Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-29 / 52. szám
XL. évfolyam. 52. szám. Szekszárd, 1912 december 29. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-ntca 6. sz., hová a lap szellemi részét illelő minden közlemények intézendök. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendök. Felelős szerkesztő BODA VILMOS Főmunkatárs HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár : Egész évre 12 K, 7a évre 6 K, ‘/4 évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Párt egyesülés A szövetkezett ellenzék múlt heti közös értekezletén gróf Széchenyi Aladár felvetette az ellenzéki pártok egy párttá alakulásának fontos eszméjét. A jelenlevők nagy többsége kitörő lelkesedéssel magáévá tette a mélyrehatóan megokolt indítványt, csak — állítólag — a Justh-párt tagjai tüntettek ellene az által, hogy az értekezletről egyenként eltávoztak. A kormánypárti lapok nagy örvendezve közölték, hogy ime a szövetkezett ellenzék tagjai között mily éles ellentétek merültek fel s igy az ellenzéki pártoknak közeli szétszakadására vontak le általuk nagyon is óhajtott következtetést. Ez a remény azonban csakhamar szétoszlott, mert Justh Gyula, a tiszteletére még az nap rendezett lakomán. nagyon világosan körülírta álláspontját a pártegyesülés fontos kérdésében. — Azt mondta ugyanis Justh Gyula a lakomán mondott pohárköszöntőjében : „Én az egyesülést elvi alapon nem ellenzem. Mi ennek a konzekvenciája ? Próbáljuk meg, ha lehet és csináljunk egy közös programmed, de ne csak nagy általánosságban, mert igy bizonyos hátsó ajtócskákat hagyhatnánk, amelyek alapján az első héten megint szakadásra kerülne a sor. Hanem ha kidolgozzuk a program- mot, azt az utolsó részletekig ki kellene dolgozni. Már most az a kérdés, alkalmas-e ez az időpont arra, hogy ilyen nagy dolgokról beszéljünk. Hiszen ebből senkinek másnak, mint a kormánynak nem volna haszna. Mi, mint szövetkezett ellenzék, megállapodtunk a restitució in integ- rumra nézve és megállapodtunk a demokratikus uj Magyarország megteremtésére az általános, egyenlő, titkos választójognak a szövetkezett ellenzék által elfogadott mértéke alapján. Ez volt a közös pro- grammja a szövetkezett ellenzéknek és eddig a szövetkezett ellenzék mindenkor kifogástalanul egyértelműen harcolt ezért. Már most az egyesülésre ez magában elegendő nem lenne, hanem szükséges volna az egész programmnak kidolgozása. Azt tartom azonban, hogy ne ezekkel a dolgokkal foglalkozzunk. Hisz ezzel eltereljük a figyelmet a főkérdésről. Most a kormány dolgaival kell foglalkoznunk. Azért, ha a választásokra kerülne a sor, a mint hogy követeljük, hogy azokra kerüljön, együttes erővel mennénk a küzdelembe.“ Már most egy kis jó akarattal lehet-e még a pártszenvedély sugalta eszmemenettel arra következtetni, hogy ime a szövetkezett ellenzék pártjai között nagy nézetkülönbségek merültek fel s a Justh- párt a legnagyobb energiával ellenzi a pártegyesülés gondolatát. Ugyancsak gróf Károlyi Mihály, a szövetkézéit ellenzék "e bátor, elszánt vezére a pártértekezleten a következőleg nyilatkozott : „Az egyesülés annál könnyebb, mert meri állítani, hogy ha bizottságot külde- nének ki, az sem tudna ellentéteket fölfedezni a küzdő ellenzéki pártok közt. A kardinális pontokban megvan a megegyezés, taktikai kérdések pedig nem választhatják el a pártokat. Mit mondjanak a választóknak, ha ők egymásközt nem tudnak megegyezni. Minden magyar embernek egyesülnie kell, amikor a haza veszélyben van s joggal mondhatják a választók, hogy az ellenzéki pártoknak is egyesülniök kell. — A kormánynak nagy taktikai eszköze s kizárólag abból él, hogy az ellenzék nem egyezik meg. Nem nehéz a kapcsolat a 48 és 67 közt, mert a 67 a 48-ra van építve. Hiszen Deák Ferenc is a restitució in integrum alapján állott. El tudja képzelni azt a pártot, amely a 48-at fentartja s abba 67-esek is belemehetnek. Kell egy kormányképes program- mot csinálni s olyanra vállalkozni, amit be is válthatnak. Éz nem jelenti a jövő ideálok szegre akasztását. Ma népszerű gondolat minden magyar ember szivében az egyesülés. Csak igy tudjuk megállítani az országot a lejtőn. Félre kell tenni, ami elválaszt.