Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-19 / 29. szám
XL11. évfolyam. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap A megtorlás. Valamiféle megtorlás tán mégis bekövetkezik a volt trónörökös és neje embertelen legyilkolásáért. Legalább erre enged következtetni az a körülmény, hogy Bécsben a közös miniszterek s miniszter- elnökök a múlt héten tanácskozás céljából összejöttek, a király a híradások szerint a megtorló intézkedésekhez hozzájárult s ennek folytán Giessl báró, belgrádi osztrákmagyar nagykövet, szabadságát megszakítva, sürgősen Belgrádba utazott. Állítólag a nagykövet kívánni fogja az összeesküvés Belgrádban tartózkodó cinkostársainak szigorú megbüntetését s nagy szerb izgatás megszüntetését. A ravasz Pasics szerb miniszterelnök, szorongatott helyzetében, valószínűleg mindent megígér, azután idők múltával semmit se tesz. Ha tehát a monarchia komolyan gondol a megtorlásra s cselekedni el van határozva, akkor magának kell az intézkedések szigorú végrehajtását határozottsággal kezébe venni. Az összeesküvő gyilkosok megbüntetésének kérdése már nagyjában eldőlt, hiszen az elvetemédett'gazok tizennyolc tagja már hatalmunkban van, azokkal tetszés szerint elbánhatunk ; a Belgrádban tartózkodó fölbujtók kézrekeritése is tálán majd sikerülni fog. Sokkal messzebbmenő cselekvést igényel azonban a nagy-szerb izgatás gyökeres kiirtása. Ha rajtam állna, ebben a fontos ügyben a következőkép járnék el: Első sorban a magyarsághoz szító, hazafias érzelmű szerbeket, mert ilyenek Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ is vannak, meghagynád! eddigi jogaik zavartalan élvezetében, de csak addig, mig őszinte érzésük velünk szemben minden kétséget kizárólag bebizonyulna. A kikre nézve azonban megállapítható lenne, hogy akár nyíltan, akar titokban a nagy-szerb propaganda hívei, azokat egyszerűen ki- becsültetném a birtokaikból s kitoloncol- tatnám az országból s helyükbe az Amerikába vándorolni szándékozókat telepíteném le s juttatnám birtokhoz s megélhetési módokhoz. Ezzel az eljárással a veszedelmes és nyugtalan izgató elemektől megtisztulna az ország s az izgatok áttehetnék működésűk színhelyét saját hazájukba s akár nagy-szerb ábrándjaik ápolásában felfalhatnák egymást. Magát Szerbiát pedig elárasztanám megbízható kémekkel, amint ez mostanában mindenütt szokásban van s azokat megbíznám, hogy a nagy-szerb ábrándozók teljes névsorát állítsák össze; egyúttal megbíznám a megerősített határrendőrséget, hogy azok közül egyetlenegyet se engedjen át a határon. Igaz, hogy ezen intézkedés erőteljes alkalmazása folytán ä forgalom és kereskedelem jelentékeny hátrányt szenvedne, de legalább ezen áldozatok árán begyógyulna a monarchia egy veszélyes, nyílt sebe, mely ha nyitva marad, előbb-utóbb százezrek életét s egész országrészek végpusztulását fogja áldozatul követelni. Ily radikális intézkedések ideje most következett be, midőn a legnemesebb érzelmeiben vérig sértett lakói a monarchiának az ártatlanul kiontott vérért egy szívvel, egy lélekkel megtorlást követelnek. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. Ha Wienben ismét abban a tévhitben fognak leledzni, hogy a monarchiában lakó nemzetiségek turbulens részét engedményekkel, simogatással, jogok osztogatásával el lehet követett utjukról téríteni, akkor csakhamar egy még borzasztóbb merénylet fogja őket ebből a hitből kigyó- gyitani. Debreczenben bombát küldtek a magyar görög-keleti püspökség felkent fejének; Zágrábban Skerlecz Iván báró'bánra rálőttek; a trónörökös-párt Serajevoban irgalmatlanul elpusztították s ez a gyilkos mód ismétlődni fog mindaddig, mig ezekkel az elemekkel teljesen és tökéletesen le nem számolunk. Itt most már béke csak akkor lesz, ha vagy ők pusztítanak el minket,, vagy mi irtjuk ki az egész fajt, mely a mi romlásunkra rendkívül nagy elhatározással tör. Harmadik eshetőség itt nincs. Gondolják meg vezető államférfiaink, hogy minő nagy felelőség nyugszik a legközelebbi időkben vállaikon. Saját népünk pusztulása egy idegen faj megnövekvése érdekében ; vagy pedig leverése annak a törekvésnek, mely országok, népek és dinasztiák megrontását tekinti egyetlen céljának. Boda Vilmos. Hogyan kell működni az összeiró küldöttségeknek. A választói névjegyzék összeállítása tárgyában kiadott miniszteri rendelet a következő- képen szabja meg az összeiró küldöttségek működését : Az összeiró-küldöttség működésének kezdőnapját a jelen összeírás alkalmával legkésőbb Pál