Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-29 / 52. szám
TOLNAMEGYEi KÖZLÖNY 1912 december 29. alatt meg kell lenni. Egy 140 tagból álló párt, mely közös programul alapján jön létre, sokkal nagyobb erőt képvisel, sem hogy annak a rombolás munkája ellent tudna állani. Annál inkább szükséges a pártegyesülésnek minél előbb létre jönnie, mert ime napvilágra jött a nagy mii, mely éppen azért lett mai alakjában megalkotva, hogy a nemzeti munkapárt kordonos uralmát Örök időkre biztosítsa. Természetesen Lukács Lászlónak idő előtt napfényre került választójogi javaslatáról van szó, mely összekuszált, számtalan feltételhez kötött rendelkezéseivel minden egyébb lehet, csak nem olyan mü, mely a demokratikus Magyarország megalkotására törekvő szövetkezett ellenzéki pártokat kielégíthetné. • A múltból következtetve, el lehetünk reá készülve, hogy a Lukács kormány hatalmi tobzódásában csakhamar bizottságilag letárgyaltatja a törvényjavaslatot s mielőtt az ellentállás kellőleg szervezhető lenne, pártja által megszavaztatja az országgyűlésen. Utánna feloszlatja a képviselőházat s a megszavazott uj választási törvény alapján választásokat ir ki. Vagyis erőszakos módon lerakja a nemzeti munkapárt örökéletének biztos alapjait. Ily kilátások mellett hazafias kötelessége a szövetkezett ellenzéknek tömörülni, egyesülni, mert hát megdönthetetlen axióma, hogy egyesülésben van az erő. Boda Vilmos 2 _________ ___________ PO LITIKAI HÍREK. Post festa. A karácsonyi csend 2 napja a visszapillantás, az elmélkedés, a magábaszállás ideje — lehetett volna. A szeretet ünnepe fel kelthette volna a küzdő politikai pártokban a haza szeretetnek olyan fokú érzését, mely a magaszereteten foil'd tud emelkedni. Vonatkozi.k ez mindenik magyar politikai pártra, munkapártra úgy, mint a legszélsőbb ellenzékre. A közel mult a belelt mértéke a nemzet jelenének s az egész vonalon követelő szükség gyanánt jelentkezik az újjászületésnek a szüksége. A Választójogi reform A szociáldemokrata párt, joggal mondva, a mag 'ar szociáldemokratapárt lapja, a , Népszava“" ünnepi szenzácóképen publikálta a Tisza—Lukács-féle választó jogi reform javaslatot Szerencsés találkozása az eseményeknek, hogy épen ünnepi elmélkedésül jutott a nyilvánosság elé a kormánynak ez a meglepetésként, uj évi ajándék gyanánt rejtegetett városligeti krajcáros szerencse csomagja, melyet állítólag Szilveszter napján tesz Lukács a Ház asztalára. A javaslat tervezet, mint köztudomású, — nagy hegyeknek nehéz és hosszas vajúdása után jött napvilágra — most is idegen beavatkozással. Nem is a köztudatba átment általános, titkos választói jogosultságról szerkesztett törvény- javaslat lett belőle. Idétlen közjogi dolgozat e- nyomását kelti s bár nem volna nehéz a mii elavult választó törvénynél jobbnak lennie, mégis még a mainál is hátrább marad, sőt nélkülözi minden valamire való törvényjavaslatnak azt a legfőbb princípiumát, hogy egyszerű és könnyen áttekinthető legyen. Lukács nz indokolásban, a javaslathoz statisztikai adatok alapján összeállított indokolásban ígéri a csalódás fájdalomdijat. Tudjuk azonban, hogy az az indokolás, azok a még napfényre nem került statisztikai adatok nagyon rovott multuak, vagy legalább is terhelt körülmények között csinálódlak, melyek összeállításában Tisza is egy statisztikai hivatali napidijast fölülmúló szorgalommal segédkezett. S erős a gyanúnk, hogy ez a javaslat előbb meg fogamzott Tisza agyában s aztán készült a hozzá való statisztikai indokolás, oly formán, mint mikor a szűk csizmához nyomorítják hozzá a lábat. Nem is tekintve azt a sokféle korlátozó akadályt, amelyet a legkonzervativebb elmegör- esős rafinériáival fundált ki a választói jogosultság föltételéül s azt az ily komoly tárgyú javaslatnál még viccnek is Ízléstelen föltételt, mely a a városi, ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak s ezekkel egy legproduktivebb dolgozó és intel ligens társadalmi osztálynak a választói jog meg- szerezhetését és gyakorlását, a huzamos egy hely ben lakás és egy munkaadónál való dolgozást állapítja meg: maga az a körülmény, hogy a választói jog gyakorlásának nyilvánosságával továbbra is szabad teret enged a korrupciónak, mutatja, hogy ez a javaslat a parlament felfrissítésére, a politikai és társadalmi demokratizálódásra s igy a nemzetnek uj vérképződésre alkalmatlan. A választójogi reform a király és a nép szerint is tovább nem halasztható, nyomban meg oldandó kérdés s ennek keresztül vitelére ez a kormány nem alkalmas. Erezni kell ezt nemcsak az ellenzéknek, de a munkapárt azon számban bizonyára tekintélyes részének, kik egy liberális választói törvény meghozására kötötték le a becsületüket választóik efőtt. A külkereskedelmi szerződések körül. A kormány, mint már mi is szóvá tettük, törvényt szavaztatott meg, mely felhatalmazást ad a kormánynak, hogy az 1913. év végéig a külkeres.- kedelmi szerződéseinket saját belátása szerint a törvényhozás megkérdezése nélkül köthesse, oldhassa, jobban mondva, módosíthassa. Kétségtelen, hogy erre a fenyegető Balkán- háború miatt volt szükség, mert ma különösen Szerbiával fennálló kereskedelmi szerződésünk kifedé, jelesül Szerbiára való hatásában az ,,élni hagyni“ elvnek meg nem felel s világos, hogy a háborús győzelmekben megnövekedett Szerbia követelni fogja a Monarchiától, hogy a behozatalt és az átvitelt a szerb áruknak nagyobb mérvben adja meg a Monarchia. Ez S erbiának a nemzetközi követi reunion által is elismert jogos követelése s a kormány ennek merev elutasításával a külhatalmak előtt ránk nézve jogtalan casus bellit idézett volna elő. Ezért volt szükség erre az uj törvényre. Mi elvből, mint közjogi sérelmet, elleneztük ezen törvényjavaslatot, azonban meg kell engednünk, hogy a kormány nagyon jól ismerte pártját és az egész mai összeállítású magyar parlamentet, mikor maga sem tételezett fel a magyar országgyűlés tagjainak többségéről akkora hazafiságot, hogy az agrárfeudális elfogult politika hozzájáruljon egy olyan kereskedelmi szerződés módosításhoz, melynek következménye kifelé a szerb terme'vények részére piac és szállítási ut nyitása s ezzel béke, befelé pedig a normális árak mellett kielégíthető, jól táplálkozása az egész ország összlakosságának. Nálunk az őstermelés istápolása közben tul- hizlalt agrárfeud Uizmus a maga részére okkupálta a politikát s kereskedelmi szerződést köt ez a vezető politika nem a 20 millió fogyasztó ember gyomra, hanem 2 millió termelő zsebe érdekében. Ezt a vámpolitikát a tüzbe kell dobni. Az O. M. G. E. hasztalan veri félre a harangot, mert ma már a legel maradottak falusi parasztnak is van annyi esze, hogy nem annak örül, hogy a tej literjét 10 fillér helyett 20—30 fillérért s 200 koronás marháját 4—500 koronáért adhatja el, mert ez csak annak a nagybirtokosnak jó, aki ezerszámra tart tehenet s ezerszámra ad el marhát. A parasztnak csak morzsák jutnak s azt oda fizeti a drágább ruhára, a több adóra Mert tudja ma már minden kisgazda, hogy az élelem drágaság oka az általános drágaságnak. A nemzet táplálkozása, a külkereskedelmi szerződés nem politika s bár elvileg a kormány törvényét alkotmányunkkal ellentétben állónak látjuk, köve teljük, hogy a kormányzó hatalom egyszer emancipálja már magát a feudális agrárizmustól s addig, inig nem késő. A téli gazdasági előadások hiányosságai. A m. kir. földmivelésügyi miniszter évröl- évre nagyobb összeget állít be költségelőirányzatába azon célra, hogy abból gazdasági vándorelőadók a téli napokon bejárják a vármegyék községeit