“ Végre Kossuth Ferenc az „érzelmi egység“ bekövetkezésének idejét jelölte meg a pártegyesülés időpontjául. Hol van tehát a kormánypárti lapok által hangoztatott nagy nézeteltérés, mely immár, titkos vágyunknak megfelelőleg, pártbomlást, teljes összetűzést óhajtana megállapítani. A szövetkezett ellenzék tagjai hazafias érzéssel vannak telítve s igy fel sem tehető róluk, hogy kicsinyes személyi torzsalkodásból, erejük gyengítésére vállalkoznának akkor, midőn egy csonka parlament az országra nézve káros törvényeket alkot, midőn a jogrend teljesen fel van forgatva s midőn maga az alkotmány van immi- nens veszedelemben A pártegyesülésnek pedig rövid idő Holt vizeken. Halott vizeknek hajósa va ?yok, Körülölelnek tajtékzó habok, Hajómat zúgva ragadják tova, Recseg a kormány, leng a vitorla ... Ott, hol az égre hajlik az ég S szerelmesen a nap csókja ég, Úgy csalogatnak a kéklő partok, Epedő vággyal feléjük tartok. Hullám ragadja el a csolnakom, Magasra veti a bősz habokon. Játékként hányja ide és tova — Ah ! azt a partot nem érem soha. Halott vizeknek hajósa vagyok, Mint kis dióhéjt visznek a habok. Fáradt kezem az evezőn pihen S hajóm recsegve töT szét a szirten. Özv. Brandeiszné Frei Melanie. A társadalom. III. (Folytatás és vége.) < Minden időnek megvoltak vezérlő gondolatai. Meghódolt az ember egy-egy eszmének, s azután egész erejét és tudását arra használta, hogy az erőteljes elveknek érvényt szerezzen. — Mert az ilyen uralkodó nézeteknek alárendelte magát. Majdnem rabjává lett egy-egy eszmének, s egészen neki szentelte életét. A hit és emberszeretet magasztos gondola- ai, a család éB haza iránti lelkesedés millió szivet hoztak lázba. Békében a fáradságos munka áldozata, harcban pedig a hősök vértanúi küzdelme beszél arról, hogy nagy gondolatok hevitették az ember kebelét. — Átérezte mindannak jelentőségét, ami érdekkörébe tartozott A mai világnak is vannak vezető gondolatai. Uralkodó nézetek, melyeknek milliók hódolnak. Ezekkel van telve a levegő, s izgatottá lett miattuk a társadalmi hangulat. Benne van a világ közfelfogásában ez a hatalom, mely félelmet kelt maga iránt, s irányítja az ember életét. A modern kor vezéreszméi valóságos zsarnoki hatalmak a legdurvább önkénykedéssel és a legszomorubb következményekkel. Első ilyen hatalom az élvezetek vágya. Miben is áll ez? Kihasználni a legteljesebb mértékben a földi életet. Elvezni a világ, a test és a szép természet javait. Nem ismerni a lemondást és önmegtagadást. Megtenni mindent, amit az érzéki természet zsarnoki szeszélye parancsol. Es az élvezet hatalma benne van a mi korunk szellemében. Uralmat vívott ki magának és zsarnokoskodik. Ennek a hatalomnak nyűge fonja körül a szabadság utján járó ember lábait, Áz élvezetvágy rabbilincseire neveljük a csecsemőt a családban, a gyermeket az iskolában, az embert a társas életben. Önuralom hiánya és a fé- kezetlenség divatos hóbortja szomorú következményekkel jár. Ez a vezető gondolat sírját ássa meg mindazoknak, kik érette lelkesednek. Ez a hatalom satnyává neveli a nemzedékeket. Az élvezetek napszámosainak kolduskenyér a fizetése. Az élvezetek utján haladó ember, utszéli pocsolyába dobálja életének legragyogóbb értékeit. Az élvezetek uralma alatt anyagi és szellemi züllés, fizikai és erkölcsi nyomor lesznek uralkodóvá. Nézzünk csak végig azok csoportján, kik mohó vággyal ürítik fenékig az élvezetek poharát. . . . Föltétlenül rájutunk arra a követkéz tetésre, hogy ez a hatalom rabszolgákat nevel s uralma alatt féktelenül zsarnokoskodhatik az anyagi és lelki nyomor. Sok keserűség, szenve dés és lesújtó csalódás jár az élvezetek nyomában. Nem fölemel, hanem lesújt, nem boldogít, hanem nyomorékká tesz ez a hatalom. Másik ilyen hatalom a munka. Ne érts félre : a munka Isten nélkül. Azt mondják, hogy századunk a munka százada. Hogy a népjólétet és gazdasági fejlődést előmozdítja a munka. A munka óriási hatalom azok kezében, kik megelégedést és boldogságot keresnek. Az általános jólét és közmegelégedés a munkától függenek. Föl is lendült korunkban a munka szere tete. A munka és kenyér kérdése lépett előtérbe. Sajnos azonban, hogy a munka lázában elseny- ved a boldogság ; keserűvé és panaszossá lesz a kenyér. A munka, a boldogság és előhaladás eszköze ugyan és nagy hatalom azoknak kezében, kik vele élni tudnak, de ez a hatalom átokká lett a népmilliók feje fölött. A muukát kiforgatták eredeti szépséges jelentőségéből s nem a lelki boldogság öntudatát fejleszti az emberekben, hanem az elnyomott, agyontiport rabszolgák jaj - szavát váltja ki a szivekből. A munka a gazdasági és ipari fejlődés eszköze, az anyagi és erkölcsi tőke fejlesztője. A családi és társadalmi jólét föltétien szükségessége. Ez volna az ő eredeti rendeltetése. Ma pedig a munka hatalma, erejének tultengésében ellene
