Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-09 / 45. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1913 november 9. A legsérelmesebb azonban az 54. §. — emelte ki Purjesz főtitkár előterjeszté­sében — amely szerint a vizsgálat befeje­zése után a valódiság bizonyítását kezde­ményezni nem lehet. Az újságírók egye­sületének minden felirata a sajtóeljárás gyorsítását követelte, de abban az értelem­ben, hogy a főtárgyalásra vigyék az ügye­ket, mert a vizsgálat során a tanuk annyit hazudhatnak, amennyit akarnak. A közön­séges bűntetteseknek is megadják a módot arra, hogy bizonyítékaikat nemcsak a fő­tárgyalás során, de a felebbezési fórumo­kon is előadhassák. Az újságírók az uj javaslat törvénnyé válása esetén sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek, mint a kö­zönséges bűnösök. állást foglaltak az uj törvényjavaslat ellen az újságkiadók testületéi és legköze­lebb a budapesti polgárság fog nagy de­monstrativ gyűléseken állást foglalni a ja­vaslat ellen. Egyenesen abszurdum számba megy a javaslat azon intézkedése, mely szerint az elkövetett sajtó deliktumért nemcsak a közlemény íróját, de a lap kiadóját, sőt tovább menve, a lapot előállító nyomda tulajdonosát is felelőssé teszi, pedig köz­tudomású, hogy a lapban megjelenő dol­gok felett sem a kiadó, sem a nyomda­tulajdonos előzetes cenzúrát nem gyako­rolhat. Ezt.tudnia kell minden újságot lá­tott embernek s egy törvényjavaslatban ilyen gyakorlatiatlan bakklövés igazán csak a mai politikai viszonyok között csúsz­hat bele. Az egész ország egyhangú tiltako­zása kell, hogy a válasz legyen erre a javaslatra, amely Magyarországot egyik él éterétől, az erős és független sajtótól akarja megfosztani. Elismerjük, hogy van­nak kóros tünetei a magyar sajtónak, de ezek össze sem hasonlíthatók azokkal a súlyos morális eltévelyedésekkel, amilye­nek Tisza István pártja produkált eddigi rémuralma alatt. Ebből a sajtótörvényjavaslatból nem szabad törvénynek lennie, mert ez Magyar- ország gondolatszabadságának teljes gúzs­bakötését jelentené, meghazudtolását az összes negyvennyolcas törvényeinknek és a szolgaság korszakának kezdetét Magyar- országon. Azt jelentené, hogy megint visz- szasülyedtünk oda, ahonnan egyszer Petőfi — A vallástalanság a baj — jegyezte meg halkan páter Flavián. — Az, az, — erősítették egyszerre négyen is. — Az istenfólelem hiánya szüli a tömérdek bűnt — folytatta a szerzetes. — És az öngyilkosságokat — toldotta meg a mérnök. — A forrongó társadalom — szólalt meg most a kanonok, mivel a többiek hallgatásba merültek — a forrongó, tisztulást kereső társa dalom nem is tisztul meg addig, mig a hit vissza nem tér a telkekbe. — De visszatérhet-e valaha ? — kapta föl a szót a tanár kétkedő hangsúlyozással. — Mert az nem sokat lendit az ügyön, hogy egy vagy tiz vagy száz hitetlent megtör a szerencsétlenség és hívővé változtat. A tömeg lelkét kellene visz- szahóditani, kivált a tanultak tömegének a lelkét. — Ez az — pattant ki a ház gazdából s ujjával a tanár felé mutatott. — Ez az — ismé­telte. — A tanultak fölfogásán múlik minden, utánuk indul a sokaság s épen azért«egy vagy tiz vagy száz megtért példája nemcsak hogy nem jelentéktelen, de ezek a példák oldják meg a kér­dést. Ha nincs tcrhetekre, kedves barátaim, el mondok egy különös történetet egy különös em­berről, aki szoros értelemben nem tartozott ugyan a tanultak osztályához, de vagyona irigyeltté tetté őt a tömeg előtt s csodálatos átalakulása sok embert gondolkodóba ejtett. Engem is meglepett. A vacsora végére értek. Egyik-másik még gyümölcsöt csipegetett, cukrot szopogatott, mi­közben az inasok fölhordták a feketekávét, majd szivart és cigarettát kínálták. Miután a házigazda is rágyújtott egy cigarettára, belekezdett a meg­ígért elbeszélésbe, amelyet barátai nagy figye­lemmel hallgattak. vezérlete alatt a lelkes márciusi ifjúság szabadította fel az országot. Ha ez a sajtótörvényjavaslat törvénnyé válik, akkor modern, huszadik századbeli embernek nem érdemes ebben a szolga­országban élnie, akkor igazán nincs más hátra, mint valahol Délamerikában egy uj Magyarországot alapítani. Megyebizottsági tagválasztás vármegyénkben. Az 1907—13-ig terjedő időtartamra