és hasznos gazdasági ismeretekre oktassák a földmivelő gazdaközönséget. Elismerés és köszönet illeti ezért az akcióért a magy. kir. földmivelésügyi kormányt, nem lehet azonban elhallgatni azt a megjegyzésünket, hogy7 dacára a jóindulatnak, míg ezen előadásokra fordilott költségek évről-évre emelkednek, addig maguknak az előadásoknak nívója, külsőségei, sőt eredményei is, alig mutatnak fejlődést. A vándor előadók tényleg tudásuk legjavát fordul a társadalomnak s durva öklökkel döngeti a közbéke és nyugalom várfalait. A munka hatalma átokká lett fejünk fölött. Nyomorgókat állít a világ piacára s elégedetleneket uszit a közbéke ellen. Az általános elszegényedés soha nem öltött olyan nagy arányokat, mint ma: a munka virágzó korában. Tehát a munka nem boldogít, az élvezetek pedig satnyává nevelik az embert. Egyik hatalom sem hozza meg a boldogságot, uralma nem biztosítja a békét —- Isten nélkül. Elvezet és munka nem boldogság ; nem áldás, hanem átok — imádság nélkül. Elvezet, munka és imádság legyen az időknek hármas hatalma, hogy visszaszerezze az elveszített paradicsomot. Isten nem akaija azt, hogy elborult lélekkel járjunk a világban. Szent Ferenc örömét lelte a sarjadó fűszálban, ódát énekelt a napnak s beszélgetett a rét dalos madárkáival. Szent Ferenc élvezte a természet ragyogó szépségeit, használta ő is a földi életet s mézet kereset az illatos virágnak i-celyhében — Istennel. Más századokban is szerették a munkát. A középkor szerzetesei erdőket irtottak ki, mocsaras réteket csapoltak le, földművelés, tudomány az ő kezükön lettek virágzóvá. Ernyedetlen, szívós volt a munkájuk — Istenuel. Munka és élvezet, földi létezésünk két leg fontosabb kötelessége, de azonnal átokká, mindent lenyügző, zsarnoki hatalommá leszen imádság nélkül. A modern kor embere csak akkor fog be evezni a boldogság kikötőjébe, ha a munka és élvezet uralmát megszenteli az imádsággal. Ila tehát a mi időnk kettős nagyhatalma mellé még egy harmadikat sorozzunk. így ni; munka, élvezet, — imádság. IV. Királyi trónok recsegése hallatszik s előbb rettegve félt hatalmasságok gyászos romjain révedez el a rendkivüliségeket kereső emberi szem. Megtört sóhajok, halált hörgő vészkiáltások hallatszanak a levegőben. Reménytelenséggel párosult kétségbeesés tört utat magának, hogy lefog la Íja számára a boldogságért gyötrődő sziveket. Innen is, túlról is gyászvirágok bus fejecskéi integetik a változandóságot, a megsemmisülést. Gyászos csatamező képét mutatja a világ, mely fölött a halál angyala suhogtatja meg szárnyait. Es az emberek mégis bíznak, kevélyen bizakodnak. Pedig hányszor omlottak már össze a hiú reménységnek hit nélkül fölépitett kártya váraira?! Hányszor zúzta össze magát az ész, Isten nélküli dőre okoskodásán?! Isten nélkül nem kezdhetüuk, nem végezhetünk semmit. Az erkölcsi világrend felbomlik, összegabalyodik az összhang s kemény akadályokba ütközik a természet örök törvénye. Mit is akar hát az ember, ki eredetében, létében, végcéljában Isten nélkül kisebb a semminél, elenyé- szőbb a paránynál. ffi % ■U66RIN Örkény Siessen addig, mig nem késő egészségét visszaszerezni:* Egy jelentéktelennek látszó meghűlés az összes légzőszervek legkülönfélébb megbetegedését vonhatja maga után. Igyekezzünk idejekorán elejét venni a bajnak, mert a könnyelmű elhanyagolás sokszor végzetessé válhntik. A meghűlésből eredő Köhögés^ relceditség, meghűlés, nehézlélegzés és a légzőszervek hnrutos megbetegedéseinél kitünően bevált az orvosi előkelőségek *■■■ IDCRIiy Mindenütt kapható. Egy üveg ára 2 korona KO fillér által javasolt I UDCKIIn- egy nagy üveg ára 5 korona. Postán legkevesebb 3 üveg rendelhető meg utánvétellel az egyedüli főraktárból: a ij.ii" cím Biana-jEyé&yszerfár, Budapest, Károly-kttrul S. szám