Évi fehérruhája. Irta : Vetési Sándor. Nagy szomorúság volt Pál Antaléknál. A gazduram aratást vállalt Csont Gergelyéknél, de éppen tökfakadás idején hideglelésbe esett, amit se az ecetes kenegetés, se a Vak Rózsi ráolvasása nem tudott meggyógyítani. Pál Antal akaratos fej volt, őt ugyan nem izgatta a munkás- biztosítás. Kén bajusza felett mindig a hitetlenség mosolygott, ami kétszeresen látszott akkor, ha úrral beszélt. Mikor aztán nem tudott munkába állani és nem jött a munkásbiztositó pénze, bár gondolt arra, hogy most elkelne a segítés, magát mégse okolta. Ilyen a dacos ember. — Hátha úgy se kapnék, ha be volnék biztosítva! Huncut a világ! Hanem te asszony, ennek a szegény Évi leánynak könnyes, édes kék szemét nem bírom kiállani. Bánt engem nagyon az a fehér ruhácska. Az a fehér ruhácska amit az özvegy kán törné megvarrt volna 50 krajcárért, Józsi kimért volna 2 pengőért. A hozzávalót se adta volna drágán. De ez a kutya betegség levert, nem birok kaszát fogni. Kölcsönbe meg nem kapok, mert hiszen én sem adtam soha senkinek. — A vizsga pedig egyre közeledik. A lelkem kis aprósága meg kuncorál azért a fehér ruháért, mert a plébános ur azt mondta nekik: — Gyerekek. ! Fehérbe jöjjetek ! — Fehérbe ! Könnyű azt mondani, de ennek a csöppségnek tarka sincs. A könyöke is ki van ebből a pergálból. A cipellője se valami akurátus, nem állhat ki vele a plébános ur elejbe. Csak megszólnának. Hirok Verou tudom belevigyorogna a gyerek szemébe. Tudom, ezt lelkelné mindenkinek : 1— No iszen, szép vizsga. A rongyosok előretolakodnak, akik meg medgyesi batisztban vannak és széles, drága pántlikákban ékeskednek, azokat nem vizsgázza a tanító. Még az utolsó is kiöltözteti ilyenkor a gyerekét, ha kell inkább a szájától vonja meg a falatot. De Pál Antalnak elsőbb a bütykös. A kölykeire nem telik. — Igaz, igaz, — mondják rá többen, — főleg azok, akiknek apróságuk szörnyen butács kák, de akikért nagyon erőlködnek, hogy csak kiszólitanák a kis cifrákat. És Pál Évi, aki hajnali harangszókor már morzsolja a történelmet, aki meg tudja mondani, mikor volt a linzi béke, mikor uralkodott a kalapos király, miért hívták Lászlót Dobzsénak, aki egy szuszra elmondja a királyok évszámát, tudja a Torilani csövet, szavalja Mátyás anyját, a Megfagyott gyermeket, mint a vízfolyás mondja Jézus menybemenetelét, annak otthon kell maradnia, mert nincs fehér ruhája. Pál Évi pedig erről álmodik. A vizsga sikere-e, dicsősége, vagy a fehér ruha, de valami izgatja. Az apró gyerek fel-felriad éjszakai lázálmából és akkor is recitálja a szentek egyes- ségeit. Majd az édesapjával van baja, ugy-e megveheti édesanyám a ruhát. Már-már ott van, hogy az öreg kántornét szekálja mindennap. — Ténsasszony! Csinálja meg már a ruhámat, mert el visszük. Édesanyjával meg azt intézi el, hogy az ujjak húgyosak legyenek, a szoknyán két fodor a háton meg három keskeny díszelegjen. A sok tervezgetésbe pedig belezavarodnak a szülők. Elhitetik a gyermekkel, hogy a ruhát már meg is vették. Az öreg kántorné azt hozza biztosan. A szegény gyerek hiszi a mesét, el- elszaladgál az Ígérgető szabónéhoz, aki érti a trükköt és csak vigasztalja a csacsót. Eljön aztán a vizsga napja: ruha nélkül. A szegény gyerek már mosakszik, készülődik. Egyre uzoválja az anyját: hogy fésülje meg. — Édes kis lányom nincsen ruhád, itthon maradsz. Erre a jelenetre nem mert bent maradni az erős férfi, rábízza a gyönge asszonyra, aki, akkor is egy életre vágyót hord a szive alatt. Viselje el az asszony, őt ne lássa sírni a gyerek . . . * Az idén azonban más a kép. Azt a három pengőt kikeresték becsülettel. Egy pár vasárnap volt rosszabb ebéd miatta, de a ruha, az szép. Legalább az ő szemüknek az. Grófnők nem vigyáznak úgy egy ezerpengős toalettre, mint erre a kis rongyra a Pál-család. Ott van leteritve lepedővel a tornyos, fehér ágyon, nehogy a legyek belepjék. A kis Éva haját is kisütik és a cérnarongyban ez a ványadtság is mutat valamit. Az apa már párszor megcsókolja. Végre ő is felrántja az ünneplő dakuját. A borbély is kikente, aztán, hogy az asszony is kicifrálkodott, mennek a vizsgára. Valami gőgös, büszke érzéssel lépnek az iskolába. Éppen a Mirók Vera a cába tapad a tekintetük s mintha mondaná az ember. — Ez ám a gyerek ! Meg kell nézni Pál Évit fehér ruhában. Hát amikor felel! Az enyém. Az én leányom. Finom a tudománya. A jutalomkönyvre már a könnye is hull. Fehér kendőbe csavarva viszik haza és oda teszik a biblia mellé, a gerendára .. .
