Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-23 / 47. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

3

Tolnán e hó 20 án csütörtökön választót- ! tak megyebizottsági tagokat, a szokottnál jóval ®®6y®^b érdeklődés mellett. Még soha som történt itt meg, hogy kétszázan leszavazzanak a bizottsági tagokra. Ezúttal bizony megjöttek a szavazók s majd 200 szavazatot adtak le. Legtöbb szavazatot, kapott Müller János, a „Polg. Oly. Egylet“ elnöke; utána Fekete Ágoston prépost-plébános, Virányi Károly községi főjegyző és Brukker Antal fakereskedő. A volt négy bi zottsági tag közül tehát csak Fekete Ágoston lett megválasztva.

Tengődi kerületben : Szévald Móric, Zsoár Ferenc és Miltényi Béla.

Koppány szántói kerületben: Bilesz Ferenc, dr. Kämmerer Gusztáv es Varga Lajos.

. Na ki kerületben: Plücker János és Balog János.

Nagyszokolyi kerületben: Kálmán Móric, Papp Ferenc és Sebők József.

Teve ti kerületben: Dicenty Pál és Májer

János.

Nayyszékelyi kerületben: Goldmann Henrik és Haypál István.

Kétyi kerületben: Ráfájlovics Mláden és Wein Péter.

Regölyi kerületben: Antal Péter és Kiss József.

Majosi kerületben : Reitinger János és dr. Hagymássy Zoltán.

Závodi kerületben: Rózsa Elemér és Hóiig Imre.

Dunaszentgyörgyi kerületben: Rassovszky Julián, Steiner János és Kátay Endre.

Bölcskei kerületben: Ifj. Kovács S. Endre és dr. Stern Adolf.

Simontornyai kerületben : Lővy Jakab és Petres János.

Gyulaji kerületben: Takács József.

Dombóvári kerületben: Illés Gyula és Nagy István.

Kistormási kerületben: Laky László és Müller Konrád.

Sár szentlőrinci kerületben: Győré Pál és jfj. Szontheimer Péter.

Alsónyéki kerületben: Kovács János, Szántó Mihály, Schmidt József és Asztalos Péter.

Bonyhádi kerületben : Weiszenberger József, Wéber Jakab és Stern Miksa.

Decsi kerületben: Róna Péter, Széli T. István és Ifjú János.

Győréi kerületben: May György és Tóth István.

Kölesdi kerületben: Kurz Vilmos és Hesz Lajos.

Nagudorogi kerületben : Nagy Ákos, Tér- meg János és Lemle Béla.

Őcsényi kerületben: Forster Zoltán és

Duzs Dániel.

Szakcsi kerületben: Horváth László és

Ilia József.

Miszlai kerületben: Glöckner János és

Völgyi János.

Felsőiregi kerületben: Szévald Móric és Irinyi István.

vitte az uj otthonba kis macskáját is, melyet nagy - néném is igen szeretett. És ezen macskának lettek aztán kis macskái s igy tovább, mig végre egy egész ezred macska uralkodott a szép ház, (--lakás és két öreg leány felett. Egy kis udvari szoba volt nekik hagyva, ott aludtak a lomha állatok éjjelen át, mig nappal az egész lakást ellephették s szabadon jártak-keltek a bútorokon Csupán nagynéném szalonjába nem volt szabad bemenniök, mert ott fütyörésztek és csattogtak gyönyörű virágok között egy pár stiglic és kanári és itt állt a szép mellszobor is.

így állottak, a dolgok, midőn végre elhatároztam, hogy nagynénémet felkeresem. Én mindig azt képzeltem, hogy apám nénje egy elsoványo- dott, ráncos képű, tarkabarka ruhába öltözött zsémbes nő s ime, mennyire elcsodálkoztam, midőn magam előtt látok egy körülbelül 50 éves nőt, kinek karcsú termetét egy sima, fekete ruha födte, ősz hajára csinos csipkedisz volt tűzve, mig gyönyörű fői májú, hófehér kezén egy egyszerű keskeny arany karika gyűrű ragyogott, különben semmi disz, semmi ékszer rajta látható nem volt. Kimért modorral, mondhatni hidegen kínált széket s alig ültünk le, már is előjöttek a macskák, kapaszkodva föl nagynéném hátára, ölébe. Hiába hadonáztam sétabotommal jobbra-balra, később mégis csak hozzám is merészkedtek e szemtelen állatok s ime, újdonatúj fekete szalonruhám csupa szőr, csupa lábnyom volt. Pedig abban az időben de pedáns, de hiú voltam 1 Szörnyű méregbe jöttem hát s mérges tekintetem épen egy pici, hófehér cicácskára esett, melynek orrocskája közepén egy pici kis fekete folt volt, ami úgy nézett ki, mintha a cica pisze orrú lett volna. Hozzá rendkívül hasonlított az egész állat az ón volt szőke naivámhoz, amint bizalnlasan doromPaksi felsőkerületben: Rassovszky Julián, Weisz Sámuel, Kalmár József, Kocsis József, dr. Sándor Béla.

Paksi alsókérüPtben: Dr. Dőry Jenő, Babay Géza és Bauer Károly.

Mórágyi kerületben: Kolleb Keresztély, Krug Ádám és Turbán Jakab.

Gyönki kerületben: Várkonyi Imre és dr. Keck László.

Pincehelyi kerületben : Szévald Móric és Pőcz József.

Ozorai kerületben : Forster Zoltán és Nagy Pál. y

Mucsii kerületben : Strigors Jakab és Puly

Iván.

Hőgyészi kerületben: Leicht Ferenc és Puly Iván

Diósberényi kerületben : Báró Fiáth Elemér és Fáy Henrik.

Több kerületben pótválasztás lesz, mivel egyesek két, sőt három helyen is megválasztattak.- Királyi kitüntetés. A király Lauschmann Jenő honvédőrnagyot, Lauschmann Ödön vm. iktató nagybátyját a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki.

— Kinevezés. A pécsi kir. ítélőtábla elnöke dr. Vincze József ügyvédjelöltet a pécsi kir. ítélőtábla kerületébe dijas joggyakornokká nevezte ki.

Az igazságügyminiszter Felber Arthur pécsi kir. törvényszéki joggyakornokot a pécsi kir. törvényszékhez jegyzővé nevezte ki.

A király Kiss György pécsi törvényszéki jegyzőt a pécsi törvényszékhez albiró nevezte ki.

— Erzsébet nap. Szekszárdon is méltó kegyelettel ülték meg a meggyilkolt kegyes királynénak : Erzsébetnek emlékezetét névüanepe al kaiméból. A szekszárd belvárosi templomban reggel 8 órakor dr. Fent Ferenc apát plébános, fél 9 órakor pedig Mayer Lajos hittanár, az újvárosi templomban Mosgai Sándor plébános tartottak Erzsébet királynéért requiemet. A ref. templomban Gödé Lajos ref. lelkész, a főgimnázium tornacsarnokában Németh Gyula év. lelkész, az izr. templomban pedig dr. Rubinstein Mátyás főrabbi tartott isteni tiszteletet. Az iskolákban Erzsébet-üanepélyi tartottak. A főgimnáziumban Pataky Jákó tanár, a polg. leányiskolában pedig Kovácsné Nagy Lujza igazgató szép beszéd keretében emlékezett meg Erzsébet királynéról.

— Kitüntetés. A király a személye körüli, miniszter előterjesztésére nyugdíjaztatása alkalmából, sok évi hű és buzgó szolgálatai elismeréséül : Hazslinszky Marcel besztercebányai itélő- táblabirói címmel és jelleggel felruházott járás- birónak a Ferenc József-rend tiszti keresztjét adományozta.

— Bírói kinevezés. A király dr. Csizmadia Géza szekszárdi kir. járásbirósági jegyzőt a ka- ránsebesi kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki.

— Tanitóválasztások. Zábori Alajos vá- rongi rk. tanító a tornanádaskai iskolához válasz tatott meg. — Keresztély Elvira Mária külfür- gedi rk. tanitónő helyébe Tompa Margit oki. tanítónő választatott meg.

bolva, lábaival erősen dagasztott, szép, elegáns nadrágomat bolyhasra tépve éles karmaival. Meg fogtam hát egész markommal a hátát s úgy elhajítottam magamtól, hogy a Szegény állat kábul tan maradt fekve helyén.

Nagynéném rögtön felkelt és a szalonba vezetett, de tekintete még hidegebb, még fagyosabb lett, egy szóval értésemre adta szemeivel : „kiestél kegyeimből, mehetsz“ ! Épen fölkeltem tehát, hogy elmegyek, midőn egy gyenge zörre- nés hallatszott be az üvegajtón. Odanézek s ime látom, hogy egy gyönyörű, körülbelül 15—16 éves leányka pislog be nagy kíváncsian Jobb lábamat előre nyújtva, erősen himbálództam rajta, miköz ben kezemet csípőmre tettem . . .

— Mutasd, hogy vo't ? hadd lássuk! — kiáltotta az egész vig társaság és Rháday Gedeon fölkelt és jobb lábát kinyújtva, erősen reszket- teté, miközben egyik kezét csípőjére tette, mig a másikkal evikkert csippentett az orrára. Száját összecsucsoritva, eredeti arcot vágott, mire mindannyian hangos kacagásban törtek ki és — „éljen Rháday!“ — fenékig ürítették a telt poharakat.

— Igen, ilyen impertinens pofácskát vágtam ón akkor — folytató Rháday Gedeon, mire az én szépen hirtelen eltűnt. Még Öt perccel ezelőtt erő sen feltettem magamban, hogy nagyoénémliez többé el nem jövök, de most mást gondoltam s harmadnap újra siettem nagynéném lakása felé, de nagy bosszúságomra zárva találtam minden ajtót. Hiába kopogtam, csengettem, mindenütt mély csend uralkodott, tsupán a macskák sétálták a rácsos ablakokon ki és be. Tehát ezeknek itt több joguk volt, mint nekem, fivére eg) etlen gyermekének ! Fogtam hát magam és sorra vertem azokat vé kony sétabotommal. Irtózatos ugrálás és riadalom lett itt és én egyik ablaktól a másikhoz ugrál— Esküdtbirósági elnökök. A pécsi kir. ítélőtábla elnöke az 1914. évre a szekszárdi kir. törvényszéknél szervezett esküdtbiróság elnökévé Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnököt, helyettesévé pedig Kövessy Ödön kir. ítélőtáblái bírói címmel és jelleggel felruházott kir. törvény- széki bírót jelölte ki.

— Az ügyvédi kamara köréből. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Csillag József és Parrag Ottó ügyvédeket Szekszárd székhellyel, dr. Kapp Ernő ügyvédet Gyönk székhellyel az ügyvédek lajstromába folytatólag felvette.

— Eljegyzés. Takler István szekszárdi származású, budafoki szeszgyáros eljegyezte Mehrverlh Ágoston szekszárdi nyug. törvényszéki irodatiszt leányát, Margitot.

— Főúri vadászat. Gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos, volt főispán az elmúlt héten a hőgyészi és pálfai uradalmában több napig tartó sikeres vadászatot rendezett. A vadászatban részt vettek ; Apponyi Géza gróf Károly és Rezső fiaival, Lichtenstein herceg, Apponyi Antal gróf, Zichy Antal gróf, Bernrieder János, Schell József báró, Jeszenszky József bá^ó és Fiáth Tibor báró. A házigazda a főúri vadászaton részt vettek tiszteletére fényes lakomát adott.

