesznek belőle, ahhelyet másikat tesznek, nyilvánvalóvá válik, hogy a szám, a mennyiség áthatja az állatokat is s igy kétségtelen, hogy a számolási ösztön nemcsak eszünknek, hanem egész lényünknek ősereje, amely már abban is megnyilváuul, hogy testünk egyes szervei pontos számok szerint alakul meg. Hibás tehát s a számtauitás módszerére káros visszahatás, felfogás, mert szűk és korlátolt az a nézet, hogy a szám- és mértantani- tásának gyakorlati és alaki célja vau. Az csnépek felfogása a számtan és mértan céljáról. Az egyptomiak — írja Diedorus — a mértannal és számtannal buzgón foglalkoztak, mert a sokféle változás, melyeket az évi áradás a mezőkön okozott, gyakori alkalmat adott min denféle határvitákra a szopszédok között. A számtan háztartási ügyekben, de a mértan tantételeiben is kell az egyptomiaknak. Azonkívül nélkülözhetetlen azoknak is, akik csillagászattal foglalkoznak. Hogy az egyptomiaknak nagy ismereteik voltak a mennyiségtanban, mértanban és csillagászatban, azt mutatják építményeik. A görög- irók bevallják, hogy Pythagorás az ő mértani tételeit és számtanát az egyiptomiaktól tanulta. A fönikiaiak egész története hasonlatos az angolokéhoz. Ők voltak az ó kor fuvarosai s ez okból a tenger és hajó ismeret, a számolást és méréstant magas fokra emelte náluk is, azonkívül mint iparosok és kereskedők az arithméti- kában vitték sokra. E két ó-kori államban találjuk meg annak a szám- és mértani fejlődésnek gyökerét, amelyet aztán a görögök átvettek s magasabb színvonalra felemelve, számunkra előkészítettek. A görögöknél alakul át a szám- és mértan, formai jellegű ismeretanyaggá. Plátó tanterme fölött e tétel állott: „Senki se lépjen be geometriai előképzettség nélkül“. Plátó mennyiségtan tanítója, Theodérés pedig ezen tételt hirdette : „Az istenség mennyiségtannal foglalkozik“. Plátó — amint tudjuk — tantermében nem mennyiség- tani, hanem bölcseleti előadásokat tartott s olyan fontosnak tartotta a mennyiségtant, hogy idézett tételét irta tanterme fölé. Itt tehát már a meny- nyiségtan alaki jelentőséget nyer. Maccari kitalálni, ő egy perc alatt megértett mindent. Merev tekintettel néz maga elé, görcsösen ragadja meg a férje karját s sivitó hangon kiáltja: «Antonio a tolvaj!» aztán élettelenül esett vissza párnáira ... —| Igen, Antonio a tolvaj! — ismétli keserű mosollyal a szomszéd szobában a fiatal Maccari s csendesen emelkedik föl ágyából,, hogy magára csukja az ajtókat, aztán hozzáfog öltözködéséhez. De miért is lármáznak oly nagyon szülei ? — Nem ők maguk okai-e annak, hogy ez a dolog megtörtént ? — A mennyire csak vissza tudott emlékezni, soha büntetve nem volt és ha még oly csinyt követett is el. Hányszor jöttek panaszra szomszédok és lakók, midőn akarattal, igaz kárörömmel tört és zúzott maga körül mindent, hogy később már lakókat sem kaptak. És anyja ? -L- Nos, e gondolatra már hangos gunykacajban tört ki, hiszen anyja csak három év óta olyan nagyon szentes, mert azelőtt ? — hetekig nem látta. -— Színház és hangverseny, piknik és bál voltak napirenden, mig szabad idejét szépsége ápolására használta föl, ő pedig csupán dajkájára, fizetett egyénekre volt bizvá. Pedig mennyire unatkozott sokszor, — igy teljesen magára hagyatva! A sok pénz, melyet édességekre kapott, mind kevés volt neki s legnagyobb öröme az volt, ha a szekrényekben függő ruhákat átkutatva, azok zsebeiben pénzt találhatott. Ilyenkor tehát, midőn apja a szegényeket zsarolta, I anyja pedig a pipere asztal mellett ült, ilyenkor szokta Ő meg a lopást. Antonio Maccari öltözködését befejezve, megállt a szoba közepén és figyelt. A szomszéd szobában az öreg ékszerész sétál idegesen föl és alá, mig lépteinek zajába felesége halk zokogása vegyül. És őt már e zokogás sem indította meg. Hidegen néz maga elé, arra az időre vissza gondolva, mely anyja szemeibe először csalt könnyeket. Épen három éve most. Anyja ugyanis egy mulatságra készült, festve arcát és ajkait, midőn a kis égő spiritusz-lámpa fölborult, melyen a hajsütéshez való vasat melegítette a fodrásznő. Egy perc alatt égett minden a kis asztalon, de égett anyjának dús haja is, mig hatalmas égési sebek éktelenitették el arcát, homlokát, melyeket nem tapasztott be többé semmi kendőző szer. Hogy tombolt, vergölődött tehetetlenségében a hiú nő, mig lassan-lassan belenyugodott a változhatatlanba s most ő a város bűnbánó Magdolnája. — Talán még én is megjavulok ? — susogta félhalkan, könnyelmű mosollyal — de nem, hiszen előttem már zárva minden ut . . . Gépiesen nyúl revolveré után, leakasztja a szegről, vájjon meg van-e töltve? Ő tudja nagyon jól, hogy bűne hamar fog elterjedni a városban, hiszen olyan sokan vannak a titokba beleavatva. S őpátja is már, mint fordít hátat neki mindenki, mint kisérik a megvető pillanI tások s irtózik mindenki a tolvajtól, ki saját apját lopta meg . . . Erőtlenül hanyatlik egy karosszékbe, arcát kezeibe rejti és sir mint egy gyermek. Hű kutyája elébe ül s fejét fiatal gazdája térdeire hajtva, fájdalmasan felnyöszörög. — Te velem fogsz jönni, hű kutyám, siessünk hát el innen ! S hirtelen fölkel helyéről, a revolvert zsebébe rejti, miközken kalapját mélyen szemeibe huzva, siet az ajtó felé. Á küszöbön még egyszer megáll s visszanéz. Szemközt egy nagy fénykép függ a falon, melyen anyja díszes jelmez ruhában mosolygó ajakkal néz feléje. Máskor mily büszkén tekintett a képre, hiszen oly szép rajta az ő anyja, de most undor fogja el, mert érzi, hogy más ember vált volna belőle, ha édes anyai szeretet őrködött volna mindig felette. Gyermekkorában az 5 szive is csak úgy dobogott, mint más gyermekszíve, de az ő szivét nem volt ki nemesítse, csóda-e, ha végre csupán kiirthatatlan vad hajtások nőtték be ? Egy dacos elhatározással kilép végre a szobából s eltűnik apja büszke; palotájából. « Talán a revolver vetett véget életének valami erdő sötét sűrűjében ? avagy vad elmélyer désében a. hegyek sziklás rejtekeibe vetődött, hogy mint merész bandita rettegésben tartsa á vidéket ? ! (Folyt, kőv.)
