Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-31 / 22. szám
22. színi XLII. évfolyam. Szekszárd, 1914. május 31. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. * Kiadóhivatal Telefon 11. I Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Kossuth Ferenc Mint bizonyos megjelenési határidőhöz kötött vidéki lap, a fővárosi sajtó által megelőzve, csak most szentelhetünk néhány sort Kossuth Ferenc emlékének. Pedig ha szivünk érzelmeit szabadon követhettük volna, már a mi szerény lapunk is kellőleg méltányolta volna halhatatlan hazafiui érdemeit. Mert nagy volt ő, mint ember ; messze kimagaslott honfitársai közül, mint politikus. Mint ember, szives, előzékeny, minden gőgtől ment, tapintatos viselkedése, mely szenvedélyes kitöréseket nem ismert, csakhamar meghódította, magához vonzta a sziveket. Mint politikus, nem volt barátja a szélsőségeknek, de szeplőtlen hazafias érzése, Magyarország törvényben biztosított önállóságának és függetlenségének soha meg nem ingó hive volt élete utolsó pillanatáig. Azért mélységes a mi bánatunk korai elhunyta fölött, mert hisz még élhetett volna. Testi szervezete a száz éves kort élő emberek kinézésére emlékeztetett; szolid, minden nagyobb ekszcésustól ment életmódja mintegy biztosítani látszott számára a hosszú életet s ime most egy alattomos betegség támadása folytán mély bánattal szivünkben, könybe borult szemmel álljuk körül ravatalát s a Kossuth-mauzo- leum oszlopait, hogy örökre búcsút vegyünk tőle. Még hozzá minő könycsavaró körülmények között kellett ennek a katasztróFelelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ fának bekövetkeznie. Heteken át tartó halálküzdelem ; iszonyatos fájdalmak s szeretteitől való megválás kínos érzése voltak állandó kísérői az élettől való megválás nehéz perceiben. Hány gonosz életet folytatott ember járja meg ezt a kálváriát minden fájdalom nélkül s neki: az igaznak, oly mérhetlen szenvedéseket kellett kiállnia. De ne zúgolódjunk a gondviselés ellen, melynek beláthatlanok az utjai s tán azért bocsájtott a hű emberre annyi szenvedést, hogy még jobban beoltsa a magyar nemzet szivébe az ő halhatatlan emlékét s hazafias szereplése iránti mélységes háláját. Mert, igen is, nagy hálával tartozik a imagyarság Kossuth Ferencnek. 0 volt az, ki, midőn nagy múltú atyja halálával a nemzet árvaságra jutott és ■ irány tadó vezetőjét elvesztette, nem késett, otthagyva külföldi jövedelmező állását, visszajött hazájába, hogy átvegye annak a pártnak vezetését, mely Kossuth Lajos hagyományaihoz híven törekedett és törekszik ma is a nemzeti függetlenség eszméjéhez. Hazajövetele nagy küzdelmet és nehéz feladatot rótt reá. A függetlenségi és 48-as párt nem volt egyöntetű s céljai messze elágaztak egymástól. Kossuth Ferenc higgadtsága, bölcsessége és európai műveltsége kellett hozzá, hogy a pártot egy irányú cél követésére bírja s az ő békítő szelleme uralkodjék a kedélyeken. Intézkedései folytán minden rendbe jött s ő volt a hazafias pártnak irányitója s majdnem korlátlan uralkodója. MegmaMegjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Vs évre 6 K, V* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. radt haláláig a párt elnöke és vezetője, de az utóbbi időkben bekövetkezett gyakori betegeskedése képtelenné tette őt a sok és nehéz munkával járó pártvezetőség teendőinek ellátására. Adtak melléje egy fiatal, erőtől és tevékenységtől duzzadó támaszt, ki most bámulatos energiával működik a neki kijelölt téren. — Természetesen nem annélkül, hogy a beteg pártvezér megszűnt volna irányitó befolyást gyakorolni reája. S most az általunk bensőségteljesen szeretett, mélységesen tisztelt pártvezérünk hült teteme már ott nyugszik a kerepesi temetőben nagy nevű atyja mellett, hogy őt soha többé viszont ne lássuk. Leborulunk örökös nyugvó helye előtt s szívvel, kimondhatatlan kínos fájdalommal mondunk neki: Isten hozzád-ot! Boda Vilmos. Pünkösd. A legszebb hónap, Mája isten asszony zárónapjára esik ez idén a kereszténység nagy ünnepe : pünkösd. Rózsák nyílnak, s a határon mind a szelíd tenger hullámverése: buzakalász reng. Mámoros szép tavaszi ünnep mindenkor a pünkösd, kitünk szerint az égnek felvilágosító ma- lasztja a tavasz langyos levegőjével árasztja el a lelket. És mennyire szükségünk