— Negyedmilliós alapitvány. Szeifricz István pécsi nagyprépost, v. püspök 250.000 koronás alapítványt tett a Pécsegyházmegye nyugdíjas papjai részére. Ezen fejedelmi alapitvány „Szeifricz- alapitvány“ néven a pécsegyházmegyei alapítványi hivatalban külön lesz kezelve. Az alapítványt tevő főpap csak azt kéri, hogy az alapítványt élvező nyugdíjas papok, amig egészségi állapotuk megengedi, havonkint egy-egy szentmisét mondjanak lelki üdvéért. Az egyházmegye főpásztora : Zichy Gyula gróf megyés püspök meleghangú levélben mondott Szeifricz István nagyprépost, v. püspöknek úgy a maga, valamint az egyházmegye papsága nevében köszönetét. — Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a közel múltban Pozsgay József pécsi prelátus-kanonok

200.000 koronás alapítványt tett egy Pécsett építendő uj kath. templom céljaira.

— Címadományozás. A király Muraközy László pécsi kir. törvényszéki bírónak az ítélőtáblái címet és jelleget adományozta.

A király az igazságügyminiszter előterjesztésére Holits Gyula pécsi Ítélőtáblái bírónak a kúriai bírói címet és jelleget adományozta.

— Névmagyarosítás, Ney Miksa görbőpin- cehelyi illetőségű, budapesti lakos nevét Nemesret Ebensberger Béla szakcsi lakos pedig nevét Egrire magyarosította.

— Áthelyezés. A máv. igazgatósága Dezső Tivadar vasúti hivatalnokot Bátaszékről Újvidékre helyezte át.

A posta és távirdaigazgatóság Bori György szekszárdi posta és távirdanövendéket Bonyhádra helyezte át.-— Uj vasbeton hidak. A folyó évi november 19-iki közgyűlés elhatározta, hogy a csatári utón 2 fahidat vasbeton hiddá épit újra.

tam, zavarva őket ide-oda, hogy szintén beleizzadtam.

— Az Istenért, mit csinál ? ! hangzott ekkor a lépcsők felől egy vékony lányhang s midőn ijedten megfordulok, a múltkori szép leánnyal állok szemközt, kinek kezében egy nagy csomó kulcs volt. Képzelhetitek szörnyű zavaromat, szégyenemben azt sem tudtam, hová legyek és kezdtem. hebegni, dadogni mindent össze-visssza.

A leányka csengő nevetése téritett újból észre s én magam is belátva nevetséges helyzetemet, legjobbnak találtam szintén nevetni s igy ketten nevettünk aztán egy jó ideig. Beszéd közben elmondta, hogy ők a ház földszintén laknak, hová ez a nagy zaj egészen behallatszott. Anyja özvegy asszony s ez a ház az ő tulajdonuk. G maga most képezdésznő és nagynéném keresztlánya, Kérdésemre, hogy hol van nagynéném, elmondta, hogy fürdőbe ment öreg cselédjével együtt s most ő szellőzteti a lakást nap-nap mellett, mihelyt megjön a képezpéből, mig a takarítónő a munkákat látja el. Azon ürügy alatt tehát, vájjon megérkezett e már nagynéném, minduntalan jártam lakására, —midőn ugyanis a szellőztetés ideje volt — s végre egész jó barátság fejlődött ki' köztünk.

Rögtön észrevettem, hogy a macskákat az én kis ideálom sem szerette, csupán nagynéném iránti tiszteletből nem tett semmi megjegyzést, mig én kedvem szerint páholtam el őket. így egy napon, midőn újból a szép kerti házban voltam, — persze a szellőztetés idejében — közelebbről néztem meg a szép mellszobrot s annak szépségére, finomságára, a fiatal leányt is akartam figyelmeztetni, ki a bejáró asszonnyal szorgal a- san törülgette a port, seperte a pókhálókat. Fogtam tehát a szép szobrot s vittem be hozzá s ime^