Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-19 / 29. szám

XL11. évfolyam. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap A megtorlás. Valamiféle megtorlás tán mégis be­következik a volt trónörökös és neje em­bertelen legyilkolásáért. Legalább erre en­ged következtetni az a körülmény, hogy Bécsben a közös miniszterek s miniszter- elnökök a múlt héten tanácskozás céljából összejöttek, a király a híradások szerint a megtorló intézkedésekhez hozzájárult s en­nek folytán Giessl báró, belgrádi osztrák­magyar nagykövet, szabadságát megsza­kítva, sürgősen Belgrádba utazott. Állító­lag a nagykövet kívánni fogja az össze­esküvés Belgrádban tartózkodó cinkostársai­nak szigorú megbüntetését s nagy szerb izgatás megszüntetését. A ravasz Pasics szerb miniszterelnök, szorongatott helyze­tében, valószínűleg mindent megígér, azután idők múltával semmit se tesz. Ha tehát a monarchia komolyan gondol a megtorlásra s cselekedni el van határozva, akkor ma­gának kell az intézkedések szigorú végre­hajtását határozottsággal kezébe venni. Az összeesküvő gyilkosok megbünte­tésének kérdése már nagyjában eldőlt, hi­szen az elvetemédett'gazok tizennyolc tagja már hatalmunkban van, azokkal tetszés szerint elbánhatunk ; a Belgrádban tartóz­kodó fölbujtók kézrekeritése is tálán majd sikerülni fog. Sokkal messzebbmenő cselekvést igé­nyel azonban a nagy-szerb izgatás gyö­keres kiirtása. Ha rajtam állna, ebben a fontos ügy­ben a következőkép járnék el: Első sorban a magyarsághoz szító, hazafias érzelmű szerbeket, mert ilyenek Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ is vannak, meghagynád! eddigi jogaik za­vartalan élvezetében, de csak addig, mig őszinte érzésük velünk szemben minden kétséget kizárólag bebizonyulna. A kikre nézve azonban megállapítható lenne, hogy akár nyíltan, akar titokban a nagy-szerb propaganda hívei, azokat egyszerűen ki- becsültetném a birtokaikból s kitoloncol- tatnám az országból s helyükbe az Ame­rikába vándorolni szándékozókat telepíte­ném le s juttatnám birtokhoz s megélhe­tési módokhoz. Ezzel az eljárással a ve­szedelmes és nyugtalan izgató elemektől megtisztulna az ország s az izgatok átte­hetnék működésűk színhelyét saját hazá­jukba s akár nagy-szerb ábrándjaik ápolá­sában felfalhatnák egymást. Magát Szerbiát pedig elárasztanám meg­bízható kémekkel, amint ez mostanában mindenütt szokásban van s azokat meg­bíznám, hogy a nagy-szerb ábrándozók teljes névsorát állítsák össze; egyúttal meg­bíznám a megerősített határrendőrséget, hogy azok közül egyetlenegyet se enged­jen át a határon. Igaz, hogy ezen intézkedés erőteljes alkalmazása folytán ä forgalom és keres­kedelem jelentékeny hátrányt szenvedne, de legalább ezen áldozatok árán begyó­gyulna a monarchia egy veszélyes, nyílt sebe, mely ha nyitva marad, előbb-utóbb százezrek életét s egész országrészek vég­pusztulását fogja áldozatul követelni. Ily radikális intézkedések ideje most következett be, midőn a legnemesebb ér­zelmeiben vérig sértett lakói a monarchiá­nak az ártatlanul kiontott vérért egy szív­vel, egy lélekkel megtorlást követelnek. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 40 fillér. Ha Wienben ismét abban a tévhitben fognak leledzni, hogy a monarchiában lakó nemzetiségek turbulens részét engedmé­nyekkel, simogatással, jogok osztogatásá­val el lehet követett utjukról téríteni, ak­kor csakhamar egy még borzasztóbb me­rénylet fogja őket ebből a hitből kigyó- gyitani. Debreczenben bombát küldtek a ma­gyar görög-keleti püspökség felkent fejé­nek; Zágrábban Skerlecz Iván báró'bánra rálőttek; a trónörökös-párt Serajevoban irgalmatlanul elpusztították s ez a gyilkos mód ismétlődni fog mindaddig, mig ezek­kel az elemekkel teljesen és tökéletesen le nem számolunk. Itt most már béke csak akkor lesz, ha vagy ők pusztítanak el minket,, vagy mi irtjuk ki az egész fajt, mely a mi rom­lásunkra rendkívül nagy elhatározással tör. Harmadik eshetőség itt nincs. Gon­dolják meg vezető államférfiaink, hogy minő nagy felelőség nyugszik a legköze­lebbi időkben vállaikon. Saját népünk pusztulása egy idegen faj megnövekvése érdekében ; vagy pedig leverése annak a törekvésnek, mely orszá­gok, népek és dinasztiák megrontását te­kinti egyetlen céljának. Boda Vilmos. Hogyan kell működni az összeiró küldöttségeknek. A választói névjegyzék összeállítása tár­gyában kiadott miniszteri rendelet a következő- képen szabja meg az összeiró küldöttségek mű­ködését : Az összeiró-küldöttség működésének kezdő­napját a jelen összeírás alkalmával legkésőbb Pál Évi