van épen ebben a zavaros, érthetetlen, ideges világban a pönkösd felvilágositö, értelmüket megerősítő isteni ma- lasztjára! Az ujitás vágya, a dekadencia szellemének hullámfodra öntötte el az iskolát. Majd a jövő fogja eldönteni, vájjon a félrevezetés, a jóhiszeműség, az ujjitás ifjonti vágya, az akarnakok erőlködése van e ebben az újabb társadalmi mozgalomban túlsúlyban ? De bizonyos, hogy álpróféták ólálkodnak az iskolák közelében, hirdetve, TARCA. Nincs már kiért imádkozni. Jöjjön kedves szomszédasszony: Nagymisére harangoznak. Az utcából mindenfelől A templomba iparkodnak. Ne mindég á kisajtóba Álljék kelmed szomorkodni. Az Ur Isten vigaszt is ád: S azért hálát muszáj adni. „Hálát adni!“ motyog szegény - Hogy a fiát eltemette. És a lánya, asszony lánya Büszkén ellépdel mellette! Öreg, megtört, ráncos arcán Ezer bánat, száz barázda ... És a könnye nap-nap mellett Szomorúbbra, többre szántja. Nincsen arra vigasztalás ... Nem is lesz a szive könnyebb, Ha megcsókolja is sírva Szövés lábát a körösztnek. Végig jártam harminc búcsút, Nem rösteltem jönni-menni, De már nem mék’ Szomszédasszony: Nincs már kiért imádkozni. Kovácsné Huszár Jolán. | Kossuth Ferencről. | — A Tolnamegyei Közlöny számára. — Irta; Koritsanszky Ottó. Hosszú tartamra fölkészült élettel került harcba a Halál. Rettenetes tusa volt. A Halál álutakou bujkálva, több oldalról támadt a soksok viszontagságon átment nagy energiájú férfiúra. Rendre szedte hatalmas, szívós szervezetének minden porcikáját. Veséjét, majd a tüdejét szorította össze, bénította meg működésében kíméletet nem ismerő hideg csontkezével a nagy kaszás. Végre szivéhez férkőzött. Éhez a nagy é3 nemes érzéssel megtelt szívhez ... S az mind halkabban dobbant, inig utolsót dobbant. Az élet tüze egyre halványabban pislogott és végre kialudt: győzött a Halál! . . . Kiterítve fekszik halotti ágyán Kossuth Ferenc, Kossuth Lajosnak fia. A magyar nem zet osztatlan részvéte övezi a vezér kihűlt tetemét. És a fájdalom, amely elmúlásán mindenkiben fölébred, könyet csal a szembe és mindent kiengesztelő hódolatot és szeretetet varázsol a szivekbe. Kossuth Ferenc a legragyogóbb magyar történelmi nevek egyikének viselője, nagy politikai örökségnek osztályosa, örök álomra hunyta le szemét. És mi úgy érezzük, hogy a nagy Kossuth politikai letéteményesének ez örök álomra hajlása után is a magyar népet varázslatos erővel ható dicső név ugyanazon fénnyel és ragyogással marad a történelemé, amelyet Kossuth Lajos tüneményes pályafutása irt bele abba, jóllehet a világegyetemen az üstökösök utolsó szilánkjának nyomában mindenkor sötétség fakad. Gazdag tárháza ez a szent név a sok kincsnek, érőnek, minden fegyvernek, amely a magyar nemzet megváltásához, kiépítéséhez, megerősítéséhez szükséges ... E név viselőjének azon utolsója dőlt ki a halott Kossuth Ferenccel, aki maga is oszlop volt s akinek élete letűnésével a gyakorlati politikai életben nincs és nem lészen többé e név viselője, aki szervi és személyi kapcsot képez a nagy Kossuth és a magyar nemzet milliói között. Amig itt időzött köztünk, talán nem is éreztük ezt úgy át, mint ma, amikor hangos kalapácsolás folyik már a ravatal felállítása körül abban a szobában, ahol egy nap előtt sok-sok idő óta még lábujjhegyen járt mindenki és suttogva beszélt, nehogy megzavarja a küzdelmes és munkás élet után elpihenni készülőt. Áldozzunk a nagy halottnak mi is e sorokkal és idézzünk fel egy két apróságot emlékezetül arra, amikor néhány év előtt, a választási küzdelem idején, lent járt a mi megyénkben is. Heroikus munkát végeztek akkor az ellenzék vezérei. Az egész választási kampány alatt alig volt hét, amelyen keresztül-kasul ne járták volna az országot. Ma Pozsony, holnapután Debrecen, aztán a Dunántúl valamelyik központi községe. Ahol az ádáz széthúzás nem ütötte fel fejét, a két függetlenségi tábor egymást támogatta. így volt ez megyénk több kerületében. Az egyikben Justh Gyula járt, a másikban Kossuth. Az utóbbihoz tartozott a pincehelyi és a kölesdi kerület is. Kossuth egy szombati napon a reggeli gyorssal utazott a pincehelyi kerületbe Ambrozouits támogatására. Kíséretében Héderuáry Lehel és Hódy Gyula voltak. Velük volt találkozónk szombaton este Gyönkön, ahova Halász Lajos támogatására, ígérkezett.