meg­választott megyebizottsági tagok megbízása a f. év végével lejár. A törvényhatósági bizottság múlt hó 30 án tartott ülésében a választások határnapját f. hó 20-ikára tűzte ki, amikor ama bizottsági tagok helye is betöltésre kerül, kiknek időközben bármi okból tagsági jogosultsága megszűnt. Szükségesnek tartom, hogy ellenzéki oldal­ról rámutassak eme tényre és ezzel kapcsolatosan egy két mozzanatra, amelyek a választás meg- ejtésénél figyelembe veendők. Az ellenzéknek szervezetlenségénél fogva is nem áll rendelkezésére semmi olyan eszköz, ami a hivatalos apparátus pontosan működő szerve­zetének előnyeit hathatósan ellensúlyozni birná. Az ellenzék hatalmas fegyvere az agitatió. Ennek eredményét biztosítani a szervezkedéssel lehet. A megyei ellenzék szervezkedése nem jut­hatott el odáig, hogy az egész vármegyére kiter­jedő életképes szervezet kiépíthető lett volna. Már régebben az országos ellenzéki szövet­ség megalakitása után Szekszárdon tartott gyű­lésünk keretében szervezkedtünk. A központi veze­tőség megalakult. A vidéki bizalmiférfiak is meg­választattak. De több a szervezkedés terén nem is történt. És ez nem a központ jóakaratán mú­lott. A szervezet működése a maga egészében kipróbálható nem volt annál is inkább sem, mert a szervezkedő gyűlésen a távolabb lakó vidéki bizottsági tagok személyesen nem igen vettek részt, többen levélben jelentették, be hozzájáru-- lásukat. Mindazonáltal a központ az egyes fel­merült esetekben lelkesen megtette a magáét. Azt hiszem, sajnos, tanulságkápen megál­lapítható, hogy a mai körülmények között, a rendelkezésre álló eszközök mellett illyen szoros, a vármegye legszélsőb részét is átható életképes szervezet kiépítése, bármennyire is kivánatos lenne, máról-holnapra nem eszközölhető vagy legalább is nagy akadályokba ütközik. Az ok nem az ellenzéki szellem hanyatlása, sőt, öröm­mel írom, az ellenkezőről számolhatok be, hanem a távolság, a közlekedési utak és eszközök al­kalmatlansága, az emberek kényelemszeretete, a mindennapi élet gondjaival való közködés, mind­megannyi akadály, amely figyelembe jön akkor, amikor arról van szó, hogy a vármegye szélső részén lakó megyebizottsági tag kimozduljon az ő megszokott köréből. A megejtendő megyebizottsági tagválasztá­soknál a megyei ellenzékre és első sorban a központi vezetőségre súlyos feladat vár. 110 megyebizottsági tag kerül választás alá. Ennyi bizottsági tagnak a választása átformálólag hat­hat a törvényhatósági bizottság mai összetételére. Az ellenzéknek erkölcsi kötelessége oda hatni, mindent elkövetni, hogy gerinces, önálló gondolkozásu, független bizottsági tagok kerül­jenek be, bármily társadalmi osztályhoz- tartoz­zanak is azok. Ez lenne az első fontosabb lépés abban az irányban, hogy a dolgozó középosztály­nak a megillető súly és befolyás biztosíttassák a megyegyülésen szemben a mai állapottal, amely közhangulattól, közvéleménytől teljesen idegen. A jelöltek személyének megállapítására a köz­hangulat legyen irányadó, ami a siker egyik kelléke. Nem tűrhető, hogy a választott megyebi­zottsági tagsági helyekre, azok jelentékeny ré­szére függő elemek kerüljenek be az ellenzék nemtörődömsége folytán. Az ellenzék várható sikerének alapja, ha gondoskodik arról, hogy a megyebizottsági tag­választásról és annak jelentőségéről tudomást sze­rezzenek az emberek a legszélesebb körben. Ha ez megtörténik, ki lesz zárva annak a lehetősége, hogy a tájékozatlanság folytán szük- körü érdekeltség befejezett tény elé állítsa a közvéleményt. A megyebizottság alakulását az országos politikától külön választani nem lehet, nem lehet különösen náluuk, ahol oly émelyitő, szolgai bi- zalomnyilvánitó gyakorlatokkal részesítik vessző­futásban a bizottság ellenzéki érzelmű tagjait. Az országos politikáról megvan a nenízet zömének, többségének a maga véleménye, arról ezúttal felesleges cikkezni. ízlésem tiltja, hegy azt a sok szennyet és piszkot, amit a mai kor­mányzati rendszer felszínre vetett ezen cikkem keretében érintsem. Annak a kormányzati rend­szernek a pusztulását óhajtjuk, amely a jog és törvény tiszteletét aláásta, az erkölcs törvényeit lábbal taposta, amely a panama melegágyában szülemlett és annak