fehérruhája. Irta : Vetési Sándor. Nagy szomorúság volt Pál Antaléknál. A gazduram aratást vállalt Csont Gergelyéknél, de éppen tökfakadás idején hideglelésbe esett, amit se az ecetes kenegetés, se a Vak Rózsi ráolva­sása nem tudott meggyógyítani. Pál Antal aka­ratos fej volt, őt ugyan nem izgatta a munkás- biztosítás. Kén bajusza felett mindig a hitetlenség mosolygott, ami kétszeresen látszott akkor, ha úrral beszélt. Mikor aztán nem tudott munkába állani és nem jött a munkásbiztositó pénze, bár gondolt arra, hogy most elkelne a segítés, magát mégse okolta. Ilyen a dacos ember. — Hátha úgy se kapnék, ha be volnék biztosítva! Huncut a világ! Hanem te asszony, ennek a szegény Évi leánynak könnyes, édes kék szemét nem bírom kiállani. Bánt engem nagyon az a fehér ruhácska. Az a fehér ruhácska amit az özvegy kán törné megvarrt volna 50 krajcárért, Józsi kimért volna 2 pengőért. A hozzávalót se adta volna drágán. De ez a kutya betegség levert, nem birok kaszát fogni. Kölcsönbe meg nem kapok, mert hiszen én sem adtam soha senkinek. — A vizsga pedig egyre közeledik. A lel­kem kis aprósága meg kuncorál azért a fehér ruháért, mert a plébános ur azt mondta nekik: — Gyerekek. ! Fehérbe jöjjetek ! — Fehérbe ! Könnyű azt mondani, de en­nek a csöppségnek tarka sincs. A könyöke is ki van ebből a pergálból. A cipellője se valami akurátus, nem állhat ki vele a plébános ur elejbe. Csak megszólnának. Hirok Verou tudom belevi­gyorogna a gyerek szemébe. Tudom, ezt lelkelné mindenkinek : 1— No iszen, szép vizsga. A rongyosok előretolakodnak, akik meg medgyesi batisztban vannak és széles, drága pántlikákban ékesked­nek, azokat nem vizsgázza a tanító. Még az utolsó is kiöltözteti ilyenkor a gyerekét, ha kell inkább a szájától vonja meg a falatot. De Pál Antalnak elsőbb a bütykös. A kölykeire nem telik. — Igaz, igaz, — mondják rá többen, — főleg azok, akiknek apróságuk szörnyen butács kák, de akikért nagyon erőlködnek, hogy csak kiszólitanák a kis cifrákat. És Pál Évi, aki hajnali harangszókor már morzsolja a történelmet, aki meg tudja mondani, mikor volt a linzi béke, mikor uralkodott a ka­lapos király, miért hívták Lászlót Dobzsénak, aki egy szuszra elmondja a királyok évszámát, tudja a Torilani csövet, szavalja Mátyás anyját, a Megfagyott gyermeket, mint a vízfolyás mondja Jézus menybemenetelét, annak otthon kell ma­radnia, mert nincs fehér ruhája. Pál Évi pedig erről álmodik. A vizsga sikere-e, dicsősége, vagy a fehér ruha, de valami izgatja. Az apró gyerek fel-felriad éjszakai láz­álmából és akkor is recitálja a szentek egyes- ségeit. Majd az édesapjával van baja, ugy-e meg­veheti édesanyám a ruhát. Már-már ott van, hogy az öreg kántornét szekálja mindennap. — Ténsasszony! Csinálja meg már a ru­hámat, mert el visszük. Édesanyjával meg azt intézi el, hogy az ujjak húgyosak legyenek, a szoknyán két fodor a háton meg három keskeny díszelegjen. A sok tervezgetésbe pedig belezavarodnak a szülők. Elhitetik a gyermekkel, hogy a ruhát már meg is vették. Az öreg kántorné azt hozza biztosan. A szegény gyerek hiszi a mesét, el- elszaladgál az Ígérgető szabónéhoz, aki érti a trükköt és csak vigasztalja a csacsót. Eljön aztán a vizsga napja: ruha nélkül. A szegény gyerek már mosakszik, készülődik. Egyre uzoválja az anyját: hogy fésülje meg. — Édes kis lányom nincsen ruhád, itthon maradsz. Erre a jelenetre nem mert bent maradni az erős férfi, rábízza a gyönge asszonyra, aki, akkor is egy életre vágyót hord a szive alatt. Viselje el az asszony, őt ne lássa sírni a gyerek . . . * Az idén azonban más a kép. Azt a három pengőt kikeresték becsülettel. Egy pár vasárnap volt rosszabb ebéd miatta, de a ruha, az szép. Legalább az ő szemüknek az. Grófnők nem vi­gyáznak úgy egy ezerpengős toalettre, mint erre a kis rongyra a Pál-család. Ott van leteritve lepedővel a tornyos, fehér ágyon, nehogy a le­gyek belepjék. A kis Éva haját is kisütik és a cérnarongyban ez a ványadtság is mutat valamit. Az apa már párszor megcsókolja. Végre ő is fel­rántja az ünneplő dakuját. A borbély is kikente, aztán, hogy az asszony is kicifrálkodott, mennek a vizsgára. Valami gőgös, büszke érzéssel lépnek az iskolába. Éppen a Mirók Vera a cába tapad a tekintetük s mintha mondaná az ember. — Ez ám a gyerek ! Meg kell nézni Pál Évit fehér ruhában. Hát amikor felel! Az enyém. Az én leányom. Finom a tudománya. A jutalomkönyvre már a könnye is hull. Fehér kendőbe csavarva viszik haza és oda te­szik a biblia mellé, a gerendára .. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom