Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-07 / 23. szám
Szehszärd, 191ft. Junius 7. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű ’ hirdetések és pénzküldemények intézendők. Tófok és radikálisok. A legközelebbi múltnak az országot közelről érdeklő két nevezetes eseménye v^n- Az egyik a tótok szervezkedése és Icészülődése. A másik az országos radikális párt megalakulása. Két nagyon különböző dolog, de azért egy cikkelyben lehet foglalkozni velők, mert mindkettő egyezik azori «tulajdonságban, hogy nem közönsé- £es veszélyt rejt az országra nézve mé- hében. y« ^Mindenki előrelátta, mindenki megjósolta, hogy a Tisza-féle paktumos politika szarvat ád a hazai nemzetiségeknek s azok vérszemet, kapva, Magyarország területi épségét s a magyar faj felsőbbségét veszélyeztető alakban fog mozgalmat előidézni. De Tisza nem az az ember, ki jobb' belátásra jutva, végzetes eljárásának káros következményeit beismerje. Makacsul megy előre a nemzetrontó úton s mindazon engedményeket, melyeket a nemzetiségeknek, a békés kiegyezés fejében megígért, sorra végrehajtja. Hogy mily veszedelmet jelent a magyarságra nézve ez a makacsság, azt csak a jövő fogja egész nagyságában a nemzettel éreztetni. Tisza politikája eredményezte, hogy a tótok gyüléseznek, nemzeti tanácsot alakítanak s a csehekkel való együttműködésre ‘szövetkeznek. A másik veszedelmes esemény: az országos radikális párt megalakulása. Hogy mit jelent ez az uj pártalakulás, azt semmi sem világítja meg jobban, mint a radikális pártnak nyilvánosságra jutott programmja.' Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Felelős szerkesztő Főmunkatárs Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, V« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. Követeli a párt az egyházi javak szekulá- rizálását, a hitbizományok eltörlését s a nemzetiségi törvény végrehajtását. Vegyük sorra, mit eredményezne a három programmpont végrehajtása. Az egyházi javak túlnyomó részben nevelőintézetek fenntartására és jótékonyság gyakorlására fordittatnak. Már most, ha az állam ezt a vagyont magához vonná, reáhárulna a kötelesség mindazon nevelő- intézeteket és jótékonysági intézményeket, melyek az egyházi vagyon terheit képezik, fentartani. De legyünk egész biztosak, erre nem kerülne a sor, mert az egész egyházi vagyon értékéből uj hadihajókat építenének s ágyukat, meg lövőszereket szereznének be s így elúsznék a vagyon, de megmaradna a teher, mely jelenleg az egyházi javakból nyer fedezetet. A hitbizományok eltörlésének az lenne a biztos következménye, hogy a magyar föld ezen jelentékeny része idegen kézre kerülne s a magyarság még többet vesztene befolyásából. Hiába, a magyar szegény s az idegen tőke várható versenyével szemben csak a rövidebbet húzná. A radikális programm legveszélyesebb része azon követelés, hogy a nemzetiségi törvény egészben végrehajtassák. Ez nem lenne egyébb, mint Magyarországnak darabokra való széttépése — magunk által. Ám csinálják meg a tótok nemzeti tanácsukat s egyesüljenek a csehekkel a magyarság elleni közös támadásra. Ám hirdessék a radikálisok programmjuk üdvözítő voltát, mi megmaradunk azon alapon, melyet eddig elfoglaltunk. Küzdeni fogunk hazánk állami önállóságáért és függetlenségéért, a magyarság, mint államalkotó és fenntartó elem felsőbbségeért és túlsúlyáért s Magyar- ország eldarabolásáról hallani sem akarunk. A tótok újonnan szervezett nemzeti tanácsától nem kérünk tanácsot; a esetiektől egy cseppet sem félünk; az egyházi vagyon elköbzásának, a hitbizományok eltörlésének s a nemzetiségi törvény végrehajtásának eszméje pedig bennünk szerény, de elszánt ellenfelekre talál s minthogy ily őrült eszmék a józan magyar népben viszhangot nem kelthetnek, az egész nem látszik egyébbnek, mint néhány érvényesülni akaró intelligens ember görögtüzének. A görögtüznek pedig az a tulajdonsága, hogy hamar ellobban. Boda Vilmos. DunafüfMl iparos tanonc Otthon. A modern kor egyik jellemző vonásaként kell tekintenünk azt a nagy aránya mozgalmat, amelyet az ifjúság védelmében kifejt. Hogy az ifjúság védelme ma a homloktérben áll, azt annak a visszahatásnak kell tekintenünk, amely a job- bak lelkében a modern társadalom erkölcsi lazulásának szemlélete okoz. Nem osztjuk Rousseaunak azt a nézetét, hagy a tudományok haladása az erkölcsök romlását mozdítja elő, mert hisz egy alaposan müveit ember előtt tisztábban alakul ki az emberi méltóság képe, hogy sem hajlandóbbá lenne az erkölcsi rosszra. Sem az egyesre, sem a társadalomra nézve nem állhat fenn e tétel a maga A múlt. — Irta: Horváth Rezső. — Derűs hanghullámok kerengő tánccal eset- lettek botlottak kifelé a nagy ivó ebédlőjéből. — Rtel utáni elégedett, teli gyomorból kiszökkenő hangok húzódtak át a szobán és megrekedtek odakünn, a pálma-allés, kalucsniszagu előszoba tapétáin. Érdesen, néha fölcsattanó melegséggel, de gyakrabban bensőséges barátiassággal szálltak ki a hangok. És csak nagynéha felelt rájuk aka dozó nyelvvel, meghatottan el-elcsukló szónoklattal az ünnepelt. Dérbeszökkenü fejű komoly urak telepedték körül az asztalt. Fehér abrosz nézett onnan rájuk hangtalan érdeklődéssel és étellel összekent tányérgarmadákkal. Urias, barátias, meleg érzéseket szólaltattak meg azok a bronzba tetlző vedrek, amelyekből pirosfejü, hosszú nyakú üvegek néz- degéltek elő, pompás Littkék. Most odabent hirtelen kettésuhant a vidámság lármázó szava. Most odabenn hirtelenül csönd lett É< a hangtalan várakozás ujjongó ajkon- cstingéssé derült, amikor egy meghatottan rezgő, acélosan kapcsolódó hang belemondta a csöndbe újonnan született igéit. Az ünnepelt volt a szótemelo. A nagy, hires iró, a nemzet büszkesége. A negyvenesztendős karcolások még mindig tollviadalos katonája. A fiatalos álmok bohó álomjárója: a deresedés- nek induló fejű poéta! Szólt az ifjúság ébredezéseiről. Amikor az Agyába suhant az a nyugalomriasztó, álmatlanságot hozó gondolat, hogy ő tehetség. — Jöttek ekkor a meddő csaták a szívtelen elmékkel és az esztelen szivekkel. Sehol nem volt senki, aki atyáskodó biztatással jövőt jósolt volna neki. Sehol nem volt senki, aki szóhoz engedte volna jutni. És sokáig, igen sokáig nem tudta csillogó pénzzé váltani fényesen kiragyogó szellemének ifjú gyümölcsözéseit. Jöttek a nélkülözések reményeketlohasztó napjai. Halomban állt a cikk cakkos vonásu sorokkal telebarázdált kézirat a bus lakáson. De senkinek sem kellettek azok. — Senki sem volt azokra kiváncsi. Éhes gyomrát egy jó asszony irgalmassága tömte tele. Ápró Írásbeli munkákat végzett el legelső mecénásának, hogy csak ne kelljen éheznie. így tengődött sok hossza hónapon által. — A küzködés, a lenyomás az ismeretlenség homályosságába, azután vakmerővé tette. Vajúdó lélekkel megirt egy égrekiáltó panaszt, egy sikongó jajkiáltást a mélységekből a világos napfényre igyekvők ajkáról. Kiforratlan, első remekműve volt az. Vakmerő, fiatalos tolakodással a postára tette a kéziratot. A legelőkelőbb laphoz címezve. Izgatott várakozástól remegő ujjai alatt foszlányokká tépődÖtt ez éjjel az előkelő napi- ujság papírja, amikor megnézte a legközelebbi számát. Nyomban azután, hogy átforgatott vagy két három levelet az újságban, forró vérhullám szökkent bele a szivébe. — Érezte, hogy a hirtelen rájaeredt boldogságtól kicsattanó pirossá lesz az arca. . . A vers benne állt a lapban. A rövid, négy strófás versike semmitmondó egyszerűséggel simult bele a rovat feketeségébe. De ő úgy látta, hogy az piros, élénken kiragyogó betűkkel van a papirosrs nyomtatva. — O úgy látta, hogy az ő neve lángolva fényesedik, gyors szökkenéssel beleiramlik egy díszes gárdába. . . . Aznap sokat forgolódott olyan helyeken, ahol irók és irodalmi hozzáértők szoktak tanyázni. Kihallgatni akarta a véleményüket. — Vakmerő naivsággal azt hitte, hogy ezernyi vers közül éppen az övét fogják a beszédek során meleg érzéssel, simogató, lágy szavakkal dicsérgetni. — Semmit sem hallott. Senki sem emelt szót az ő verséről. Azután már kiadták itt ott egy-egy versikéjét A hosszas eredmény nélküli máit, a meddő csatázgatás után néha aranyakra lehetett váltani egy-egy ezüstcsengetyü hangján csilingelő, édes- hangú álomkölteményét. — Az úgynevezett karrieremet pedig — fejezte be a rövid önéletleirását — ti mindnyájan ismeritek Az emberek egyszerre jók lettek hozzám, egyszerre felismertek és azóta én is azok közé a kevés kiváltságosak közé tartozom, akiket az obiigát . szerencsés“ jelzővel szokás illetni. — Nem ismernétek meg engem azonban teljesen, ha életemnek egy igen siralmas részletét el nem mondanám itt előttetek. — Nem a titáni küzdelmek és az írói- koplalások folytonos sorozatáról van szó, mert hiszen ezen minden valamirevaló iró keresztül megy egyszer, de a fiatalságom egy keserves esztendejéről, amelyet meghagytam titoknak a magam életében is. Sokszor magam is csodálkozom, amikor emlékeim közepette erre is rábukkanok, szerényen és meglapulva, olyaténképpen, mintha folytonosan bocsánatot kérne a létezéséért — Meghallgathatjátok V Fásult csönd feküdt el a terem levegőjében. A kiváncsi, Déma érdeklődés egyforma kérdőjelekké változtatta át az ünneplők arcát.Tardos folytatta: — Egy kemény, kegyetlen télen, tizenhat éves lehettem akkortájban, ott találtatok volna engem az István ut keresztezésénél. Piros zászló és kampósvégü vas volt a kezemben és az volt a mesterségem, hogy a barna villamosok közül az egyiket jobbra tereljem, a másikat meg balra eresszem. Kemény telek voltak akkoriban és az ujjaim. a zászló hideg nyelén erőtlenül gémberedSzerkesztőség Bezerédj István-utca- 6. sz., hová a lap szellemi részét illelő minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű ’ hirdetések és pénzküldemények intézendők.