eltakarítására mi hajlandó­ságot. sem mutat, amely a szabadságjogokat, gyülekezési, sajtó és igazságszolgáltatása szabad­ságot lábbal tiporja, amely ezer éves alkotmá­nyunkat alapjában támadja meg. A nemzet minderre a hitványságra meg fogja adni a méltó választ, majd ha az ügy dön­tés végett az országos választások formájában eléje kerül. De nem kevésbbé fontos, hogy köte­lességét teljesítse most is, amikor a megyebizott­sági tagválasztások alkalmából módja van, ellen­zéki magatartásával teret hódítani A megyei ellenzék központi vezetőségére hárul a feladat a választást bizonyos, előre meg­állapítandó taktikával intézni, amit tudomásom szerint, mint a múltban lelkesen, úgy most is meg fog tenni. Az alap természetesen, amint fennebb is Írtam az agitatió. A felvilágosítás, az agitatió gyümölcsét a szervezkedés van hivatva biztosítani. Minthogy ezidő szerint összpontosított szervezkedés nem biztositható, át kell térnünk a szabadszervezet kiépitésére. A vármegyében van hat választókerület, mindegyik választókerületnek meg van a maga központja, vagyis ebben azok az ellenzékiek, akik a közügyek iránt a múltban érdeklődtek és a jelenben érdeklődnek. Ezeknek a figyelmét kell felhivni külön is a választás fontosságára. Tőlük be kell kérni a választókerületükhöz tartozó községekben vezetőszerepet játszó ellen-, zéki egyének, továbbá az egyesületek, korcsmák stb. és általában az ügy iránt érdeklődők címeit. Ezekhez a vármegyei központi vezetőség közvet­lenül is forduljon, az egyes választókerületek központi vezetőségét illetve a kerületi közpon­tokban levő egyes vezető embereket pedig kérje fel külön is, hogy a kerületükhöz tartozó közsé­gekben személyesen, írásban ahogy épen az agi- tativ módjukban áll, az ügy érdekében járja­nak el. Ezen célt van hivatva cikkem is szolgálni, hogy ebből különállólag is tudomást szerezhes­senek ügyükről az egyes községekben a köz­ügyek iránt érdeklődő ellenzékiek és hogy min­den külön felszólítás nélkül is módjukban álljon a cselekvés. Eredményt e küzdelemben csak úgy lehet elérni, ha az emberek tudják, hogy miről van szó: ha mindenki, közkatona és vezér egyaránt teljesiti kötelességét. A választás folyó hó 20-án reggel 9 óra­kor kezdődik és délután 4 órakor végződik. A választók a választás megnyitásakor a választási elnök mellé 4 bizalmi férfiút választa­nak. E célból a választás megnyitása előtt a szavazóhelyiség előtt össze kell jönniök és a választási elnök felhívására a bizalmiférfiakat megválasztaniok, ellenkező esetben azokat az elnök jelöli ki. Választható általában mindaz, aki ama kellékekkel bir, hogy országgyűlési képviselővá- lasztó lehet és akire vonatkozólag a törvény sze rinti kizárási okok fenn nem forognak. Választó aki, az országgyűlési képviselő- választásra jogosultaknak azon évre érvényes állandó névjegyzékébe felvétetett. Eme névjegy­zékek ama községekbe, ,ahol a megyebizottsági tagválasztások megejtetnek, kiküldetnek és bárki által a községházán betekinthetők. A választás titkos, azaz szavazólappal tör­ténik, amelyre a megválasztandók nevei jegyez­tetnek fel még pedig úgy, hogy személyazonos­ságuk minden kétséget kizárólag megállapítható legyen, nevezetesen ha több hasonnevű van, utca, házszám stb. feljegyzendő. Délután 4 órakor a szavazás lezáratik, azon túl szavazatot elfogadni nem szabad. A szavazatok összeszámítása nyilvános, a lezáráskor a szavazatok összeszámlálásához bárki bemehet. A korteskedés, a választók ilyetén befolyá­solása abban a házban, ahol a szavazás folyik tilos, az elnök ezt, ha tudomására kerül, meg­akadályozni köteles ; erről meggyőződést szerezni tartozik ; egyáltalában gondoskodik arról, hogy a választók akaratukat minden befolyástól men­ten szabadon érvényesíthessék. Minden ezirányu panasz, ha nem orvosoltatik jegyzőkönyvbe ve­endő. Erre ügyelni a bizalmiférfiak kötelessége. Választás alá kerül: Sióagárdon 2, Alsó­nyéken 3, Bátaszéken 4, Bonyhádon 3, Bölcskén 2, Czikón 3, Decsen 2, Diósberényben 2, Dom­bóváron 2, Dunaföldváron 7, Dunaszentgyörgyön 3, Faddon 1, Felsőiregen 2, Gyünkön 2, Győrén 2, Regölyön 2, Hőgyészen 1, Kétyen 2, Kistor­máson 2, Kölesden 2, Majoson 2, Miszlán 2,

Next

/
Oldalképek
Tartalom